Látványos befejezés

Ann a sminkasztalnál ült és a tükörbe nézett, miközben a fodrász hosszú, sötét haját fésülte. Az adrenalin bizsergetően hullámzott testében. A szíve hevesen dobogott, a puncija nedves volt az izgatottságtól.
Megpróbált visszaemlékezni arra, hogy hogyan került ide. Tegnap még a barátaival ivott, akik a Todd-dal való közelmúltbeli szakítása miatt vigasztalták. Igen, Todd egy barom volt, aki nem volt hajlandó feleségül venni, majd kidobta. A lány örült, hogy legalább megtartotta a saját albérletét és nem kellett kihurcolkodnia a férfi lakásából. A legrosszabb az volt, hogy Todd már egy új kis ribanccal járt, aki nagyon fiatalnak tűnt. Lehet hogy még mindig középiskolás volt.
Ann barátai mind együttérzőek voltak. Azt mondták, legközelebb jobban megy majd és Todd egy tetű. Azt mondták hogy erős és független nő, akinek nincs is igazán szüksége férfira. Azt mondták, talál majd valakit, aki sokkal jobb. Ann problémája az volt, hogy az elmúlt három évben három megromlott kapcsolata volt és huszonkilencedik életévében járt. A férfiak mind magasak és jóképűek voltak és mindegyiküknek jó munkája volt. De egyikük sem kötelezte el magát mellette.
Hol voltak a jó pasik? Naponta legalább egy órát töltött telefonja randevú-appjával, de egyszerűen nem akadt  olyan jó férfi, aki megfelelt volna a normáinak. Szinte mindegyik alacsony volt vagy csúnya… vagy mindkettő egyszerre. Nagyon kevésnek volt tisztességes munkája. Aki megért volna egy randevút, az nem hosszú távú kapcsolatot keresett. 
Reggel Ann másnaposan és üres ággyal ébredt. Rettenetesen fájt a feje. Nem tudott szembenézni a munkával, ezért beteget jelentett a munkahelyén és visszafeküdt. Kora délután egy kávét és egy késői ebédet fogyasztott el, azután böngészni kezdett randipartnerek után a telefonján. Pár óra elteltével feladta és lezuhanyozott.
Miután felöltözött lement, hogy felhozza a postáját. Leginkább levélszemét volt, de érkezett egy levél a főbérlőjétől. A bérleti díja tíz százalékkal emelkedett. „Csodálatos!” –gondolta.
Elkezdett számot vetni az életével. Utálta a biztosítónál végzett munkáját. Nem volt állandó partnere vagy férje. Nem voltak gyerekei. Legjobb barátnője, Shelley a múlt hónapban ment férjhez. Ó, hogy mennyire utált koszorúslány lenni minden esküvőn! A szekrénye tele volt undorító koszorúslány-ruhákkal. És most, mindennek a tetejébe kevesebb mint ezer dollár volt a folyószámláján.
Vacsora körül elkezdte felhívni a barátait, hátha valakinek van kedve vele menni este. Mindenki elfoglalt volt. Ann nem szeretett egyedül kimenni, de ma este nem akart otthon maradni, ezért kisminkelte magát, felvette a legjobb piros ruháját, majd egy telekocsival elindult a belvárosba. Fél hét körül ért az első bárba és rendelt egy Cosmo-t.
Végigmérte a tömeget, de nem látott tisztességes férfit. Egy rakás srác sörözve nézett valami sportműsort a nagy képernyőn. Néhány pár vacsorázott az asztaloknál. A bárban egy kopaszodó, szemüveges fickó nézett feléje. Harmincas éveiben járónak tűnt és zömök testalkatú volt. Rendben, talán inkább kövér. Farmert, rövid ujjú inget és mellényt viselt. Micsoda nerd!
Egy idő után a pasas odajött hozzá, leült mellé a bárpulthoz és felajánlotta, hogy rendel neki egy italt. Ann nem akart különösebben társalogni vele, de elfogadta az ajánlatát. A fickót Jeff-nek hívták és elkezdte untatni a hálózatmérnöki karrierjéről szóló történetekkel. Ann lehajtotta az italát és kért egy másikat. Arra gondolt, hogy ez a srác talán hajlandó lenne feleségül venni, de egyszerűen nem találta vonzónak. A harmadik ital után a lány kimentette magát, hogy a mosdóba megy, majd kisurrant a bárból.
Az utcán céltalanul kezdett sétálni. Szitáló eső eredt el és besötétedett. Ann azt kívánta, bárcsak hozott volna kabátot. Gondolataiba mélyedve újra számba vette az életét. Emlékezett azokra az életcélokra, amelyeket még az egyetemen megfogalmazott: Csodás karriert fog befutni és feljut a csúcsra. Egy nagyszerű férfihoz megy feleségül és lesz két tökéletes gyermeke. Egy nagy házban fognak lakni egy zárt lakóparkban. Álomszép ruhái és cipői lesznek. Férje fantasztikus vakációra viszi csak kettesben, miközben az anyja vigyáz a gyerekekre.
Egy tócsába lépett és a cipője átázott. Kellene már egy új pár, de a bérleti díj a jövő héten lesz esedékes. Egy idő után egy ismeretlen utcában találta magát és meglátta az új klubot, amelyről annyit hallott a hírekben. A Headsman Club egy snuff klub volt. Szinte minden este mindenhonnan érkeztek emberek a klubba, hogy önként véget vessenek az életüknek a közönség előtt. Mi motiválta ezeket az embereket? A riporterek sokukat kérdezték meg és az indokaik eltérőek voltak. Néhány nő azt mondta, hogy úgy gondolják, hogy szexuális izgalmat okozna nekik, ha elveszítenék a fejüket. Egyesek úgy vélték, hogy ezzel csökkentik az éghajlatváltozásra gyakorolt negatív hatásukat. A legtöbb ember azonban egyszerűen boldogtalan volt az életében. A rossz kapcsolatok és a zsákutcába került karrier gyakori indok volt. Néhány ember mélyen eladósodott és nem volt reményük arra, hogy megszabaduljanak az adósságtól. Volt aki a törvény elől menekült és nem akart börtönbe kerülni.
Ann esernyős emberek sorát látta a klub főbejárata előtt. Az épület egyik oldalában egy ajtót vett észre, fölötte kéken világító felirattal: „Színpadi bejárat”. Közelebb menve az ajtóhoz egy figyelmeztetést látott rajta: “Az önkénteseket mindig szívesen látjuk. Kérjük, legyen kéznél valamilyen személyazonosító igazolvány, ha szeretne belépni!”
Ann ott állt és újra meg újra elolvasta a feliratot. Mit csináljon? Visszamehet a bárba és megnézheti, hogy Jeff ott van-e még. Hazamehetett az üres lakásába. Megnyithatja a telefonján a társkereső alkalmazást és újra próbálkozhat. Esetleg hazautazhat az anyjához, hogy kisírja magát a vállán. Térjen vissza unalmas, beteljesítetlen életébe, vagy legyen inkább egy nagyon rövid, de izgalmas lezárás?
A gondolataiba merülve azon kapta magát, hogy kinyitja a színpadi bejárat ajtaját és belép. Szíve kalapálni kezdett, ahogy szeme alkalmazkodott a sötét folyosóhoz. Egy része meg akart fordulni és vissza akart rohanni, de a kíváncsisága előre mozdította. A folyosó végén egy fekete maszkos fiatal nő állt.
–Üdvözöllek a Headsman Club-ban! Penny vagyok. Szeretnél ma este előadó lenni?
-Nem vagyok benne biztos. El tudod magyarázni hogy zajlik ez? Nézd…félek, de egyben kíváncsi is vagyok.
-Persze! Az eljárás meglehetősen egyszerű. Azzal kezdjük, hogy aláírod a beleegyezési űrlapot ezen a tableten. Fizetned kell egy kis díjat. Száz dollár készpénzben vagy hitelkártyával. A hozzájárulás aláírásával beleegyezel a kivégzésbe. Normál módszerünk a bárddal való lefejezés tönkön. Alkalmanként más módszereket is alkalmazunk az előadó kérésére. Az aláírás után egy öltözőbe kísérünk, ahol segítünk a frizura és a smink elkészítésében. Vannak jelmezeink is, amelyeket felár ellenében viselhetsz. Sokan úgy döntenek, hogy abban maradnak amiben érkeznek, de a nők többsége meztelenül megy a színpadra. Ha már a lehető legjobban nézel ki, Henry a hóhérunk bejön, hogy beszéljen veled a továbbiakról és válaszoljon minden kérdésedre. Utána az ügyvédünk következik, hogy felvegye a végakaratod. Ki kell jelölnöd valakit, aki átveszi a maradványaidat. Ha nincs ilyen elérhető ember, akkor eladhatod a tested húsnak. Az eladási ár jóváírásra kerül az általad megadott számlán. Vagy ha ezek közül egyik sem felel meg, akkor a maradványokat a klub őrizetében hagyhatod ártalmatlanítás céljából.
-Mit kezdene a klub a testemmel?
-Ez a menedzseren múlik. Ha valaki olyan vonzó, mint amilyen te, akkor megőrzik a fejét a galériánknak, de a környezetbarátság és szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentése érdekében a testek nagy részét felaprítják és komposztálják. A végeredmény tápanyagban gazdag talaj.
-Értem. Tehát ha itt hagyom a testemet, az olyan mintha megszűnnék létezni. 
-Ahogy említettem, ráhagyhatod  a maradványaidat valakire, hogy hagyományos módon eltemesse.
-Nem… nem akarom anyámat ilyen vesződségbe és költségbe keverni. Őt legalább értesítik?
-Természetesen! Az ügyvédi nyomtatványon van egy rovat az értesítendő hozzátartozóknak.
Ann gondolkodott még egy darabig. A szíve hevesen dobogott, az ágyéka égett. Ez lenne a megoldás, amire várt? Az élete szívás volt és a jövője még inkább annak ígérkezett. Kinyitotta a táskáját és átadta a jogosítványát Penny-nek. A lány felvitte az adatokat a táblagépére, majd odanyújtotta Ann-nek, hogy írja alá. Ann szótlanul alákanyarította a nevét. Penny ezután beállított egy kézi terminált a fizetéséhez. Ann lehúzta a bankkártyáját és beütötte a PIN-kódját.
-Köszönöm! Kövess kérlek! - mondta Penny. 
Végigvezette Ann-t a folyosón és kinyitotta az egyik ajtót.
-A fodrászunk és a sminkesünk hamarosan jönni fog.
Ann helyet foglalt a sminkasztalnál és belenézett a tükörbe. Riadalmat látott az arcán. Könnyek gyűltek a szemében. Erőt véve magán letörölte őket és aznap először elmosolyodott. “Hát, legalább nem lesz több rossz randevú!” -gondolta. Félelmet, de egyben izgatottságot is érzett. Milyen érzés lehet elveszteni a fejét a tömeg előtt?
A fodrász érkezett először. 
-Szia, Lola vagyok. Hogy érzed magad?
–Nem igazán tudom. – mondta Ann.
-Ó, nincs okod aggódni! A végrehajtás gyors és a legtöbb nő izgatónak találja. A hajadat levághatom, felfoghatom egy kontyba vagy hosszú copfba rakhatom, hogy félre lehessen húzni a nyakadról. Mit szeretnél?
-Copfot. Nagyon szeretem a hosszú hajam. Kár lenne levágni!
–Meg is mossam?
–Igen, az jó lenne!
Lola átültette Ann-t egy másik székbe és hátradöntötte a hajmosótál fölött. Megmosta és megszárította Ann haját.
-Rendben…  kész is vagyunk... Csodálatosan nézel ki! Dorothy pillanatokon belül megcsinálja a sminkedet. Sok sikert!
Ann visszaült a sminkasztalhoz és várt. "Ó Istenem mit tettem? Tényleg ennyi? Nincs több ötéves terv. Nincs több rossz randevú. Nincs több reggeli szégyenkezés. És milyen érzés lesz amikor a bárd átszeli a nyakamat?" -járt az agyában. 
-Helló! Dorothy vagyok. Azért jöttem, hogy elkészítsem a sminkedet.
-Szia!
A következő húsz percben Dorothy Ann arcát sminkelte . 
-Hogy tetszik? – kérdezte végül.
–Nagyon jól nézek ki! Köszönöm!
-Örülök! Várj itt még néhány percet! Jön Henry, hogy beszéljen veled.
Ann még mindig a tükörben tanulmányozta magát, amikor kopogtattak az ajtón és egy nagydarab férfi lépett be az öltözőjébe. A férfi magas volt és fekete bőrmaszkot, bőrnadrágot és bőrmellényt viselt. Csak izmos karjai voltak csupaszok.
-Helló! Henry vagyok és ma este én fogom a gondodat viselni. Van valami kérdésed?
Ann Henry szemébe nézett és ismét felizgult.
– Szóval bárddal vágod le a fejem?
-Igen.
– Fájni fog?
-A fejszém nagyon éles. Egy pillanatra szúrhat amikor eltalálom a nyakadat, de azt hiszem, élvezni fogod az élményt. A legtöbb ügyfelem majdnem fél percig eszméleténél marad, ezért felemelem a fejed, hogy láthasd a tested és fogadd a tömeg tapsát.
–Túl késő már ahhoz, hogy meggondoljam magam?
-Attól tartok így van. Egy kötelező érvényű kivégzési szerződést írtál alá. Bármilyen módon végrehajthatjuk, ahogy akarjuk. Akár élve is bedobhatnánk egy darálóba, ha ahhoz lenne kedvünk. De nem cél hogy kellemetlen legyen. Néhány perc múlva csak ki kell lépned a színpadra és én elintézem a többit.
– Szerinted mit vegyek fel?
-A közönség általában nagyon szurkol a meztelenségnek. Ha ez túl kínos számodra, akkor csak annyira húzd le a ruhádat, hogy a nyakad és a vállad csupaszon maradjon. Te döntesz.
Ann hirtelen úgy érezte hogy minden társadalmi kötöttség elhagyja, ezért nyíltan megkérdezte:
–Leszophatnálak a színpadon mielőtt levágod a fejem?
–Kedves ajánlat, de nem..  A feleségem, Jenna sem örülne neki. Az ügyvédünk után jön majd, hogy felkísérjen a színpadra. Hamarosan találkozunk odakint!
Ezután egy alacsony, szemüveges férfi érkezett és Randall-ként mutatkozott be. Rövid végrendeletet készített és megkérdezte Ann-t, hogy kit szeretne kedvezményezettként a hagyatékára. A lány az anyja nevét írta be az űrlapra. Ezután Randall megkérdezte hogy szeretné-e, hogy valaki megkapja a holttestét. Ann azt mondta hogy nem, a klub rendelkezhet vele.
-Rendben….köszönöm az együttműködést! Remélem elégedett lesz szolgáltatásunkkal! Jenna hamarosan jelentkezik. -mondta Randall és távozott.
Ann körülbelül öt percig egyedül ült és azon gondolkozott, hogy mi fog történni. Inkább fel kellett volna akasztania magát a lakásában? A lefejezés legalább gyors. A szíve ismét hevesen vert és nagyon nedves volt a puncija. Egy pillanatra megfordult a fejében hogy vajon megszökhetne-e a klubból. “Nem. Ha már idáig eljutottam, be is fejezem. “ -gondolta. Eldöntötte hogy meztelenül megy ki a színpadra. Levetette piros ruháját, melltartóját és bugyiját, de visszavette a cipőjét. Elővette a telefonját és írt egy utolsó üzenetet. Azután ismét kopogtattak az ajtón. Ezúttal egy szőke nő lépett be a szobába, fényes fekete  testhez tapadó ruhában. 
-Szia, Jenna vagyok! Dorothy mondta hogy gyönyörűen nézel ki és egyet kell vele értenem. Készen állsz? -kérdezte Jenna.
-Igen!
-Remek! Akkor megfogom a karod és felvezetlek a színpadra. Remélem nem akarsz most elfutni! Mindenki izgatottan várja, hogy láthasson.
Jenna ezután kivezette Ann-t az öltözőből és végig a folyosón. Egy sötét függönyhöz értek. Jenna elhúzta és kiléptek a színpadra. Ann pár pillanatig csak pislogott a reflektorfényben. Először azt vette észre, hogy három videokamera fordul a színpad felé. Azután észrevett egy mikrofonos férfit a színpad jobb oldalán. A férfi elkezdte bejelenteni őt, mint a következő felvonást. 
-Hölgyeim és uraim, a következő fellépőnk Ann Blake! Üdvözölje mindenki szeretettel!
A közönség lelkesen tapsolt.
– Gyere ide Ann és mesélj valamit magadról!
Ann a bemondó mellé lépett, aki elé tartotta a mikrofont.
-Üdv mindenkinek! Ann vagyok és remélem tetszeni fog a műsorom!
-Egy igazi szépség vagy! Körbefordulnál, hogy mindenki jól lásson?
Ann egyszer megfordult és a nézők újra hangosan tapsoltak. A lány zavarba jött amikor érezte hogy a puncija még jobban benedvesedik és majdnem elcsöppen. Tele volt a klub. Az emberek kerek asztaloknál ültek, amiken gyertyák égtek. A pincérnők italokat szolgáltak fel. A tömeg várakozással nézett rá.
–Mi hozott ide ma este? Érzelmi probléma? Kifizethetetlen tanulmányi hitel? Megfeneklett karrier? – kérdezte a műsorvezető.
-Nos… évek óta nem találok egy tisztességes férfit, akihez hozzámennék… és igen, a munkám sem vezet sehova. Elegem van abból, hogy megdugjanak és utána kidobjanak. Szóval készen állok arra, hogy elveszítsem a fejem. Minden férfinak odakint: köszi a semmit!
– Van valami utolsó kérésed?
-Nagyon szeretnék egy farkat szívni. Lehetséges?
-Szerintem megoldható. Lenne valaki önkéntes?
A közönség soraiból néhány férfi felállt és a színpad felé indult. 
-Ó, nézd! Négy önkéntesünk is van. Jöhet mindegyik vagy választasz egyet közülük?
-Jöhetnek!
Jenna Ann mögé lépett és összebilincselte a csuklóit a háta mögött. Azután letérdeltette a lányt. Az első férfi feljött a színpadra és ledobta a nadrágját. 
–Helló! Sam vagyok.
Ann odahajolt és a férfiasságát a szájába véve szopni kezdett. Sam megfogta Ann fejét és benyomta magát a lány torkába. Ann öklendezni kezdett, de tovább szopott. Sam többször ide-oda mozgatta Ann fejét, újra és újra lenyomva magát a torkába, míg végül a szájába élvezett. Ann lenyelte a spermáját, majd így szólt: 
-Köszönöm! Ki a következő?
Amikor Sam elhagyta a színpadot, Ann megpillantotta a lányt, akivel Sam egy asztalnál. ült. A lány nem tűnt boldognak.
Ugyanúgy kiszolgálta a következő két férfit, mint Sam-et és mindkettőjük spermáját lenyelte. Végül a sorban utolsó férfi lépett hozzá. Ann legnagyobb rémületére Jeff volt a bárból. 
–Nos… újra találkoztunk… – mondta a lány.
-Én is örülök, hogy látlak! Nem hittem volna, hogy még egyszer összefutunk. Remélem nem bánod hogy kielégítesz.
-Semmi gond… és köszönöm az italokat!
Jeff letolta a nadrágját és megmutatta férfiasságát Ann-nek. A hímtagja kicsit rövidebb volt, mint a többieké, de vigyázban állt. Körülbelül két perccel később a lány az ő adagját is lenyelte.
-Köszönöm Jeff! Örülök, hogy tehettem neked egy szívességet. Jenna! Készen állok!
Jenna segítségével nehézkesen felállt és a nő odavezette, ahol Henry várt. Ann most először nézett a fatönkre. Mögötte zöld bársonypárna hevert a padlón, előtte pedig egy kosár volt. A lány ekkor vette észre, hogy a színpad bal oldalán éles tüskék sorakoznak az áldozatok fejeinek. Az egyik már egy fiatal szőke fejét tartotta, amiből még mindig csöpögött a vér.
Ann pánikolni kezdett és egyben sohasem érzett izgalom is elfogta. A szíve majd kiugrott a helyéből, a puncija pedig kínosan nedves volt. Remélte hogy a tömeg nem veszi észre. Jenna erősebben ragadta meg a karját és odavezette a tönkhöz. Henry felkapta a bárdot. Hatalmas volt, hajlított pengével és erős fából készült markolattal. Ann kezdett kicsit ellenállni Jenna húzásának, de a nő erős volt és tovább mozgatta. 
-Gyere! Légy jó kislány! A közönség várja a műsorodat.
-Még nem vagyok kész!
-Ne idegeskedj! Egy pillanat alatt mindennek vége lesz. Élvezni fogod!
Ann Jeff-re gondolt a kis hímvesszőjével. Olyan rossz lett volna feleségül menni hozzá? Legalább volt munkája. Érezte hogy Jenna kezei a vállán térdre kényszerítik a párnára. Lenézett a tönkre, amit bevágások és vérfoltok tarkítottak. A szíve zakatolt és a puncija majdnem elcsöppent… úgy érezte hogy mindjárt elélvez.
-Nézz a közönségre és köszönd meg nekik, hogy eljöttek ma este hogy tanúi legyenek a végednek! – mondta Jenna.
Ann ki tudott nyögni néhány szót: 
-Köszönöm, hogy eljöttetek ma este! Remélem élvezitek a műsoromat! Ó, és srácok: köszönöm az utolsó étkezésemet!
Jenna lenyomta Ann nyakát a tönkre. A lány lenézett a fonott kosárba és látta az előző áldozat friss vérét. Jenna félrehúzta Ann copfját, hogy szabaddá tegye a nyakát a bárd számára.
– Ann… szeretnéd megcsókolni a fejszét? -kérdezte Henry és a lány arca elé emelte a bárdot. 
A nézők legnagyobb örömére Ann nemcsak a fejszét csókolta meg, de az előző áldozat vérét is lenyalta a pengéről. A lány a tömeg üdvrivalgásától alig hallotta Henry szavait:
-A legfontosabb, hogy maradj nyugodtan! Ha megmozdulsz, lehet hogy hibázok és azt nem akarhatod. Fájdalmas és csúnya lenne, ha több csapásra lenne szükség. Szólj, ha készen állsz!
–Nem gondolhatom meg magam?
-Nem!
Ann kinézett a tömegre. Olyan sok mosolygó, lelkesen várakozó arcot látott…Az ágyékát égő érzés fogta el és kétségbeesetten szeretett volna elélvezni. Végül megkérdezte: 
-Jenna tudnál nekem segíteni? A puncimnak szüksége van egy kis gondoskodásra! 
Jenna tökéletesen értette hogy mi a helyzet. Bedugta az ujjait Ann hüvelyébe és izgatni kezdte a lányt. Ann előrehajolt és ismét a tönkre fektette a nyakát. Megint lenézett a kosárba. Érezte az orgazmusa közeledtét és most már tudta, hogy akarja a bárdot. 
-Rendben! Készen vagyok! -mondta.
A testén sokk futott át és élete utolsó és egyben legjobb orgazmusát élte át, amikor úgy látta hogy a kosár szembejön az arcával. Az orgazmusa még akkor is tartott, amikor Henry felemelte a fejét a copfjánál fogva. Mennydörgő taps kíséretében megmutatta a fejét a közönségnek, majd elfordította és Ann megláthatta még mindig rángatózó testét. Amikor Henry az éles tüskére döfte a fejét, a lány számára kezdett minden sötétedni.
– Bárcsak újra megtehetném! – volt az utolsó gondolata.
Abban a pillanatban amikor Ann fejét levágták, Jenna érezte hogy a lány hüvelye összeszorul az ujjain. Amikor a taps elhalt, Henry és Jenna a színpad oldalára vitték Ann holttestét és leküldték egy csúszdán az alagsori hullaházba. Aznap este még két kivégzésre került sor. A tömeg egész éjszaka tombolt, a csaposok pedig nehezen tudtak lépést tartani az italrendelésekkel.
Jenna elkérte Ann fejét a saját trófeagyűjteményéhez. A lány holttestét még aznap éjjel felaprították és lucernával, faforgácsokkal és szalmával együtt egy lezárt fémhengerbe helyezték. A komposztálási folyamat harminc napig tartott, aminek a végén Ann komposztját szétszórták a város közösségi kertjeiben.