Kellemes csigaétel

Szép kellemes tavaszi nap volt, olyan 30°C. Jane egy 25 éves lány volt, aki nem rég végzett az egyetemen, biológia szakon. Átlagos kinézettű lány volt, aki kellemesen szép keblekkel és popsival rendelkezet. Vörös haja és zöld szeme volt. Mivel még nem kapott állást, ezért kisebb munkákkal, próbált pénzt keresni. Köztük gyerekekre is vigyázott, de mivel kedvelte őket. Így szerette csinálni a dolgot, köztük a kedvence a szomszéd pár gyereke volt a kis Emily. De ő nem volt közönséges gyerek, hanem egy csiga gyerek volt. 
 
Ez a csigák úgy néztek ki, mint a nagyra nőtt meztelen csigák. De hozzájuk képest ezek a csigák akár elérhetik a 8 métert is. Rendes emberi kezeik vannak, és emberi módon tudnak kommunikálni. Hasznos tagjai a társadalomnak, Emily szülei is Mr. és Mrs. Baker is ilyenek jól sikeres üzletemberek. Gyakran tréfálkoznak azzal, hogy aki jó üzletember akar, lenni annak gerinctelenek kell lennie. Ezek a csigák minden evők, de a kedvenc csemegéjük az ember nők. De csak úgy ehetnek ilyen finom csemegét, ha a leendő étkezés bele egyezik a dologba.
Jane szépen felöltözött nem vett fel sok mindent, mert, csak Baker-ékhez megy vigyázni a kislányra. Felvett egy egyrészes kis nyári ruhát és egy papucsot. Elindult a konyhába megreggelizni, ahol találkozott az anyjával.
 
- Jó reggelt, kicsim. Jól aludtál? 
- Jó reggelt. Kellemesen aludtam. – Azt nem mondta el az anyjának, hogy miről álmodott. Mert félt, hogy furcsán gondolna rá. Pedig csak azt álmodta, hogy egy csiga megeszi őt és ő ettől boldog volt. De ez csak álom.
- Mit lesz a mai program?
- Át megyek Baker-ékhez. Vigyázok Emily-re. 
- ÉS most megyek dolgozni. Majd csak éjfélkor érek haza.
- Oké anyu. Szia.
- Szia.
 
Jane meg reggelizet. Rá nézett az órára, és látta ideje indulni. Át is ért a házhoz és becsengetett. Mr. Baker nyitott ajtót.
 
- Jó reggelt, Jane.
- Jó reggelt, Mr. Baker.
- Kedves tőled, hogy elvállaltad Emilyt.
- Ez természetes. Nagyon szerettem őt.
- Ezt jó tudni. – Mondta mosolyogva.
- Gyere csak beljebb. Helyezd magad kényelembe.
- Köszönöm.
- Emily gyere, itt van Jane. – Kiáltott a kislány apja.
 
A kislány, már csúszott is, ahogy csak bírt és átölelte a lányt. Közben annak ruháját összekente a nyálkájával. Jane ezt nem érdekelte, és ő is megölelte Emily-t. Közben jókat kuncogtak. Miután szétváltak, a kislány ránézett barátja ruhájára.
 
- Bocs. Jane nem akartam tönkre tenni a ruhád.
- Semmi gond. Ez csak egy ruha.
- Értem. – Mosolygott újra a kislány.
- Mi most már megyünk. Csak holnap délben érünk. Legyetek jók. – Szólalt meg Mrs. Baker.
- Értettük. Jó utat.
 
Miután elmentek. Jane és Emily egyedül maradtak. Jane megnézte a ruháját, így azért nem maradhat.
 
- Emily mond zavar, ha esetleg leveszem a ruhámat.
- Dehogy zavar. Vedd csak le nyugodtan.
- Köszönöm. – És elkezdett vetkőzni.
 
Közben a kislány észrevette magán, hogy már nem csak úgy néz rá Jane-re. Mint a barátjára, hanem a kellemes látványtól, úgymint egy, étvágygerjesztő finomságra. Ezért egy kicsit zavarba jött és elpirult. Ezt a lány is észrevette. Közben levette a bugyit is, és ott állt teljesen meztelenül.
 
- Mond mi a baj Emily?
- Semmi, tényleg semmi.
- Nekem bármit elmondhatsz.
- Hát jó.
 
Így hát a kislány elmondta, hogy mit érez. Jane végig figyelmesen hallgatta a dolgokat és ez jól esett Emilynek. 
 
- Semmi probléma ezzel. – Mondta Jane. – Ez természetes reakció, azt jelenti, hogy kezdesz felnőni. 
- Tényleg?
- Hidd el. Én már csak tudom. Biológus végzettességem van. És azon belül az Óriás csigák a szakterületem.
- Ó. Így már értem.
- Sőt. Még jól is esik az, hogy vonzó húsnak látsz engem. Ha nem gond gyere be velem a hálószobába, el akarok végezni egy tesztet.
- Rendben.
Szépen elindultak és miután beértek Jane hanyatt feküdt az ágyon. És intett Emilynek, hogy kövesse az ágyra. Így is tett.
- Mond Emily. Szeretnéd meg tudni milyen az embernek az íze?
- Hát igen. De, hogy tudnánk kipróbálni ezt.
- Könnyen. Úgy, hogy beveszed a szádba a kezem és meg engedem neked, hogy lenyelj engem a vállamig. És ha szólók elengedsz. Rendben?
- Oké. De nem akarok fájdalmat okozni neked.
- Nem fogsz, sőt a csiga nyál nyugtatóként hat az áldozatra.
- Akkor rendben.
 
És ekkor Jane a kezét Emily felé nyújtotta. Aki óvatosan kinyitotta a száját és bekapta a másik lány kézfejét. Kellemesen puha volt a kézfej és enyhén sós íze volt. Emily egyszer csak azt vette észre magán, hogy egyre többet akar lenyelni belőle. Ezért testrészre tekerte reszelős nyelvét és elkezdte a torkába húzni azt. Közben Jane egye jobban élvezte a dolgot a keze benne volt egy csigában. Jobb volt, mint az álomban. És azok a beszámolok, amiket olvasott. Amik csiga zsákmányoktól, amiket utolsó perceit dokumentálták meg sem közelítette a valóságot. És amit nem mondott el Emilynek az, hogy nyálkája szexuális örömöt tud okozni. Így a nők örömmel adták magukat enni valónak. Közben Emily már a könyök felett járt. 
 
- Nagyon ügyes kiscsiga vagy csak így tovább.
 
Végül elérte vállát, a kézfej és alkar már csiga torkában volt, ami kellemes ritmikus mozgást végzett rajta. Emily orrát kellemes illat csapta meg lenézett és látta, hogy Jane lábai között a nőiessége nedvesedni kezd. Még két percig magában hagyta a lányt aztán elengedte.
 
- Ez nagyon jó volt.
- Nekem is. Nem gondoltam, hogy az embereknek ilyen finom ízűk van.
- Köszönöm.
- Ha nem gond szeretnék kipróbálni valamit.
- Mit szeretnél Emily?
- Csak dőlj hátra.
 
Jane engedelmeskedett egy szó nélkül. Emily teljesen felcsúszott az ágyra és elkezdett rámászni az idősebb lány testére. Közben a súlyával és a testének ritmikus mozgásával, masszírozta a lány kebleit és annak a testét. Jane-nek ez nagyon jól esett és egyből megkeményedtek az bimbói, amik ez által még érzékenyebbek lettek. De közben Emily feje Jane pinájánál járt, és úgy gondolta, hogy ideje megkóstolni azt. Rászívta magát a duzzadt ajkakra és elkezdte szívogatni őket.
 
- Emily ez mennyei. Csináld, kérek tovább.
 
Emilynek sem kellet további bátorítás, örömmel csinálta tovább. Tetszett neki, hogy barátja ennyire élvezi a dolgot. Úgy gondolta ideje kipróbálni valami újat. A nyelvével behatolt a lányba, de közben ritmikus mozgást végzett vele.
 
- Emily te egy valóságos Istennő vagy. Kérlek, egyél meg. – Jane akkora örömöt érzett, hogy azt sem tudta mit beszél.
 
Emily meglepődőt a kérésen. De közben érezte, hogy Jane teste megfeszül az orgazmustól. Egy percig a lány meg sem tudott szólalni.
 
- Szeretlek Emily.
- Én is szeretlek Jane. De tudom, hogy nem komolyan mondtad, hogy egyelek meg.
- Tévedsz. Komolyan mondtam.
- Tényleg. De miért.
- Azért szeretném ezt, mert. Amikor a suliban erről tanultunk videókat is látunk bátor önkéntesek örömmel adták életüket a tudományért és látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat közben. Közben oda képzeltem magamat a helyükbe, mint ha velem történne meg ez dolog.
- Értem.
- De ez még nem minden. Azért is, mert szeretlek téged és azt szeretném, ha én lennék számodra az első.
- Köszönöm Jane. Hálás vagyok miatta.  Mikor szeretnéd?
- Először írok, anyának aztán kezdhetjük.
 
Jane előkereste a telefont és írt egy rövid üzenetet.
 
Szia, Anya.
 
 Ez az utolsó üzenetem. Megengedtem Emilynek, hogy megegyen. Szeretlek téged.
 
- Ez kész akkor mehet.
 
Emily megfogta Jane lábait és bevette a szájába őket és elkezdte szívni őket. Elég gyorsan haladt a dolog. Jane még intenzívebben érezte a dolgokat. Már fenekénél járt a csiga és megtörtént megint az elélvezés. Eközben elkezdet a mellein dolgozni, de mesze nem volt olyan jó. Mint amit a lány tett velük. Fogta a telefonját és csinált magáról egy utolsó szelfit. Aztán feltöltötte Facebookra és Instagramra. Emily már a mellei alatt járt. Felemelte Jane a fejét és látta nincs sok hátra. Ezért berakta mind a két karját Emily szájába. Torokban erősen hozzá préselődtek a testéhez, furcsa érzés volt egy másik élőlényben benne lenni, de nem bánta dolgot. Egyszer csak jelzett a telefonja és Emily volt olyan rendes, hogy megmutassa. Az anyja üzent.
 
Drága Jane-m.
 
Én is szeretlek téged. Örülök nektek és büszke vagyok rád. Boldog emésztést.
 
Ez jól esett a lánynak. Emily meg a szép kis dombokkal volt elfoglalva. Jane becsukta a szemét és beleharapott az ajkába, érezte, hogy hamarosan megint elélvez. Két másodperc múlva meg is történt. Akkorát kiáltott, hogy az egész házban lehetett hallani a hangját. Amikor magához tért már csak feje volt szabad. Úgy elfáradt, hogy már nem tudott megszólalni. De látszott a szemein, hogy az örömtől csillognak. És végül beteljesedett a sorsa Emily teljesen lenyelte. Egy kis idő után egy kamrában találta magát. És tudta, hogy élete itt fog véget érni, de örült neki. És Emily is boldog volt ilyen finom étel után.
 
Vége.