Hogyan valljunk szerelmet - 2. Hogyan valljunk szerelmet

Zsolt mosolya lassan halványulni kezdett, ahogy Szidónia becsukta maga mögött az ajtót. Az önuralma határait feszegette, amikor átölelte Szidit. A lány megbabonázta őt már az első pillanatban, hét évvel ez előtt, de nem tudott érvényesülni. Talán, ha akkor a sarkára állt volna, nem itt tartanának. Neki jegyese van, Szidónia pedig... elérhetetlen. Még a lány mondta, hogy ők két külön párhuzamos világ, amelyek sose találkozhatnak, csak valahol a végtelenbe... És az nagyon távol van.
 
Lassan ballagott vissza a szállodába, nem volt álmos, még fáradt sem. Szerette ezt a várost, amit többször látott és érzett este, mint napközben. Nagyvárad kietlen utcái több emléket hordoztak magukban, mint amennyit elbírt volna. Zsolt a Körös part fele vette az irányt és az első sétára gondolt. Szidónia akkor Gergő karjaiban kötött ki. Annyira nem bírta nézni, ahogy összegabalyodnak, hogy Oliviát vette célba figyelemelterelés végett. Csak szórakozni akartak, de nem úgy sültek el a dolgok, ahogy elképzelte. Bármilyen romantikus léleknek is vallja magát, az élet nem egy romantikus vígjáték és főleg nem tart hét évig.
 
A Dacia hotelhez megérkezve, Zsolt otthonosan mozgott. Összecsomagolta a cuccait és álmatlanul feküdt az ágyban még két órát, mikor pedig hetet ütött az óra, taxit hívott és elment az állomásra. Fáradtan vetette magát a vonat ülésére és bízott benne, hogy nem fog meghibásodni a mozdony, mert szeretett volna idejében haza érni. Tulajdonképpen ez az utazás teljesen öncélú volt. Annyira összekaptak a jegyesével, hogy úgy érezte, szüksége van valakinek a társaságára és ez a valaki Szidónia volt. A lánynak persze erről nem szólt egy szót sem. Az sem akadályozta meg Zsoltot, hogy Szidivel legyen, hogy az autója épp szervizben volt. Őrült ötlet - gondolta, miközben már a vonaton ült. Ekkor megcsörrent a telefonja. Kinga volt az.
 
- Szia. Merre jársz?
 
- Szia. Még egy óra és otthon leszek - válaszolta fásultan Zsolt.
 
- Értem... Figyelj... Ne haragudj. Két napig távol voltál, volt időm gondolkodni is, nagyon rossz volt nélküled...
 
- Haza megyek és átbeszéljük, rendben?
 
- Rendben. Zsolt... - szólalt meg Kinga egy kis hezitálás után - Szeretlek.
 
- Én is téged - sóhajtott Zsolt megkönnyebbülten és letette a telefont.
 
Alig egy unalmas óra elteltével, a vonat késés nélkül befutott az állomásra. Zsolt leszállt és gyalog elindult hazafele. Nem lakott túl közel az állomáshoz, de szükségét érezte, hogy kiszellőztesse az agyát mielőtt haza ér és persze nem utolsó sorban, valahogy a Kingával való találkozást is szerette volna elodázni. Gondolataiba merülve haladt a megszokott úton, amikor megakadt a szeme egy könyvesbolt kirakatán. Egy vörösen virító könyv állt magányosan a közepén, fölötte hatalmas betűkkel "Új bestseller". Vonzotta a tekinteteket, pedig tulajdonképpen csak egy hatalmas megrepedt, vérző szívét ábrázolt a borító, alatta pedig a cím "Hogyan valljunk szerelmet" írta D. Sz. Dalma.
 
- Lehetetlen - mondta halkan Zsolt, de nem hezitált egy percet sem, bement a boltba. - Elnézést, az új könyv... - kezdte volna kérdését, de bele fojtották a szót. 
 
- 3.890 Ft lesz. - mondta az eladó és már át is adta a könyvet a blokkal együtt.
 
- Én csak az íróról... 
 
- Kéri a könyvet vagy nem? Majd utána néz az illetőnek az interneten, én nem vagyok kislexikon. 
 
- Világos - durcáskodott Zsolt és kifizette a könyvet, majd a táskájába süllyesztette. 
 
Ahogy kilépett a könyvesbolt ajtaján szaladni kezdett haza, hogy minél hamarabb kiderítse, amit már amúgy is sejtett. A 15 perces utat alig 5 perc alatt tette meg, de ahogy beért a lakásba, Kinga várta őt az ebéddel, így esélye sem volt a könyvet tanulmányozni.
 
 - Szia - csókolta meg a lány jövendőbeliét. - Nagyon hiányoztál. Tudom, hogy nagyon elszaladt velem a ló és mindent rád akartam erőltetni...
 
- Felejtsük el! Igazad van, haladnunk kell a kapcsolatunkkal. Megpróbálom majd én is más szemszögből nézni a dolgokat és több időt szánni ránk. Lefoglaltam az utazást is Balira. 
 
- Ez nagyszerű! - vidult fel Kinga és Zsolt nyakába ugrott. Vadul elkezdte csókolni, Zsolt pedig nem ellenkezett. Végül is ez az ő valósága. Kingával van együtt, Szidónia pedig a lelki támasza, akit önző módon csak kihasznál. De ennek véget kell vetnie, az ő világuk nem illik össze. 
 
Kinga egyre hevesebben csókolt és Zsolt azon vette észre magát, hogy a nappaliban félmeztelenül ölelkeznek. Hiába szorította magához a lányt, érezte az illatát és az érintését, gondolatai egyre inkább Szidónia körül forogtak.
 
- Kihűl az ebéd - próbálkozott Zsolt, de Kinga megállíthatatlan volt.
 
Az ebéd valóban kihűlt. 
 
Zsolt étvágytalanul ette az újra melegített ételt és igyekezett mosolyogva figyelni jegyesére. Utána filmet néztek, az egész napot együtt töltötték. Végül Kinga úgy döntött, hogy lefekszik.
 
- Menj csak nyugodtan - mondta Zsolt - én még kipakolom a táskám, aztán megyek.
 
Kinga bólintott, Zsolt pedig bement az iroda szobába. Ahogy kihúzta a táskájából a papírjait, kiesett a könyv. Zsolt meg is feledkezett róla a nagy zűrzavarban, pedig írni is akart Szidinek. Most csend volt és nyugalom. Kinga is aludt. A kezébe vette a könyvet, megforgatta. Az íróról nem sok szó esett, abból nem jött volna rá, hogy kiről van szó, de érezte, hogy ezt Szidónia írta és neki szól. Olvasni kezdett.