Hideg téli este

Egy hideg decemberi estén hazafelé igyekeztem a röplabda edzésemről. Igyekeztem, mert tudtam, Ő már otthon vár rám. Több mint két hete nem láttuk egymást, külföldre szólította a kötelesség, a munkája, a foci. Mindketten sportemberek vagyunk, így találtuk meg egymást. Már a gondolatára felforrt ereimben a vér. Emlékezetembe beégett az a néhány perc. A szervezet vezetőjéhez voltam hivatalos a szerződést aláírni az új csapathoz. Benyitottam az ajtón és ott volt Ő. Szerelem első látásra. Boldogságomat tetézendő, hatalmas pelyhekben kezdett el esni a hó. Hangosan felnevettem, és széttárt karokkal megpördültem, nem törődve a többi járókelővel.

Ahogy közeledtem a lakásomhoz, szívem egyre hevesebben vert, dobbanásait hallani véltem még az utca zajai mellett is. A dübörgés megkétszereződött, mikor ismerős autót pillantottam meg az utca végében. Tehát már itt van. Tényleg itt van. Megkétszereztem lépteimet, a lépcsőházban már rohantam felfelé. Aztán az ajtó előtt megálltam egy pillanatra, de légszomjamat csak nem sikerült enyhítenem. Teljesen a viszontlátás hatása alá kerültem. Megpróbáltam minél halkabban kinyitni az ajtót és besurranni. Már éppen a cipőm és kabátom vettem le, mikor megjelent a nappali ajtajában.
- Itt vagy végre - szólt tengermély hangján, ami azon nyomban elkocsonyásította térdeimet.

Végig mértem egyszer, majd még egyszer és ismét nem tudván betelni a látványával. Sötétkék farmert viselt, hozzá a jól ismert barna csíkos inget, amitől az érzékeim szerteszét ágaznak. Ő is valahogy hasonló képpen méregetett, pedig az én viseletem egy egyszerű melegítő együttes volt és félre csapott copfom. Megindultam felé, ő is felém; az előszoba közepe táján találkoztunk össze. Úgy öleltük-csókoltuk egymást, mintha hónapok óta nem találkoztunk volna. Majdnem elvesztettük a fejünket; tudtam hogy még nem szabad. Gyengéden eltoltam magamtól.
- Várj még - kértem. - Az öcskös bármikor megjöhet. Mára ígérkezett az új számaival.
Végszavaimra megszólalt a csengő. Nagyot sóhajtott, csókot lehelt a nyakamra és indult ajtót nyitni. Nagy levegőt vettem, rendeztem vonásaimat és a táskámat becipeltem a szobámba. Láttam, hogy van egy szépen csomagolt doboz az ágyamon. Melegség áradt szét bennem. A sok találkozó mellett még arra is jutott ideje, hogy nekem hozzon valamit. Kipakoltam gyorsan a táskámból és csatlakoztam hozzájuk a konyhában. Öcsém éppen a hűtőm mélyén kutatott.

- Hugi, mitől vagy így kipirulva? - kérdezte. Nem tud leszokni a hugizásról, pedig én vagyok az idősebb. Még ha csak öt perccel is.
- Előtted két perccel értem haza - magyarázkodtam. - Kicsípte az arcomat a hideg.
- Na persze. Van valami kajád.
- Amit a hűtőben találsz. Aztán, ha kibámészkodtad magad, térjük át a számaidra, mert nagyon fáradt vagyok.
- Milyen számok? - kérdezett közbe Ő.
- Az új albumom új számai. Hugi megígérte, hogy néhányat felénekel velem. Azokat hoztam.
- Essünk neki - álltam fel az asztaltól.

Besereglettek utánam a nappaliba, előkerült a gitár. Kevés hangolás után neki estünk a daloknak. Öcsém egyre jobban fejlődik, ezt észrevettem, de sajnos a másik férfi egyed folyamatosan elvonta a gondolataimat, így nem tudtam teljességgel odakoncentrálni. Mindenesetre azt felfogtam, hogy az egyik dal rólunk szól.
- Ezt miért írtad? - kérdeztem az öcsit.
- Mert kifejezésre akartam juttatni a csodálatomat. Kevés olyan kapcsolat van ma a világon, mint a tietek.
Ebbe szépen belepirultam, de azért valami köszönés félét sikerült elmotyognom.
- Na, jó, látom ma használhatatlan vagy - sóhajtotta öcsém. - Már két órája csak nyekeregsz. Holnap gyere be a stúdióba, ha ráérsz.
Ezzel a végszóval otthagyott minket. Tartalmas pillantásokat váltottunk az "Isten Lába" pasival (copyright Vavyan Fable).
- Gyorsan lefürdök, addig dobj össze valamit - mondtam és ellejtettem fürdőszoba iránt.

Levetkőztem és másztam volna be a kádba, mikor megpillantottam magam a tükörben. Kiegyenesedtem és oldalra fordultam. Végig tekintettem magamon és örömmel nyugtáztam, hogy már nem vagyok olyan gebe, mint egy évvel ezelőtt hála a folyamatos edzéseknek és a jól kialakított étrendnek. Mosolyt váltottam magammal és bemásztam a kádba. Megengedtem a forró vizet és jó erősre állítottam. Kifejezetten jól esett a meleg, pedig más néhány órája bent voltam. Hiába, nehezen melegedős fajta vagyok:) Áztattam magam a víz alatt, élveztem, ahogy végig folyt a testemen; gondolatban már teljesen máshol jártam, képzeletem előre vitt a jövőbe. Éppen ezért az érintés a lapockámon kissé megijesztett. Viszont tudtam, hogy ő az, ezért a visítástól eltekintettem. Inkább élveztem, ahogy végig simított gerincemen lefelé, majd felfelé.

Enyhe borzongás kerített hatalmába. Félrehúzta hátközépig érő, barna hajamat és megcsókolta a nyakamat. Leheletnyi csókokkal hintette be a vállaimat, a lapockáim és a derekam. Megfordított és magához ölelt arcát a hasamhoz simítva. Felállt és a szemembe nézett. Nem kellett semmit mondania, a szemei mindent elárultak érzéseiről. Magához húzott és arcát a hajamba fúrta. Éreztem benne a vágyat. A felszín alatt egy vulkán készült kitörni. Végig csókolta a nyakamat, az államat, végül eljutott a számig. Kezei a testemen kalandoztak, végül megállapodtak melleimen. Éreztem, ahogy mellbimbóim megmerevedtek. Lehajolt és mindkettőt csókokkal halmozta el, majd visszatért a számhoz.

Halkan nyögdécseltem az élvezettől. Magához húzott, így ölemnél érezhettem vágya mértékét. De még visszafogta magát. Én is. Csak hergeltük egymást. Ajkaink nem szakadtak el egymástól, de kezeink szabadon járkáltak egymás testén. Először a melleimet simogatta, majd a keze lassan vándorolt lefelé. Már mindketten nagyon szaporán vettük a levegőt. Ujjai már igencsak jó helyen jártak ott lent. Gyönyörhullámok törtek rám, pedig a lényeg még váratott magára. Bár nem sokáig. Önuralma felmondott. Kissé felemelt, nekinyomott a falhoz és belémhatolt. Először lassan, de erőteljeseket lökött rajtam. A gyönyör leírhatatlan volt. Lökései egyre gyorsultak. Már alig kaptunk levegőt. Végül teljesen összeolvadtunk, eggyé váltunk.

Percekig pihegtünk egymásra támaszkodva. Végül lustán megfürdettük egymást a már kissé hidegebbre állított víz alatt. Én tudtam hamarabb elszakadni a víztől. Kimásztam a kádból és magamra tekertem a törölközőt. Szárítkozással nem törődtem, meleg volt a lakásban. Míg ő szárítkozott és kijött és elkezdtem behordani az elkészített salátát és a tányérokat. A harmadik körömnél már ott ült a kanapén egy szál törölközőben. Ez ismételten felkorbácsolta a vágyaimat. Ahogy észrevettem az övéit is, mert elkapta a karomat mellette elhaladtamban és magára húzott. A törölközőket pillanatok alatt eltüntette közülünk.

Lovagló ülésben ültetett ágaskodó jogarára. Mikor mindketten eljutottunk oda, ahonnan nincs tovább, összebújva pihegtünk. Talán el is aludtunk egy kicsit. Végül felöltöttük az elemibb ruhadarabokat és elfogyasztottuk a salátákból és sajtokból összeütött vacsorát. Átment a hálóba és a csomaggal tér vissza. Az ölembe tette és várakozásteljesen nézett rám. Óvatosan kicsomagoltam a dobozt és kibontottam. Egy újabb dobozt találtam benne. Azt is kibontottam, abban is egy doboz volt. Kezdtem turpisságra gyanakodni. Végül az ötödik dobozban szív alakú habszivacs darabkák között egy apró dobozkát találtam. Mielőtt kinyitottam, belenéztem a Szemébe. Ott vegyes érzelmeket láttam. Lassan kinyitotta a dobozt és egy gyönyörű gyűrűvel néztem farkasszemet. Örömömben sírva fakadtam és úgy borultam a nyakába...