Jó hír

Nagyon jó hangulatban voltam, amikor a munkából hazatértem, mert nagyszerű hírt oszthattam meg a lányommal. Olyat ami valószínűleg nagyon felizgatja Ellát. Alig vártam hogy láthassam az arckifejezését.
Talán egy kicsit vissza kellene mennem az időben, hogy tisztázzam, milyen hírről beszélek. Körülbelül egy héttel ezelőtt rendezték meg a "Hozd be a lányodat dolgozni!" napot a cégnél. Ez egy viszonylag kis cég, mindössze két tucat alkalmazottat foglalkoztat. A világ legszebb és legmegbízhatóbb guillotine-jait gyártjuk és értékesítjük. Persze vannak más cégek is, akik nagyon jó guillotine-t gyártanak, de egy kicsit elfogult vagyok. A mi gépeink kézzel készülnek, kizárólag a várostól nem messze fekvő erdő legnemesebb tölgyfáinak felhasználásával. A pengék szabadalommal védett titkos eljárással készülnek. Hihetetlenül élesek és sokáig azok is maradnak.
Ella -más alkalmazottak rokonaival együtt- egy napot töltött a műhelyünkben és az irodánkban. Persze nem mindenkinek van lánya és a nap neve igazából nem szoros szabály. Egy fiatal asztalos, Rick a húgát hozta el, egy Faye nevű élénken pezsgő szőkeséget. Vezérigazgatónk egy unokahúggal állított be, az intelligens és ambiciózus Rachel-lel. Neki vannak ugyan lányai, de mind túl fiatalok ahhoz, hogy meglátogassák az üzemet. Kiskorúakat nem engedünk be. Szóval az alapvetően tinédzser lányokból álló csapat egy napot töltött azzal, hogy megismerje, kik vagyunk és mit csinálunk. Nem, senkinek nem vágták le a csinos kis fejét aznap. Nem teszünk ilyesmit csak úgy céltalanul. A hír, amit meg kellett osztanom a lányommal, ennek a napnak volt az eredménye.
Amikor beléptem a házba nem kiáltottam ki a nevét, mert tudtam hogy ha otthon is van, akkor sem hall engem. Mint annyi tinédzser, ideje nagy részét ő is zenével a fülében töltötte. A Snuffettes, a DLC48 és így tovább. A nappaliban találtam rá és örömmel láttam, hogy a házi feladatát csinálja. Természetesen nem mintha ezentúl szüksége lett volna rá, de apaként örültem a kötelességtudatának.
Olyan testhelyzetben volt, amit csak egy tinédzser találhat kényelmesnek: csípője a kanapé kartámaszában pihent, míg a felsőteste a kanapén, a teste alsó része pedig a kanapén kívül volt, lábával a padlón. A kánikulára tekintettel természetesen meztelen volt. Persze jobban belegondolva más oka is lehetett a meztelenségének. Természetesen a kötelességtudó lányok mindent megtesznek, hogy kielégítsük apjuk vágyait, de az én Ellám számára ez nem csak kötelesség volt. Minden lehetőséget megragadott, hogy kedves apját egy jó kis dugásba csábítsa. Nem volt kétségem afelől, hogy most is ezt próbálta elérni pózával és levetkőzött állapotával.
A zene zúgott a fülében és még nem vett észre. Ella úgy gyújtja meg a tüzemet, ahogy csak az anyja tudta, így azonnal készen álltam. Ledobtam a nadrágomat és megleptem azzal, hogy szétválasztottam a lábát és belenyomtam hímvesszőmet a szűk puncijába. Nem sikerült nagyon meglepnem. A kis boszorkány valószínűleg abban reménykedett, hogy pontosan ez fog megtörténni. Tudta, hogy ilyenkor jövök haza. Csak egy kedves mosolyt villantott rám és kissé megváltoztatta a helyzetét, hogy jobban hozzáférjek. Azután ismét elfordult és a zenére mozgatta a fejét. Kezdettől fogva nedves volt és akkor jöttem rá, hogy miért, amikor átnéztem a válla fölött és megláttam hogy a háztartástanról olvas valami szöveget. Egész pontosan egy illusztrált leírást tanulmányozott a farsült elkészítéséről.
Amikor így meztelenül és készen rátaláltam, egy pillanatra elfelejtettem a hírt, amit hoztam. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen kanossá tett. Hosszú barna haja, nagy barna szemei, karcsú teste és puha, kerek popsija egyszerűen elhomályosították az elmémet. Miután egy ideig dugtam, amitől szexis nyögéseket kezdett hallatni, eszembe jutott. Lenyúltam és kivettem a fülhallgatóját. Kicsit meglepetten nézett vissza rám, de nem próbálta visszatenni.
- Jó hírem van! Nyertél!
Egy pillanat alatt ragyogó mosoly töltötte el az arcát és elkezdte hátratolni a csípőjét, mélyebbre kényszerítve a farkamat szűk kis puncijába.
– Ohhh .. nem hiszem el! -kiáltotta.
-Pedig igaz! Ma szavaztunk és te elsöprően megnyerted!
-Mondd el, mit nyertem apa! Mondd!
Pontosan tudta, mit nyert. Az egész napot a munkahelyemen azzal töltötte, hogy megpróbálta meggyőzni a kollégáimat, hogy szavazzanak rá. Mégis hallani akarta, ahogy mondom.
-Jövő csütörtökön a vezérigazgató bemutatja legújabb modellünket a snuff világkiállításon. Az eddigi legfényűzőbb és legdrágább modellünket. A penge minden más modellnél magasabbról zuhan le, a tartópad pedig a legfinomabb lánybőrrel van burkolva. A penge vékonyabb, mint valaha és az éle arannyal van bevonva, amitől különlegesen csillog. A bevonat olyan leheletnyi, hogy az élességét nem befolyásolja. Könnyebben levágja a fejet, mint bármely korábbi penge.
Nehéz volt úgy beszélni, hogy közben egy puncit dugtam, ami ilyen feszes volt és ilyen szépen szorította a farkamat, de megtettem minden tőlem telhetőt. Egy kis szünet után folytattam:
-Az egész világ nézni fogja. Emberek ezrei lesznek ott élőben és milliárdok nézik majd otthon, ahogy a legújabb találmányokat bemutatják. Természetesen szükségünk lesz egy lányra, akin demonstráljuk a gép előnyeit. Egy gyönyörű lánynak kell az elsőnek lennie, akinek levágják a fejét ezzel az új modellel, és mindenki látni fogja ahogy ez megtörténik. Ez a lány adja a nevét a legújabb modellünknek -ahogy minden eddigi modellt az első lányról neveztek el, akit lefejezett.
Mostanra mindketten erősen ziháltunk és közeledtünk az elélvezéshez.
-Mondd meg apa! Ki lesz az? Ki az a szerencsés lány, akinek levágják a fejét miközben mindenki nézi? Kiről fogják elnevezni a gépet?
-Édes, kedves, szexi lányom…. Te vagy az! Lefejeznek a világ szeme láttára és a guillotine-t Ellának fogják hívni!
Úgy élvezett el, mint még soha. A teste remegett és a puncija görcsösen rándult meg a farkam körül. Elég hangosan sikoltott ahhoz, hogy az egész ház meghallja. Természetesen én is elélveztem, annyi spermát lövellve a lányomba, hogy elkezdett kiszivárogni. Isteni menet volt! Mindkettőnket eksztázisba kergetett az a tény, hogy ő részesült abban a megtiszteltetésben, hogy bemutathat egy ilyen kivételes és halálos eszközt és a nevét adhatja neki.