Lulu

7. osztály,rossz net, pillangók szorongás... Csak egy barnahajú, kutyaimádó, stréber zongoristalány voltál. Megfáztunk a téli hócsatákban és betegen feküdtünk otthon. Átmelengettél a létezéseddel.
Kézfogások, titkolózás és az első csók a templom előtt a szállingózó hópelyhek között. Meleg volt a szád, forró. Mindkettőnknek az első csókja volt. Kártyázás, könyvtár, társasjátékok, kutyasétáltatás. A puha arcod, a párás szemüveged, a forró kezed, a kipirosodott orrod, a copfbakötött hajad.
Szorongás, alváshiány, depresszió, szomorúság, lelki fájdalom. Ellöktelek magamtól. Az egyetlen embert, akit szerettem, aki szeretett. Csak azért, hogy mégjobban fájjon és végr-végre elpusztulhassak. Mindezt tudattalanul. 9.osztály.
Valentin nap. Kicsi levél, "Hiányoztál Lulu"
Együtt zongorázások, fájdalmas darabok, szerelmi álmok. Fájt, majdnem szétszakadtam, mikor hallottalak játszani, mégis ottmaradtam, hallgattam minden egyes hangot és bele akartam halni ott helyben. Szerettelek. 10 osztály. Tábor. Közös zenélések, újjabb csókok ölelések. A hajad illata. A bőröd puhasága. A vágyakozásod. Önutálat. Kézfogások. Isten. Petting. Pszichológus. Fájjon, fájjon mégjobban, MÉGJOBBAN. Versek, amiket felolvastál a babzsákfoteledben. Nem elég, nem fáj eléggé. Nem tudom megölni magam. Otthagytál. Sírtam, alig láttalak a könnyeimen át. Nem működött... Tényleg nem működött. Hiába akartam. Megsimogattad az arcom, megöleltél, közel hajoltál hozzám és a hangodon, ami mindennél többet ért nekem, mondtad, hogy nem működik. Sírtam. Elmentél. A padon, sírtam, sírtam, mint egy hatéves. Sosem sirtam 10 éves korom óta. Talán most elég! Talán véget tudok vetni ennek. Próba. Kés. Cafatok. Vér. Ájulás. Mentő. Összevarták. A szüleim nézése, pszichológus, filozófia, nihilizmus, existencializmus. 12. Érettségi. Újabb tábor. Csókok. Szeretlek-szeretlek, mindig szeretni foglak. Nem múlik el! Sosem múlik el?
Mi lesz velünk?
"Megleszel." - azt mondtad. Azt mondtad.
Talán megleszek. Mert még mindig nem fáj eléggé.
Most 3 éve, hogy utoljára láttalak.
Itthagylak Lulu. Emésszenek meg, konzerváljanak a bitek, butítsanak le 1esekre és 0kra. Csak tisztulj ki belőlem így. Ha már kivérezni nem tudtalak. Ha már elfelejteni nem tudtalak. Ha már nincs közös jövőnk. Hogy éljek egy ekkora részem nélkül?
Letompulva, ostobán, elterelt figyelemmel, szorongva? Így kell. Itthagylak most. Hátha. Hátha....