Énidő

   Van szabadidőd mikor semmit sem kell csinálni, lefekszel egy kényelmes napozóágyra a falusi házad udvarán. Rövidesen hallod a szomszéd kutyájának az ismerős hangját, aki rendszeresen ébreszt éjfélkor, majd a távolban a láncfűrészek hangja muzsikál, nem versenyezve a falun áthaladó zenélő árus kocsi hangjával, hiszen ez utóbbi jóval hangosabb. A közeli NATO légibázisról felszálló C- 17 es óriás teherszállító repülőgép hangja elvegyül a természet hangjaival, mintha része lenne, pedig nem, mert a gépmadár, még mindig nem valódi madár. A krossz motoros tőled pár métere a kerítésen kívül bömbölteti a járgányt, majd odébbáll.
Három traktor megy a házad előtt, agrárország vagyunk jut az eszedbe és dallamot vélsz felfedezni a zajban. Az önjáró munkagépre szerelt légkalapács hangja nem játék. Az út ami már kislány korodban is kátyús volt úgy tűnik, hogy meg lesz javítva. De minek kell a légkalapács? Nem tudod mert nem vagy szakértő, a hang ahhoz hasonló mikor a harkály dolgozik, csak milliószor hangosabb, de hirtelen elnémul és csend lesz. Pontosabban csak a szomszéd hallgatja teljes hangerővel a mulatós zenét, neked nincs kedved táncolni, inkább élvezni akarod a csendet a faluban.
Jelez a mobilod a zsebedben a Vodafon küldött egy üzenetet, hogy jó ajánlatuk van a számodra, el akarod tenni a készüléket de a Lagzi Lajcsiról szóló hírt még elolvasod. Furcsa, hogy a mesterséges intelligenciák összekapcsolták a szomszéd által hallgatott mulatós zenét, a bulvár hírrel amit feldobtak neked.
Újra megszólal a légkalapács, meglepő módon Vangelis zenéje hangosabb amivel a kenyeres autó jelzi az érkezését, ami épen a házad előtt állt meg. Nyilván az utcában az összes kutya ugat, de nem a zenélő, árus autó miatt, hanem egy kóbor állat sétálgat, néha feldönt pár kukát, talán róka.
- Durr! Nem a rókát lőtték, csak fácánra és nyúlra vadásznak a határban, nincs ellentmondás, bár a naptár februárt mutat, meglepő módon meleg van, ezért is feküdtél a napozóágyra a kert végében, persze ruhástól, mert csak 20 Celsius fok van.
Katonai helikopterek repülnek, messze vannak, nem látod őket, csak a hangjukat fújja a szél. A favágóknál végett ért a szieszta újra hallani a láncfűrészek hangját, és már a fák kidőlését is.
A jégkrémes autó szintén a házad előtt állt meg, hangos állapítod meg. A szomszéd háza előtt egy autó dudál, a mulatós zene, a jégkrémes autó hangja mellet is hallasz beszéd foszlányokat, akaratlanul is összeállnak a mozaikok, nem róka garázdálkodik az utcában, hanem a szomszéd 100 birkája szökött ki, teljes útzárat létrehozva a katonai konvoj előtt ami a falun akar áthaladni, nehéz elképzelni hogy csendben be lehet terelni a jószágokat. Mintha polgárháború alakulna ki, férfiak kiabálnak, szirénák üvöltenek jó, hogy a faluban több út van, de rossz, hogy mindegyiken történik valami ami nagy zajjal jár.
A birkák békés állatok, viszont az őket terelni akaró katonák, helyiek, és néhány vadász türelme már fogyóban van, a juhász mint kiderült a lányánál van, légvonalban 10 ezer kilométer messze, nincs esély, hogy hamar megjelenik és rendet tesz, állítólag csak neki fogadnak szót a birkák, és a netten rendelt automata villanypásztorszerűség nem működik megfelelően, de egy rövid zárlatot azért okozott, a szikra felgyújtott egy szénakazlat, a hirtelen megerősödő szél a birkák miatt az árokba hajtó és ott veszteglő 16 ezer liter benzint szállító teherautó felé fújja a tüzet, ennek már a fele sem játék.
Érdekes, hogy a légkalapács félórája folyamatosan működik, vagyis a munkások a rossz körülmények ellenére is ragaszkodnak a napi normához. Egyre több tűzoltó autó érkezik, a lángok kisebbek, a tűz lassan elalszik, az énidőt nem zavarja meg a benzines tartálykocsi felrobbanása.
Az órádra nézel már két órája fekszel a napozóágyon észreveszel egy birkát, valahogy beszökött az udvarra megtudod simogatni mert közvetlenül melletted van, majd rájössz, hogy mind a 100 belógott és örülsz, hogy nem veteményeztél még a kertben. Egy fiatal, barna hajú férfi ruhaszárító a kötélen lévő melltartók és a bugyik iránt jobban érdeklődik, mint a birkák után. Sóhajtasz.
- Hölgyem, kidőlt a kerítése, próbálom az állatokat kihajtani - mondja a férfi társalgási hangon. Újabb sóhaj.
– Maradjak a központban gondolod.
- A kurva életbe! - Ezt pedig teljes hangerővel üvöltöd, hogy még a szomszéd faluban is hallják.
Próbálsz segíteni kizavarni az állatokat, közben megállapítod, hogy a férfi jóképű, az énidő pedig fontos.