Lovasok - megismerkedésünk története

Enyhe fintorral az arcomon teszem le a telefont. Holnapra bejelentkezett egy 3 fős üzletember csapat. Biztos még egyikük sem látott soha lovat közelről. Hosszú hétvégére jönnek, pihenni és lovagolni. Majd küzdhetek velük a karámban futószáron.... ahhh! Na mindegy, majdcsak kibírom valahogy. A lényeg, hogy sok pénzt hagyjanak itt.
 
Másnap délelőtt meg is érkeznek. Próbáltak lazán és sportosan öltözni, de látni, hogy feszengnek nyakkendő nélkül. Megmutatom a szobákat, majd felsorolom a programlehetőségeket, hogy kedvükre válasszanak. Kettő közülük esti vadászatot, egy pedig kora reggeli tereplovaglást választ egyelőre.
- Van tapasztalt lovas vezetőjük? - kérdezi parancsoláshoz szokott hangon - A legjobbat akarom.
Végigmérem a férfit. Hóna alatt egy laptop, mellényzsebében két mobiltelefon.
- Igen? Önnek van lovas tapasztalata uram? Csak lovagolni tudókat engedünk terepre, tudja balesetveszélyes. - válaszolok kissé gúnyosan. A férfi felvonja a szemöldökét a hangnemre.
- Azzal maga ne törődjön, csak küldje ide a vezetőt reggel 7-re, és kérem egész nap ne zavarjanak, a szobámba kérem az ételt is, jó napot. - Ezzel hátat fordít és becsukja maga mögött szobája ajtaját, ami az orrom előtt csattan. Micsoda beképzelt alak! Na majd meglátjuk a lángja is akkora-e mint a füstje...
 
Reggel 7-kor hangosan dörömbölök szobája ajtaján, ami azonnal feltárul. Egy pillanatra eláll a lélegzetem. A férfi egy szál feszes alsóban áll előttem. A tegnapi laza ruhák alatt rejtve maradtak az alkatrészek, amelyektől minden nő megnyalná a száját...Egy törölközővel dörgöli a haját, teste vízcseppektől csillog a szobába tolakodó reggeli napfényben. Végigmér, és száját elhúzva néz a szemembe.
- Maga a vezető? De úgy látom, alsónadrágban kell mennem. Azt gondoltam biztosítanak lovagló öltözetet.
Bakter! Tényleg! A ruhát elfelejtettem! Vörös arccal elnézést kérek és lerohanok a lépcsőn. A földszinten behelyezek egy kosárba mindent, amire szüksége van, kiválasztok egy csizmát, és az ajtaja elé helyezem a holmit.
- Itt hagyom uram, az istállónál megvárom önt! - szólok be a szobába, és már száguldok is lefelé, nem akarom még egyszer alsóban látni.
 
A lovak közé lépve, egy percre Szépség nyakához szorítom az arcom. Már több mint 1 éve nincs, akivel megosszam az ágyam, de nem szoktak hiányozni a férfiak, nem is gondolok rájuk, annyi munka van a panzióval. A vendég: tabu. Most sem értem mi történt velem. Mintha tüzes vassal nyomták volna belém, szememre égett a férfi testének minden részlete.
Mélyen beszippantom éjfekete lovam illatát, majd sóhajtva elindulok a takarókért és a nyergekért.
 
Mire elkészülök a felnyergeléssel, megérkezik a vendégem is. Figyelem őt, ahogy a kengyelbe teszi a lábát és fellendül az állat hátára. 
Határozott mozdulattal ragadja meg a kantárt, és combjai máris erősen fogják a telivér oldalát. Rendben, tényleg nem kezdő - állapítom meg magamban, akkor lássuk, mit tudsz! Egy pillanat alatt lovam hátán termek, és sarkam finom mozdulatára, az máris vágtába fogva lő ki alattam. Nem nézek hátra, hogy követ-e. Azt sem bánom, ha lemarad. 
Most mennem kell, futni tőle, mert alvó szenvedélyem felkorbácsolta és az arcomba csapódó széltől várom a csillapodást.
Egy széles ösvényre térek az erdőben, és hajszolom a lovat tovább, tovább... Hallgatom az egyenletes patadobogást, fejem lehajtom a sörényhez, és nem is látom, merre megyünk. Csak visz a ló, tudja az utat, és lelkiismeretesen teljesíti a feladatot. Akkor is hazavinne, ha holtan ülnék a hátán. Becsukom a szemem, és egy férfitest képe villan fel előttem. Megrázom a fejem, felnyitom szemhéjam és meglátom a férfi hátát magam előtt. Amíg álmodoztam, megelőzött! Mit képzel?!
Dühösen vágom oldalba Szépséget, de azonnal megbánom. Ő nem tehet róla.
- Ne haragudj kislány... de csak nem hagyjuk, hogy egy ostoba pasi elverjen minket a saját erdőnkben?!
Szelíden fogom gyorsabb vágtára immár, és hamarosan magunk mögött hagyjuk a "férfiakat". Mikor hallótávolságon kívülre érünk, hangos nevetésem betölti a varázslatos őszi erdőt.
Egy tisztás széléhez érek. Kicsit fázom már hűvös reggeli széltől, mert csak egy rövid bőrszoknyát vettem fel, ezért lépésre fogom a lovat és bevárom a férfit. Mikor mellém ér, megfogja Szépség kantárját, és szorosan maga mellé húz. Egészen közel hajol az arcomhoz, ha akarnám, összeérne az ajkunk.
- Mindig győznie kell, ugye? - kérdezi nyugodt hangon.
Hátrahőkölök, nem ezt vártam. Legalábbis dühösnek kéne lennie, mert lehagytam. A vendéget hagyni kell nyerni...észreveszi csodálkozásom, halkan nevet, szinte csak magában.
- A dolgok nem működhetnek állandóan az Ön szabályai szerint. Még itt a vadonban sem...- körbemutat a kezével és várja a hatást.
Hatott is, és ütött is. Most én leszek dühös.
- Vadon?! Mert nem lát egyetlen betonkockát sem?! Gondolom azért az internet működött tegnap a szobájában?!!!
Megint kineveti szenvedélyes kirohanásom. Már nyíltan, felszabadultan nevet az arcomba. Tajtékzom a méregtől.
- Az igen! Hahaha....
Megfordítom a lovat, és foghegyről odavetem.
- Verseny a malomig!
Egyszerre indulunk el. Nem kíméli a lovat, még a pálcát sem sajnálja most az állattól, nem tudom lehagyni. Test-test mellett vágtatunk a szűk ösvényen. Egy keresztbe dőlt fa van az úton, a két fenséges állat gyönyörű ívben repül át felette teljesen együtt.
A malomnál lefékezve telivérje felágaskodik hátsó lábaira. Könnyűszerrel marad a hátán. Ahogy a kapálódzó lovat tartja, újra a retinámra ég alakja.
 
Mellé léptetek és most én húzom magamhoz a kantárnál fogva. Közel hajolok, de nem állok meg az arca előtt. Nem tiltakozik, engedi, hogy megcsókoljam. Csak egy pillanat volt az egész, mégis végleg elvesztem a fejem.
Szemébe nézek, kihúzom lábam a kengyelből. Egy mozdulattal átülök hozzá. Szembefordulva vele, az ölében helyezkedem el. Nem mutat meglepődést. Fenekem alá nyúl és szorosan magához húz. Újra összeforr az ajkunk. Érzem kemény férfiasságát magam alatt. Keze a szoknyám alá siklik. Két oldalról tépve szakítja le rólam az apró tangát. Kiszabadítom meredező farkát, nekem is tépnem kell a nadrág anyagán, hogy teljesen hozzáférjek. Kicsit megemeli a csípőm, és magára húz. Hangos sóhaj szakad fel belőlem, ő is nyög vállamba fúrva arcát.
- Te kis vadmacska... kívánlak első perctől fogva, ahogy megláttalak...
Talpammal megtámaszkodom a férfi mögött az állat hátán. Ő kezébe fogja a kantárt, és lassú lépésre indítja a lovat. Ütemesen ring a csípőm előre-hátra, ahogy körbesétáljuk a malom előtti rétet. Egyik karjával átöleli a derekam és tart biztonságban, nekem csak élveznem kell a ki-be járó farkat ölemben.
Nem hajszoljuk az orgazmust, nem sietünk túl-lenni a dolgon. Végigsimogatom minden elérhető porcikáját, fejembe vésve minden részletet. Újra és újra felfalom ajkának vonalát, megízlelem nyelvének húsát. Őrültség, amit teszel! - suhan át gondolataimon, de Ő mintha megérezné gyenge visszakozásom, gyorsabb lépésre sarkallja a lovat. Csiklómat egyre erősebben dörzsöli bennem vonagló farka. Szorosan hozzásimulok felsőtestéhez, hogy puncimmal jobban rá tudjak feszülni testére. Érzem egyre keményebb lökéseit és elszédít a gyönyörérzet, ami a lábujjaimból indul felfelé. A kéj megremegteti combom izmait és gyomrom összeszorítva, torkomból csal elő sóhajokat. Egy másodpercre nézek csak arcára, mikor érzem, eláraszt forrósága. Lüktető farkától én is repülök. Vállában megkapaszkodva némán, hang nélkül hagyom, hogy robbanjon bennem az élvezet.
 
Átkulcsolom derekát a lábaimmal. Néhány percig csak összebújva ülünk és engedjük, hogy vigyen a ló az erdő szélén körbe.
- Fázom... - lehelem válla gödrébe. Körbenézek hátasom után, elkóborolhatott... Két ujjam számba veszem, és éleset füttyentek a fák közé. A férfi összerezzen a hangra, mosolyogva markol fenekembe.
- Imádom, hogy ilyen naturális vagy.
- Naturális? Micsoda bók. - Szépség nyerítését hallom és a következő pillanatban fel is bukkan. Fegyelmezetten Penge mellé áll és átülök nyergébe.
- Menjünk haza...- nehezen mondom ki ezt. Már indulnék, mikor elkapja a karom.
Tekintetéből villámok szikráznak.
- Ennyi?! Visszamegyünk a farmra és elfelejtjük? - Nem értem mit akar. Csak egy kaland volt nem? Nem is lett volna szabad megtörténnie.
- El. - válaszolok tömören és kiszakítva magam szorításából, hazavágtatok. 
 
Az ebédnél találkozunk újra. Késve érkezik, már a terített asztalnál ülünk. Szerencsétlenségemre a mellettem lévő szék üres, rögtön elfoglalja.
 
Elfogyasztjuk a levest, közben a tőzsdehíreket beszéli meg a társaival. Lebonyolít néhány telefont, és ha jól hallom elad egy házat. Még a végén a desszertig megnősül... - gondolom maró gúnnyal, közben felszelem a vadsültet.
- Mártást uram? - tolakszom egy újabb telefonbeszélgetésbe, bosszant már a fontoskodása. Magamnak sem vallom be, az idegesít, hogy nem méltat figyelemre. Végre rám néz és kikapcsolja a telefont.
- Persze, kérek.
A desszertnél váratlanul a combomra teszi a kezét. Majdnem leejtem a villát és félrenyelek. Gyorsan iszom néhány korty bort, és asztalhoz húzódva folytatom az evést. Kínzó lassúsággal húzza fel szoknyámat. Magamban előre kuncogok, hogy mit reagál majd, mikor felfedezi...
Nem tudja kellően leplezni csodálkozását. Kérdő tekintettel fordul felém, ahogy keze csupasz puncimnak ütközik.
-...Ööö...finom ez a rétes...különleges íze van...
- Igen. Nagyon ügyes az az asszony, aki feljár a faluból főzni. Tényleg isteni...
Hamar feltalálja magát az új helyzetben. Megmorzsolgatja a csiklómat és végigsiklik puncim vágatán. Két ujjal nyúl nedvedző lukamba, mire én kénytelen vagyok egy szalvétával megtörölgetni a szemem, hogy eltakarjam az arcom.
- Valami a szemébe ment kisasszony? - kérdezi gonoszul vigyorogva.
- Valószínűleg csak egy muslinca, a szőlőre jönnek. - mutatok az asztalra kedvesen mosolyogva, de a pokolba kívánom őt. Puncimba hatolva, visszagörbülő ujjai kitapintják hüvelyemben kidudorodó pontomat, amitől összerezzenek.
Két üzlettársa éppen vitatkozik valami, ezért észrevétlenül odasúgom.
- Ezért megöllek még ma... - elfojtva nevet és két ujja közé csippentve a csiklóm az őrületig izgat.
- Tudsz te hang nélkül élvezni... lássuk...- susog a fülembe, és keze szorgalmasan jár csiklóm és barlangom között. Újabb szalvétát veszek a tartóból, és amíg letörlöm számról a rétes porcukormaradványait, tenyerébe élvezek.
Elégedett arccal húzza vissza a kezét. Ő is megtörli a száját (és kezét) majd feláll az asztaltól.
- Köszönöm. Kitűnő ebéd volt. - a tető felé int - Úgy láttam a toronyban van egy távcső felállítva, szeretnék egy kicsit nézelődni, ha lehetséges.
- Ó persze! Elkísérem uram. - most megvagy!
A toronyba vezető keskeny lépcsőn udvariasan előreenged. Hátunk mögött az ebédlőből pont idelátni, így örülök, hogy takar a többiek elől. Nem használja ki a helyzetet, csak csendben követ.
Fent leülök a padra, ő pedig szemlélődni kezd a távcsővel. Közönyös hangon sorolom, hogy merre érdemes nézelődni. Mutatom a szarvasetetőt, a helyet, ahol a medvék halászni szoktak a folyóban, és a hegygerinc különös vonalát, ami fekvő nőre emlékeztet.
- Télen is itt laksz? - kérdezi váratlanul.
- Persze. - nézek fel csodálkozva- van egy sípálya a "nő" melle között, nézd... - felállok és irányba állítom a szerkezetet, hogy lássa- felvonó is van, sokan jönnek...
 
Ahogy lehajolok a távcsőhöz, fenekem altestéhez ütközik. Elkapja csípőm, és magához szorít. Próbálok kiegyenesedni, de nem engedi, kényszerít, hogy a padhoz támaszkodjam. Felháborít, hogy csak így elkap, mintha máris a barátnője lennék, szabadulni szeretnék.
- Eressz- sziszegem dühödten - mit képzelsz, nem vagyok a kurvád...
- Nem, de most akkor is megkaplak. - felel halálos nyugalommal - Azt hitted, csak te használhatsz engem?
Végigperegnek előttem a reggeli események és a mód, ahogy faképnél hagytam. Revánsot vesz? Megdermedek, gondolataim vadul száguldoznak fejemben, nem hagyhatom! Pillanatnyi habozásom kihasználva, már elő is vette a farkát. Az asztal alatti játéktól még csatakos a puncim, szoknyám felhajtva gond nélkül belém hatol.
Megrogyasztom a térdem, hogy elhúzódjam tőle, azonban nem tudom végigvinni a mozdulatot. Durvábban markol csípőmbe, és magára ránt. Hátamra hajolva suttog fülembe.
- Nem menekülsz drága, kár a fáradságért... azon felül pedig legyél olyan csöndben, mint szoktál, különben kipróbálom a seggedet is...
Nem félek tőle, mégsem vállalom, hogy beváltsa fenyegetését. Biztos vagyok benne, hogy nem üres szavak, hanem valódi elhatározás van mögöttük. Keményen kefélni kezd, nem törődve azzal jó-e nekem vagy sem. Halk nyögései jelzik, mennyire élvezi, hogy birtokba vehet.
Néhány lökés után rajtam is eluralkodik a gyönyör, felveszem teste ritmusát, keze szorítása nyomban enyhül. Testünk egymáshoz csapódik, zihálásunk egyre erősödik. 
Most még mélyebben hatol belém, mint a lovon ülve, farka szétfeszít, és jóleső fájdalmat okoz. Lenyúl a csiklómhoz és megdörzsöli. Teljesen megadom magam neki, testem vibrál az újra lesben álló orgazmustól. Néhány másodperccel a csúcs előtt mégis elveszi a kezét, remegek a beteljesületlen kéjtől.
Kihúzza a farkát és megfordít maga előtt. Félreérthetetlenül fogja meg a vállam és parancsol térdre maga előtt.
- Gyerünk... - utasít magához húzva- és semmi meggondolatlanság!
Tartásom és büszkeségem itt hullik végleg porba. Számba veszem a farkát és leszopom, ahogy kell. Mikor elélvez, hajamnál fogva tart, úgyhogy gecije minden cseppjét le kell nyelnem.
Elenged és hátralép. Elteszi a farkát, és rendbe szedi öltözékét. Cigarettát vesz el elő, és velem szemben leül a padra, én még a sarkamon ülök a torony közepén.
Lassan fújja ki a füstöt, közben elgondolkodva néz le rám.
- Miért vagy egyedül? - kérdezi.
Felülök mellé a padra, és az ölébe teszem a lábam. Kiveszem a kezéből a cigarettát, és nagyot szippantok belőle.
- Nem tudom, - vonom meg a vállam - nincs időm a szerelemre.
Ennyiben hagyja. Elszívjuk a cigit és leballagunk a házba.
 
Délután ismét kilovagolunk. Szándékosan a leghosszabb és legelhagyatottabb utat választom. 
Felkaptatunk egy emelkedőn és megállunk napsütötte tetőpontján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra.
- Most hol vagyunk? - Néz körbe a férfi.
- A "nő" térdén- nevetek rá. Felnevet ő is, és gonoszan rákérdez.
- A te térded, hogy van, édes? - felhős lesz az arcom.
- Nem kell annyira odalenni magadtól...
- Dehogynem. Gyere, ülj ide elém megint.
Nem kell kétszer mondania. Azért választottam ezt az utat, hogy újra megkaphassam őt. Már nem érdekel az ostoba büszkeség, kívánom minden porcikáját. Elé ülök a nyeregben, hátam fordítva felé. Nyakamba csókol, és már érzem is csupasz farkát a fenekemen. Előrelátóan most lazább nadrágot vett fel, így nem kell szakítani, könnyen hozzám fér.
Előrehajolok Penge sörényére, és puncim máris úszik a vágytól. A férfi újra birtokba vesz, egészen beleülök farkába és Ő átnyúlva előttem, megragadja a kantárt.
- Tudod magad tartani?
- Igen...
Vágtába kezdünk. Combommal szorítom az állatot és tartom magam feszesen a férfi ölében. Előrehajolva, egymáshoz simulva nyargalunk cél nélkül. Percek múlva lassít csak az iramon, szerszáma még mindig bennem táncol. Lucskos a nyereg is tőlem. Kihúzza a farkát puncimból, és popsim lyukához illeszti. Egy lépés, egy mozdulat és máris fenekembe hatol. Lassan lépteti most a lovat. Óvatosan nyomul egyre beljebb és beljebb. Végül teljesen végigér, akkor finoman mozogni kezd ki-be, nem okozva fájdalmat. Előrenyúlva puncimhoz megint simogatni, izgatni kezdi csiklóm, mint a toronyban.
Lökései egyre gyorsabbak és erősebbek, kezétől mindjárt elélvezek. Ahogy sikolyom felhangzik az erdőben, hörögve árasztja el popsim. Hátradőlök testére, és kielégülve mosolygok a hegy mögé bújó napra… Indulnunk kell, ránk sötétedik.
 
Másnap újra és újra legyűrt és felemelt. Imádott és megalázott. Szeretett és használt. Este hazaindultak. Nem fogadtam el a pénzét.
- Mikor tudsz jönni? - kérdeztem reménykedve.
- Két hónap múlva - nézett a szemembe őszintén - valamit tudnod kell... - de a szavába vágtam.
- Nem kell! És nem is akarom tudni... csak gyere...
- Jövök.