Első csók

Azt hiszem, kiegyensúlyozott vagyok. Nem tűnők másnak az átlagosoknál semmiben sem, a mai divatnak megfelelően öltözködöm, nincsenek kiemelkedő, extrém szokásaim. Van egy baráti társaságom, akikkel néha összejárunk együtt elütni az időt. Ilyenkor jókat játszunk, és persze közben dumálunk. A sok fiútéma után persze előbb-utóbb mindig a lányoknál kötünk ki. Mindenki elmeséli a pikáns kalandjait, gyanítom, hogy ezeknek a fele sem igaz, de a fantázia nem ismer határokat. Ilyenkor én csak lapítok, mert bizony a lányokkal igencsak hadilábon állok, hazudni meg nem tudok, mert ha ilyesmivel próbálkozom, egyből elvörösödik, az egyébként is méretes fülem. 
Egy ilyen összeröffenés után leültem a gondolkodó fotelomba elmélkedni. Elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, nyitni kell a másik nem irányába, de, hogy is fogjak hozzá? A tapasztaltabb társaim mindig az első csókról áradoztak, hogy az milyen fontos, felejthetetlen. Ezt tűztem hát ki a zászlóshajómra: arccal az első csók felé! 
Alapos kutatásokat végeztem a témában, megállapítottam, hogy semmi rendkívüli nincs a kivitelezésben. Még a nagytükörnél gyakoroltam is, igaz hogy csak úgy önmagammal. Megállapítottam, hogy született tehetség vagyok a dologban, igazi csókkirály! Felvértezett magabiztossággal indultam másnap a napi rutinom felé. Egész nap a legmegfelelőbb egyed kiválasztásával foglalatoskodtam. Este, névsort állítottam össze és sorra kihúzogattam akik valami miatt nem lehetnek kedvezményezettek. Ketten maradtak: a bociszemű Zsofi, meg a csábos Annabella. A következő napokat csak az ő megfigyelésüknek szenteltem, de még mielőtt dönthettem volna történt valami. Annabella odasettenkedett hozzám, kézen fogott és berántott egy védett helyre.
 
Igazán széplány lett belőlem. Gyakran nézem magam a tükörben, egyszerűen tökély minden porcikám. Sokszor látom barátnőim irigy pillantásait, amikor néha összejövünk. Ilyenkor, persze locsogunk-fecsegünk. Igen, azokról az idétlen fiúkról is. Sok lány, már bedobta habtestét a fiúzás oltárán. Persze ez még olyan tejszagú erotika, de nem biztos, hogy jó útra vezet. Elhatároztam, hogy én fogok választani, hiszen megtehetem, tökéletes vagyok. A közösségben ahol mindennapjaimat töltöm, szerencsére vannak fiúk is, így belefogtam a kitanulmányozásukba. Akárhogy rangsoroltam őket, minden szempontból, Joci lett a nyerő. Csillogó kék szemei, sudár alakja, mindig mosolygós szája egyből levett a lábámról. Csak ez dobogott benne: be kell cserkészni. Véletlenül úgy sétálgattam, hogy a kiszemelt látószögébe kerülhessek, ha valakivel nem messze tőle beszélgetettem, hangosan csacsogtam, amennyire tőlem telt bájosan felkacarásztam. Úgy vettem észre, hogy az akció sikeresen alakul, mert egyre többször tekintett lopva rám. Nyeregben éreztem magam. Azonban homokszem került a gépezetbe, mert azt is felfedeztem, hogy a bociszemű Zsofi is kiszemeltje. Amíg nagyobb baj nem lesz, úgy gondoltam a cselekvés mezejére lépek. Nem tudom honnan jött a hirtelen ötlet és főleg a bátorság, de odamentem hozzá, megfogtam a kezét és magam után húztam egy olyan helyre ahol csak ketten voltunk.
 
A meglepetéstől elakadt a szavam, csak álltunk ott és egymás szemébe néztünk. Gyönyörű ez a lány, lehet, hogy meg kéne ezt neki mondani, de csak álltam ott, mint aki karót nyelt. De jó lenne megcsókolni, úgy ahogy gyakoroltam, de mozdulni sem bírtam, lefagytam. A lány most megmozdult, közelebb lépett. Megcsapott a testéből áradó illat, lábaimból elszállt az erő. Már menekültem volna, mint egy sebzett vad, de ekkor teljesen odajött, átkarolt és hosszasan szájon csókolt. Kész voltam, annyira meglepett a dolog, hogy reflexszerűen lehunytam a szemem és átadtam magam. Furcsa érzések kavarogtak bennem, tudtam, hogy nekem kellett volna kezdeményezőnek lennem, egyébként is nem igazán olyan érzést keltett bennem, mint amilyennek elképzeltem, olyan nyálas volt. A csók hirtelen abbamaradt, nem mertem kinyitni a szemem. Valami neszezés ütötte meg a fülem, fogalmam sem volt mi lehet az. Aztán éreztem, hogy valaki a nadrágomat cibálja lefelé. Kinyitottam a szemem. Ott állt a lány lehúzott bugyival és éppen abban mesterkedett, hogy engem is lemeztelenítsen. Az elém táruló látvány ledöbbentett. Fel voltam készülve a látványra, hiszen már nézegettem a bátyám felnőtteknek szóló magazinját, és láttam apám ottfelejtett laptopján is csodákat, de ez egész más volt. Teljesen kopasz valami nézett velem szembe, és így olyannak nézett ki, mint egy nyílt seb. Valahonnan erőt merítettem, felrángattam a félig letolt nadrágom és menekülőre fogtam a dolgot.
 
Amikor berángattam a rejtekhelyre elengedtem a kezét és átadtam a kezdeményezés lehetőségét. Egyenlőre csak bámult azzal a kék szemeivel, jól esett belemerülni ebbe a mélységbe. Láttam rajta, hogy leblokkolt, így biztatásként előbbre léptem. Még jobban beleállt a görcs, kezdtem belátni, hogy bizony itt nem fog történni semmi, ha és nem kezdeményezek. Odaléptem hozzá, megcsókoltam. Először akadályozta, hogy a nyelvem a szájába csúsztassam, de addig ügyeskedtem, amíg sikerült. Csalódott voltam, nem ilyenről álmodtam a rózsaszín leányszoba rejtekében. Amikor szétváltunk még mindig zárva tartotta a szemeit. Nővérem mesélte, hogy a csók után következik a vetkőzés. Na hiszen, ha a csóknál ilyen mulyán viselkedett, mi lesz a folytatásnál. Gyorsan fedetlenné tettem magam és kezdtem lerángatni a nadrágját. Ekkor felpattantak a szemei. Valami rémülettel vegyes meglepődés sugárzott belőle. Mintha álomból ébredt volna. Hirtelen felkapta a gatyáját és illa berek nádak erek elszelelt. Egy ideig ott álltam letolt bugyival megsemmisülve, majd összeszedtem magam.
A történet megesett a Bóbita óvoda bokros területén két középső csoportossal. 
A hozzáértők szerint az első csók felejthetetlen élmény, befolyásolja további életünket. Nézzük meg esetünkben hogyan alakult a két alany sorsa. Pörgessük előre az idő kerekét, mondjuk hatvan évvel.
 
- Szia, Józsi tata! – dübörgött be a kis Zsófi és befészkelődött nagyapa ölébe. Ma is mesélsz nekem valamit?
- Hát persze, miről szeretnél hallani?
- Arról az első csókról!
- Már megint, nagyon rákaptál erre. 
Na, szóval az úgy volt, hogy ovis voltam, amikor a lányok közül kiszúrtam őt, Annabellát. Gyönyörű, ébenfa fekete haja a háta közepéig ért, csillogó szemei huncutul mosolyogtak. Azonnal beleszerelmesedtem. Szerencsére én is délceg legény voltam ám és szerelmem viszonzásra talált. Sülve-főve együtt töltöttük az időnket. Egyszer úgy éreztem, hogy a sok irigykedő tekintet elöl el kéne bújnunk. Az udvar egyik szegletében volt egy bokros rész, fogtam hát Annabellácskám kicsi kezét és bevonszoltam ide magammal. Megsimogattam a haját, szerelmet vallottam neki és elcsattant az első csók. Itt ígértem meg neki, hogy csak ő lehet a feleségem, de a sors mást szánt minkettőnknek. Azért szívesen gondolok rá, hiszen az első csók nagyon fontos.
- Jól van megjegyeztem papi, megyek játszani. Azzal amilyen szélvészként berontott, ugyanúgy elviharzott.
Józsi tata magára maradt, elgondolkodott. 
Annyiszor elmesélte ezt a történetet, hogy már maga is lassan elhitte, hogy így történt. Lelke mélyén még ott lapult az igazság, de olyan jó lett volna…
A való életben mindig olyan társakat kapott, akik csak kihasználták, semmibe vették. Szerelmes sem volt igazán soha, csak egy színésznőbe, aki a Gyűrűk urában a tünde hercegnőt játszotta. Ilyen odaadó, szelíd, csodálatos teremtményre vágyott, de nem kapta meg soha.
 
Annabella már nem volt a régi, felette is eljárt az idő. Most, hogy a boltból hazafelé ballagott fáradtnak érezte magét, le kellett ülnie. A paddal szemben, amin ücsörgött, a játszótéren gyerekek zsibongtak. Mosolyogva nézte az aprónép nyüzsgését. A bekerített terület sarkában homokozó állt. Most csak két gyerek küzdött a homokkupaccal, egy fiú és egy lány. A kislány felállt, odatotyogott a kisfiúhoz, megcsodálta a várát, majd teljesen váratlanul szájon csókolta a vár urát, majd visszaült és mély árkot kezdett ásni. Annabella elmosolyodott, talán ez volt az első csók. 
Feltörtek benne az emlékek. Annak a bizonyos első csóknak a képei. Ma is élénken él benne minden pillanata. Biztos, hogy más oka is volt, hogy elfordult a férfi nemtől, de nagyban befolyásolta az akkori megaláztatása. Domináns leszbikusként élte le az életét. Nem bánt meg semmit, ha újra kezdené, akkor is ezt az utat választaná. Az a tény, hogy nem lett anya, nem zavarta. Nem érezte magát alkalmasnak az anyai hivatásra, ezt még mindig becsületesebbnek érezte, mlnt azokat a nőket, akik az anyjuknak szülnek unokát, miközben ők alkalmatlanok a gyereknevelésre, vagy megszülik, majd megtagadják a gyermeküket…