Maura

Korábban azt hittem hogy a mitológia irreleváns a modern életben, a Snapchat, a hírességek és a globális üzlet világában. Azt nem tudtam, hogy mindez úgy szegélyezi hiedelemrendszerünk falait, mint egy régészeti lelőhelyet a törött edényszilánkok. És most szembesülök azzal a valósággal, hogy az emberáldozat egy olyan rituálé, amely még mindig hatalmat gyakorol minden emberi elme bizonyos szegletében -és törvényes hatalommal rendelkezik a világ bizonyos szegleteiben. A világ egy ilyen szeglete ahol most meztelenül, remegve állok olyan halálfélelmet átélve, amit még soha nem tapasztaltam. És mégis… valahogy az egész eufórikus. A létezés minden másodpercét kiélevezem, nem gondolva a jövőre… mert anyagi létezésem pillanatai kétségbeejtően rövidek.
A hátam mögé kötözött karokkal nézem egy olajbarna bőrű latin nő vergődését a bilincseiben, amik a nyársalógépen négykézláb tartják. Láthatóan öklendezik. Összeszorított ajkai közül éppen egy ezüst színű nyárs bújik elő, átfúrva a fenekétől a szájáig. A fényes nyársat nyál és vér keveréke vonja be vékonyan.
Arckifejezéséből úgy tűnik, mintha puszta akaraterővel próbálná visszanyelni a nyársat. Próbál szabadulni, de csak olyan mint egy helyére tűzött pillangó: a testét átjáró rúd körül tekergőzik. Nyakán látszik a nyárs alakja, torkának bőre obszcén módon megfeszül.
Az orrlyukai kitágulnak és fulladozik, mivel a nyárs az útjának vége felé járva elzárta a légcsövét. Mintha a felnyársalástól való rettegés nem lenne elég. Ha ez még egy-két percig így menne, meghalna. De a gépet úgy tervezték, hogy ez ne történjen meg. A nyárs üreges magja hamarosan visszahúzódik és képes lesz lélegezni. Biztosak voltunk abban, hogy a folyamat szinte tökéletes – mindannyian élve leszünk megsütve. Azt is elmondták hogy a gép miért vár a légút megnyitásával addig, amíg az alany majdnem eszméletlen lesz: a félelem és az élvezet endorfinjai ízesítik a húst, a szultán pedig szereti, ha az étele ízletes.
A hitetlenség rémülettel harcol a nyársra húzott nő arcán. Csak egy órája mondta el nekem hogy Leda-nak hívják. Virginiából érkezett a barátjával egy kis napsütéses tengerparti pihenésre. A barátja most egy másik szobából nézi, ahogy a barátnőjét élve felnyársalják. Kíváncsi vagyok vajon merevedése van-e. Kíváncsi vagyok hogy a férjemnek merevedése van-e, tudva hogy mi fog történni velem.
Kilenc másik nő van velem. Le vagyunk vetkőztetve és a fejünket kivéve mindenhol leborotváltak bennünket. A modern feldolgozó helyiség megfigyelőablaka mellett állunk egy sorban, pár centire az üvegtől. A rendőrök gyorsak és hatékonyak voltak a sokkoló botjaikkal. Csak néhány áramütés kellett hogy gyorsan engedelmeskedjek, amikor elvittek az üdülőhelyről. Az elektromosság nagyszerű oktató.
Úgy értesültünk, hogy ma ötszáz nőt dolgoznak fel itt úgy ahogy most Leda-t és majd engem is. Mindegyikük tizennyolc és negyvenöt év közötti turista. Általában csak százat gyűjtenek be az éves eseményre, de ez a szultán ötvenedik születésnapja, tehát ez egy nagyon különleges év.
Leda szemei kidüllednek és lefelé fordulnak, ahogy meglátja a nyárs hegyét a szeme sarkából. Nem kell sokáig erőlködnie. Annyira bizarr módon fallikus, ahogy a rúd mint egy óriási erekció, folyamatos mozgással csúszik ki belőle. Mint egy isten hímtagja.  Leda ajka obszcén "O"-ba feszül a nyárs körül, mintha szopást adna egy óriásnak. Nincs helye a méltóságnak. Mindennek az a célja, hogy a szultán kéjének alanyává váljunk.
A szultán -mint minden király- csak egy szertartásos jelmezben lévő férfi, de ha ezt a jelmezt viseli, az hatalmat ad neki. Hatalma van egy ünnepi lakomát rendelni, amely véget vet az életemnek és 499 másik nő életének. Maura nemzete egy modern, kőolajra alapozott gazdaságú állam. Egy kevesebb mint egymillió lakosú sziget az Indiai-óceánban, amelyről szinte senki sem hallott és a lakói ezt így szeretik. Maura átlagos lakosa többet keres egy év alatt, mint tíz háztartás Beverley Hills-ben. A zöldellő dzsungel, az érintetlen strandok és a nyüzsgő éjszakai klubok vonzzák a turistákat. De van itt egy régebbi hagyomány, amely megelőzi a modern kultúrát. A rituálé csoportos részvétel a legborzalmasabb cselekedetben, ami mindazonáltal ősi, szükségszerű tett: egy másik élőlény meggyilkolása és megevése. Azt mondták nekünk, hogy ünnepelnek bennünket; hogy a nők képviselik az életet és a férfi csak a nő útján lép be az életbe és így a nő hozza be ebbe a világba a szenvedés emberi állapotát. És ezért szenvedni fogunk.
Leda az első, a bemutató a többieknek, hogy mi következik. Tíz gép van, a másik kilenc tétlenül vár. Egyikük rám vár. Nem sok híja van, de nem esek pánikba. A pillanatban élek. A padló hideg a csupasz talpam alatt, de a szoba kellemes hőmérsékletű. Ennek ellenére a mellbimbóim feszülve duzzadnak. Fájnak a kebleim. Valamit beadtak amikor három nappal ezelőtt elraboltak. Ez idő alatt legalább fél mérettel nőtt a mellem valószínűleg egy hormon hatására. Talán a gyógyszer magyarázza azt az eufóriát, amit a félelemmel együtt érzek, de ebben nem vagyok biztos.
A sokkoló botok kínja volt az, ami miatt az első hímvesszőt a számba vettem amikor elraboltak és elkezdődött a szertartás. De nem mondhatom, hogy az elmúlt napokban csak a félelem miatt szoptam ekkora lelkesedéssel. A félelem nem tudja megmagyarázni azt a lelkesedést, amit tegnap éreztem, amikor az ismeretlenek után egy ismerős hímtag csúszott az ajkaim közé. A tekintetem felpattant és a férjem arcába néztem, aki lebámult rám. Látnia kellett, ahogy előtte egy egyenruhás idegent -talán egy tábornokot- lelkesedéssel és nem színlelt éhséggel kényeztettem. A párom tekintetében a szánalom, megvetés, szadizmus és izgalom kombinációját láttam.
Leda felemelkedik és heves borzongás járja át az egész testét. A nézőteret elválasztó üvegen át nem hallom, de látom ahogy a mellkasa emelkedni és süllyedni kezd. Lélegzik. Szemei vadul ugrálnak egyik oldalról a másikra és látom ahogy ajkai megrándulnak a nyárson, mintha mondani akarna valamit. Fényes az arca – sír egy kicsit. De az én helyemről mást is látok: a nyárs kitölti a fenekét, de a puncijából nyúlós izgalmi nedvesség csöpög.
Mondták nekünk, hogy ez meg fog történni: "Különösen az amerikai nőkkel. Úgy tűnik, ez egy kulturális reakció, amikor ott találják magukat, ahol lenniük kell." - suttogta a fülembe egy hatalmas farkú rendőr undorító vicsorogással, miközben a hosszú hajamat fogva a popsimat dugta. 
Leda-t is olyan gyakran dugták meg mint engem és ő most megkapja az utolsó farkát. A gépen egy második rúd is van a nyárs alatt: vastagabb annál, de a vége kúpos. Mechanikusan siklik előre, hogy Leda puncijának feszes szeméremajkaihoz tapadjon. Bár kerek és keskeny a hegyén, gyorsan kiszélesedik, több mint két hüvelyk kerületre. Leda arckifejezése alapján még az elmúlt néhány napban benne járó hímvesszők sem tették könnyebbé ennek a vadállatnak az elviselését. Bár fémes és teljesen sima, olyan vastag mint egy lóé.
A teremben minket figyelő rendőrök meg sem próbálják elrejteni khaki egyennadrágjuk dudorát. Sőt! Nem szégyellik a cipzárt kibontani és kézbe véve a farkukat jól érezni magukat. Egyikünk sem tudja elszakítani a szemét Leda-ról. Küzdelmei felerősödnek, ahogy a szeméremajka szétnyílik a második rúd behatolásra, de az ugyanúgy belesiklik, mint az első. Olyan szélesre feszül a vastag rúd körül, hogy tisztán látom, ahogy a szeméremajkai ritmikusan összehúzódnak, és jól látható a redő alól előbukkanó duzzadt csiklója. Egy asszisztens fürgén a csiklójához erősít egy aligátorcsipeszt. A teste azonnal remegni kezd, amikor elektromos áramot kapcsolnak a csiklójára. A pupillái kitágulnak és elélvez. A puncija olyan erősen rándul görcsbe a rúdon, hogy a rózsaszín húsa egy kicsit kinyomódik, majd tiszta folyadéksugár lövell ki a szabad húgycsövéből. Háromig számolok, mielőtt lelassul. Az asszisztens odamegy hozzá és könnyedén megpaskolva a fenekét úgy beszél hozzá, mintha egy nyűgös állatot vigasztalna. Egy korábbi rendőr a fülembe suttog: 
-Egy igazi amerikai ribanc. Mint te. De fogadok, hogy te még nála is többet fogsz spriccelni! 
Már csak az illata alapján is emlékszem rá. Körbenyúlt és erősen megcsavarta a mellbimbóimat, miközben hátulról baszott. Még az elmúlt napokban tapasztalt több tucat fasz közül is kitűnt az övé. 
A fenekembe akarom. Most! Ez egy elsöprő késztetés. Azt mondták nekünk, hogy ne mozduljunk, de lassan a fejemre teszem a kezeimet és előrehajolok, hogy a melleim nekinyomódjanak az üvegnek, ami elválaszt az előkészítő szobától ahol Leda még mindig élvez. Hátranyomom a fenekem ehhez az emberhez, akinek a farkát ötven közül is ki tudnám választani ki egy sötét szobában, de a nevét nem tudom. Kétlem, hogy ő ismerné az enyémet. Vagy érdekelné egyáltalán.
A felkínálkozásom meghallgatásra talál. Hallom, ahogy lehúzza a cipzárját, majd egy pillanattal később érzem meleg kezeit a fenekemen. Széthúz és már bennem is van. Korábban mindig féltem az anális szextől. Most, hogy “képzett” vagyok, már vágyom rá. Akarom ezt a péniszt magamban – de nem érdemlem meg azt az örömet, hogy a puncimban érezzem őt.
Hangosan felnyögök, engedve alantas ösztöneimnek. A dugásom közben nézem Leda előkészítésének utolsó szakaszát. A gépek eleje félrecsúszik az útból és a gondosan megtervezett mechanizmusok a teljesen felnyársalt és még mindig az elektro-stimulátorhoz csatlakoztatott Leda-t egy várakozó sütőbe juttatják.
–Nézd! – dörmögi a fülembe a rendőr, miközben megáll a fenekemben. Megragadja a hajamat a tövénél, hogy ne tudjam elfordítani a tekintetemet. A sütő falai már vörösen izzanak. Leda kifelé néz, így láthatjuk arckifejezését, ahogy betolásnál először a lábánál érzi a meleget, majd folyamatosan felfelé haladva a testén. Szemei őrültek, ajkai a nyárshoz tapadnak, ujjai és lábujjai megfeszülnek. Amikor a sütő automata ajtaja becsukódik, egy U alakú nyílás marad benne, így Leda feje kint marad. A haja lendül ahogy a forgatott sütés elkezdődik. Szemhéjai gyorsan rebbennek, tekintete hol jobbra, hol balra villan, találkozik a miénkkel... találkozik az enyémmel... könyörögve. A kezeimet felcsúsztatva megfogom a melleimet és erősen az üveghez szorítom. Megmutattam neki, mennyire szeretem kínjának minden pillanatát.
Egy héttel ezelőtt egy high-tech iroda vezetője voltam. Ma csak segíteni akarok ennek a rendőrnek, hogy a fenekembe élvezhessen, mielőtt rám kerül a sor a nyárson. Egy pillanattal később felmordul és a várt elélvezés megtörténik. Elégedetten sóhajtok, de nem engedem el a melleimet. Csak bámulom Leda-t ahogy forog és masszírozva fejem magam. Arckifejezése eszeveszettből előbb üvegessé majd furcsán álmossá válik.
Érzem hogy a rendőr hímvesszője puhává válik a fenekemben. Amikor kihúzza magát a ragacsos spermája végigcsordul rajtam és a belső combomhoz tapad. 
– Rajtad a sor! – morogja. 
Mindannyiunkon rajtunk a sor most, hogy Leda készen van. Tízes adagokban fognak bennünket elkészíteni, hogy az éjszaka hátralévő részében jóllakjanak a vendégek.
Ijesztő ráülni a gépbe, a szívem kalapál. Minden hűvös, tiszta fém. Négykézlábra ereszkedve egy nyeregszerűségen terülök el, ami stabilan a helyén tartja a hasamat. A kezeimet a hátam mögött összebilincselik. A megfigyelőablak felé nézek és látom hogy hátul kinyílik az ajtó. A férjem lép be kezében egy itallal, alkalmi nadrágba és ingbe öltözve. Mosolyog és feltartja a hüvelykujját. Más férfiak is vannak vele – nem nehéz kitalálnom, kik lehetnek ők: a többi ma itt lévő nő partnerei. Az ital még a kezében van, amikor lehúzza a cipzárját és előveszi a farkát. Még nem teljesen merev, de közel van hozzá. 
-Rendben drágám, csak maradj nyugodtan ennél a résznél! - mondja nekem egy asszisztens és apaian megveregeti a vállam. 
Nem tudom megállni hogy szétnézzek jobbra-balra a nők során, akik most hozzám hasonlóan szintén nyársalási pozícióban vannak. Szőkék, barnák, vörös hajúak. Tőlem jobbra a legidősebb közülünk, egy Chelsea nevű, dús keblű, negyvenkét éves. Négy felnőtt gyermekével nyaral itt. Tizenkilenc éves lánya, Robin pont a másik oldalán ül a gépen és idáig hallom a nyöszörgését. A megfigyelőablak mögötti fiatalabb férfiakból kettő biztosan Chelsea fiai és nézik, ahogy anyjukat és nővérüket nyársra húzzák. Chelsea legkisebb lánya, Suzanne mellettük és a férjem mellett térdel.
A fiatal férfiak nadrágjának kidudorodása alapján feltételezem, hogy élvezik amit látnak. Egy pillanatra rám szegeződik a tekintetük és látom, hogy a férjem rólam cseveg velük. Nevetnek, bólogatnak, kortyolgatják az italukat. A férjem Suzanne felé nyújtja a kezét, megragadja a hajánál és az arcát a félig merev farkához húzza. A lány egy pillanat múlva a szájába veszi. Mindenki más mint pár napja. Olyan dolgokat csinálnak, amelyek néhány napja még elképzelhetetlenek lettek volna védett nyugati elménk számára, de most természetesnek tűnnek. Az az érzésem, hogy miután gyerekei lesznek, Suzanne is itt találja magát húsz év múlva.
Chelsea arckifejezése a döbbenet, a düh, a vágy és a félelem keveréke, ahogy nézi a férjemet szopó lányát. De bizonyos mértékig ő is készséges résztvevője lett ennek a rituálénak. Gyakran élvezett el és a rituálék alatt olyan hajlandósággal lovagolta meg a férfiakat, ami túlmutatott a kényszeren. Ma reggel láttam, ahogy pontosan ezt csinálja a férjemmel. A hanyatt fekvő páromon mozgott fel és le miközben mellei ugráltak. Irigykedve néztem őket.
– Tedd ide a fejed! – utasít határozottan az asszisztens és az államat egy előkészített mélyedésbe igazítva arra kényszerít, hogy egyenesen előre nézzek. 
– Szólni fogok, ha eljön a pillanat. Ha lenne valami utolsó közlendője a férjének, átadom neki. 
Úgy teszek, ahogy mondják. A férfiak vadászok… én vadállat vagyok. A mítoszban a vadásznak és a fenevadnak két jelentős szerepe van: az élet két aspektusát képviselik. Az élet agresszív, öldöklő, hódító, teremtő aspektusát és azt, ami ennek a tárgya.
Ez az öldöklés nem egyszerűen mészárlás, hanem rituális cselekedet, ahogyan az evés is az, amikor étkezés előtt áldást mondasz. A rítus átmenetet jelentett: nőből tenyészállattá,  vadállatból élelemmé.. Az élet adása és elvétele. Az én behódolásom most összhangban van a természettel. A túlélésre irányuló önző késztetéseim nem fontosak a természet számára.
A nyárs megérinti a fenekem egyik felét. Hideg és sima. A bőröm bizsereg ahol hozzám ért. A kísérő a csípőmre teszi a kezét és egy kicsit balra tol, majd érzem, hogy a nyárs hegye az ánuszomnak simul. Az éles hegye egy pillanat alatt belém csúszik, majd érzem, hogy a rúd folyamatosan vastagodik. Kemény… sokkal nehezebb, mint bármelyik férfi, aki ott hátul járt bennem. Fáj ahogy először a végbélnyílásom külső, majd belső gyűrűjét kezdi szétfeszíteni. Önkéntelenül rászorítom magam. Milyen szavakkal lehetne leírni azt az érzést, amikor a nyárs előrecsúszik bennem? Elviselhetetlenül mélynek éreztem, amikor először belém hatolt. Egy éles szúrás, majd még egy… Megfelelő beállítás mellett csak két kis könnycseppre van szükség ahhoz, hogy a gyomromba kerüljön. A nyárs teljesen egyenletesen és kérlelhetetlenül mozog és a húsom könnyen enged a sima, csendes motor erejének.
-Rendben… ha van valami utolsó mondandód, hallgatom!  – mondja az asszisztensem.
Ahogy szóra nyitottam a számat, hirtelen nyomást érzek a torkom tövében. Ösztönösen öklendezni kezdek, mintha hányni akarnék, de amit kitisztítok a nyelőcsövemből, az egy hüvelyk vastag fémrúd. 
-Hopp ....  egy pillanattal elkéstem! Remélem nem volt semmi fontos mondanivalód! - vallotta be a kísérő.
Megmozdítom ajkaimat, hogy beszéljek és megkérjem, hogy tartsa vissza egy pillanatra a nyársat. De egy hang sem jön ki. A nyomás a torkomban nő, feszít és megerőltet. Nagyon fáj.. Ösztönösen küzdök a kötelékeim ellen. Vonaglok ahogy Leda is tette. Olyan furcsa érzés az állandó sima csúszás a fenekemben. 
-Készülj... - mondja az asszisztens és egyenesen tartja a fejem.
Rezes ízt érzek a számban és öklendezek. A vállam remeg ahogy tehetetlenül vergődök. Nem kapok levegőt. Érzem hogy kitágulnak az orrlyukaim, de a légcsövem elzáródott. Egy pillanattal később valami simán elsuhan a nyelvem hátsó részén. Gyorsan megtalálja az utat a fogaim, majd az ajkaim között és szétfeszíti őket.
A férjem a csípőjét mozgatva farkát határozottan Suzanne szájába löki... és féltékeny dühvel veszem észre, hogy nem is néz rám. Chelsea-t és csodálatos melleit bámulja és megmutatja neki, mit csinál a lányával. Perifériás látásomban megpillantom a nyárs végét. Egyre jobban előbukkan, egyre szélesebbre kényszerítve a fogaimat és az ajkaimat. Egy láb. Két láb. Három. Más perspektíva, ha így, a saját szám felől nézem a dolgot. Az érzés, ahogy valami végigcsúszik rajtam leírhatatlan, erotikus és kiteljesítő. Kezdek kétségbeesni a levegő miatt. Tudom, hogy pofákat vágok a nyárs körül, az ajkaimmal rátapadva és biztosan nevetségesen nézek ki, de nem tehetek ellene. Görcsölök és még mindig öklendezek. Kétségbeesetten próbálok levegőt kapni. A kezeim remegnek, ahogy nekifeszülnek a bilincseknek. Nagy szükségem van a levegőre, egyetlen kortyért bármit megtennék. Suzanne a férjem szopásáról az egyik bátyjára vált, a párom pedig visszatér önmaga simogatásához. A szeme soha nem hagyja el a Chelsea-t és még csak nem is pillant rám. A szívverésem egyre hangosabb lesz a fülemben, ahogy egyre közelebb kerülök a fulladáshoz. Érzem, ahogy a fenekem izmai együtt lüktetnek a vastag nyárs körül a szívem dobbanásával.
A nyárson lévő léglyukak kinyílnak és hirtelen újra kapok levegőt. A megkönnyebbüléstől egy pillanatra elfelejtek minden mást, ami most történik velem. Többször gyors lélegzetet veszek, a nyárs halk, fütyülő hangokat ad ki a léglyukaknál. Hallok más hasonló hangokat, és rájövök, hogy mindannyian ugyanott tarthatunk. 
–Mozdulatlanul kellett volna maradnod a megfigyelőszobában! Élveztem a dugásod látványát, de ennek ára van. Extra nagy hüvelyi-stabilizátort választottam neked.. úgy fél hüvelykkel nagyobb átmérőjűt. – mondja lazán az asszisztens. 
Még így is képes vagyok levegő után kapni. Hűvös érintést érzek csöpögő puncimnál. Tudom hogy ez kínszenvedés lesz, de annyira üresnek érzem magam ott, hogy még mindig alig várom, hogy kitöltsön valami. A stabilizátor kúpos hegye belém lép. A „még oké”-tól gyorsan jutunk az intenzív, feszítő fájdalomig. Nem tudok kiáltani, de a szemem könnyes lesz. És csak egyre vastagodik… minden alkalommal arra gondolok, hogy ennyi, szétszakadok... de nem. Végül a teljes kerülete bennem van és az utolsó néhány centiméter csúszik bennem felfelé, hogy teljesen kitöltsön. A puncim pontosan azt csinálja, amit Leda-é – intenzív izomszorítások, aminek láthatónak kell lennie bárki számára, aki nézi és rózsaszín szeméremajkaim lüktetnek a vastag rúdon. De senki sem néz. A férjem most hátulról dugja Suzanne-t -miközben a lány Flynn farkát szopja- és Chelsea-t bámulja tőlem jobbra. Thomas lazán maszturbál és csak élvezi, ami történik. Egyszerűen nem vagyok számukra érdekes.
Valami erősen megszorítja a csiklómat. Az érzés minden képzeletet felülmúlóan heves, a fájdalomban olyan gyönyör árad, amilyet még soha nem tapasztaltam. Az aligátorcsipesz felhelyezése után éppen akkor szívom be a levegőt, amikor megindul az elektromos áram. Hirtelen elélvezek. Úgy, mint még soha. A férjem kihúzza a farkát Suzanne puncijából és beledugja a fenekébe. A párom tekintete arra szegeződik, ahol Robin, Chelsea másik lánya van a nyárson. Ez újabb nyers féltékenységet kelt bennem. Majd Chelsea felé fordul és elvigyorodik. Nem kell kimondania a szavakat, a tekintete mindent elmond: “Igen, a lányodat a seggedbe dugom, miközben nézem, ahogy a másik lányodat élve nyársra húzzák. Élvezem és soha egy panaszos szót nem fogok hallani tőled. Mellesleg remek a melled!” Még csak nem is pillant felém.
Hátra csúszok és megérzem a meleget a lábamnál. Hát ennyi… A valóság hirtelen fókuszba kerül, az orgazmusom öröme semmivé foszlik. Ez tényleg megtörténik? A férjem egy másik nőt dug a fenékbe. Élve fognak megsütni. Ez nem történhet meg! Nem lehetek részese ennek! Hogyan állítsam le? De nem tudok tenni semmit. Perzselő a hőség, ahogy becsúsztatnak a sütőbe. Az ajtó becsukódik és a fejem kívül marad az "U" bevágáson keresztül. 
A férjem kezei Suzanne csípőjén vannak és szó szerint felemeli őt a földről ahogy erősen dugja a kis popsiját. Látom, ahogy a lány szemei kidüllednek, valahányszor a férjem előrelendül. Az arckifejezéséből világos, hogy még soha nem dugták így meg. Végre felötlik bennem, hogy ezek után valószínűleg ő lesz az új felesége. 
Bármit megtennék…BÁRMIT, hogy elkerüljem a hőséget. Perzsel, éget és nincs idő másra gondolni, csak a menekülésre. Rebeg a szemhéjam, könnyezek és forog a világ, ahogy forogni kezd a nyárs. A testem minden izma megfeszül. Istenem, Istenem, Istenem…  Sokkal jobban fáj, mint gondoltam és megy tovább és tovább és tovább.
Azután furcsa módon kevésbé kezd fájni. Kezdem kicsit álmosnak érezni magam. Majdhogynem elégedettség tölt el. Egész jó meleg van itt. Valójában nem is olyan kényelmetlen. És olyan rossz, hogy a férjem talált egy csinos, fiatal lányt, akivel együtt lehet? Nézem, ahogy a férjem Suzanne fenekébe élvez. Ismerem azt az arcot, az ő arcát. Előre esik, majd kihúzza a farkát a lány csöpögő fenekéből. Chelsea-re mutat és a fiúkkal cseveg. Suzanne tisztára nyalja a hímvesszőjét.
A világ táncolva távolodik tőlem. Ez a rituálé volt életem legintenzívebb pillanata. A csúcsélményem. Az utolsó.