Gimnáziumi gyilkosságok - Harmadik fejezet

- Szegény Ildit, úgy vitték el a mentők – piszkálta az ételt Viki.

- Tudom drágám – mondta Csilla – hozzánk hozták be a korházba.

- Te is láttad?

- Igen, akkor már aludt, amikor benéztem hozzá.

- Szerelmes volt abba a fiúba – pityeredett el Viki, mert eszébe jutott Madárka, az a fiú, akivel a balesete lőtt járt.

- Viki, nem kéred? – kérdezte megértően az anyja, a lány pedig tagadólag rázta a fejét. – akkor, menjél, pihenj le egy kicsit. A kocsi meglendült, és Viki árgurult a szobájába. A műlábak már is nagy segítséget adtak. Ahhoz, hogy átüljön az ágyra, már nem kellett az anyja segítsége, sőt már az ismerős környezetben pár lépést is tudott vele menni.

Most nem volt kedve lefeküdni. A gép elé ült, és megnézte a postáját. Pár, régi ismerősétől jött e-mail. Az utolsók között találta meg Marcali Géza levelét. A halála napján adta fel. Kérte Vikit benne, hogy ha talált valamit a szekrényében, adja oda neki, mert, nagyon fontos. Várja a kosárlabdaedzés után a lányöltözőben. Viki elképedt, és kikiáltott az anyjáért. Csilla rohant is. Elolvasta a levelet.

- Ez miért olyan lényeges szerinted? Mit találtatok Móni szekrényében?

- Extazi tablettát – felelte Viki, Csilla pedig kiment, és felvette a telefont, majd a rendőrség számát tárcsázta.

Egy civil nyomozó jött el Lukácsékhoz. Elolvasta a Vikinek szóló levelet, majd kikérdezte, hogy mit is tud a dologról.

- Az öltözőszekrény szellőző nyílásában találtuk a tablettát, vissza is raktuk.

- Tudom - mondta a felügyelő. Pont olyan volt, amilyennek annak idején elképzelte Viki Maigret felügyelőt – mi is ott hagytuk. Kíváncsiak voltunk, hogy elviszik-e.

- Tegnap, még ott volt – referált az ügyről Viki.

- Igen, a kollegák is megnézték. Megkérhetlek valamire? – nézett komolyan a felügyelő Vikire.

- Persze – mondta a lány, és máris büszke volt magára, hogy Fábián nyomozó úr meg akarja bízni valamivel.

- Ha látod, hogy eltűnik a tabletta, hívj azonnal.

- Jó – mondta a lány, és sokat mondó pillantást vetett a felügyelőre.

Este Péter fáradtan érkezett haza. Értekezlet volt, megtárgyalták Farkas tanár úr dolgát. Nem tudtak most, az év közben új embert szerezni a feladatra, viszont szeptembertől szívesen hazaköltözött a városkába Iker Valéria. Meg kellett hát szavazni, hogy Farkas ott maradhatott-e évvégéig az iskolában, vagy nem. Az iskolaszék egyik diákja, és az egyik szülő felsorolta, hogy miért nem javasolják a tanár további foglalkoztatását. Végül is úgy döntöttek szavazással, hogy maradjon az évvégéig, hacsak, nem lesz rá újabb panasz. Ezután be akarták jegyezni a kartonjára a feltételeket, de a páncélkocsit, amiben tartották az ehhez szükséges dossziékat, feltörték, és az anyagokat teljesen összekavarták.

- Mit mondtak azután Apu?

- Mi után?

- Az után a szavazás után.

- Nézd kislányom, tudom, hogy utálod Farkas tanár urat, de, ő is csak egy ember, hibázott, meg is lesz az eredménye.

- Jó tudom – szégyellte el magát Viki. Ha így viselkedik ő sem jobb az öregnél.

- Inkább a felügyelőről beszélj.

- Rendes tag – nevetett a lány.

- Apu, holnap bemehetek Pannival a kórházba?

- Délután, ha anyád is ott van.

- Én aggódom érte – tette le a könyvet az éjjeliszekrényre Csilla – Már kétszer ölt ez a félőrült, és akkor ez a felelőtlen felügyelő ilyenekkel bízza meg.

- Tudom, hogy félted Vikit, én is, de nem zárhatjuk vattával kibélelt dobozba. Tud ő vigyázni magára.

- De, ez a nyomozósdi veszélybe sodorhatja.

- Az egész idejét bent Pannival és Ildivel tölti. Amíg kettesben, hármasban vannak, nem érheti őket baj. Azt kell elérni, hogy ne legyen egyedül. Reggel szólok neki.

Másnap, az eső dolga az volt, hogy megnézze, ott van-e a zacskó, de még nem vitték el. Hiába kötötte reggel a lelkére az apja, egyedül ment le az öltözőbe. Csak azután ment fel az osztályterembe. Panni már ideges volt.

- Hol voltál?

- Valamit tegnap a nagy ijedelemben lent felejtettem az öltözőbe, ne parázz mát itt!

- Nem szeretem az ilyen pesti dumát! Féltelek. Nem elég, hogy Ildit elveszítettük?

- Jaj, ne beszélj úgy róla, mint aki meghalt! – nevetett Viki barátnője sápadtságán – Csak kiborult. Majd pár nap múlva ismét fog suliba járni.

Aztán suttogva elmesélte a levél ügyét.

- Akkor, mégis ő volt a diler?

- Nem, nem hiszem. Akkor Móni elmondta volna neki, hová rejtette a cuccost.

- Akkor meg ki tette? Szerinted ugyan az gyilkolta meg Mónit is és Gézát is? – pirult ki most már Panni.

- Persze. De nem biztos, hogy a tabletta miatt.

Alig várták a tanítás végét, hogy megint megnézhessék a szekrényt, de az anyag most is a helyén volt. Viki gépiesen úszta meg a távját, aztán Panni segítségével visszaült a kocsiba. Közben járt az agya. Amikor a zuhanyzóba gurult, kicsit megijedt a gondnoktól, Jo bácsitól. Az egyik mosdó csapját javítgatta.

- Jó napot Jo bácsi! – köszöntek a lányok.

- Jó napot kisasszonykák! – mondta a férfi. – Mindjárt megyek, csak ebbe a felébe be kell raknom a tömítést. Addig el van zárva a víz – mondta sajnálkozva a férfi.

- Tessék csak nyugodtan – mosolyogtak rá a lányok. Szerették az öreget, aki mindenkivel kedves volt, annak ellenére, hogy pár gyerek folyton bosszantotta. Jo bácsinak volt egy kutyája. Ha azt kiáltották neki, hogy „Fogd meg, nyúl!” a kutya nekiiramodott a földeknek, a nyúl után. Jo bácsi pedig féltette a kutyát, nehogy elüsse a féleszű Béla a traktorral. Komikus volt, ahogy elől fut a kutya, utána Jo bácsi, és vadul kiabál, ha véletlenül meglátta a traktort.

- Tegnap maguk voltak itt, amikor az a szegény fiú…- Jo bácsi elharapta a mondatot.

- Igen. Szegény barátnőnk, idegösszeroppanást kapott miatta.

- Tudom – felelte az öreg – bent voltam nála délelőtt. Arra volt dolgom, hát, mondom, megnézem, hogy van.

- És, hogy van? – kérdezte egyszerre a két lány.

- Nem jól – mondta szomorúan - altatják, de ha fent van, akkor nem jól.

Közben befejezte a szerelést, és megnyitotta a vizet.

- Nos, sajnálom, hogy nem hozhattam jobb híreket – mondta. – Viszontlátásra, és vigyázzanak magukra!

Mikor ketten maradtak, Viki beült a zuhany alá, és letusolt. Amíg törölközött, Panni beletúrt a táskájába. Cigit keresett, mert bár anyjának megígérte, hogy nem gyújt megint rá, most az izgalmak miatt nem bírta megállni. Végre megtalálta a dobozt. Már csak pár szál volt benne, és az öngyújtó. Ahogy kivette, valami kiesett a padlóra. Panni rágyújtott, nagyot szívott a cigiből, aztán köhögött egy sort, majd csak utána vette fel a valamit.

- Mi az? – kérdezte a kíváncsiságtól izgatott Viki. Panni hangosan olvasta.

- Legyetek délután háromkor a kis lugasban! Bea.

Háromnegyed három volt.

A kis lugas a ház háta mögött volt, a tanári parkoló után. Ide jártak ki nyáron a koleszosok inni, meg bagózni. A kollégium a park végében volt, valószínűleg, amíg a grófék laktak a főépületben, a háború előtt, a kollégium cselédház lehetett. A gróf, még a háború előtt iskolát rendezett be itt. Ő Pesten lakott, a családjával együtt.

Bea is kollégista volt. Szép, barna haja rövidre volt nyírva. Mindig szolidan volt öltözve. Szeretett volna szürke tömegnek látszani, de nem volt az. A fiúknak nagyon tetszett, de szégyenlős mivolta miatt nem igen járt senkivel. Korán ért a lugashoz, ami tulajdonképp öt pad volt középen egy szoborral. Rózsabokrok, és fagyalbokrok vették körül. Mivel korábban érkezett, Bea leült. Abban sem volt biztos, hogy a lányok eljönnek. Lehet, hogy Panni nem vette észre a levelet. Olvasni kezdett a magával hozott könyvből. Valahol mögötte, megrezzent a bokor. Hátranézett, de semmit sem látott. Biztosan egy madár, gondolta, és megint elmélyedt az olvasásban. Újra hallotta a zörejt. Furcsán kezdte érezni magát. Aztán meglátta a zaj forrását.

- Maga az? – kérdezte, és elmosolyodott – Mit ijesztgeti itt az embert?

Ám a bokorból kilépő ismerős nem válaszolt. A lányhoz lépett, és mielőtt sikítani tudott volna, vasmarkát a nyakára szorította.

Panni lassan tolta a füvön a tolókocsit. Nem akarta kitálalni barátnőjét. Most látta, hogy milyen hepehupás volt itt a talaj.

- Szerinted, már ott van? – kérdezte Viki.

- Nem tudom, nagy csend van – rántotta meg a vállát Panni.

- Mit akarhat?

- Szerintem valamit Gézával kapcsolatban.

Odaértek a lugashoz. Panni betolta a széket a padok közé. Viki felkiáltott. Panni csak akkor látott a másik padra, amikor megkerülte a kerekesszéket. Bea a padon feküdt. Teljesen meztelen volt, ruhái szanaszét szaggatva a földön. Halott volt, megfojtották.