Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Ezt a történetet nagyon régen hallottam attól, akit szerettem. Csak annyit fűzött hozzá, hogy...
Az öregtorony elkészül, Csege óriásit lép...
-Mi dolga volt ott?<br /> -Eltévedtem.<br /> -Ez elég gyenge magyarázat, nem gondolja? Valami...
Nem sokan hittek benne, hogy az emberhúsra ekkora a kereslet. Azt pedig végképp nem gondolták...
Első írásomat szeretném megosztani veletek. Tartalmaz valós városokat, de nem követi szorosan...
Friss hozzászólások
FandomSlasher: Szia. Engem érdekelne a sztori...
2021-03-07 13:32
Pavlov: Mit keres itt ez a történet az...
2021-03-06 18:50
candy's: Párszor én is szétszedtem már...
2021-03-06 18:24
vikvik1: A történet fikció (sajnos). Az...
2021-03-04 23:56
ZaneZ: Nos. Tudod, mikor megláttam az...
2021-03-04 22:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kéjek vonata. - Első,bevezető rész.

A vonat megérkezett és Lola fel is szállt. Kényelmesen elhelyezkedett és elkezdett kifele bámulni az ablakon. Éppen egy másik szerelvényt bámult. Boldog nő volt összességében Lola, de belül mégis szomorú volt, magányos. Valami másra vágyott az életében, amiről még ő sem tudta, hogy mi az. Volt 7 perc indulásig. A végállomáson várta a szerelme. Érdekes volt az ő kapcsolatuk. Lola szerette a férfit, el tudta őt képzelni a férjének és a gyerekei apjának. Szenvedélyes volt a kapcsolatuk, sülve-főve együtt voltak, remek volt a szex is köztük, minden téren, egy hullámhosszon voltak. De Lola magányos volt, Lolát egy valami tudta éltetni igazán. Az a bizonyos lábat megremegtető tűz. Miközben bámult kifele az ablakon nem is sejtette Lola, hogy a tűz, amit keres, ott áll mellette.
- Jó napot! – villantotta meg ezer wattos mosolyát az eget rengetően dögös ellenőr
- Mindjárt adom, egy pillanat- Lola zavarba jött, de nyilván nem attól, hogy nem készítette elő jegyét, hanem attól, hogy elkezdett bizseregni belülről
- Diákot adjak? – kérdezte, remélte, hogy igent mond, így még tovább szívhatja be markáns, férfias illatát a jegyvizsgálónak.
- Nem kell. – A férfi még mindig mosolygott- Jó utat kívánok. – És elment.
A nő felsóhajtott. Örült annak, hogy elment a férfi, aki olyan reakciót váltott ki belőle, mint még soha senki, egyszerre azonban elkezdett kattogni az agya, hogy vajon, az ellenőr is hasonlót érezhetett-e. Pityegett a telefonja, üzenet jött a szerelmétől. Elolvasta és el is felejtette az előbbi esetet. Fülig szerelmes volt a fiúba, őt sosem tudta volna megcsalni, korábbi párjaival ellentétben.
- Hamar eltelt ez a hét igaz? – Ugyanaz a hang, ugyanaz az illat. Lola ismét bizseregni kezdett
- Igen, szerencsére. Én szeretem a vasárnapokat.
- Örülök, és még én is itt vagyok, ugyebár, így már csak jó lehet. – vigyorogta a férfi miközben kacsintott és elviharzott.
„Rohadj meg. - Gondolta Lola. - Mit képzelsz mégis magadról. Gyerekes kis nőcsábász, aki minden útjába eső csajnak mondja. Velem nem tehetsz ilyet. Hülye, gyökér. Remélem, nem jössz vissza erre már.”
Azonban Lolát nem a kalauz zavarta. Lola csalódott magában, ugyanis kívánta a férfit. Érezte benne a tüzet és azt a szikrát, amit kapcsolatából hiányolt. Ezek után próbálta nyugtatni magát, hogy a férfi úgyse akar tőle semmit, és csak hülyült, lehet házas, vagy komoly kapcsolatban él és itt csak kiéli magát. A lány észre se vette, de már elérkeztek az első megállóhoz. Egy fiatal fiú szállt fel, és épp a folyosó másik felére ült, Lolával párhuzamosan. ˇ”Kösz szépen sors. Cseszd meg.” Még ő jómaga sem tudta, hogy most kire dühös éppen, vagy pontosan mit is érez. Azt tudta a kalauz vissza fog jönni. És pár pillanat után meg is pillantotta a zöld szürke egyenruhát. Lola undorodott magától. Gondolataival próbálta gyűlölni és lenézni a férfit, de a teste egyre jobban csak kívánta. Az ellenőr miután kezelte a menetjegyét a srácnak, odafordult Lolához. 
- Nagyon elkérném még egyszer a jegyét, de már lecsippantottam. - vetette oda kacéran
- A diákomat nem látta még elkérheti – kacsintott vissza Lola, amit azonnal meg is bánt
- Pillanat. – mosolygott az ellenőr és sarkon fordult.
És valóban egy pillanat múlva már ott ült Lola mellett.
- Na hogy is volt ez a diák? –kérdezte pajkosan
- Hát, nem kérte el, úgy gondolom az a vonat elment ugye bár.
- Hm. Igaza van. Legközelebb nem leszek ilyen felületes. Mondhatom akkor, hogy 1-0? 
- Várom az 1-1-et. – súgta szexisen Lola 
Azonban újabb megálló. Ahol nem csak egy, hanem 30 ember legalább felszállt. Az ellenőrnek sok dolga akadt, de akárhányszor elment összemosolygott a lánnyal. Lola most már nem érzett haragot, vagy düht. Szexisnek érezte magát, igazi nőnek. Jól esett neki ez az érzés, imponált neki a férfi. Szerencsére, tudta, hogy 20 perc múlva leszáll és ez a kis kaland itt véget is ér. Úgy gondolta, jár neki ez a kis ego turbózás, és nem gondol vissza erre úgy, mint valami rossz kis flörtre. 
5 perc és megérkeznek az állomásra. Lola egész végig arról fantáziált, hogyan engedné lábai közé az ellenőrt.
- Én most elköszönök. Majd találkozunk még talán. Valahol. Egy utcában . – mosolygott mellette az ellenőr- Minden jót és vigyázzon magára . 
- Kellemes hetet Önnek, jó munkát . Minden jót. 
Hát ennyi volt. Ez volt az ő kis flörtje egy férfival, akit sose lát többet valószínűleg. Nyugodtan sétált át a másik vágányra és szállt fel a csatlakozására. Megkereste helyét és leült tovább fantáziálni az ő sármos ellenőréről. A nevét se tudta , nem is akarta. Az már személyes lenne, és többet tudna társítani hozzá, mint egy kis flörtöt. Pityegett a telefonja. Szentessy Tamás ismerősnek jelölt. Ó, a fenébe. Az a mosoly, az a szem, az a száj. Az ő kalauza. A tűz. A teste teljesen átvette Lola felett az uralmat és elfogadta. Holott tudta, nem szabad. Millió kérdés uralkodott el benne hirtelen. Újabb pittyegés. Tamás üzent neked. „ A fenébe, ebből még baj is lehet” – gondolta Lola, de elképesztő mosollyal feloldotta telefonját, hogy válaszoljon az üzenetre. 
 
Hasonló történetek
2913
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
3572
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások
jólélek ·
Csöpp-csöpp. :) Nem rég volt kalauz bácsis élményem, nem ennyire tettek mezeje felé haladó, de amit enélkül a sztori nélkül nem elevenítettem volna fel...

peti7711 ·
Teljesen jó. Nekem nagyon tetszik. Átjön a mondanivalója.

kamilla10 ·
Kár hogy csak ilyen rövid bevezetőt adtál, mert nagyon ígéretesnek tűnik. A régiek már tudják, de az új olvasóid figyelmét felhívnám arra, hogy ha a böngészőben töröljük a cookie-kat (sütiket), akkor annyiszor lehet szavazni ahányszor kedvünk van. Ebből kifolyólag persze sohasem lehet tudni hogy egy történet tényleg jó vagy csak az írója pontozta fel esetleg valóban rossz vagy csak egy dilinyós húzta le.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: