Különlegesség

Andrea letette a hőálló zsinórt a konyhai pultra. Amy a pult mellett állva idegesen nézte. Andrea melegen rámosolygott, hogy megnyugtassa, majd lesegítette Amyről a cipőjét.
-Ne aggódj ennyire Amy drágám! Mesés leszel, mire végzek veled.
Ez egyáltalán nem nyugtatta meg Amyt. Különösen a “végzek” szóra helyezett hangsúlytól remegett meg.
-De…de te tudod Andrea…én nem vagyok oda attól, hogy megsüssenek…nem vagyok olyan lány, mint néhányan ebben a városban.
Andrea felnevetett, miközben kigombolta Amy nadrágját, majd azt mondta:
-Te is olyan jól tudod, mint én, hogy az, hogy mennyire “vagy oda”, egyáltalán nem számít. Kisorsoltak, úgyhogy te leszel a fő fogás a polgármester vacsoráján.
Andrea egyszerre húzta le a fiatal nő nadrágját és bugyiját Amy bokájáig.
-Nem kell úgy tenned, mintha a véged nem izgatna fel.
Felemelte Amy reszkető, de nem ellenálló lábait és teljesen lehúzta a nadrágot és a bugyit, majd félredobta őket. Andrea végigfuttatta ujjait Amy combjain és csípőjén, majd a nő pólója alá nyúlt. Ahogy elkezdte lehúzni a pólót hozzátette:
-Be kell vallanom, hogy -bár te nem örülsz a dolognak- én boldogan jelentkeztem, hogy önkéntesként segítsek neked. Van valami benned Amy…nem is tudom hogy nevezzem.. valami, amitől összefut az ember szájában a nyál.
Finoman megszorította Amy hegyes melleit, mielőtt teljesen áthúzta volna a pólót a nő fején. Amy még mindig riadtnak látszott, és Andrea ugyan élvezte ezt, de valamivel mégis kényelmesebbé akarta tenni új barátnője helyzetét. Megragadta a tűzálló zsinór tekercset és Amy elé tartotta.
-Legyen vége most, vagy még szeretnél élni egy kicsit addig, amíg készen nem állsz a sütésre?
Amy láthatóan erősen gondolkodott. A pillantása az Andrea kezében levő zsinórról a sütő előtt fekvő nagy tepsire vándorolt. Egy kis hezitálás után megszólalt:
-Élni szeretnék! Úgy értem legalább még egy kicsit…ha megengeded.
Andrea elvigyorodott és megütögette a pult tetejét maga mellett:
-Jó kislány! Ugorj fel szépen ide és feküdj a hátadra!
Amy reszketett, ahogy felmászott a pultra. Érezte milyen hideg, amikor elterült rajta. Kezét a csupasz hasára téve és a plafont bámulva remegő hangon megkérdezte:
-Mit fogsz velem csinálni?
-Először is megízesítelek, azután összekötözlek és beraklak a tepsibe. A közösségi kertben szedett friss zöldségeket teszek köréd és beteszlek a sütőbe. Egyszerű az egész.
Amy felemelte a fejét és Andrea felé fordult, aki egy kis fémtálat és egy ecsetet tartva állt az oldala mellett.
-De … de azt mondtad, hogy nem fogsz élve megsütni!
Andrea újra rámosolygott.
-Ne aggódj Amy! Az ígéret az ígéret. Mielőtt a sütőbe kerülsz, végzek veled. Apropó sütő. Elfelejtettem bekapcsolni. - mondta, majd a kedvenc berendezési tárgyához lépve 300 fokra állította a termosztátot. A gázláng belobbanása tisztán hallatszott.
Andrea visszatért Amy oldalához és kezét a nő homlokára téve gyengéden visszanyomta az asztalra.
-Ez most egy kicsit csiklandozni fog, de próbálj jó kislány lenni és nem nagyon vonaglani! - mondta, majd belemártotta az ecsetet a tálba és az olivaolajos-paprikás keverékkel elkezdte bekenni Amy hasát.
A nyilvánvaló idegessége ellenére Amy egy kicsit kuncogott, ahogy Andrea egy kis felületet sem kihagyva végigkente a csupasz testét. Andrea a szükségesnél kicsit többet időzött az ecsettel a mellbimbóknál és az enyhén kipirosodott nemi szerv felső részénél. Amikor végzett, a zsinórért nyúlt.
-Ok Amy, most jön a java! Hajlítsd be légyszíves a lábaidat addig, amíg a lábikrád a combodhoz nem ér!
Amy egy kicsit az ajkába harapott, de nem ellenkezett. Andrea örült, hogy a másik nő méltósággal viseli a sorsát még akkor is, ha halálra van rémülve. A tűzálló zsinórból levágott egy hosszú darabot és elkezdte szorosan a behajlított jobb lábra tekerni. Amikor végzett, megismételte az eljárást a másik lábbal, majd össze is kötötte a két végtagot. Azután a kezeket is rögzítette. Biztos volt benne, hogy a póz kényelmetlen Amynek, de nem elviselhetetlen.
-Nagyon jól nézel ki összekötözve Amy! Kár hogy nem játszadoztunk egymással korábban!-mondta Andrea. Ezután Amy alá csúsztatta a karjait és így szólt:
-Itt az ideje, hogy a tepsibe kerülj. Eléggé síkos vagy, és nem szívesen ejteném a földre a polgármester ételét - nevetett fel a saját viccén.
Amyt gyengéden a tepsiben levő friss zöldségekre fektette, aki láthatóan másodpercről másodpercre idegesebb lett, főleg most, hogy már a tepsiben volt, az előmelegített sütő előtt.
-Lazíts Amy! Még pár perc és vége lesz. Még meglocsollak a speciális keverékemmel. Saját találmány. Vörösbor, paradicsomszósz, worcester és néhány különleges fűszer. Garantálom, hogy a húsod szinte el fog olvadni a polgármester szájában.
Mielőtt Amy bármit mondhatott volna, Andrea elkezdte locsolni a vörös folyadékkal.
-Mindjárt végzünk Amy! -mondta megnyugtató hangon, amikor befejezte a locsolást.
-Két apróság van még hátra. Először is kell egy kis töltelék a gyönyörű puncidba.
Felemelt egy akkora répát, amekkorát Amy még sohasem látott. Belemártotta a tepsi alján összegyűlt szószba.
-Őszinte leszek hozzád. Ez a művelet nem feltétlenül szükséges, de élvezni fogom. -mondta, majd ide-oda csavargatva elkezdte finoman betolni a répát. Amikor félig bent volt, kihúzta. Újra és újra megismételte ezt a műveletet.
Amy teste a rémülete ellenére reagálni kezdett. Amennyire a kötés megengedte, vonaglani kezdett, ahogy az orgazmusa egyre közeledett. Andrea a répát csak részben bent hagyva hirtelen abbahagyta a játékot és a zsinórért nyúlt. Amy füléhez hajolt és azt suttogta:
-Teljesen kész vagy.
Félrehúzta a nő nedves haját a gyönyörű nyakról.
-Azt hiszem itt az idő, hogy végezzek veled.
Amy levegőért kapott Andrea szavai hallatán. Kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, még egy kis időt kérjen, vagy legalább megkérje Andreát, hogy fejezze be, amit elkezdett a répával, de már nem volt ideje megszólalni. A vékony zsinór már a torka körül volt. Andrea szorosra húzta a zsinórt és megkötötte. Amy egyáltalán nem kapott levegőt.
Ahogy Amy pánikolni kezdett, Andrea benyúlt a rángatózó combok közé és újra megfogta a répát. Keményen kezdte Amy puncijába nyomni. Amy gúzsba kötött teste vonaglani kezdett, részben a természetes, levegő utáni küzdelem miatt, részben az elkerülhetetlen orgazmus miatt, amire Andrea kényszerítette. Andrea olyan gyönyörűnek találta a látványt, hogy nem tudta megállni, hogy ne csókolja meg haldokló áldozatát. Ajkát Amy nyitott, lila ajkaira nyomta. Amy nem volt abban a helyzetben, hogy viszonozhatta volna a csókot. Andrea a kidülledt szemekbe nézett, hogy lássa, maradt-e még valami Amyből a még most is gyönyörű fejben.
Miközben Amy tekintete kezdett fakulni, Andrea kinyitotta a sütőt és becsúsztatta a tepsit. Gyengéden becsukta a sütő ajtaját és a telefonhoz lépett. Tájékoztatta a polgármester irodáját, hogy készül a különleges vacsora.