Kocsordon jár a nyár.

 


 


    Kocsordon az észak alföldi községben jár a nyár, benéz minden ablakon, kulcslyukon, átsuhan a téren. A vonat hangos füttyel jelzi, hogy jön az atombunker nem válaszol. A csalán nagyra nő a réten a szorgalmas asszonyok jó csalán levest készítenek belőle. A házőrző kutyák ugatása gyakran felhangzik csak úgy mint az énekesmadarak éneke. A fecskék elkapják a legyeket és otthonosak lesznek a tőlük a házak. Hiszen úgy tartja a közmondás, hogy ott van a házad ahol a zsindely alá fészkel a fecske. A magyar nép egyik kedves madara a gólya hangosan kelepel. Béla vadvirágot szed a réten Évának a szerelmének. Tüzesen süt le a nap de Bélát nem zavarja. A naphoz szokott fedetlen felső teste lebarnult már. Jó pár évig volt tehénpásztor csakúgy mint az édesapja. Éva pedig fejte a teheneket. Az istállóban ismerkedtek meg.


Béla a virágszedés után betért a kocsmába szomját oltani 4 liter sört megivott majd biccentet a fejével Zsuzsának az ötvenes éveiben járó nőnek. Zsuzsa hosszú fekete haját hátradobta majd hozzá írta Béla sörét a többihez. Bélának már több mint fél milliós forintos tartozása volt a kocsmában de a fiatal férfit nem zavarta. Miért zavarná? Hiszen ha belenézz a folyó vízébe akkor tiszta tekintetű, mosolygós férfit lát aki nem aggódik se a jelen se a jövő miatt csak éli az életét ahogy az öreg nyárfa is a kert végében. 


Béla a kocsma után a szerelme házához indul közben nézi a takaros porták előtt a jellegzetes falusi virágokat a tulipánt és a liliomot. 


– Évának hoztam egy csokor virágot. - mondta Béla határozottan a kapu előtt állva.


– Nem kecske Éva de elteszem neki jelenleg nincs itthon. – Válaszolt Éva édesanya. Az ötvenes éveiben járó nő hangjában nevetés bujkál.


– Hol van?


– A munkaügyi hivatal elküldte ingyenes tanfolyamra.


– Mit tanul a tanfolyamon?


– A morze ábécét és a távíró használatát 


– Hallja e hun van távíró? Már rég mobiltelefon van.


– Ingyen vót a tanfolyam.


– Akkor el köll fogadni.


Ebben maradtak. 


– Béla le kellene nyírni a füvet az udvaron?


– Mi lesz a fizetség?


– Meghívlak ebédre jó háztáji tyúkhús levest készítek.


– Meleg van a fűnyíráshoz.


– Nyár van.


Ebben maradtak. Béla beindította a benzines fűnyírót és lenyírta a füvet a két focipálya nagyságú udvaron.


Déli harangszóra végzett  a munkával. A leves is elkészült. Ebédre Éva is megjelent.  A hajába vadvirágot tűzött úgy incselkedett Bélával.


– Elveszel feleségül?


– Ha nagy hozományod lesz akkor igen.


– Gazdag nőket szereted? 


– Igen.


– Beszélik a faluba, hogy nagy tartozásod van a kocsmában.


– Nem kell mindent elhinni. Szépen ciripelnek a tücskök.


– Este várlak a szokásos helyen a megy fa mellett. Most mennem kell.


– A nők mindig rohannak. – gondolta Béla és nézte a bárányfelhőket hazafelé sétálva. A leves finom volt a fűnyírás kemény, Éva pedig majd szerelmes lesz belém. – mondta Béla és látta, hogy egy fekete macska ugrik le a fáról talán fogott egy verebet.


A férfi út közben betért a postára.


– Kérek egy kaparóst.


– Legyen szerencséd.


– Szerencsém lett mert nyertem 40 millió forintot.


– Béla gazdag ember lettél.


– Akkor összejön a rokonság.


Béla sétált Kocsord utcáin és arra gondolt, hogy gazdag ember.


– Édesanyám lassan a felünkre dől a ház jó lenne ha pénz állna a házhoz. - mondta Éva.


– Jó lenne.


Béla jelent meg a kapuban.


– Évám, képzeld nyertem a kaparóson negyven millió forintot vagyonos ember lettem.


– Nem kell a pénzed.


– Imponál nekem a büszkeséged.


– Neked a gazdag nagymellű nők imponálnak,


– A morze ábécé segített abban, hogy nyertem a kaparós sorsjegyen.


– Hogyan?


– Úgy kapartam a sorsjegyet mintha morze jeleket küldtem volna neked.


– Béla nem tudom, hogy hogyan kapartál de végül is nyertél.


– Téged szeretnélek megnyerni


– De én nem tombola vagyok. – mondta Éva és nagyot nevetett.