Iphigenia Klub

-A mai este nagyon fontos a számomra. Tudod, hogy egyszer szenátor szeretnék lenni. Akikkel ma találkozom, azoknak megvan a hatalma ahhoz, hogy hatékonyan támogassanak, de akarnak cserében valamit tőlünk…tőled…mielőtt segítenének.
-Tudod hogy bármit megtennék érted. -mondta Chrissy.
Rob oldalranézett az anyósülésen mellette ülő barátnőjére. A lány feltétlen odaadással van iránta, de vajon megteszi amit kérnek? Chrissy gyönyörű lány volt. Apró termet, hatalmas barna szemek amiktől riadt kiscicának tűnt akit babusgatni kell. A valóságban egyáltalán nem volt gyámoltalan. Nagyon is önálló volt és Rob-nak kétségei voltak afelől, hogy elfogadja-e a felkérést.
A céljuk egy két irodaház közé ékelődött régi épület volt. A hatalmas fa ajtó mellett diszkrét réztábla hirdette: Iphigenia Klub. Az épület belsejét drága szőnyegek és fafaragások díszítették. Az elegáns vendégseregben nem egy közismert arcot is fel lehetett fedezni. Chrissy két híres cégvezetőt, egy filmproducert és a korábbi kormányzót is felismerte. A lánynak csak a festmények voltak furcsák. A kandalló feletti alkotás Jeanne d’Arc-ot ábrázolta a máglyán. A lépcsőházban levőn pedig egy oltárra kötözött lány látszott egy sárkány előtt. Rob többe embert is ismert a jelenlevők közül és bemutatta nekik Chrissy-t. Mindannyian izgatottnak tűntek és a lánynak hízelgett a figyelmük. Egy jól öltözött idősebb úr lépett hozzájuk és Joseph-ként, a klub elnökeként mutatkozott be.
-Mindannyiunkat lenyűgöz Robert-ed és szívesen segítünk a karrierje építésében, de a klubunk alapszabálya, hogy az életben semmi sem érhető el áldozathozatal nélkül. Úgy hallottam hogy oda vagy Robert-ért. Most arra lenne szüksége hogy te meghozd az áldozatod. -mondta Chrissy-nek.
-Nem egészen világos. Mit kellene feláldoznom?
-Mindent. Azt szeretnénk ha mindent feladnál. Gondolom láttad a klub nevét a bejáratnál. Tudod ki volt Iphigenia?
-Igen. A monda szerint Agamemnon király lánya. Artemisz azt kérte az apjától, hogy áldozza fel cserébe azért, hogy a görögök megindulhassanak Trója ellen. -idézte fel Chrissy tanulmányait, majd szinte azonnal összeállt benne a kép. A klub neve, a festmények….
-Ohhh… -mondta a lány a döbbenettől tágra nyílt szemmel.
-Ő pedig önként vállalta a sikeres hadjárat érdekében. Nem kell azonnal döntened. Keressetek meg, ha elhatározásra jutottatok! -mondta Joseph és otthagyta őket.
Chrissy kábult volt a hallottaktól. Az egyik sarokban levő padhoz hátrált, Rob pedig mellé ült.
-A jelenlevők hasonló áldozatot hoztak a nagyság eléréshez. Rajtad múlik. A jövőm a kezedben van. -mondta a fiú.
Két elegéns nő sétált hozzájuk. Samantha-ként és Hannah-ként mutatkoztak be.
-Megtiszteltetés veled találkozni. Megértjük hogy min mehetsz keresztül. Mi színésznők vagyunk, de rájöttünk hogy csak úgy lehet sztár egyikünk, ha a másik feláldozza magát érte. Sorsot húztunk és Hannah vesztett. A jövő hónapban kerül rá sor. Ma este azért vagyunk itt, hogy lássuk mi történik. -mondta Samantha.
Más vendégek is odamentek hozzájuk és bemutatkoztak. Mindannyian szerettek volna találkozni a fiatal lánnyal, aki talán mindenre hajlandó a barátja kedvéért. Egy kis gondolkodás után Chrissy megnyugodott és Rob-ot megölelve azt mondta.
-Megteszem.
A döntését bejelentették és a vendégsereg éljenzésben tört ki. A lány félt, de mosolyogva fogadta a reakciót. Az viszont kifejezetten zavarba hozta, hogy a combjai közt ismerős melegség kezdett kialakulni. Végtelenül perverz érzés volt a helyzetet figyelembe véve, de Chrissy elengedte magát. Ugyan mi számít már? Megfogta Rob karját és a fülébe súgta:
-Nem tudunk valahol kettesben lenni egy kicsit, hogy elbúcsúzzunk?
Rob Joseph-hez ment és mondott neki valamit. A férfi megértően bólintott és válaszolt valamit. Rob visszajött Chrissy-hez és megfogva a kezét, az emeletre vezette. Beléptek az egyik szobába, Rob pedig bezárta maguk mögött az ajtót. A helyiség valami tárgyalóféle lehetett. Hatalmas íróasztal, mögötte tekintélyt parancsoló forgószékkel. Chrissy annyira felizgult, hogy úgy érezte hogy semmi szüksége bevezetőre. A székhez ment, beleült és azt mondta:
-Jövendő szenátor úr….azt hiszem ideje lerónia a tartozását a legfőbb segítőjének.
Rob elé térdelt és kezét felcsúsztatta a selymes combokon az estélyi ruha alá. Megfogta a bugyit és lehúzta a lányról. Chrissy felsóhajtott és lábait a karfákra tette. Rob tudta hogy mit szeret a lány. Egy pillanatig nézte a nedvesen csillogó rést, majd előrehajolt és nekilátott. Chrissy becsukta a szemét és a párja haját simogatva élvezte Rob nyelvének játékát a csiklójával. Amikor a szeméremajkak lüktetve finoman szétnyíltak, Rob lassan benyomta az egyik ujját a síkos hüvelybe. Chrissy felnyögött és hátrafeszítette magát. A fiú a nyalást egy pillanatra sem abbahagyva behajlította az ujját és megkereste az érzékeny belső területet. Amikor rátalált, Chrissy zihálni kezdett és csípője önkéntelenül mozgásba lendült.
A lány tudta hogy nincs sok hátra, de nem akarta elkapkodni az utolsó alkalmát. Hátratolta a partnerét és jelezte neki hogy álljon fel. Gyorsan kigombolta a nadrágját és az alsónadrággal együtt lehúzta. Ezután felültette Rob-ot maga elé az asztalra. A forgószékben előrehajolt és szenvedélyes szopásba kezdett miközben gyengéden simogatta a fiú zacskóját. Amikor a hímtagot kellően merevnek ítélte, hátrább tolta Rob-ot az asztalon és hanyatt döntötte. Derékig felhúzta a ruháját és a fiú fölé mászott az asztalra. Rob számára nyilvánvaló volt hogy a lány akar irányítani és nem volt ellenére a dolog. Ez a legkevesebb amit megtehet a kedvéért. Chrissy lovagló pózban az ágyéka fölé helyezkedett, beigazította a hímtagját és lassan ráeresztette magát. A fiú a keblek után nyúlt. A lány lecsúsztatta vállairól a ruhája pántjait és kicsatolta a melltartóját. Rob ujjai a duzzadt bimbókat kezdték simogatni. Chrissy keze a puncijára csúszott és ujjai rátaláltak a csiklójára. A lány hátravetette a fejét és vadul simogatta magát, miközben csípőjét körkörösen mozgatta. Most már nem fogta vissza magát és nem telt sok időbe hogy a szobát kéjes felkiáltásának hangja töltse meg.
Miután a lány elélvezett, összeszedték magukat és egy kicsit még kettesben maradtak. Visszaöltöztek, bár Chrissy úgy döntött hogy elég az estélyijét megigazgatnia és nem vesződött sem a melltartójával, sem a bugyijával. Rob a karosszékbe ült, Chrissy pedig apró termetét kihasználva magát összehúzva az ölébe kucorodott és a fejét a vállára hajtotta. Rob átkarolta, simogatta és puszilgatta.
-Nem felejtesz majd el ugye? -kérdezte a lány.
-Hogyan tehetném?
-Imádlak!
-Én is téged!
Még egy szenvedélyes csókot váltottak, majd visszamentek a többiek közé. A vendégek egy kis emelvény körül gyülekeztek, amin Joseph állt vörös palástban. Rob odakísérte Chrissy-t, Joseph pedig derékig lemeztelenítette a lányt. A hegyes keblek napvilágra kerülését elismerő mormogás fogadta. Chrissy arra gondolt hogy más esetben a föld alá süllyedne szégyenében így, ennyi ember előtt, de most csak elhanyagolható apróság volt. Az emelvény közepén egy alacsony asztalon ezüst tál feküdt. Joseph az asztalkához vezette Chrissy-t és mellé térdeltette.
A lány körülnézett és meglátta Rob-ot. A fiú némán mozgatva a száját azt mondta neki: “Köszönöm!”. Joseph kicsit előre döntötte Chrissy-t úgy, hogy a nyaka a tál fölé kerüljön. Gyengéden félresöpörte a hosszú barna hajat és felfedte a nyak hófehér ívét. Egy segítő jelent meg. A kezében egy selyempárnát tartott, amin díszes kés feküdt. Chrissy megremegett a látványtól és próbálta magát felkészíteni arra, ami jön. Érezte hogy Joseph egyik keze megmarkolja a haját. Egy pillanattal később a másik keze a késsel gyorsan mozdult. Chrissy nézte ahogy az élénkvörös folyadék lüktetve a tálba lövell. Nem fájt annyira mint gondolta. Utolsó gondolataként morbid módon remélte hogy Iphigenia sem hagyta ki annak idején az utolsó lehetőségét.