Hatan

-Már ennyire várod vagy csak az én látványomnak örülsz? -ugratta Annie Joe-t lenézve annak merev hímvesszőjére.
-Talán egy kicsit mindkettő…. Kíváncsi vagyok hogy mikor jönnek már a többiek! -felelte a fiú feszengve.
Ők ketten érkeztek elsőnek és ahogy bementek az öltözőbe nekiláttak a vetkőzésnek. Joe eleinte kicsit tétovázott, de nem sokáig, miután látta hogy osztálytársnője milyen fesztelenül szabadul meg ruháitól és eszébe jutott hogy hamarosan az egész iskola és több szülő is meztelenül fogja látni...nem is beszélve a videókról és a fotókról. Ebben az évben az egyesek szerint már csontig lerágott “emberáldozat az ősi kultúrákban” téma helyett történelmi kivégzési módszerekről szóltak a bemutatók és azokból is igyekeztek érdekesebbeket válogatni.. Három osztály résztvevői gyülekeztek az uszoda öltözőiben, de a szokott fiúk-lányok felosztás helyett ezúttal végrehajtók-áldozatok csoportosítás alapján vonultak az öltözőkbe. Annie kifejezetten örült amikor meglátta hogy milyen módszert húzott az urnából. Technikailag az első kivégzett lesz, de a halála sokáig fog tartani, így egyrészt láthatja a többiek bemutatóját, másrészt nem kell sokáig várnia lámpalázasan a nagy pillanatára az egész iskola előtt.
-Szerinted milyen sokáig tart majd? -kérdezte Joe mellé ülve és próbálva elterelni gondolatait a felizgulásáról.
-A tied? Pár másodpercig biztosan rettenetesen fájni fog, de szerintem nagyjából azonnali lesz. -felelte a lány, majd nem tudva ellenállni a kísértésnek, az ujjhegyével megpróbálta lenyomni az ágaskodó hímvesszőt. Elnevette magát amikor a péniszt elengedve az visszaugrott előző állapotába. Vidáman folytatta:
-Ugye tudod hogy ennél csak rosszabb lesz amikor a többi lány is levetkőzik? Miért nem intézed el magadnak? Ígérem hogy nem nézlek ha szégyenlős vagy!
Joe elvörösödött és lesütötte a pillantását, de egyébként nem reagált. Annie nem hagyta annyiban:
-Segíthetek ha akarod. Persze nem itt… ha a többi fiú meglátná, ők is akarnák és nincs kedvem mindenkit kiszolgálni.
-Akkor hol? A többiek elfoglalják a másik öltözőt, ki pedig csak nem mehetünk.
-És Miss Winston irodája? Most üres és bezárhatnánk belülről az ajtaját.
Joe lelkesen bólintott és követte társnőjét a tornatanárnő kis irodájába.
-Ülj le! -mondta Annie a fiúnak, majd elé térdelt a padlóra, amit itt is hűvös csempék borítottak.
A lány félrehúzta hosszú fekete haját az arcából, előrehajolt és szájába vette Joe merev hímtagját. Fel-le kezdte mozgatni a fejét. Amikor Joe sóhajai és nyögései jelezték hogy rátalált a ritmusra, a nyelvét is használni kezdte. A fiú orgazmusa nem váratott magára sokáig. A lány lenyelte az összes kilövellő nedvet majd nyelvével megtisztogatta a hímvesszőt. Felállt, megtörölte a száját a kézfejével és a máris zsugorodó férfiasságra nézve megkérdezte:
-Most jobb?
-Igen…. -felelte Joe elpirulva.
A lehető legközömbösebb módon visszatértek az öltözőbe, ahol a közben megérkező társaik már javában vetkőztek.
-Úgy látom mindannyian itt vagytok. Mindenki kész? - kérdezte az előadókat ellenőrizni érkező Miss Jennings.
-Igen Miss Jennings! -jött a felelet kórusban.
-Nagyon jó! Pár perc múlva visszajövök értetek, csak előbb ránézek a másik csapatra is hogy boldogulnak-e a jelmezeikkel.
Amikor visszatért, hat kis italosdoboz volt nála. Úgy néztek ki mintha energiaitalok lennének.
-Ezeket igyátok meg! Fájdalomcsillapító, de nem fogtok tőle elkábulni. Teljesen magatoknál lesztek és érezni fogjátok a fájdalom egy részét, de könnyebb lesz elviselni.
Ezután Miss Jennings vezetésével kivonultak az udvarra. Az érkezésüket jóval zajosabb üdvrivalgás fogadta, mint jelmezes osztálytársaik pár pillanattal korábbi megjelenését. Mindannyian a saját kijelölt helyükre vonultak. A közönséget -ami a tervek szerint majd körbe jár a helyszínek között- elsőként az udvar távolabbi végében álló kettős törzsű fához hívták. Az igazgató néhány röviden üdvözölte a megjelenteket, elismerő szavakat ejtett az előadás résztvevőiről és a hagyományok fontosságáról majd kezdődhetett a show. Annie hóhérai elfoglalták a helyüket. Andy és Jane római katonának volt öltözve, Mary pedig tógát viselt és a fején babérkoszorú volt. Mary elkezdte betanult szövegét:
-Napjainkban legtöbben a kereszténység kialakulásához kötik, ám a keresztre feszítés már jóval korábban bevett módszer volt, különösen a Római Birodalom területén. Lassú, megalázó és fájdalmas módszerként gyakran használták elrettentésként az elfoglalt területeken, illetve azok esetén, akik a Birodalom elleni bűnöket követtek el, mint például a lázadás vagy felkelés. Szinte bárhol kivitelezhető volt. Az elítéltet néha külön erre a célra épített keresztre szegezték, ahogy a keresztény ábrázolásokból ismerjük, de gyakoribb volt hogy az ítéletvégrehajtók egyszerűen egy megfelelő törzsű fát használtak, ahogy ebben az esetben is történni fog.
A lány komoly tekintettel elhallgatott egy pillanatra és a fára mutatott, amin Annie majd lógni fog. Az ikertörzs nagyjából két láb magasságig egyként emelkedett a talaj fölé, ott pedig V alakot formázva szétváltak. Mary folytatta a bevezetőt:
-Az elítéltet mindig lemeztelenítették hogy megszégyenítsék. A testet többnyire helyben hagyták megrothadni, vagy vad kutyákkal falatták fel. Temetést nagyon ritkán engedélyeztek. Érdekes tény, hogy a rómaiak által végzett több ezernyi keresztre feszítésből csak egyetlen egynek a maradványait találták meg. A halált végül többnyire az okozta, hogy az elfáradó elítélt nem tudta magát többé megemelni és levegőt venni. Ha sokáig akarták nyújtani a szenvedést, akkor tehettek egy kis ülőalkalmatosságot az elítélt alá. Ha siettetni akarták a véget, akkor eltörték az elítélt lábait vagy -ritkább esetben- lándzsát döftek a bordái közé.
Annie nagyot nyelt ennek hallatán, mert tudta hogy ez a vég vár rá -feltéve hogy nem szenved ki azelőtt, hogy a többi kivégzést végrehajtanák.
-Őrök! Vigyétek az elítéltet a helyére! -mondta Mary a katonák felé fordulva olyan határozott hangon, mintha tényleg valamilyen római elöljáró lenne.
Annie tudta hogy elkezdődött a végzete. Jane megmarkolta a karját, Andy pedig egy fából készült kis fellépőt tett a fa törzséhez. Ezután odament a várakozó lányokhoz, megfogta Annie másik karját és hármasban a fához masíroztak. Ott Annie fellépett a kis székre és háttal a törzsnek támaszkodott. Igazából most tudta alaposan megnézni a közönségét. A szüleit észrevéve majdnem intett nekik, de eszébe jutott hogy szerepben kell maradnia. 
Mary most közvetlenül Annie-nek címezve azt mondta:
-Elítélt! A Római Birodalom ellen elkövetett bűneid miatt állsz most ezen emberek előtt. Az ítéleted halál! Őrök! Hajtsátok végre az ítéletet!
Annie nagy levegőt vett, Jane pedig megfogta a lány bal karját és felemelve a fának nyomta. Mary a nézők felé fordulva folytatta a narrálást:
-A művészi megörökítésekkel ellentétben a szegeket nem a tenyéren verték át, mert úgy könnyen kiszakadtak volna. Kicsivel a tenyér éle alatt, a csuklókon döfték át őket.
Andy egy hosszú, fekete vasszöget nyomott Annie csuklójának és felemelte a kalapácsát. A lány önkéntelenül felkiáltott az első csapásra. A fájdalomcsillapító ellenére is erős volt a kín. A nézők néma csendben figyelték a második csapást. Annie érezte hogy a szög hegye kiemelkedik csuklója hátsó oldalán. A harmadik, negyedik és ötödik ütések mélyen a fába verték a szeget, végül a hatodik hatására a szeg széles feje elérte a lány puha bőrét. Annie nagy levegőket véve próbálta visszanyelni zokogását, amíg a társai átmentek a másik oldalára. Jane felemelte a jobb karját és megfelelő pozícióban tartotta. Andy láthatóan ráérzett a munkára és magabiztosan közeledett. Ezúttal csak egy csapás kellett ahhoz, hogy a szeg átüsse Annie csuklóját és csak három további kellett a feladat befejezéséhez. Annie összeszorította a fogait hogy ne sikítson. Újabb fájdalomhullám öntötte el, amikor kirántották alóla a kis széket és szabadon lógott a csuklóiba vert szegeken. Jane elé térdelt, keresztbe téve összefogta a lábait, Andy pedig beverte a harmadik szeget.
A közönség tapsolni kezdett amikor az őrök félreléptek és Annie-t úgy hagyták, mintha egy feltűzött pillangó lenne. Annie érezte hogy a szédülése múlni kezd. Nem tudta megmondani hogy a fájdalma tényleg enyhült vagy csak kezdett hozzászokni. Összeszedte az erejét ás a lábaiban levő szegre támaszkodva megemelte magát hogy lélegzetet vehessen. Egy nagy sóhaj után elengedte magát, amitől enyhült a fájdalom a lábaiban, de a súlya megint a csuklóira terhelődött. Próbálta elodázni a következő levegővételt amíg csak tudta, de amikor a tüdejében érzett égő fájdalom kezdett vetekedni a karjaiban érzett fájdalom erejével, újra kénytelen volt megemelni magát. A szörnyű kín ellenére valami bizsergést kezdett érezni a combjai között. A közönségre nézve azt kívánta hogy bárcsak valaki előre lépne és segítene rajta mint ő tette Joe-val, de a nézők már kezdtek a következő bemutató felé húzódni. Még három osztálytársa is otthagyta.
Néhány gyötrelmes levegővétel után Annie rátalált egy ütemre, ami elviselhető fájdalom mellett lehetővé tette a többé-kevésbé elfogadható lélegzést. A feje kezdett kitisztulni. Örömmel vette észre, hogy megemelt helyzetéből kényelmesen rálát a többi helyszínre a nézők feje fölött. Megpróbálta a combjait összedörzsölve kielégíteni magát, de nem sikerült. Remélte hogy a következő kivégzés -ahol  Steven két szegekkel kivert deszkalap között lesz majd összeroppantva- eltereli a gondolatait.
-Hahó! -hallatszott egy távoli hang.
Annie odafordult és Jane-t látta közeledni. A lányon még mindig rajta volt a római katonák öltözetének alsó, szoknyaszerű része, de a sisakot és a vértet már levette és felül csak átizzadt pólója maradt. Vállán a táskája lógott, szőke haját copfba fogta és mosolyogva nézte keresztre feszített barátnőjét. 
-Helló! A következő kicsit szörnyűnek ígérkezik és úgy gondoltam inkább megnézlek, hátha társaságra vágysz. Kicsit rosszul esett látni hogy mindenki elmegy és csak úgy itt hagynak egyedül. -mondta Jane amikor közelebb ért.
-Kösz… ez …. tényleg… kedves… tőled…
Zihálta Annie a lélegzetvételei közben, de megpróbált közben mosolyogni. Most, hogy beszélni kezdett, hirtelen ráébredt mennyire kiszáradt a szája.
-Van...valami...innivalód?
-Persze! -felelte Jane, majd előhalászott a táskájából egy üveg ásványvizet.
Lecsavarta a kupakot és óvatosan a barátnője szájába öntött pár korty vizet.
-Jobb? -kérdezte.
Annie bólintott.
-Remek! Szóval… csevegni jöttem, de észrevettem hogy összedörzsölöd a combjaidat és az jutott eszembe hogy talán segíthetek rajtad. Úgyis mindenki Steven összepréselését nézi, senki sem figyel ránk. -mondta Jane.
-Ohh...Istenem… igen! Kérlek! -zihálta Annie.
Jane fellépett a kis székre és szenvedélyesen megcsókolta Annie-t. Egyik kezét barátnője popsija alá csúsztatta és kicsit megemelve segített neki, hogy az csókolózásuk közben könnyen levegőhöz juthasson. Azután Annie érezte hogy Jane másik keze a combjai közé csúszik és ujjai elkezdik felderíteni a forró, nedves nyílást. Annie lélegzete elakadt amikor két ujj becsúszott a hüvelyébe, de ajkait továbbra is szorosan Jane szájára tapasztotta. Jane egy darabig a hüvelykujjával simogatta a barátnője csiklóját, majd megállt és kihúzta ujjait.
-Mi a baj? -kérdezte zavarodottan Annie.
-Semmi. Csak váltok. -felelte Jane vidáman.
A földre fektetett Steven-t közrefogó lapok közül a felsőre eközben már több kődarabot is helyeztek. A fiú szegek okozta sebeiből vér szivárgott. A végzetes szendvicsből kilóg arcát kín torzította el, de sem Annie sem Jane nem figyelt rá. A szőke lány letérdelt és arcát a keresztre feszített társnője combjai közé temette. A fürgén járó puha nyelv okozta kéj és a fájdalom keverékének hatására Annie minden idegszála tűzben égett. Amennyire tudta megemelte magát, hogy Jane még jobban hozzá férhessen. Az orgazmusa pillanatában felkiáltott, de hangját elnyomták Steven kiáltásai ahogy a fiú bordái kezdtek reccsenve összeroppanni a szörnyű teher alatt és a szegek még mélyebbre merülve benne átdöfték a tüdejét és egyéb szerveit.
Jane felállt és Annie édes nedvét szájáról kézfejével letörölve megkérdezte:
-Most jobb?
Annie csak bólintani tudott élete legvadabb elélvezése után.
-Akkor jó. Nézd! Claire következik! Meg kell néznünk!
-Az...övé...nem...szörnyű? -nyögte ki Annie.
-Hát...de… De egyben olyan izgató! 
A két lány érdeklődve figyelte ahogy a tömeg elhagyja Steven összeroppant, véres testét és tovább lép.
-Várj! Segítek! -mondta Jane és karját megint Annie formás popsija alá csúsztatta.
-Kösz...de így sohasem lesz végem…
-Lehet...de legalább jól fogsz látni, amíg a többieknek igen.
Claire ítéletvégrehajtói a spanyol inkvizíció tagjainak voltak öltözve. A lány osztályából Penelope elkezdte a módszer bemutatását. Claire és az őrei előtt egy nagyon keskeny, valamelyest a tornatermi ló sportszerhez hasonló eszköz állt. Azonban annak sima tetejével ellentétben ezen felfelé keskenyedő, éles fémlap volt. Az eszköz mindkét oldalán kis falépcsők helyezkedtek el. Claire kezeit hátrakötötték, majd a magas, vékony lányt felvezették a lépcsőfokokon. Amikor felért, zihálva meglovagolta a fém kiemelkedéssel ellátott keresztgerendát. Nedvesen csillogó puncija csak pár centiméterrel volt az fémpiramis felett. Két, vörös köpenyes hóhéra öntöttvas bilincsekkel nehéz súlyokat erősített Claire karcsú bokáira. A lány fejére vaskos kötelet kötöttek, amit átvezettek a fogai között, hogy ráharaphasson a fájdalmat érezve. A fő inkvizítort alakító Penelope parancsára Claire leengedte magát. Az arca megrándult amikor az éles fém belevájt legintimebb és legérzékenyebb részébe. A két hóhér letérdelt és lábait megfogva megtartotta a lányt, amíg a támaszokat eltávolították. Amikor a lépcsők már nem voltak útban, gyengéden, fokozatosan elengedték Claire-t, aki zokogva a kötélre harapott. A fa keresztgerendán vér kezdett lefolyni. Jane újra ujjazni kezdte Annie-t. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, miközben Claire-t egyre lejjebb és lejjebb húzták a bokáira erősített súlyok. Az éles fém lassan haladt felfelé a lány testében. Claire most már a kötél tompító hatása ellenére hallhatóan visított. A közönség lenyűgözve és elszörnyedve nézte ahogy Claire lábai szétnyílnak és a fémlap borzalmasan lassan és fájdalmasan halad előre. Claire hátravetette a fejét és a fájdalomcsillapító ellenére zokogott. A lány talpai végül elérték a talajt. Claire a sokktól és vérveszteségtől holtan bukott előre. 
-Wow..ez tényleg izgató volt! -lelkesedett Jane, majd szenvedélyesen megcsókolta Annie-t, mielőtt kihúzta volna annak hüvelyéből ujjait.
-Úgy látom Joe következik! -tette hozzá.
Annie megpróbált fókuszálni. Nem volt könnyű, de nagyon szerette volna látni mi történik öltözőbeli alkalmi partnerével. A meztelen Joe-t két, fekete csuklyás fiú fogta közre egy hatalmas üst előtt, amiben kátrányszerű, sűrű, fekete olaj gőzölgött és bugyborékolt. Annie segítsége az irodában láthatóan rövid életűnek bizonyult, mert Joe hímvesszője mereven állt, miközben a fiú morbid érdeklődéssel nézte az üst tartalmát. Egy hosszú, de keskeny deszkát állítottak Joe mögé és vastag kötelekkel elkezdték hozzá erősíteni. Először a mellkasánál, majd a kezeit az oldalához szorítva a derekánál, utána a combjainál, a lábszáránál és végül a bokáinál. A két hóhér ezután a deszkával együtt megemelte Joe-t és a deszka élét az üst szélének támasztották. A középkori bírónak öltözött Alison felolvasta az ítéletet, majd a parancsára az ítéletvégrehajtók lassan elkezdték a forró olajba meríteni áldozatukat. Joe rángatózni és kiáltozni kezdett, amikor a lábujjai elmerültek és apró kék-sárga lángok nyaldosták körbe bokáit. A forró kigőzölgés okozta vörösödés egyre feljebb kúszott a testén. Amikor Annie azt mondta neki az öltözőben, hogy szerinte gyors lesz, a lány feltételezte hogy egyszerűen bedobják az olajba és a fiúnak másodperceken belül tényleg vége lesz. Nem erre az elnyújtott gyötrelemre számított, aminek éppen szemtanúja volt. A fiú hímvesszője a kínszenvedés ellenére egészen végig merev maradt. Annie nézte ahogy Joe becsukja a szemét és egy utolsó sikolyt hallatott, amikor a nemi szerve eltűnt a bugyborékoló felszín alatt. A nézők egy emberként sóhajtottak amikor a fiú feje előreesett. A test többi részét már gyorsan engedték az olajba.
Annie egyre gyengébbnek érezte magát. Jane megtámasztotta, így a szegek okozta fájdalom nem volt erős, de a görcs a lábaiban és karjaiban egyre elviselhetetlenebbé kezdett válni. 
-Uhh… Fel kell vennem a vértezetemet! - kiáltotta izgatottan Jane és kirántotta a karját Annie alól, hagyva őt megfeszült, görcsölő karjaira nehezedni.
-A… vértedet…?
-Hogyne! A show végére...tudod… amikor végzünk veled!
-Ohh…hát persze...  -Annie majdnem elnevette magát.
-Igyekszem vissza! Remélem Michelle kivégzése is izgató lesz!  -mondta Jane.
Megcsókolta barátnőjét, majd visszasietett az öltözőbe a légionárius öltözetéért.
Annie látása kezdett elhomályosodni. Néhányszor nagy levegőt vett, hogy magához térjen majd Michelle felé fordult, aki hátrakötött kézzel épp egy magas, vékony póznának támasztott létrán mászott felfelé. A rúd vége meglehetősen tompának tűnt. Amikor felért, a lány átlépett a pózna tetején és másik lábával rálépett a rúdnak másik oldalról támasztott létrára. A Vlad Tepes-nek (közismertebb nevén Drakula gróf) öltözött hóhéra utasítására behajlította a térdeit és a rúd első 7-8 centiméterét szűk, nedves hüvelyébe engedte. Joe-hoz hasonlóan az ő szája sem volt bekötve. Azonnal fájdalmas kiáltást hallatott ahogy elvették alóla a létrákat és a saját súlyától újabb 4-5 hüvelyknyit lejjebb csúszott. A világos színű rúdon vékony vércsík kezdett lefolyni.
Michelle riadtan nézett le nemi szervére. A lábaival kapálózva egyre lejjebb és lejjebb csúszott, de a karó tompa vége megakadályozta abban, hogy túl gyorsan haladjon.
-Ez nagyon izgató...olyan mintha élete legnagyobb dugásában lenne része… -mondta izgatottan a visszaérkező, rohanástól kicsit ziháló Jane.
-Tessék...idd ezt meg! Kelleni fog!-folytatta a lány és Miss Jennings egyik fájdalomcsillapítós italát Annie ajkaihoz emelte. A keresztre feszített lány hálásan nyelte a folyadékot.
Michelle közben egyre lejjebb csúszott. A rugdalózása egyre inkább rángássá vált ahogy a rúd elérte a torka alját. A tömeg éljenzése mellett hátravetette a fejét hogy tiszta utat biztosítson. Középkori román katonának öltözött két segítője megragadta a lábait és erősen lefelé rántotta. A karó véres vége szinte előrobbant Michelle szájából.
A fájdalomcsillapító számottevően csökkentette a görcs kínját, de Annie még kábultabb lett tőle. Michelle karóba húzott teste még rángatózott amikor a nézők az új helyszín felé indultak.
Annie-nak annak ellenére sikerült elfordítania a fejét, hogy úgy érezte az nincs kapcsolatban a testével. A magas, jóképű Bobby hímvesszőjének merevedése semmivel nem maradt el Joe-étól. A fiút egy bőr zekébe öltözött fiú és lány kísérte a helyére, miközben egy Stewart királynak maszkírozott fiú felolvasta a felségárulásért járó büntetést:
-A római keresztre feszítéshez hasonlóan az akasztás-felnégyelés is közönség előtt zajlott. Ezt az ítéletet azoknak tartogatták, akik a király vagy az ország ellen követtek el bűnt. Egyszerre volt büntetés az elítéltnek és elrettentés a lehetséges elkövetőknek. A leghíresebb személy, aki ezt az ítéletet kapta Guy Fawkes volt, aki 1605-ben megpróbálta felrobbantani a parlament épületét a jelen levő királlyal együtt. Közvetlenül az ítélet végrehajtása előtt azonban leesett -vagy leugrott- a vesztőhelyről és nyakát szegve elkerülte a kínokat.
Miközben a király folytatta a beszédét, Annie a helyszínt tanulmányozta. Az összes közül ez volt a legnagyobb. Egy emelvény hátsó felén szabályos akasztófa állt, az első felén pedig egy hosszú faasztal helyezkedett el. Az asztal egyik végénél levő parázstartóból narancsszínű fény szűrődött elő. Az asztal másik végénél öt pózna sorakozott. Hasonlóak voltak ahhoz, amire Michelle-t nyársalták, de annál jóval alacsonyabbak voltak. Bárki könnyen elérhette a tetejüket, aki az emelvényen állt.
-Az elítéltet először nyakánál fogva felakasztották. -magyarázta a király.
Bobby-t egy hordóra állították, a hurkot a nyakára tették és szorosra húzták a csomót.
-A jóval későbbi időkben bevezetett, azonnali halált okozó hosszú ejtés helyett alkalmazott rövid ejtés lassú fulladással járt.
Annie ágyéka erősebben kezdett bizseregni amikor a hordót kirúgták Bobby alól és a fiú hátrakötött kézzel, büszkén meredező pénisszel rángatózni és kapálózni kezdett. A vonzó arc kezdett elkékülni.
-Az egyszerű akasztásos kivégzés helyett azonban az elítéltet csak viszonylag rövid ideig hagyták lógni, majd levágták a kötélről.
Bobby arca bíborszínűre váltott ahogy hiábavalóan próbált levegőhöz jutni. Már nem kapálózott. Az egyik ítéletvégrehajtó egy nagy késsel elvágta a kötelet, Bobby pedig a vesztőhely padlózatára zuhanva kapkodta a levegőt. Annie tudta hogy bármennyire is önkéntes egy résztvevő, a teste ösztönösen harcol a túlélésért. 
A narráció megszűnt. A kivégzés lépései önmagukért beszéltek. A félig eszméletlen Bobby-t az asztalra fektették úgy, hogy lába a parázstartó felé nézett, a karók pedig a feje mögött voltak. A fiú ítéletvégrehajtó kicsit felültette Bobby-t és a fejét tartva nézette vele ahogy a lány ítéletvégrehajtó egyik kezében egy nagy kést tartva a másik kezébe veszi a hímtagot. A közönség egyszerre kapott levegő után amikor a lány leszelte a péniszt, megmutatta a szervet Bobby-nak majd a parázsra vetette.
Bobby-t visszafektették az asztalra, a lány pedig felnyitotta a hasát. Letette a kést és mindkét kezével benyúlva kihúzta a beleket. Amikor Bobby belsőségeinek java része a testen kívülre került, a késsel elvágta őket a testtől és a tűzre dobta őket. A lány ezúttal egy kis szekercével felhasította Bobby mellkasát, kitépte a szívét és a többi szervhez hasonlóan ezt is elégette. A fejszét átadta fiú társának, aki levágta vele az ekkorra már nyilvánvalóan halott elítélt elkínzott arcú fejét és az egyik póznára tűzte.
-Az elítélt halála után a testét négy darabra vágták -innen származik a felnégyelés kifejezés- és ezeket a darabokat a város vagy az ország különböző részeibe küldték és figyelmeztetésként közszemlére tették. -folytatta a király a narrációt.
A felnégyelés a közönség szeme láttára megtörtént és Bobby testének darabjait a megmaradt négy póznára tűzték.
-Uhh...ez aztán tényleg durva volt… -mondta a megékező és Jane mellé álló Andy.
A közel öntudtalan Annie még mindig megemelgette magát hogy zihálva levegőt vehessen, de ez már inkább automatikus mintsem tudatos cselekedetnek tűnt.
-Pont ez volt a célja. -mondta Jane, majd megkérdezte:
-Elhoztad?
-Igen… de már úgy tűnik hogy befejezte. Biztos hogy nekünk még…
-A nézők a show kedvéért jöttek és a keresztre feszítés általi halálát akarják látni, nem?
-Hát...igen… Nincs kedved inkább neked csinálni?
-Azt hiszem menni fog.
Jane nagy levegőt vett. Mrs Green, a történelemtanáruk javasolta ezt a kegyelemdöfést. Azt állította hogy történelmileg jóval megalapozottabb mint a dárdaszúrás, amit a Bibliát kivéve egyetlen más forrás sem említett. Ahogy a nézők kezdtek visszatérni a kiinduló helyszínre hogy lássák az utolsó műveletet, a lány átvette a nehéz pörölyt Andy-től és a súlyát próbálgatta.
Annie-hoz hajolt és suttogva azt mondta neki:
-Sajnálom… remélem nem fog nagyon fájni és gyorsan vége lesz!
Annie megpróbálta kinyitni a szemeit és zavartan motyogott mint akit álmából keltenek:
-Mit…
Reccs!! A kalapács nagy ívben lecsapott és a tompa vasfej elroppantotta Annie bal sípcsontját. A keresztre feszített lány szemei tágra nyíltak és Annie felvisított ahogy az éles fájdalom áttört a tompaság ködén. Jane áthelyezkedett a másik csapáshoz és eltörte barátnője jobb sípcsontját is. Annie újra felkiáltott és pár másodpercre elvesztette öntudatát. Amikor újra magához tért, megpróbálta megemelni magát egy újabb lélegzetvételre, de képtelen volt rá. A használhatatlan lábai helyett kétségbeesetten próbált a kezeiben levő tüskékre támaszkodni, de a karjai már túl gyengék voltak. A lábában lüktető fájdalom tompult, de a mellkasában érzett perzselés egyre erősödött. Látta ahogy Jane a pörölyre támaszkodva sajnálkozó és bocsánatkérő pillantással nézi. Annie minden erejét felemésztette ugyan, de sikerült egy kipréselt halvány mosollyal jeleznie a barátnőjének, hogy nem haragszik rá. Azután minden kezdett elfeketedni előtte.
Jane érdeklődve figyelte ahogy keresztre feszített barátnője feje előre bukik. Nem látott mozgást a mellkasnál, ezért előrenyúlt és megérintette Annie nyakát. Nem érzett pulzust. Teátrálisan megfordult és bejelentette a közönségnek hogy az elítélt meghalt. A lelkes taps nem csak Annie-nek szólt ezúttal, hanem az összes résztvevőnek az előadásban.