Halálos nász éjszaka

Olyan párról szól ez a kis történet akik nem illettek össze még is egybe keltek.
 
Sajnos a nő hisztije akarata miatt meg kellett halnia egy fiatal embernek.
 
 
A lány gazdag családban nőt fel, ahol nagyon el kényeztették és mindig az volt amit ő akar A férfi a szegény családba és mindenért meg kellett dolgoznia.
Amikor el végezte az iskolát katonának szegődött mert az egész családja is katonák voltak.
Nagyon sok helyen járt már háborúba és mindig szerencsésen ért haza.
Amikor haza ért akkor ismerte meg a lányt és egymásba szeretek.
A férfi és a nő sokat voltak együtt.
A nőnek azért tetszett a fiú mert aranyos, kedves volt és nagyon szépen tudott udvarolni.
Ezen a napon is találkoztak és szerelmeskedtek.
 
A fiú meg mondta neki hogy két hét múlva megy Irakba be vetésre.
 
Így szólt a nőhöz:
Kicsim, mennem kell bevetésre és lehet, hogy nem térek haza többet.
- Ne beszélj butaságokat mindig haza tértél és most is haza fogsz.
- Egyedül akarsz menni?
- Igen kicsim mert nem vihetek magammal senkit csak a feleségemet de az nekem nincs.
- Mi lenne ha össze házasodnák és elmennék veled és akkor nem lennél egyedül.
- Biztos vagy benne?
-Sokat leszel egyedül mert ki képzésem lesz a laktanyába.
- Nem gond, mindig szeretettel foglak ha várni mint egy jó feleség.
-De ugye nekem nem kell a laktanyába lakni?
- De, hogy ha házas párként megyünk akkor kapunk szolgálati lakást.
- Meddig leszünk Irakban?
- Nem tudom drága.
 
A férfi szólt a családjának, hogy két hét múlva meg nősül már akkor a feleségével megy Irakba.
A fiú apja meg lepődött a híren, hogy ilyen hirtelen meg nősül.
 
- Fiam biztos, hogy meg akarsz nősülni? hiszen alig ismered azt a lányt.
- Igen apám biztos vagyok benne mert szeretjük egymást így én sem leszek egyedül.
- Jól van fiam te tudod de ha meg gondolod magad vagy valami baj van akkor nekem bármikor szólhatsz és segítek.
- Köszönöm apa.
- Szeretlek.
 
A lány is el mondta az anyjának, aki nem örült a hírnek mert nagyon jól ismerte
 
a lányát, hogy milyen. Ugyan is nem volt hozzá szokva, hogy házi munkát végezzen és, hogy szegényesen éljen mert mindig ki volt kímélve soha nem csinált semmit csak dirigálni tudott mindenkinek.
 
El jött az esküvő napja nagyon kevesen voltak csak ismerősök mert a fiú nem akart nagy fel hajtást ami nem tetszett a nőnek. Ezen össze is vesztek nagyon csúnyán.
Nem lett jó vége az esküvőnek mert a lány nagyon be rúgott kiabált és hisztizni kezdett bele is kötött a vendégekbe.
 
Oda ment a lányhoz és súgva mondta neki.
- Kedvesem ne igyál annyit mert már így is részeg vagy
- Ne dirigálj parancsolj nem mondhatod meg, hogy mit csináljak én fizetem az esküvőt és neked semmi közöd hozzá.
 
-Ne beszélj így mindenki előtt le szégyenítesz.
- Nem érdekel, hogy akár ki hallja mert az igazságot mondom.
-Neked nincs pénzed csak nekem van.
- Én szerveztem meg az esküvőt én fizetek mindent.
- Ne mondj ilyeneket mert mi is ugyan úgy fizetünk.
 
Akkor sarkon fordult és ott hagyta a feleségét.
 
Más nap reggel úgy tett mintha misem történt volna.
Így szólt nyájasan feleség
- kedvesem tudod jól, hogy mennyire szeretlek és imádlak.
 
A férfit egyből levette a lábáról meg bocsájtott neki a történtek ellenére is.
Addig míg el nem jött az idő a költözéshez boldogok voltak.
El jött az idő mind a ketten el búcsúztak a szülőktől és el indultak a hosszú útra.
 
A szülők csak annyit mondtak:
- Vigyázzatok magatokra és legyetek boldogok.
 
Meg érkeztek Irakba be cuccoltak a kis lakásukba amit a hadseregtől kaptak.
A férj nagyon örült a lakásnak mert legalább nem kell bent lennie a laktanyába.
 
Meg kérdezte a feleségét
- Na kicsim, hogy tetszik a lakás?
- Hogy tetszik?
- Nem tetszik mert picike és unalmas.
Én nem vagyok ilyen kis dobozhoz hozzá szokva adhattak volna nagyobbat is.
- Nem kaphatunk volna nagyobbat?
- De kicsim miért beszélsz így még ennek is örülhetünk, hogy ilyet is kaptunk ez nekünk azt hiszem, hogy meg felelő.
-Neked biztos, hogy meg felel de nekem nem úgy néz ki mint egy putri.
 
Nagyon sokat veszekedtek semmi nem volt jó a feleségének, amikor csak tudott mindig a laktanyában töltötte az idejét.
Sokat figyelmeztették a főnökei ha nem fejezik be mi hamarabb a veszekedést akkor el kell távozniuk.
A nő nem bírt magával minden nap veszekedett a férjével de a lakás szaladt a trehányságtól nem főzött, takarított vagy is egész nap nem csinált semmit.
Meg unta a főnökség, hogy mindig csak a balhé megy náluk a szomszédok is panaszkodtak, hogy pihenni sem lehet. mert állandóan áll bál éjjel nappal.
A férfit be hívatta a parancsnoka:
 
- Mi meg vagyunk önnel elégedve és nagyon jó katona de sajnálom el kell hagyniuk a bázist mert a feleségével állandóan kiabálnak, veszekednek és csend háborítást követnek el sokat figyelmeztem önöket de nem hallgattak a szép szóra.
Így holnap utazniuk kell haza.
 
A férfi nagyon szomorú lett és bántotta a dolog mert szeretet katona lenni de a felesége miatt ki rúgták ami nagyon fájt neki.
Haza ment el mesélte az asszonynak aki nem lepődött meg a dolgon inkább örült, hogy haza mehet és nem kell itt laknia ebbe a kis lukba.
 
- Kedvesem ne törődj vele legalább haza tudunk menni és nem kell itt élnünk ebbe a kis lukba és otthon is találsz magadnak munkát.
- Tudom boldog vagy, hogy ki rúgtak de kicsim nekem ez volt az életem és szerettem katona lenni.
 
A feleségének volt szép nagy és tágas lakása a tízen hatodik emeleten amit ő vásárolt mert szép volt onnan a kilátás.
Haza jöttek be költöztek a szép nagy tágas lakásba ami a férjnek nem tetszett mert nem érezte magát ott biztonságba.
Talált magának munkát sofőrként igaz nem keresett annyit mint a katonaságnál.
A felesége nem volt semmivel megelégedve mert nem biztosította a számára a férje a nagyon jó életet amihez hozzá szokott.
így még több lett köztük a vita. De a feleségének mivel volt pénze mindig vásárolt magának valamit amire szüksége volt, aminek nem örült a férje mert úgy gondolta, hogy ő a család fő és neki kell gondoskodni a családról amiben nagyot tévedett.
 
Egy éve, hogy házasok de már a házasságuk romokba állt.
Egyik nap jött haza a munkából nagy öröm érte mert a felesége be jelentette, hogy babát vár a férjével madarat lehetett volna fogatni annyira boldog volt.
Úgy egy hónapig tartott a boldogságuk boldogok voltak és nem vitáztak de egyszer csak megint rá jött a bolond óra a nőre.
Megint mindenbe bele kötött még az élő fába is. Le küldte a férjét vásárolni, hogy vegyen baba ruhát a születendő gyermeküknek.
Ahogy be vásárolt sietett haza, hogy segítsen otthon feleségének.
 
- Be vásároltál?
 
Mindent meg vettél?
-Igen kedvesem és a babaruhát is vettem ahogy mondtad.
 
Elő vette a baba ruhát meg mutatta a feleségének amin nagyon fel háborodott mert nem olyat vett amilyet ő akart.
 
- Meg mondtam neked, hogy rózsaszín ruhát vegyél ne pedig kéket.
- Kicsim hiszen te mondtad, hogy kéket vegyek.
- Nem azt mondtam hanem, hogy rózsaszínt nem értem, hogy lehetsz ennyire értetlen és bolond.
- Ezt nem bírom tovább el hagylak és az apámhoz költözők ott biztos nyugodtabb lesz az életem mint itt.
 
Telefonált az apjának
- Apa gyere értem nem bírom tovább addig össze csomagolok várlak.
 
Szia
 
Ahogy meg hallotta az asszony, hogy telefonál a férje az apjának meg hallotta mit mondott akkor döbbent rá, hogy el akarja hagyni és Ő ezt nem engedheti meg mert Őt senki nem hagyhatja el.
Nem foglalkozott a következményekkel a férjével sem így neki szaladt tiszta erőből a férjének és ki lökte az emelet tízen hatodik ablakán a férjét aki nem vette észre, hogy mit tervez a felesége.
 
Meg érkezett az apja de már késő volt mert elvesztette a szeretet fiát sírva fakadt
A nőnek annyit tudott mondani
- Mit tettél meg ölted a fiam ezért meg fogsz lakolni.
- Én nem akartam véletlen volt és mérgembe löktem meg egy kicsit és semmi mást nem tettem a fiaddal.
 
Akkor futni kezdett le az emeletről közben azt kiabálta
- Hogy meg öltem jaj-jaj mit tettem.
 
Amikor meg jöttek a rendőrök már a férje mellett gubbasztott a felesége és csak azt mondogatta
- Jaj-jaj mit tettem meg öltem a férjem a szerelmem.
Be vitték az őrsre ki hallgatásra a feleséget de mire oda értek már a nagy mamája is ott volt így ő is be mehetett vele.
Be vitték a ki hallgatóba kérdezgetni kezdték, hogy mi történt
 
Én öltem meg de nem akartam véletlen baleset volt.
 
A rendőrök egymásra néztek szóhoz sem jutottak amikor hallották,
 
hogy mit mondott a feleség.
Egy kis időre magára hagyták a nagyanyjával, hogy nyugodjon meg mert ilyen állapotban nem lehet ki hallgatni.
Nem tudták, hogy kamera van a ki hallgatóba és, hogy mindent hallanak a rendőrök.
 
- Nagyi én öltem meg a férjemet ki löktem a tízen hatodik emeletről mert mérges voltam.
Nagymama
- Ne mondj ilyeneket mert akkor le tartoztathatnak a rendőrök gyilkosságért ha ezt mondod mindig.
Vagy kincsem te tetted?
 
Meg ölted a férjed?
- Nem öltem meg a férjem véletlen esett ki az ablakon baleset volt. Én csak egy kicsit löktem meg mert el akart hagyni. Nem gondoltam, hogy ki esik az ablakon.
 
Ezt halva a rendőrök le tartoztatták gyilkosság miatt a feleséget. Ott volt a vallomás és a kamera ahogy bevallja a gyilkosságot.
A tárgyaláson is azt vallotta, hogy ártatlan és véletlen volt az egész de őt senki nem hagyhatja el és annak kell lenni amit ő akar.
 
Nem sokat teketóriáztak vele bűnösnek találták és élete végéig ülhet a börtönbe. Meg tartották a temetést.
Sajnos egy apa meg azért elvesztette a fiát mert el akarta hagyni a nagyra vágyó feleségét és, hogy nem bírta tovább ezt az életet amibe bele csöppent.