Én, Peter Morrison 16.

Szerencsére a postámat mindig is egy álnévre szóló postafiókba kaptam, így nem okozott problémát a levelezésem átnézése, mert nem kellett attól tartanom, hogy bárki is várna a fióknál. Ahogy kinyitottam, egy színes boríték keltette fel a figyelmem. Tony írta… Ennél jobban kevés dolog tudott volna meglepni. Feltéptem, majd olvasni kezdtem:

Kedves Peter,

Segítened kell, bajban vagyok. Az életemre törnek, szeretnék valamit rád bízni. A borítékban lévő kulcs egy West-River-i bank 21es számú kazettáját nyitja, ha bármi történne velem, vedd magadhoz a benne lévő iratokat és a dobozt, és kérlek, bosszuld meg a halálom. Tudom, számíthatok rád, régen is mindig Te voltál a „nagy testvér” aki megvédett, amikor meg akartak verni az utcán a többiek, vagy amikor 18 évesen megmentettél a börtöntől… Félek, hogy későn kapod meg ezt a levelet, és én már nem leszek az élők sorában, de ha mégis, úgy abban az esetben felkereslek majd személyesen. Félek, nem hittem volna, hogy a tudományok ennyire veszélyesek is tudnak lenni. Ha Isten is úgy akarja, akkor mi ketten fogunk még együtt horgászni a Muddy tó partján, mint régen.

Barátod Tony

A keltezés egy nappal korábbi volt, mint amikor felhívtam. Kétségbeesett dühöt éreztem, hogy nem szólt erről a telefonban, de az is lehet, hogy félt a lehallgatástól, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy az üldözői csúcstechnológiával rendelkeznek, akkor ez egy logikus lépés volt.