Madagaszkár

   A háború után nem sokat változott a táj, a tűzeső ugyanúgy esett és a maró homokot továbbra is fújta a szél.
Ágnes megfésülte a vörös rövid haját majd cigi után nyúlt.
– Megint vihar van.
A tükör amiben nézte saját magát nem válaszolt, csak a hibernáló berendezés kattogott. A nő próbált mosolyogni, majd felállt és megigazította a terepszínű katonai kabátját, majd megsimogatta a Kalasnyikovot. Mishe a fekete rövid hajú Orosz férfi nézte Ágnest majd ő is rágyújtott egy cigire. Úszott a füst a levegőben, a kupola eddig ellen tudott állni a viharnak.
– De meddig? – kérdezte Mishe és nem várt választ, jobb ha nem tudja.
A falakon pornószínésznők poszterei sorakoztak, illetve gáztűzhely, jól felszerelt konyha és kényelmes kanapé jelentette a kényelmet.
– Olyan ez a hely mint a New York-i lakásom. – szólalt meg újra Mishe és megint csak nem várt választ.
– Kevés a lőszerünk. – mondta Ágnes lemondóan.
– Nem vagyok alkimista, nem tudok puskaport varázsolni.
– Ha elmúlik a vihar kinézzek.
– Minek?
– A nem létező tököm sem tudja.
– Ideges vagy.
– Csodálod? Én már itt születtem a Marson, majd...
– Majd?
– Hagyjuk.
Megrázkódott az épült.
– Lőnek ránk. – üvöltött Mishe, majd hozzátette. – Most akartam borotválkozni.
– Nekem pedig tampont kellene cserélni. – válaszolt Ágnes.
– Vegyük fel a szkafandert, attól félek, hogy kitörik az ablak. – mondta Mishe.
Kitört az ablak a hibernáló berendezés felrobbant, csak úgy mint a sarokban lévő gázpalack. Mindent elborítottak a lángok. Két alak jelent meg a sivatagban, a speciális szkafanderek jól működtek.
Ágnes körbenézet a tűz esett az égből, a szél fújt.
– Remekül működött a zsebteleportáló készülék, 20 méter távolságban tud kettő személyt teleportálni. – magyarázta Ágnes.
– Egyszerre van hideg és meleg. – mondta Mishe a szkafanderben lévő mikrofonban.
– Talán a szingularitás miatt. – válaszolt Ágnes.
– Tényleg jó a zsebteleportáló készülék de most induljunk cicám.
– Hova?
– Előre.
Mishenek naná, hogy eszébe jutott Rejtő légiós regényei.
– Olyanok vagyunk mint a légiósok. – mondta a férfi.
– Támadnak az óriások, segíti őket hogy kicsi a gravitáció és így nagyra tudtak nőni. – jegyezte meg Ágnes.
– Gyurcsány Ferenc a nevem. – mutatkozott be az óriás aki szintén szkafandert viselt és 20 méter magas volt.
A nő rezignáltan válaszolt. – Sok ezer évvel ezelőtt volt ilyen nevű miniszterelnöke Magyarországnak. Manapság a föld bolygó már a Tejútrendszer föderáció tagja.
– Ha nem találunk egy működő űrhajót, akkor végünk van. – mondta Mishe
– A homoksivatagban lévő állomáson biztos, hogy van űrhajó, de 20 mérföld távolságra van tőlünk.
Az óriás elővett a hatalmas zsebéből egy gépfegyvert és tüzelt. Ágnes beugrott egy szikla mögé, Mishe követte a példáját.
– Ne szégyelld használni a kalasnyikovot. – mondta a férfi.
Ágnes bólintott a fejével, újra katona volt aki parancsot teljesít. Az óriás elfutott.
– Miért futott el? – kérdezte Mishe.
Egy T – Rex fut felénk. – mondta Ágnes.
– Úgy érted, hogy egy ősállat?
– Bingó. – mondta a nő és elvette a távcsőt a szeme elől.
– Most már tudjuk, hogy miért futott el az óriás.
– Ideje lenne megtudni, hogy mit csináljunk ha ideér az őshüllő?
– Van egy ötletem. – mondta Mishe.
– Ötletek jönnek, mennek. – válaszolt Ágnes.
– Gyerekként nem hittem volna, hogy a Marson leszek telepes, sok plüss játékom volt, sosem akartam űrhajós lenni. Tulajdonképpen mindig is pornószínész akartam lenni. Aztán jött az állatkert ahol találtam egy újságot ami a jövőből jött, benne voltak a nyertes lottószámok, naná, hogy nyertem. A két milliárd forint pár év alatt elfogyott és annyi eredménye lett, hogy alkoholista hajléktalan lettem. Egy padon ülve olvastam, hogy lehet jelentkezni telepesnek a Mars bolygóra. Sajnos jelentkeztem, pár hét múlva már vitt az űrhajó az ismeretlenbe. Most pedig T Rex fut felém.
– Használjuk a mobil teleportáló berendezést. – javasolta Ágnes.
– Mit érsz el vele ha 20 méterrel odébb kerülsz?
– Semmit.
– Ágnes, te mi elől menekülsz?
A nő nem válaszolt.
– Értem.
– Nem működik a teleportáló cuccos.
– Relax. Nincsenek őslények a Marson, csak illúzió volt, talán a Marsi por rendezte magát úgy a viharban, hogy őslény alakot vett fel.
– Egyszer régen krumpli vásárlás alkalmával a szerelmemre gondoltam a boltban
– Tudod, hogy mik hiányoznak nekem? Az égen úszó bárányfelhők. A kék ég a nagy magasságban köröző ragadozó madarak.
– Talán indul menetrend szerinti űrhajó a föld nevű bolygóra.
– Lehetséges, hogy indul.
Ágnes ment elöl, Mishe pedig szorosan mögötte, a távolban a nagy Marsi hegy némán figyelte az eseményeket
– Nevetséges, hogy 10 hónapig tart az út a Föld, Mars viszonylatában. Ennyire nincs pénze a Magyar állami űrhajózásnak? Az űrbéli civilizációk pár nap alatt megoldják az utat a két említett bolygó közt.
– Ágnes, jó, hogy itt vagy velem.
– Mishe, inkább az utat figyeld, az égen már köröznek a dögkeselyűk. Jó volt mikor pornószínésznő voltam, a pénzem is megvolt és élveztem is
– Mindenkinek lehetnek boldog pillanatai
- Yes.
– Manapság már nincsenek hűséges feleségek, csak a föld kering a nap körül, ez adja az állandóság illúzióját. 10 hónap az út nagyobb kaland mint a transzszibériai expressz vonat, legalábbis az út hosszát tekintve. Persze vannak itt más társaságok is pl. az Androméda-ködi űrlények gyors utazást ígérnek az okosabb űrhajóval viszont a jegy is drágább. A magyar űrhajón szülőszoba is van, hiszen gyakori, hogy egy nő teherbe esik az út alatt ami valljuk be hogy csak papíron 10 hónap, napviharok esetén az út tovább tart.
– A teleportáló cuccost tudjunk használni mivel az előbb a földhöz vágtam és megjavult. Persze tudom, hogy a Marson vagyunk.
– Akkor mindig előbbre kerülünk 20 métert amíg nem merül le az akku.
– Csodás. – válaszolt Ágnes és megfogta Mishe kezét.
– Még a vihar is támad. – jegyezte meg a nő.
Ava Addams poszter a falon, szemtelen legyek és Pista bácsi az űrállomáson a Mars bolygón.
Az állomás falán házi áldás rajta a következő szöveg:
 " Férfi házimunkát nem végezhet, gondolok a mosogatásra, takarításra, ugyanis ezek női munkák. "
Mellette pedig a naptár. Pista bácsi elővett egy kockás papírt és egy tollat mert ő amőbázni akar. Az idős férfi behúzott egy x et piros színnel, a golyóstoll nem remegett a kezében. A poszteren Ava Addams felvonta a szemöldökét de senki sem vette észre. Ágnes kezében sem remegett a toll, a fiatal nő nézte a kockás lapot, nehéz helyzetben volt Pista bácsi három x et húzott egymás mellé. Ágnes döntött és fekete színnel behúzott egy x et. Rögtön látta, hogy Pista bácsi nyert. A hibernáló berendezés továbbra is kattogott.
Mishe az ablak mellett ült az űrhajóban, a légi kísérő asszonyok, szorgalmasan hozták az italokat az utasoknak.
– 10 hónapon keresztül nézzünk ki az ablakon és vedelünk? – kérdezte Mishe.
Az ablak nem válaszolt, az űr csendes volt, mágneses és napvihar sem keresztezte a hajó útját.
Este buliba kellene menni. – jegyzete meg Ágnes.
– Nekem nincs kedvem. – válaszolt Mishe.
– Akkor mit szeretnél csinálni?
– Tököm tudja.
– Értem.
– Legszívesebben vissza mennék a Marsra.
– Miért?
Az űrhajó száguldott az űrbe ahogy a sci – fi filmekben szokás, viszont valóságban is. A föld bolygó még messze volt.
– Én legszívesebben elmennék egy Tátrai Band koncertre.
– A Gergely naptár szerint 6000 et írunk, és a New York, New York még ma is sláger.
– Gyere keressük meg az élményfürdőt az űrhajón.
A fürdőben több medence volt, s galaxis lakói változatos formákban és színekben képviselték az evolúciót és az intelligens életformák kialakulását. A beszélő zöld leveli békák akik turisták voltak remek jó úszónak bizonyultak.
– Nem hittem volna, hogy a magyar népmesékben is szerepelünk mint beszélő békák. – jegyezte meg az egyikük.
– A mi népmeséinkben pedig emberek szerepelnek. – mondta egy másik béka majd nagyot csobbant a vízbe. Külsőre egyébként klasszikus leveli zöld békának néztek ki.
Mishe figyelmét nyilván a napozó meztelen nők foglalták le.
Ágnes bekente magát naptejjel és élvezte a nap sugarait ugyanis a nap egy speciális szűrőn keresztül besütött az űrhajóba.
– A kalasnyikovot hova raktad? – kérdezte Mishe.
– Az éjjeli szekrénybe. – válaszolt Ágnes majd lemondóan hozzátette. – A láthatatlan ember megint megfogta a cicim.
– Vannak mindenféle utasok. – válaszolt a férfi.
Az űrhajó Budapesten szállt le a Hősök terén, az épen zajló pornófilm forgatást meg kellett szakítani.
Kutyát sétáltató idős hölgy megkérdezte Mishhétől, hogy véget ért – e a háború a Marson ugyanis s galaktikus netten sok az álhír?
A férfi készségesen válaszolt.
– Igen véget ért az emberek, a leveli békák, és a marslakók akik pontosan úgy néznek ki mint az emberek felosztották maguk közt a bolygót mindenkinek egy harmad rész jutott. Már csak az óriások szemtelenkednek akik próbálnak maguknak kihasítani egy szakadár területet, állítólag az Androméda-ködi lakók támogatják őket. – zárta le a férfi. Az idős hölgy szótlanul elsétált, a kutyája nagyot morgott mintha nem tetszene neki amit hallott.
– Jó, hogy 6000 ben is a nők többsége szereti a hosszú hajat. – mondta Mishe és megsimogatta a kezében tartott kalasnyikov típusú gépfegyvert.
A központi csillag ragyogott az égen, a kutyáknak nyáron melegük volt. Az űrhajó másnap visszaindult a Mars bolygóra, újabb 10 hónapos út.
– Szeretnék elutazni Madagaszkár szigetre, mivel ott tapasztalni a fejlődést, mivel nagyon jók az utak. – mondta Ágnes.