Flörtölő szándék

 
FLÖRTŐLŐ SZÁNDÉK
 
 
Épek hogy az orrom előtt hullott le a hó Mintha folyamatos otromba kedvtelésében engem akarna orvul megpofozni, hogy aztán otthagyva az önsajnálatban tovább álljon!
Ballagtam éppen a Károlyi kert felé, és ebben a varázsaltos évszakban az ember számára minden pillanat maga volt a hihetetlen, és kővé dermesztő meglepetés, különösen akkor, ha egy-egy földi angyal abban a kitüntetésben részesített, hogy megajándékozott beszélgetős kedvével akkor az teljes mértékben hasonlított egy látszólagos, ám valójában ténylegesen is beteljesült romantikus randevúhoz.
Ahol természetesen én meghallgattam a hölgyek szinte minden apróbb jellegű praktikáit, és titkosabbnál tikosabb titkaikat, és cserébe – talán amit nem kellett volna megtenni -, elárultam, gyermekkorom kissé baklövéses, és hibáktól nyüzsgő hangyatábor életemnek minden apró, ám kétségtelen, hogy sorsfordító mozzanatait amit meglehet, hogy egyesek akként értelmeztek, hogy ez a fiú vagy teljesen eszement ami a morális tudat egyik közkedvelt, ám nem ez idáig nem használatos szinonimája, vagy pedig maguk is hajlandóak voltak belemenni a játékba, és bizonyos tekintetben úgy kezelni engem mint egy szeretni való bohócot, aki ténylegesen is az álmokat, és az ábrándok törékeny vágyait valóságnak hiszi!
Ahogyan lassan, türelmesen, és szándékoltan megfontolt lépésekben mertem csak haladni a Károly kert mennyasszonyosra csipkézett, és kihímzett fák koronái alatt, kicsit úgy érzetem magam, mint egy eltévedt, és balga Don Quijote, aki egyetlen álomban hisz hogy megváltoztathatja az emberek valóságra alkotott előítéleteit S talán, ha kiváltképpen nagy szerencséje van, egy kicsit visszacsempészheti a lovagkor eltévedt romantikáját, amibe a lovagiasság régen elfeledett eszméje vegyült!
Szembe velem jött a földkerekség talán legjobb adottságokkal és hál’ istennek kellő intelligenciával megáldott angyalkája Pávai Panni, aki úgy, ahogy van maga volt a tökéletesség.
El ne tévesszem tudniillik, az emberek egy soványka részének mindig az-az éppen tökéletes, és megbabonázhatón megkérdőjelezhetetlen, akibe a szerelmi vágyuk testet ölt, így egyáltalán nem meglepő, hogy Panninak egynehány hibáját és is szándékosan, és a bizalom alapjaként én is könnyedén elvetettem Például azokat a bizonyos étkezési szokásait, akik főleg azért tűntek furcsának és egyúttal megmagyarázhatatlannak, mert a cukros üdítőket – amit sajnos előszeretettel szürcsölt -, csak flakonos üvegből volt hajlandó elfogadni, és fölhörpinteni, és a magam kicsiny szívószálas üdítő italai egyáltalán nem tudták elragadtatni, és lázba hozni Továbbá – legalább is, ami a csokoládék jellegzetes íz világát, és válfajait illeti -, csakis minőségi csokoládék fogyasztását engedhette meg magának, tehát az én kis étbevonómnak tekintett csokimmal nem sok sikert érhettem el, legalább is, ha egyáltalán az a furcsa, és képtelen ötletem támadt, hogy megpróbálnék esetleg udvarolni neki személyesen! Ami be kell, hogy őszintén valljam bizony meglehetősen gyatrán, és esetlenül sikerült Annál is inkább, mert a magamfajta írócskák – bár kétségtelen, hogy igyekeznek, és bizonyára minden tőlük telhető erejükkel azon vannak -, hogy mesterfokon elsajátítsák az anyanyelv kínálta bókolási fogásokat, és ha szerencséjük van amit sajnos egyáltalán nem adnak olcsó pénzen – akkor, de csak és kizárólag akkor az adott kiszemelt, és szerencsés kiválasztott hölgy szívének kapuit talán fel lehet fedezni, legalább is amíg az adott hölgy erre készségesnek, és a lehető legőszintébbnek mutatkozik.
Az iskola aulájában ültünk.
Abban a minden bizonnyal jellegzetes és mindenki által közkedvelt pillanatban, amikor a méhek hangyaszorgalommal azon fáradoznak, hogy édenkert nektárjait gyűjthessék ajándékként királynőjüknek, és amikor megszűnik az a bizonyos kezdet és vég, mert minden, ami a jelen örökkévaló, és halhatatlan perceiben egyedül fontos, az maga a földre szállt tökéletesség, amely megfoghatatlan, és egyedi minden formájában, és színeiben, de azért mindenkiben megmutatkozhatik azzal a belső kisugárzás által S csak reménykedni tudtam benne, hogy az én Panniban ez pontosan, és lényegre törően megvan Azt hiszem, hogy húszon egynehány éves pályafutásom alatt sohasem gondoltam volna, hogy lesz még egy ennyire szerencsétlen, és minden bizonnyal tökelütött pojáca – köznyelven megemlítve ultra lúzer -, akit ennyire megérintett volna az a fajta sugárzó földöntúli energia, ami Panniból áradt!
 
Írtam neki, először csak egy verset, aztán mivel nem tudtam a gondolat sziporkázó egyediségeivel, és ötleteivel betelni még egyet Aztán azon vettem észre önmagamat, hogy annyira belehabarodtam az ún szerelmi érzés néven emlegetett valamibe, hogy már azt sem tudtam hány fölösleges oldalt is töltött meg az én reménytelennek gondolt epekedésem, ami egyes egyedül nekem volt észbontóan fontos, és talán senki másnak.
Tetszhetett Panninak a vers Fiatal szíveknek volt a címe, mert amikor hangosan elolvasta, elmosolyodott azzal a mindent megadó, és egyszersmind mindenkit lefegyverző szelíd, és mégis földre szállt mennyország mosolyával, amit egyedül talán csak ő tudott, és halk, alig hallható suttogó hangon egy kicsit közelebb hajolva hallójárataim pókhálós fészkéhez csak annyit mondott:
- Hát ez valóban telitalálat volt! – S hogy a többi csoporttársai előtt egy kissé felvágjon, és minden bizonnyal hencegjen azt felelte, mintha csak egy varázslatos révület szállta volna meg.
- El a kezekkel! Ez a vers az enyém, mert egyedül nekem írta!
S ettől kezdve – bár meglehet, hogy csak én hittem abban a bizonyos eltéphetetlen kapcsolatban, ami kettőnk között szépen elkezdett burjánzani akár a mindent átöleli, és börtönbe záró borostyán inda, mégis a reménytelenség, hogy az ajándékba kapott kincses mosolyt talán örökre elveszthetem állandó jelleggel ott lógott a halandóságra ítéltetett időben.
Minden boldogságra és szerelemre éhes ember szívébe belopakodik titkosan, és csempészve a vágy, hogy valakivel jó lenne örökké együtt lenni, és lélegezni eggyé forrott lélekkel.
Mi van akkor, ha az illető tudatában van, hogy nem lehet az igazi, mert az adott hölgy titokban már megindította titkos szívháborúját egy másik célszemély ellen, akiről kiderült, hogy mindenben – legalább is látszólag -, tökéletesebb, mint lelkes reménytelenül romantikus udvarlója? Hát ekkor két választása van az elfuserált, és szerencsétlenségbe taszított Don Quijote-nak Vagy mindent tiszta lappal kezd, és elfelejti a közjátékokat Vagy azon nyomban megszakítja az éppen adott kapcsolatot, mert hiszen az édes hármas intézményében sohasem hitt! S végül a legutolsó esetben, ha már a kapcsolat megkezdése, és megtörténése előtt illemtudóan közöljük a kiválasztottal, hogy megbocsát-e nekünk akkor, ha tudtára adjuk, persze miden diszkréciót szem előtt tartva, hogy sajnos nem rá esett a választásunk.
S itt pontosan ez következett be Na nem kimondottan a szóbeli kommunikációs eszközökkel, ami egy kicsit úgy humánusabbá, és minden bizonnyal közkedveltebbé tette volna az egész szituációt, sokkal inkább mintha a féltékeny, és az a bizonyos irigykedő, és mindenki túlmenő hamis tudat fészkelte volna be magát egyetlen Pannim agyi tekervényei közé, mert egyik Valentin-nap alkalmából, arra gondoltam megörvendeztetem a hozzá írott versek egy némelyikével, de ez már jócskán az után volt amikor még együtt jártunk egyetemre. Egy könyörtelen SMS-üzenetben tudtul adta a világ felé afeletti szándékát, hogy magasról kerüljem az úgymond vele való érintkezés magasabb szféráit, mert különben megnézhetem magamat Íme az üzenet szövege:
,, Légy szíves ne zaklass engem efféle szerelmi üzenetekkel, mert roppant kellemetlenül érint. másik dolog, hogy férjhez mentem, és többet jó lenne, ha nem hívogatnál, mindenféle hebehurgya üzenettel!”
Mondanom sem illik, hogy a hír valósággal villámcsapásként porig megsemmisítette, már így is igencsak sajgó szívemet, ti én minden tőlem telhető legmesszebbmenő udvariasságomat, és bókolási hajlamaimat, csak kordában tartva is teljes mértékben meg voltam győződve, hogy talán lehet ebből a kapcsolatból még valami.
Úgy látszik, hogy a túlzott jó szívem az, mely ismételten elárult engem, és nem hagyott választási lehetőséget, mert ennek az üzenetnek a bonyolult, és baljóslatú következménye az lett, hogy még hónapokig is eltartott mire, úgy ahogy egy kicsit magamhoz tértem egy különös kómás állapotomból Sajnos nagyon úgy látszott, hogy a lúzerekhez csak nagyon ritkán pártol a nagyon kivételeknek fönntartott szerencse.