Kívülről nézve

Néha sírsz is. Amikor Ő nem látja. Előtte nem akarsz. Azt gondolod, nem értené meg. Próbáltad már neki elmondani az érzéseid. Olyankor úgy érzed, érti. De aztán eltelik egy kis idő, és mintha semmi sem történt volna. Mintha semmit sem mondtál volna neki. Sokszor elképzeled, milyen lenne az életed nélküle. Hiányozna? Boldogabb lennél nélküle? Tudnál élni nélküle? Régóta veled van már. Hosszú évek óta. Fiatal voltál mikor megismerted. Fiatal és tapasztalatlan. Ő volt a második férfi az életedben. Évről évre komolyodtál, felnőttél mellette. És ő is melletted. Ennek már 15 éve. Arra gondolsz, hogy milyen szerelmes voltál. Hogy mennyire boldog és felhőtlen volt a kapcsolatotok. Aztán teltek az évek. Hibázott. Egyszer. Kétszer. Hazudott. Lebukott. Azt mondja nem történt semmi. Elhiszed neki. Tehetnél mást? Szereted őt. Magadat hibáztatod. Biztos nem voltál elég jó neki. Aztán telnek tovább az évek. Más leszel. Kezded észrevenni, hogy mások észrevesznek. Hogy rajonganak érted. Hogy meg akarnak szerezni. Látják azt benned, amit te el akarsz rejteni. Egyszer engedsz a csábításnak. Oké, ez csak véletlen volt. Nem lesz több ilyen. Aztán újra megtörténik. Szerelmes lesz beléd, de te nem. Neked csak egy kis pluszt jelent. Nem akarsz komolyabbat. Nem akarod elhagyni Őt. Vége is lesz. Nem bírtál a szerelmével. Többet akart. Te nem. Ennyi. Mennie kell. Elgondolkozol, hogy miért csinálod ezt. Hiányzik valami? Unaloműzés? Tényleg csak a szex kell? Vagy valami mást keresel? Néha bűntudatod van. Néha meg egyáltalán nem. Ő csalt meg először. Te csak kiegyenlíted a számlát. Aztán megint rosszul érzed magad miatta. Nem ezt érdemli a kapcsolatotok. Van még egy-két kis kalandod. Jelentéktelenek, szóra sem érdemes. De mégis van. Egy nap kapsz egy üzenetet. Az egyik kollégád az. Teljesen jelentéktelennek tűnik, mégis érzel valamit. Valami hátsó szándékot. Ki akarod deríteni, hogy jók-e a megérzéseid. Visszaírsz neki. Elkezded a játékot. Kacérkodsz vele. Belemegy a játékba. Jól gondoltad. Nagyon bejössz neki. Vadnak és szenvedélyesnek lát. Látja a szemedben azt a fajta a szenvedélyt, amit egy pasi látni akar a nőben. Sokáig nem történik semmi, csak írogattok egymásnak. Nincs tabu köztetek. Jó vele beszélgetni. Szeretsz a közelében lenni. Istenien csókol. Egy éve tart már. Aztán megtörik a jég. Lefekszetek egymással. Nagyon jó érzés. Minden pillanatában rád figyel. Azt adja, amire vágysz. Gyengéd és kemény is egyszerre. Jó vele a szex. Sokkal jobb, mint Vele. Persze, hogy jobb, mert ő nem Ő. És a más az mindig jobb, mindig izgalmasabb. Megállapodtok, hogy lesz még ilyen. Összepasszoltok, akartok még folytatást. De neki is van párja. Nem zavar. Szabályokban állapodtok meg. Így menni fog. Senki nem bánt senkit. Senki nem akar többet a másiktól. Tiszta lappal játszotok. Működik így. Évek óta. Mindennap látod. Előny, ha az ember egy helyen dolgozik a szeretőjével. Boldog vagy. Úgy érzed, szintben van a mérleg. Otthon is jó. Nem veszekedtek. Kiengeded a fáradt gőzt. Eltelik egy év. És még egy. Még mindig tart. Nem vagy szerelmes. Tudod irányítani az érzéseid. Megbeszéltétek, hogy ez nem erről szól. Csak szex. Csak jól érzitek magatokat. Egy nap egy projekt kapcsán megbeszélésed lesz. Nem ismered az illetőt, még telefonon sem beszéltetek. Délután egyre jön hozzád. Egy óra előtt pár perccel kopognak az irodád ajtaján. Ahogy nyílik az ajtó, felnézel a papírokból. Elakad a lélegzeted. Érzed, hogy a tested a másodperc töredéke alatt indul újra. Nyújtja a kezét feléd. Bemutatkozik. Te is bemutatkozol. Hál istennek annyira nem fagytál le, hogy elfelejtsd a saját neved. Zavarban vagy. Zavarban van ő is, de igyekszik nem mutatni. Elindultok a megbeszélés helyszínére. Minden ajtónál előre enged. Érzed a tekintetét a fenekeden. Jól eső érzés tölt el. Vajon tetszel neki? Ő is érezte, amit te? Vége van a megbeszélésnek. A felére nem is figyeltél. Csak őt figyelted, ahogy beszél. Szép a szája. Szép a mosolya. Izgató és kedves. Okos és intelligens. Ért a munkájához. Ez imponál neked. Szereted, ha egy férfi okos. Próbálod felidézni a nevét. A keresztnevére emlékszel. A vezetékneve nem ugrik be. Aztán eszedbe jut. Rákeresel Facebook-on. Nem találod. Miért nem? Keresed újra és újra, de nincs meg. Ráhagyod. Ha nem, hát nem. A tárgyalás végén elköszön. Mosolyog. A szeme is. Érzed, hogy ez már nem olyan köszönés, mint az elején. Kezet fogtok. Remélem még találkozunk. Mondja. Biztosan találkozunk. Találkoznunk kell. 
Telnek a napok. Nem tudod kiverni a fejedből. Csak rá tudsz gondolni. Ki kell derítened, hogy ő is érezte azt, amit te. Valami ürüggyel írsz neki. Hivatalosan, de azért elhúzod a mézes madzagot. Kíváncsi vagy, hogy ráharap-e a csalira. Ráharapott. Érti a játékot. És benne van. Jók voltak a megérzéseid. Nem olyan jófiú, mint amilyennek elsőre látszik. Tetszik neki, hogy merész vagy. Imponál a vagányságod, a lazaságod. Neked meg tetszik, hogy nem kell megjátszanod magad előtte. Magadat adhatod. Amilyen igazán vagy. Órákon át írogattok egymásnak. Elmeséli, hogy a megbeszélés után, egész úton hazafelé próbált megtalálni ő is a közösségi oldalon. Elmeséli, hogy teljesen lefagyott mikor meglátott, mert nem egy ilyen fiatal, csinos nőre számított. Hogy ő is folyton figyelt a tárgyalás alatt. Tetszel neki. Nagyon vonzónak talál. Meg akar ismerni. De van párja. Neki is. Remek. Volt, vagyis van már ebben részed. Mivel lenne ez másabb? De érzed, hogy nem ugyanaz. Ismered azt az érzést, amikor csak egyszerűen kell neked valaki. Ez nem olyan. Ez több. Akkor, ott az irodádban valami megváltozott. Valami más lett mikor megláttad. Régen éreztél már ilyet. Nagyon régen. Sokat beszéltek. Írásban és telefonon is. Egyre jobban tetszik. Egyre többet mesél magáról. Elvált. Van egy kislánya. A mostani párjával nem túl jó a kapcsolata. Ezt mondjuk gondoltad, másképp nem tartanátok most itt. Szereted, ahogy beszél. Szereted hallgatni. Nagyon intelligens. Megválogatja a szavait. Tényleg komolyan kezd érdekelni. Találkozni akar. Basszus. Jó ötlet ez? Nem tudsz nemet mondani neki. Te is szeretnéd újra látni. 
Eljön a nap. A titkos randevú napja. Izgalmas érzés a várakozás. Ilyenkor az ember egész nap csak mosolyog. Te egyébként is sokat mosolyogsz. Ezt szeretik az emberek benned. Pozitív a kisugárzásod. Megcsörren a telefonod, hogy kint vár. Ahogy mész ki a kocsihoz, úgy érzed magad, mint akkor régen. Mérhetetlenül boldog és izgatott vagy. Szereted ezt az érzést. Felszabadít. A kocsinál vár. Mosolyog. Látszik rajta, hogy izgatott ő is. Kinyitja neked a kocsi ajtót. Igazi úriember. Vagy csak le akar venni a lábadról. Tetszik, de okos nő vagy. Nem ájulsz el, de azért jól esik. Végtére is mikor nyitották ki neked utoljára a kocsi ajtót. Egy cukrászdába mentek. Eldugott, direkt ilyet kerestetek. Nem valószínű, hogy meglát valaki, de jobb vigyázni. Utána beültök a kocsiba. Megálltok az út mellett. Földes út, a kutya nem jár erre. Egymás felé fordultok a kocsiban. Beszélgettek. Ha ez így megy tovább, akkor felgyullad az autó a szikráktól. Tökéletes a kémia köztetek. És aztán megtörténik. Már nem is tudod ki kezdeményezte a csókot. Csak azt érzed, hogy a nyelve vadul kutatja a tiédet. Istenien csókol. Élvezed. Minden porcikád élvezi. Megkér, hogy szálljatok ki a kocsiból. Kiszálltok, magához húz és úgy csókol tovább. Van valami nyers erő a csókjában. Érzéki, vad, de ugyanakkor érzelmes is. Nem akarod, hogy vége legyen. Nem akarod, hogy abba hagyja. És ő sem akarja abbahagyni. Szinte felfal a szájával. Szenvedélyesen csókol, de nem lépi túl a határokat. Indulnotok kell. Haza kell menned. Hazáig akar vinni, de megkéred, hogy távolabb tegyen ki. Amikor kiszállsz a kocsiból, könnyűnek érzed magad. Nem érzel bűntudatot, csak meghatározhatatlan és mérhetetlen boldogságot. Csak vigyorogni tudsz. Tuti mindenki hülyének néz, amiért egyfolytában vigyorogsz. De nem érdekel. Imádtad minden percét, míg vele voltál. Egyből nézed, hogy írt e. Persze, hogy írt. Ő is jól érezte magát. Találkozni akar még veled. Még üres a lakás, amikor hazaérsz. Kiülsz a teraszra. Azon gondolkozol, hogy miért történt ez? Miért történik ez veled? Megint. Mi a terve veled az életnek? Folyton próbatétel elé állít, hogy kiállod e? De te elbuktál. Megint. Nem bírtad kiállni. Nem bírtál ellent mondani. De minek is? Az izgalomnak? A boldogságnak? A szenvedélynek? Az Újnak? Szerelmes vagy. Dehogy vagy szerelmes. Hülye vagy. Nem lehetsz ennyi idő alatt szerelmes. Felnőtt nő vagy, nem egy idióta tini. De akkor is érzel valamit. Valamit, ami más, mint eddig. Nyílik az ajtó. Hazaér Ő. Olyan, mint minden nap. Szereted ezt az embert, de mégsem tudsz már neki úgy örülni, mint régen. Félsz, hogy feltűnik neki, hogy más vagy. De Ő észre sem veszi, hogy mennyire boldog vagy. Kiül egy hideg sörrel a teraszra. Te elmész tusolni. A zuhany alatt legalább gondolkozhatsz. Boldognak kellene lenned. Egy órával ezelőtt még boldog voltál. De most sírsz. Halkan, hogy meg ne hallja. Folyatod a vizet az arcodra, hogy ne látszódjanak a könnyeid. 
Hosszú percekig figyellek. Figyelem, ahogy sírsz. Annyira akarok segíteni. Megrázni, hogy itt vagyok. Segítek. Csak engedd. Engedd, hogy segítsek. Ismerem ezt az arcot. Láttam már sokszor. Ez az arcod, amit nem szeretek. Amikor meggyőzöd magad, hogy jó ez így. Amikor beletörődsz, hogy neked ennyi jár. Nem fogom hagyni ezt. Nem hagyhatom. Fel kell, hogy ébresszelek ebből. Ki kell, hogy rángassalak ebből a megkeseredett világodból. Csak még nem tudom hogyan….