Kimaradás következményekkel

A fejem abban a pillanatban elkezdett fájni ahogy felébredtem. A fájdalom ellenére mégis sikerült kinyitnom a szemem, de csak vakítóan ragyogó fehérséget láttam magam körül. Zavartan újra becsuktam őket és vártam. Fáztam, a szám pedig kiszáradt és fájt. Egy pillanattal később ismét sikerült kinyitnom a szemem és körülnéztem. Bár még mindig homályos volt a világ, láttam hogy a körülöttem lévő helyiséget fehér csempék borítják, felettem pedig egy sor fluoreszkáló lámpa fényesen világít.
Beletelt néhány másodpercbe, míg rájöttem hogy fejjel lefelé lógok, de amint ez tudatosult bennem, az adrenalinlöket azonnal felébresztett. Teljesen meztelen voltam és a bokám köré tekert lánc a mennyezet felé vezetett. Kezeim szorosan össze voltak kötözve a hátam mögött és nem tudtam megmozdítani őket, akárhogy próbáltam.
– Csak magadnak fogsz ártani! – szólalt meg egy hang egy pillanattal később.
Meglepetten odafordultam és egy másik lányt láttam, aki hozzám hasonlóan lógott a mennyezetről. Fölötte egy kis elektromos csörlőt csavaroztak a mennyezetre és abból két hosszú lánc ment a bokájáig. Ő is meztelen volt és a teste sápadtnak tűnt, kivéve a vörös és puffadt arcát. Hosszú, sötét haja a padló felé lógott, lábai enyhén lilák voltak.
-Ki vagy te? – kérdeztem száraz és reszelős hangon.
-Számít? – felelte alig hallható suttogással.
Rémülten néztem körül, de nem volt sok látnivaló. Az ablaktalan helyiség egyetlen acélajtaja csukva volt. Az egyik oldalon egy hosszú pultot láttam, ami ugyanolyan fehér csempéből készült mint a falak, mellette pedig egy acélszekrény állt.
-Hol vagyunk? – kérdeztem egy pillanattal később.
A lány lassan felsóhajtott és közben megrázta a fejét.
– Hát nem nyilvánvaló? 
Zavartan megráztam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy már tudom.
-Nem, én… nem tartozom ide, ez tévedés… – mondtam és a hangom tele volt félelemmel.
Próbáltam emlékezni arra, hogy mi történt mielőtt felébredtem, de minden homályos volt és minél jobban próbálkoztam, annál jobban megfájdult a fejem. A lány lemondó pillantást vetett rám, majd megrázta a fejét.
– Egyikünk sem tartozik ide. Én nem vagyok hús, és te sem… – mondta szomorúan.
-Nem! Nem érted! Nem sorsoltak ki, és… nyilván nem jelentkeztem önként… – mondtam, miközben kétségbeesetten küzdöttem a kötelékeimmel.
Hamarosan abba kellett hagynom, mert az imbolygástól elszédültem. Egy pillanattal később az ajtó kitárult és egy férfi lépett be rajta. Teljesen fehér ruhában volt, hozzá illő fehér műanyag köténnyel és gumicsizmával. Egy nagy kocsit tolt maga előtt, amit a pult mellé állított. Először figyelmen kívül hagyott minket és elkezdett valamit ellenőrizni a pulton, bár nem láttam, hogy mit. Azután amikor végzett, megfordult és végre rám nézett. A szeme hidegnek és szívtelennek tűnt. Elmosolyodott, amitől megborzongtam. Megalázó érzés volt előtte meztelenül lenni. Miután alaposan végignézett, a másik lány felé fordította a tekintetét, akinek az arca még vörösebb lett, mint korábban.
–Valami.. tévedés..… én… nem tartozom… ide… – suttogtam erőtlenül.
–Ne aggódj kislány, az édesapádat értesítették. – mondta a férfi.
Még jobban kezdtem tőle félni ahogy ezt mondta és idegesen nyeltem. Elfordítottam róla a tekintetemet, hogy ne lássam az arcát. Kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Annak ellenére, hogy mennyire féltem és fáztam, felcsillantott bennem egy kis reményt az a tény, hogy apám jön. Azt mondogattam magamnak, hogy ez csak egy tévedés és hamarosan helyrehozzuk. A másik lány azonban időnként halkan zokogott. Mindketten remegtünk és a hideg egyre rosszabb lett.
---
Egy idő után annyira remegtem, hogy vacogtak a fogaim és nem éreztem az ujjaimat. A korábbi kis remény hamar elenyészett, de azért igyekeztem nyugodt maradni, már csak azért is, mert a mozgástól szédültem. Azután kinyílt az ajtó és egy másik férfi lépett be. A korábbihoz hasonlóan volt öltözve, de neki egy kék clipboard volt a kezében. Megállt közöttünk és egy pillanattal később valaki más is belépett a szobába.
-Apu! - kiáltottam, a hidegtől remegő hangon.
Magamhoz térésem óta először sikerült elmosolyodnom, és ahogy apám megállt a férfi mellett, éreztem hogy néhány örömkönnycsepp végigcsordul az arcomon.
– Igen, ő Holly. – mondta apám lágy és érzelemmentes hangon.
-Apa, ez tévedés! Nem tudom, hogyan kerültem ide…  El kell mondanod nekik, hogy nem vagyok hús! – könyörögtem kétségbeesetten.
Esdeklésem ellenére apám mozdulatlan maradt, miközben mélyen a szemembe nézett. Kényelmetlenül éreztem magam a tekintete előtt és néhány pillanat múlva zavartan félre kellett néznem. Végül hozzám jött és egy lábnyira előttem megállt. Ahogy lógtam, az arca a lábaim közötti szintben volt, az ő ágyéka pedig az én arcom elé esett. Idegesen nyeltem egyet és szerettem volna eltakarni magam, de mielőtt bármit is mondhattam volna, leguggolt elém.
– Holly… – mondta.
– Ez… tévedés.. Te is tudod, igaz? - kérdeztem.
Ahogy a szemembe nézett, megrázta a fejét, majd vett egy mély levegőt.
– Részegen találtak rád egy bárban… – közölte csalódottsággal teli hangon.
– Nem… én nem iszom, apa… ezt te is tudod! - mondtam és a hangom a végén elcsuklott. 
-De ez nem sokat számít. Engedély nélkül hagytad el a házat a kijárási tilalom kezdete után… Ennek előbb-utóbb meg kellett történnie, és ezzel te is tisztában vagy, mióta elérted a sorsolási korhatárt. De így jobb. Önként jelentkezésnél a fizetség sokkal nagyobb, mint ha valakit kiválasztanak… – mondta és száraz mosolyt vetett rám.
– Nem… kérlek… te… nem tudnál… – suttogtam.
– Ugyan, Holly… Mindketten tudjuk, hogy  erről álmodoztál már egy ideje… Azt hiszed, nem vettem észre? 
Egy pillanattal később felkelt. A férfi felé fordult, megragadta a clipboard-ot és írni kezdett.
- És anya mit… - kezdtem.
–Neki nincs beleszólása ebbe! És neked sem. - szakított félbe nyersen.
Az aláírás után az ajtó felé indult. Arra számítottam, hogy hirtelen megáll és közli hogy ez csak vicc volt, de ehelyett csak egyszerűen elment. A férfi is így tett. Becsukta maga mögött az ajtót és ismét egyedül maradtunk.
- Nem… ez nem lehet… ez… ez egy rémálom… – nyöszörögtem.
– Sajnálom! – mondta a lány.
Halkan zokogni kezdtem. A lány érzelemmentes hangon folytatta:
-Ma az éjszaka közepén ébredtem. Hallottam ahogy kinyílik a szobám ajtaja, és amikor odanéztem, láttam hogy apám és a bátyám rohannak be. Mielőtt felfoghattam volna hogy mi történik, rajtam voltak és a párnámba nyomták az arcomat, miközben hátrahúzták a karjaimat. Gyorskötözővel megkötözték a kezeimet és a lábaimat, betettek a kocsiba és itt tettek le… Ma van a tizennyolcadik születésnapom… Minden férfi egyforma… nekik… mi csak… hús vagyunk…
Az utolsó szavainál szinte köpött.
–-
Utána egy időre egyedül maradtunk. Először újra megpróbáltam kiszabadítani magam, de hamarosan feladtam, mivel a láncok és az acélbilincsek túl szorosak voltak. Legyőzve, kedvetlenül lógtam és vártam hogy valaki visszajöjjön. A hideg persze csak rontott a helyzeten. Nem lehetett elmenekülni előle és hamarosan az egész testem fájt a fejemtől a lábujjaimig. 
Mindezek ellenére az agyam szabadon járhatott, és gondolatban visszatértem a tizenöt éves önmagamhoz a szülői házba. Emlékeztem hogy a kanapén ültem: apa az egyik, anya a másik oldalon. Néztük a sorsolást a tévében, ahogy a lányok nevei egymás után felvillantak a képernyőn. Persze nem élőben ment, mert addigra már összeszedték a lányokat, különben néhányan megpróbáltak volna elmenekülni. Már akkor is izgatottan próbáltam  elképzelni hogy milyen érzés lehet ajtót nyitva meglátni az egyik fehér furgont, amellyel begyűjtik őket.
Akkor még további három évig nem voltam érintett, így biztonságban voltam. De tudtam, hogy csak idő kérdése. A gondolat egyszerre volt félelmetes és hihetetlenül izgató. Az agyamnak volt egy racionális része, ami azt mondta, hogy rettegjek, hogy el kell menekülnöm… De egy másik, egyszerűbb részem megszállott volt az ötlettől. Nem volt furcsa számomra este az ágyban fekve azon gondolkodni, hogy milyen érzés lehet húsnak lenni. Hogy akaratom ellenére berángatnak egy fehér furgonba. Az, hogy bemasírozok egy feldolgozóközpont ajtaján tudva, hogy soha nem fogok kijutni. Még ezeknél is izgatóbb volt azonban az ötlet, hogy önkéntes legyek. Néha becsuktam a szemem, miközben lassan a lábaim közé csúsztattam a kezem. Arra gondoltam hogy levetkőznek majd egy asztalhoz kötnek. Védtelen és tehetetlen lennék miközben férfiak késekkel a kezükben jönnek, készen arra, hogy húst csináljanak belőlem. Az egész persze csak egyszerre ijesztő és izgató fantáziálás volt.
---
Mire az ajtó újra kinyílt, testem és lelkem elgémberedett a hidegtől. Ezúttal két férfi érkezett. Az egyik magas volt, rövid szőke hajú és sötét szemű. Bejött és ahogy ránk nézett izgatottan mosolygott. A másik egy kicsit alacsonyabb volt, sötét bőrű és fekete hajú. Unottnak tűnt és ahogy az ajtóban állva ránk nézett egy mély, hosszú lélegzetet vett.
– Nem akarsz elmenni ebédelni? Innen átveszem. – mondta a szőke.
-Tényleg? – kérdezte az alacsonyabb felcsillanó szemmel.
-Persze! Ezt a kettőt egyedül is meg tudom csinálni. Később találkozunk!
Nem kellett kétszer mondania. A másik férfi megfordult és elsietett becsapva maga mögött az ajtót.
Egyedül maradva velünk, a szőke mosolyt vetett ránk.
– Sziasztok lányok! Hogy vagytok ma? – kérdezte nyilvánvalóan kigúnyolva bennünket.
Mindketten csendben maradtunk, de a másik lány egyértelműen kényelmetlenül érezte magát a tekintete alatt.
– Kicsit lehangoltnak tűntök… Nos, ne aggódjatok! Zach azért van itt, hogy segítsen megoldani minden problémátokat… – folytatta.
Azután megfordult és elkezdett kezet mosni. Rémülten megint próbáltam kiszabadulni de ezúttal sem jártam eredménnyel. Miután végzett, fogott egy jegyzetlapot és megállt előttem. Elkezdte megérinteni a testemet: először a combomat, a hasamat és a melleimet, majd a fenekemet és a nyakamat. Nem tudtam abbahagyni a remegést a megaláztatástól és a félelemtől, de úgy tűnt nem vette észre. Időnként felírt valamit, majd miután végzett velem ugyanezt tette a másik lánnyal is. Utána a clipboard-ot a mosogató mellé tette és visszatért hozzánk.
–Melyikőtök akar előbb menni? – kérdezte.
Rémülten csendben maradtam. A másik lányra néztem, aki mostanra inkább dühösnek tűnt, mint félőnek.
–Baszódj meg… te… seggfej! – mondta szinte sikoltva.
A férfira köpött, de elhibázta. Az csak nevetett.
– Gondolom te leszel az, kislány… – mondta, és a kocsihoz ment.
Amikor visszatért, egyik kezében egy kis, íves, fehér műanyag nyélű kést tartott, a másikban pedig egy rövid láncot fogott. Amikor a lány meglátta a kést, dühe egy pillanat alatt elszállt. Hirtelen megdermedt ás az arca elsápadt.
-Nem vagyok hús… nem vagyok hús… – kezdte ismételni, szinte mantraként.
A férfi leguggolt előtte és néhányszor a nyaka köré tekerte a láncot, mielőtt a végét egy kis horoghoz rögzítette a padlón. Azután egy acéltálcát tett a lány alá. Miután végzett, megmarkolt egy sárga műanyag dobozt, ami a lány mellett lógott.
-Nem vagyok… én… – csak ennyit tudott mondani a sorstársam, mielőtt elakadt a hangja.
A teste minden figyelmeztetés nélkül felfelé mozdult, amíg a nyakát körülvevő lánc meg nem feszült. Az emelés folytatódott és a lánc groteszk módon belemélyedve a nyakába összenyomta az állkapcsát. Az arca mélylilává változott. Azonnal küszködni kezdett. A hasa ki-be mozgott, miközben kétségbeesetten próbált lélegezni és halk, torokhangú nyögés szökött ki a torkán. A férfi elé állt és miután a kés hegyét a lány szeméremdombjánál a húsába mélyesztette, elkezdte lefelé húzni a pengét. Egészen a szegycsontig húzta, mielőtt megállt. Rémülten néztem a kialakult vékony vörös vonalat. Visszatartott lélegzettel bámultam ahogy a kezét beledugta a lány testébe. Megragadta és kihúzta a beleket, amik nedves, cuppanó hangot hallatva zuhantak a tálcára. Egy pillanattal később vérfolyam ömlött végig a lány testén, belepve a melleit és az arcát.
A lány arca addigra a tiszta gyötrelem maszkja volt, de ez csak fokozódott, amikor a férfi elkezdett kotorászni a testében és újabb részeket húzott ki belőle. Képtelen voltam levenni a tekintetemet a rémisztő jelenetről. Döbbenetes módon a lány még mindig életben volt. A teste remegett és láttam ahogy a szeme ide-oda jár. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után a mozgása lassabb és kiszámíthatatlanabb lett, mígnem hirtelen megállt és tudtam, hogy meghalt. Annak ellenére, hogy hányszor álmodoztam róla, ez volt az első alkalom, amikor láttam valaki megölését. Sokkal brutálisabb volt mint amit valaha is elképzeltem. Remegtem és rettegtem. De a borzalom és a brutalitás ellenére éreztem hogy a testem reagál, és apám szavai visszhangoztak az elmémben.
A munkájába merülve a férfi figyelmen kívül hagyott engem. Miután megtisztította a lány belsejét, a pultról felkapott egy kis elektromos fűrészt. A szegycsont átvágásának sivításától megborzongtam. A lány lábait tartó láncokat bokákba döfött horgokra cserélte. Kioldotta a láncot a nyak körül és miután feljebb emelte a testet, levágta a lány fejét. Szinte gyengéden a mosogatóhoz vitte, ahol lemosta az összes vért, majd a pultra tette, velem szemben. A lány feje csukott szemmel békésnek tűnt, szinte mintha aludna… és valamiért furcsán megnyugtatónak találtam az ötletet. A férfi ezt követően folytatta a test tisztítását. Egy tömlővel kimosta az összes vért, majd miután a maradék részeket is a kocsira tette újra megmosta a kezét és felém fordult.
-Te jössz! - mondta mosolyogva.
Rémülten megráztam a fejem.
– Ne… kérlek… – fakadtam ki és ismét remegni kezdtem.
Gyerekes próbálkozásként lehunytam a szemem hogy kikerüljek ebből a helyzetből, de lelki szemeimmel láttam ahogy felvágja a testemet. Könnyűnek tűnt, mint egy ruhával teli táska cipzárját kibontani… és  ijesztő volt a gondolat, hogy én leszek a következő. Hirtelen kinyitottam a szemem és láttam, hogy közvetlenül előttem áll. Mosolyogva a lábaim közé nézett és szó nélkül belenyomta két ujját a hüvelyembe.
-Hűha… úgy tűnik, hogy valakinek tetszett a műsor… – mondta vidáman.
Egy pillanattal később megmutatta a nedveimtől csillogó ujjait. Mögötte láttam hogy mi maradt a lányból: most már csak egy darab hús lógott a plafonról.
– Nem… én… – kezdtem el mondani, de félbeszakított.
-Nem kell magyarázkodnod, mindent láttam! Mi van abban, ha élvezted? Sok lány érez hasonlóan. 
-Én…
-Van egy ajánlatom! Ha segítesz valamiben, én is segíthetek neked! Mit szólsz hozzá? – kérdezte.
Nagyon jól tudtam hogy mire gondol és gyorsan beleegyeztem, kétségbeesetten kapva minden szalmaszál után. Bólintott és levette a kötényét, majd feljebb emelt egy kicsit, amíg az ágyéka közvetlenül az arcom elé nem került. Lehúzta a nadrágját és a farka mereven előugorva az ajkamnak csapódott. Nem vesztegetve az időt a számba vettem. Szappan- és verejtékíze volt. A furcsa keveréket kissé kellemetlennek találtam, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy leszopjam. A fejjel lefelé lógás azonban sokkal nehezebbé tette a dolgomat, mint gondoltam és a hátam mögé kötött kezeim sem segítettek. Egy idő után párszor hallottam felnyögni, bár csalódottnak tűnt.
– Nem, ez így szánalmas…Hadd segítsek! -mondta végül.
Egyik kezével a tarkómat, a másikkal a nyakamat ragadta meg és mélyen a számba döngölte a farkát. Gyorsan fulladozni kezdtem. Kétségbeesetten motyogva könyörögtem neki hogy hagyja abba, de nem hallgatott rám. Elveszve a saját kéjében vadul dugta a számat, miközben nyál csorgott az arcomon. Szerencsére nem először éltem át ilyesmit, és egy idő után sikerült megnyugodnom… még ha csak egy kicsit is. Időnként kihúzta magát, és hagyta hogy egyszer-kétszer levegőt vegyek, mielőtt folytatta a támadást. 
Az orális szexet általában élveztem. Volt valami mélyen izgató abban, ahogy a fiúk a számban élveznek el, bár a sperma ízét kellemetlennek találtam. A mélytorkozás azonban egészen más, mivel nem volt öröm az aktusban. Egyenesen fájdalmas volt, de ilyenkor azt találtam izgatónak hogy más a saját kénye-kedvére használ engem. Korábban is megtettem néhányszor, de soha nem így, fejjel lefelé lógva. Az érzés így sokkal rosszabb volt, és bár általában egy ideig tudtam öklendezés nélkül csinálni, ezúttal szinte lehetetlen volt. Hamarosan éreztem, hogy a gyomrom fájdalmasan megfordul bennem, és féltem hogy hányni kezdek. A férfi nem törődött vele és tempóján gyorsítva tovább dugott. Éreztem, ahogy ujjai fájdalmasan a koponyámba vájnak, ahogy minden erejével húz. Az ajkaim hamarosan a farka tövére értek, és a zacskója minden lökésnél az arcomnak csapódott. Azután hirtelen kihúzta magát. Azonnal köhögni kezdtem és próbáltam lélegezni, de mielőtt még egy lélegzetet tudtam volna venni, elélvezett. Hangos nyögéssel az arcomra, a számba és az orromba élvezett. Ez azonban nem számított, mert végre sikerült újra lélegeznem. Ahogy a tüdőm megtelt levegővel, örömömben nevetni kezdtem.
Miután végzett, fölém tornyosulva állt és lustán simogatta a farkát. Kérés nélkül kinyitottam a számat és lenyaltam róla a spermát.  Elégedetten felhúzta a nadrágját és hátrált pár lépést, miközben rám nézett. A nyálammal keveredő spermája lassan lecsorgott az arcomon, amit nem igazán élveztem. De nem tehettem ellene semmit.
– Most… elengedsz? -sikerült megkérdeznem száraz és reszelős hangon.
Zavartan nézett rám és megrázta a fejét.
– Nem… soha nem mondtam, hogy megtenném. -felelte.
– De… de … azt mondtad, hogy….
-Hogy segítsek neked. Azt sohasem mondtam, hogy elengedlek. Két tetemet kell a fagyasztóba vinnem és az egyik te leszel! 
Rájöttem hogy nincs menekvés.
-Neeeee… kérlek… – próbálkoztam még, bár már tudtam a választ.
Újra felhúzta a kötényét, megragadta a kést és a láncot, majd megállt előttem.
– De azt mondtam, hogy segítek neked… és fogok is! - mondta, miközben elém kuporodott.
-Választhatsz! Ha akarod elvágom a torkod. Gyorsabb és kevésbé fájdalmas, de nem teljesen fájdalommentes. Vagy… kizsigerelhetlek úgy, mint őt és megtudhatod, milyen igaziból húsnak lenni. - mondta miközben megmutatta a kést.
-Neeeeee… én nem… én…
-Mondtam, hogy nincs szükség kifogásokra! Mindketten tudjuk, hogy már korábban is fantáziáltál erről. Nincs mit szégyellni rajta, ez egy nagyon gyakori képzelgés a lányok körében. Tudom hogy felizgultál. Elbűvölve nézted ahogy lemészároltam és amikor a szádat dugtam, láttam hogy a nedved szinte csöpög a lábaid között.
Nem tudtam beszélni, ezért ezúttal egyszerűen megráztam a fejem, de értelmetlen volt tagadnom.
– Akárhogy is, egy percen belül hús leszel, ám ha akarod, sokkal, de sokkal izgalmasabbá tudom tenni mint amiről valaha is álmodtál! - mondta mosolyogva.
– Mit… mit fogsz… csinálni… velem? -kérdeztem.
Válasz helyett megrázta a fejét és felvonta a szemöldökét.
- Én… - suttogtam, mielőtt még egyszer a lány testére néztem.
Még mindig rettegtem, annak ellenére hogy hányszor fantáziáltam erről a pillanatról és  hányszor maszturbáltam, miközben húsnak képzeltem magam. De a rettegés ellenére nem tagadhattam mennyire izgatott voltam és mennyire szerettem volna tudni, milyen érzés.
– Fájni fog? – kérdeztem és elpirultam, amikor rájöttem milyen hülyeség ez a kérdés.
-Igen. De nem számít.
Mielőtt rájöttem volna mit csinálok, bólintottam egyet.
– Jó kislány… – mondta és letette a kést a földre.
Annak ellenére, hogy milyen nevetséges volt, úgy éreztem elpirulok a bókjától. Mielőtt bármit is tehettem volna, a nyakam köré tekerte a láncot, majd a végét a padlóhoz akasztotta. Megint megrémültem és lefagytam. Arra számítottam, hogy fuldokolni kezdek, ahogy a lány is.
-Várj, nem… azt mondtad… – mondtam gyorsan, amitől a férfi ismét megállt.
– Shhh… bármilyen furcsán is hangzik, bíznod kell bennem, különben nem fog működni… oké? -felelte.
Nem igazán volt más választásom, így félelmem ellenére tökéletesen mozdulatlan maradtam, amikor felkelt és a kést a köténye alá csúsztatta.
Azután elkezdte simogatni a combomat és a fenekemet. Eleinte furcsa volt és a feszültség miatt nehezen tudtam ellazulni, de sikerült felengednem mire a hasam és a melleim felé indult a keze. Nem sokkal később ismét éreztem, hogy az ujjai a lábaim között mozognak, és hamarosan a puncimba csúsztak. Először csak kettő volt, de ahogy nyögni kezdtem, betolt egy harmadikat és egy negyediket is. Az ujjazása távolról sem volt gyengéd.
-Igen… látom ez tetszik neked… – mondta, miközben hüvelykujjával megdörzsölte a csiklómat és megpróbálta belém erőltetni a kezét.
Nem tudtam válaszolni, csak bólintottam, miközben egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A fájdalom ellenére tényleg jó érzés volt és egy pillanatra szinte elfelejtettem, mit akar velem tenni. Mielőtt felfoghattam volna hogy mi történik, körkörösen mozgattam a csípőmet és éreztem, hogy a testem remeg az érintése alatt. Szabad keze visszatért a melleimhez.
Időről időre eszembe jutott, hogy mi vár rám, de valahányszor elhessegettem az ötletet, az visszatért és azon kezdtem töprengeni, hogyan csinálja majd. Félelmetesnek kellett volna lennie a kibelezésem gondolatának, de én inkább megborzongtam a kéjtől azon gondolkodva hogy milyen érzés lesz, ha a penge elkezd felvágni. Közel voltam az orgazmusomhoz, és kétségbeesetten vágytam arra, hogy még egyszer utoljára elélvezzek. Visszatartottam a lélegzetem miközben felnyögtem a vágytól.
–Ne menj még el! Közel vagy? – kérdezte hirtelen komoly hangon.
Kinyitottam a szemem és ránéztem.
– Igen… – feleltem.
A hangomban szégyen és izgalom keveredett.
A válaszomat hallva megállt és zihálva éreztem, hogy ujjai elhagyják a hüvelyemet. Zavartan néztem rá, de mielőtt bármit is mondhattam volna, láttam hogy megragadja a csörlő vezérlődobozát és az életre kelt felettem. A nyakam körüli lánc szorosra húzódott és fájdalmasan feszített. Összeszorította a torkomat, lehetetlenné téve a légzést és lehúzta az állkapcsomat. Meglepetten és kétségbeesetten vergődni kezdtem. A férfi gyakorlott könnyedséggel mozgott. Kihúzta köténye alól a kést, majd megint ujjazni kezdett. Ezúttal gyorsabban mozgott és olyan mélyre nyomta az ujjait, amennyire csak tudta. Azután megéreztem, hogy a kés hegye a szeméremdombomnak nyomódik.
Hidegnek és hihetetlenül élesnek éreztem amikor egy másodperccel később belemerült a húsomba. Egy sima mozdulattal lehúzva a mészárosom felvágta a hasamat egészen a szegycsontomig és közben tovább ujjazott. Először csak egy forró, égető érzést éreztem a hasamban majd megérkezett a  vakítóan erős fájdalom is az elmémbe. Az egész testem remegett a kíntól, de nem tartott sokáig. Pár másodperccel később a fájdalom elmosódni látszott és az eufória érzése váltotta fel. Megszédültem és figyelmeztetés nélkül felrobbant körülöttem a világ. Világos, színes fények kezdtek táncolni a szemem előtt, miközben egy halk zümmögés elnyomott minden más hangot. A testem minden izma egyszerre feszült meg és attól féltem, hogy szétszakítom magam. Ahogy az élvezet hullámai átjárták az elmémet, a körülöttem lévő világ még távolabbi lett.
Hirtelen azonban éreztem, hogy lüktet a hasam és valami megmozdult benne. Beletelt egy pillanatba, míg rájöttem, hogy ez az ő keze, ahogy kihúzza belőlem a szerveimet, úgy ahogy a másik lánnyal tette. Kínzó érzésnek kellett volna lennie, de ehelyett fájdalom és gyönyör keveredett az elmémben, amíg nem tudtam megkülönböztetni őket egymástól, és csak imádkozni tudtam a folytatásért.
Lassan azonban kezdett visszatérni körülöttem a világ. Nedves, cuppogó hangot kezdtem hallani, ahogy a testembe nyúlt. Meleget is éreztem, és ahogy kinyitottam a szemem, minden vörös lett. Rájöttem, hogy a melleimen és az arcomon végigömlő vérem a melegség és a vörösség oka. Az extázistól elragadtatva egy pillanatra lehunytam a szemem. Amikor újra kinyitottam, megláttam őt, amint előttem kuporog. Mosolygott és egy pillanattal később a nyakam oldalához nyomta a kést.
– Jó kislány… – mondta és a hangja tele volt vággyal.
Egy másodperccel később inkább égető mintsem fájdalmas érzés támadt a torkomban, amitől ismét megborzongtam. Éreztem hogy a keze az arcomat simogatja. Még egyszer utoljára elmosolyodtam … majd elmúltam.