Erdő

Jeremy és apja érkeztek utoljára.Az útnak nem is nevezhető csapás végén beálltak a már két ottlevő terepjáró mellé, majd lezárták a kocsit és útnak indultak az erdőben több száz méterrel beljebb levő vadászkunyhó felé.
Amikor célhoz értek, üdvözölték egymást a korábban érkezőkkel. Eddie és Bradley a fiú apjának régi egyetemi évfolyamtársa volt. Velük volt még egy Jeremy korabeli fiú, akit Dale-nek hívtak és Eddie unokaöccse volt. A három felnőtt hosszú idő óta minden évben rendszeresen eljárt pár napos vadászatra a hegyekbe. Jeremy-nek úgy tűnt hogy a tizenöt-tizenhat év lehet az a kor, amikor “beavatásként” magukkal hozzák az ifjabb generációt.
 
A napok a civilizáció pörgésétől távol komótosan teltek. A lelkes puffogtatás ellenére az alkalmi vadászok az élővilágra nem jelentettek nagy veszélyt. Két őz és néhány madár esett áldozatul. Jeremy roppantul élvezte hogy -minden szabály ellenére ugyan- de fegyvert foghatott a kezében. Dale jóval visszafogottabb volt, de csendessége ellenére jól kijöttek egymással.
Az utolsó előtti napon a szokottnál korábban befejezték a vadak űzését. A férfiak nekiláttak a vacsora előkészítésének. A két fiút visszaküldték a kocsikhoz tartalék túra-gázpalackokért. A járműveknél Dale a könnyed csevegésüket megszakítva komolyabb hangon azt mondta:
-Valamit mondanom kell neked és örülnék ha végighallgatnál. A felnőttek engem kértek meg hogy avassalak be.
-Hallgatlak. -felelte meglepetten Jeremy.
Dale egy kicsit tétovázott, majd nagyot nyelve egyben eldarálta:
-Nem vagyok Eddie unokaöccse. Rokonok sem vagyunk. Az interneten találtunk egymásra több mint fél évvel ezelőtt. Apád és a barátai holnap fel fognak áldozni engem az erdő szellemének. Valami ősi indián dolog. Egy lélek cserében az elvitt állatok lelkéért. Vagy valami ilyesmi. Ők hisznek benne.
-Micsoda? -nyögte döbbenten Jeremy.
-Azt kell megértened hogy senki nem kényszerített ide. Eddie keresett valakit és én is kerestem valamit…ennyi. Akármikor elmehettem volna. Sőt. Akármikor elmehetek később is. De nem akarok.
-Ez valami vicc?
-Nem. Én akarom, ők akarják…te vagy az egyetlen kérdéses pont. Attól tartottak hogy ha ők mondanák el, nem hinnéd el, hogy nincs szó kényszerről. Ha nem tudod elfogadni, elrohanhatsz segítségért és telekürtölheted a világot. De négyen fogjuk állítani hogy fogalmunk sincs miről beszélsz. Ne feledd hogy még fegyver is volt a kezemben. Most pedig a kocsi kulcsa. Semmi nem tart vissza. Én persze megmaradnék, de ezt igazából egyikünk sem akarja.
Jeremy a visszafelé úton egy szót sem szólt csak gondolataival küzdött. A kunyhónál a felnőttek várták őket:
-Minden rendben?- érdeklődött Jeremy apja.
A fiú továbbra sem jutott szóhoz, ezért Dale válaszolt:
-Minden rendben. Jeremy meglepődött, de nem lesz semmi gond.
-Felállítjátok a sátrat?
-Persze.
-Emlékeztek még az első napi vadászat-végi találkozóhelyünkre? A tisztásra a nagy sziklával?
-Igen.
-Ott jó lesz.
-Rendben.
Mielőtt Jeremy észbe kaphatott volna, máris néhány sátorrudat, karót és kalapácsot nyomtak a kezébe. Dale felkapta az összegöngyölt sátrat és egy feltekert matracot és már újra úton is voltak a sűrű erdőben. Majdnem egy mérföldes út várt rájuk. Jeremy egy ideig fásultan lépkedett, de azután megjött a hangja:
-Ez teljes őrültség! Egyébként hová megyünk?
-Nem lenne jó ötlet a kunyhónál csinálni ezért egy eldugottabb helyre van szükség. Felállítunk egy sátrat hogy ne legyünk szem előtt.
-Miért csinálod?
-Fogalmam sincs. Valami régi belső vágy. Mindegyikünknek van sötét oldala. Az enyém ez.
A tisztáson némi ügyetlenkedés után sikeresen felállították a sátrat. Ezután Dale bent leterítette a matracot majd két hosszú acélkarót Jeremy kezébe nyomva azt mondta:
-A matrac túloldali sarkainál verd őket be a földbe. Én megcsinálom ezt az oldalt. Alaposan legyenek beverve. Bármennyire is akarom, vonaglani fogok és szabadulni akarok amikor elkezdik. A test ősi, leküzdhetetlen ösztöne a menekülés a fájdalomtól. Legalábbis Eddie ezt állítja.
Jeremy erre nem tudott mit felelni. Amikor végeztek, elégedett pillantást vetettek a művükre.
-Nem egy komfortos halálos ágy vagy díszes oltár, de megteszi.- mondta Dale.
Sötétedni kezdett, úgyhogy elindultak visszafelé.
-Tudod….tudod hogy mit fognak csinálni?- kérdezte tétován Jeremy, aki a kezdeti sokk után valami furcsa módon izgatónak kezdte találni a dolgot.
-Igen, tudom. Az erdő szelleméhez fognak fohászkodni és közben egy kisebb késsel néhányszor megszúrnak. A sebek fájni fognak, de nem lesznek azonnal halálosak. A fohász végén pedig kivágják a szívemet.
Jeremy hangosan levegő után kapott a tárgyszerű közlés hallatán.
-A közhiedelemmel ellentétben nem lehet szemből a szívhez férni mert ott vannak a bordák és a szegycsont. Kicsit oldalt, a bordák alatt kell megnyitni a mellkast. -folytatta Dale.
-Ezt is Eddie-től tudod? -nyögte Jeremy.
-Igen. Már a késeket is megmutatta. Miután végeztek, sátrat, a matracot és a ruháimat elégetik. A testemet feldarabolják és a hamvakkal együtt szétszórják az erdőben. A vadállatok néhány nap alatt eltüntetnek minden nyomot. Ha valaki meg is talál néhány csontot a későbbiekben…nos…a vadon veszélyes. Bárkit érhet baleset, megtámadhatja medve vagy farkas…sokan járnak szerencsétlenül.
-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?
-Egyáltalán nem vagyok nyugodt. A szívem majd kiugrik a helyéből. Csak már olyan régóta készítem fel magam hogy nem feltűnő. Van még valami. Ma este…egyféle orgia lesz… velem a középpontban. Sohasem csináltam ilyesmit… Persze sejthető hogy mi fog történni. Ha akarsz, maradhatsz. Ha nem, senki nem kárhoztat a távollétedért. -mondta Dale és Jeremy most már kivette a hangjában a remegést.
A vacsora alatt kevés szó esett. Az evés után előkerült egy üveg ital amiből a fiúk is kaptak egy ujjnyit és megeredtek a nyelvek. A beszélgetés közben Eddie egyszer csak a széken ülő Dale mögé került és masszírozni kezdte a vállait. Azután előrenyúlt és elkezdte kigombolni a fiú ingét. Dale egy pillanatra megfeszült, majd Jeremy szemébe nézett és egy sóhajjal elengedte magát. Jeremy úgy döntött hogy inkább elvonul aludni. Az ágyban a párnáját a fülére nyomta de még így is hallotta a szomszéd helyiségből az erősebb nyögéseket és sóhajokat.
 
****
 
Másnap reggel a férfiak reggelit készítettek. Jeremy kimentette magát, mondván hogy nem éhes és inkább csatlakozott a teraszon ülő Dale-hez, aki a napkelte fényeiben fürdő erdőt bámulta. Jeremy közelebb húzta hozzá a székét és csendesen megkérdezte:
-Milyen volt?
-Az este? Felejthetetlen. Egész életemben emlékezni fogok rá.
-Muszáj hülyéskedned?
-Jó…akkor úgy mondom hogy a kezdetén tapasztalatlan voltam de azt hiszem a végére több évnyi gyakorlatot szereztem. Kíváncsi vagy a részletekre?
-Inkább nem.-felelte Jeremy, de szavai ellenére a gondolatában megjelent Dale és a három férfi, ahogy…
A gondolattól merevedése kezdett lenni. Fészkelődni kezdett hogy duzzadásnak induló hímtagja ne legyen feltűnő. Dale-re nézett és annak kaján mosolyából azonnal tudta hogy nyitott könyv számára. Elvörösödött.
-Ha akarod, megmutathatok pár dolgot amit az este tanultam. -mondta Dale vigyorogva.
-Kösz, de ne! -felelte még jobban elvörösödve Jeremy.
Egy kis hallgatás után Dale azt mondta:
-Amikor Eddie elkezdett vetkőztetni, egy pillanatra úgy éreztem hogy felugrok és leállítom az egészet…. De gyorsan elmúlt… Te hogy döntöttél? Végignézed?
-Még nem tudom.- felelte őszintén Jeremy.
-Engem nem zavarna…és ahogy látom izgatónak találod az egészet… Pont úgy ahogy mi is. Szerintem ne hagyd ki!
-Még eldöntöm.
A felnőttek befejezték a reggelit és a teraszra lépve megkérdezték hogy indulhatnak-e. A fiúk csak bólintottak.
A sátornál Dale minden ceremónia nélkül levette cipőjét és megszabadult a ruháitól. Eddie megkérdezte tőle, hogy szeretne-e valamit. Jeremy biztosra vette hogy közli hogy meggondolta magát, de a fiú csak egy korty vizet kért. A felnőttek nyugodtak voltak. Tudták hogy aki a sátorig eljön, az már nem gondolja meg magát.
-Bejössz? -kérdezte az apja Jeremy-t.
-Igen. -felelte halkan a fiú.
A sátorban Dale hanyatt feküdt a matracon. Kezeit és lábait a földbe vert karók felé nyújtotta, a felnőttek pedig szorosan hozzájuk kötötték a csuklóit és a bokáit. Jeremy Dale fejéhez helyezkedett, a többiek pedig az oldalához.
-Lefoghatnád közben a fejét! -javasolta Eddie Jeremy-nek, aki engedelmeskedett.
Dale férfiassága kőkeményen meredt felfelé és a fiú zihálni kezdett.
-Ha nem tudna csendben maradni, használd ezt! -mondta Bradley és Jeremy keze mellé tett egy rongycsomót.
Előkerültek a szertartási kések és a férfiak belekezdtek az ismeretlen nyelvű ritmikus mondókájukba. Az egyik pillanatban Bradley felkapta a rövidebb kést és Dale hasához érintette a hegyét. A fiú összeszorította a fogait, a férfi pedig betolta a pengét.
-Uhhhhhh…..-nyögte Dale és teste megvonaglott.
Jeremy nem hitte volna el ami történt, ha nem a szeme előtt zajlik. Dale hímtagja megrándult és a fiú majdnem az álláig repülő erős spermalöketek kíséretében elélvezett. A férfiak láthatóan nem lepődtek meg a dolgon. Folytatták az ősi indián fohászt. A kés Eddie-hez, majd Jeremy apjához került és újra meg újra Dale hasába merült újabb és újabb gyászos nyögéseket kiváltva a tehetetlen fiúból.
-A rongyot! -mondta egyszer csak Eddie és kézbe vette a hosszabb kést.
Dale kitátotta a száját, Jeremy pedig belenyomta a rongycsomót. A két másik felnőtt is lefogta Dale-t, Eddie pedig munkához látott. Dale tompított kiáltásai nem hallatszottak egy-két méternél távolabbra. A teste görcsösen rángatózott, de a karók kitartottak. Amikor Eddie keze eltűnt a mellkasában, hörgő hangot hallatott és a szája szélén vércsík jelent meg. Azután még egyszer megvonaglott és nem mozdult többet.
 
****
 
A nyomok eltüntetése után a kunyhó felé tartva Jeremy-től megkérdezte az apja:
-Nos? Jövőre is velünk tartasz?
-Igen. -felelte határozottan a fiú, majd arra gondolt ami megfogalmazódott benne amikor a sátorban Dale fejét lenyomva tartva annak szemébe nézett.
Tekintetét a földre szegezve, határozatlanabbul, reszkető hangon folytatta:
-Ha a barátaid nem találnának egy “unokaöccsöt” vagy “-húgot"…. A vadon veszélyes… Bárkit érhet medve- vagy farkastámadás… Akár engem is…