Elképzeltem

Elképzelem, hogy csak ketten vagyunk az irodában, a „kaptárrácson” át látod rajtam, hogy most bármit megtennék egy érintésedért. Szól a zene, a Vad Fruttik tépik a húrokat „... szájhoz száj, bőrhöz a bőr megszűnik minden határ...” Mélázok, hogy hol is a határ, van e határ még, majd rájövök, hogy tényleg megszűntek, ennek a Marcinak igaza van! Ha nincsenek határok, akkor bármit megtehetünk egymással? A kérdés borzongat egyben nagyon impulzív, alig bírok magammal. A gondolat megtörik, mert megmozdulsz, légiesen ellibegsz mögöttem, naná hogy mögöttem! Jaj, az a csípőmozgás megőrjít, nem magamutogató, de a határokat súrolja oly erotikus. Ha a férfiszem ráakad, akkor nincs menekvés kénytelen követni mindenhová, elemzi a ringó mozgást, ahogy haladsz. A fizika sem ismeri a Réka féle csípőmozgás vektorait, oly rejtélyes irányú és oly szexivé teszi azt a tökéletesre formált popsit, hogy rögtön simogatni kívánkozik a férfi keze. Ahogy elmész mögöttem, finoman megsimítod a vállam, apróság, de nekem nagyon fontos, mivel soha nem kezdeményeztél érintést, mindig elfogadtad, de vigyáztál, hogy ne legyél első. Elkapom a pillanatot és téged is, egy fordulással a székben eléd kerülök. Rám nevetsz, sejtetted, hogy ezt nem hagyom ki. Magamhoz húzlak, végre utolértem az a csodás feneket, enyém, nem engedem. Egyik kezedet a vállamra teszed, a másikkal cirógatóan simogatod a hajamat, én közben beléd fúrom az arcomat, nagyot sóhajtok, az illatodból lélegzem. Bódítóan hat, még jó hogy ülök, megrészegedem. Simogatlak, kezem felderíti tested nagyvonalú íveit, zegzugát. Csupa domb,  halom és megannyi hajlat, imádom ezt a vidéket, órákig kirándulnék rajtad. Felállok, talpra is. Összeér a testünk, egy mozdulattal kirúgom a széket közülünk, a csípődet még mindig szorítva megint magamhoz húzlak. Fel sem eszmélek, már vadul csókolózunk. Olyan izgalmasan finom vagy, mint az első meleg tavaszi nap érlelő sugara. A nap a rügyeket pattintja meg, te a nadrágom gombjait, melyek kezdik is feladni a kapaszkodást, mivel majd szét vet a vágy délen. Ezt te nagyon is jó tudod, érzed is az ágyékom feszülését, csók közben kéjesen nevetve belém súgsz …tudom milyen. Közben nem vagyok tétlen, elérem a melltartód csatját, kicsit babrálok, de magyarázkodási időn belül végzek vele, pattan egyet, utat engedve melled felszabadított mozgásának és nemkülönben SÓVÁR ujjaimnak. Lázasan simogatlak elöl, hátul, telhetetlenül, a csók sem marad abba, érzem az izgatottságodat, forrón kacagsz rám, ahogy belecsókolok a nyakadba. Tudom mit akarok vágyrészegségemben, akarlak mindenestül itt és most, amikor beugrik, hogy az irodába bárki bejöhet, hiszen az ajtó nyitva. Nagy kockázatot vállalva, megbódulva egymástól elfeledkeztünk a világról. Megérzed a gondolatot, eszmélsz, és hátralépsz. Nyeldekelve zihálunk mindketten, mélyen a szemembe nézel és elmosolyodsz. -Na mi legyen velünk? - kérdezed. –Nem tudom. – sóhajtok szomorúan. Dehogynem tudom! Tudom, hogy mi lenne jó. 
-Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem. – mondom. Összenevetünk. Bedobtuk a gyeplőt, értelmet nyernek a közhelyek: elborult az agyunk, leszállt a lila köd... Elszédültünk egymástól, felültünk egy körhintára, amiből tudvalevő, hogy ki kellene szállni, de a józanész leesett a polcról és megtalálhatatlanul begurult az ágy alá. Látom rajtad, hogy nem fogjuk most elkezdeni a keresését. A nevetés mosolygásba szelídül, mikor megindulsz az ajtó felé, kacéran hátrafordulsz. –Csak bezárom, vigyázok az erkölcseidre! – és ismét csilingelő kacagásba fordul a mosoly. Jövetbe már kipattintod a farmer felső gombját, ugyanígy teszek. Ahogy elkezdem kigombolni az ingemet, ideérsz, és megfogod a kezem – Ne, ezt majd én, imádom csinálni! - Hagyom, hogy szépen lehámozd rólam a hivatalnokot, mire végzel, csak egy kócos srác vagyok pólóban, aki nagyon kíván egy lányt, nem is érdekel semmi más, csak, hogy enyém legyél. Ezzel a gondolattal lendülünk ismét vágyaink beteljesítése felé. Állva ülök az asztalon, ahogy hozzám bújsz, rám tekintesz, a szemüvegemet a monitor asztalra suhintom. Érzékien, lágyan kezdünk csókolózni, puha az ajkad, az illatod magával ragadó. Nem bírok a kezemmel, bekalandozik a pólód alá, kutatom a vágyott dombokat, megtalálva felfedezem, felkalandozok a csúcsig, alaposan körbejárom. Forró vulkánná változik, tapintható az izgatottságod, ütemesen sóhajtasz, ahogy körözök a bimbód körül. A farmergombod már nem akadály ezért elölről végig simítalak, tüzes a bőröd, csiklandósan nevetsz. Imádom ezt a nevetést, nem is nevetés, hanem kacagás, ami mindig egy kis kéjes dorombolásba végződik. Leérek egészen a vénuszdombodig, gyorsul a lélegzetünk, kissé kifulladva csókolom a nyakad és igen, megint dorombolsz nekem. A kezem beszorul, mert hozzám nyomulsz, se le, se fel nem mozdul, hát akkor előrébb próbálok kerülni, és enged egy picit, pont annyit, hogy az ujjam becsusszanjon a nedves ajkaid közé. Majdnem felsikoltasz, de elnyomod egy kövér nyögéssé. Nagyon nedves vagy odalenn, sikamlósan játszok a csiklód körül, nem sok helyem van a műveletre, tudom, hogy menne jobban, ezért a másik kezemmel kezdem rólad lehámozni a nadrágot, segítesz, toljuk erőszakkal, bugyistól landol a bokádnál, a cipővel együtt dobod az ablakpárkányra a ruha-cipő gombócot. Egy rövidke pólóban állsz előttem, hopp már anyaszült meztelenül, a póló a ruhakupac tetején landolt. Elmúltál negyven, de túlzás nélkül felezhetnéd a korodat, gyönyörű vagy, a bőröd hibátlanul hamvas, a melleiddel szemezek, miközben lefejtem magamról a nadrágomat, segítségemre sietsz. Itt állunk meztelenül az irodánkban… Még ilyet?! Nincs idő ezen gondolkozni, hajt a vágy, érinteni akarlak, összesimulunk, a bőrünk összeér, csókkal forrunk össze, ajkaid fent is ugyanolyan nedvesek, mint lent. Érzem a tested illatát, magamba szippantom, többet akarok. Egy csárdással az asztalhoz fordítalak háttal, hogy rádönthesselek az ügyiratokra. Kéjesen elnyúlsz az asztalon, fészkelődéssel kényelmessé kuszálod a papírokat. Befúrom a fejem a lábaid közé, én is a kényelem jegyében ballábbal a széket visszapenderítem magam alá. Csókolni kezdem vágyaim netovábbját. Megfeszülsz, ahogy beléd nyalok, versenyen pontozható hidat csinálsz, a fejed még épp az asztal szélén inog, szemed összeszorítva nyögöd: -Úristen! Sejtem, hogy most nem jutott eszedbe a Teremtő, most én vagyok az istened. Tőlem függsz, hozzám kell könyörögnöd. De nem vagyok könyörületes, ezért tovább kínozlak a gyönyörrel. Paráznán alig követhetően cikázol a nyelvem hegyén, mint egy villám, mikor becsap a sudár fenyőbe. Csókolózok a punciddal, nyelvem körtáncol a csiklóddal, édesen nedves vagy, egész nap tudnálak kényeztetni. Két kézzel cirógatom a melleidet, csimpaszkodsz a hajamba, felnézek és látom, hogy kipirulva engem figyelsz, összenézünk, zihálva a gyönyörtől mélyülő hanglejtéssel egyértelműsíted: -Jajj ez nagyon jóó!! Idő előtt élvezel el, a mélyből magasra váltva vékony sikítással. Összeszorítod a combodat, fejem a satuban rögzül, a tiéd már az asztalnak feszült. Enged a szorítás, elernyedsz, a satu szétnyílik, kéjnedvedtől csatakos arccal csókolgatom a combod belsőfelét. Védtelen vagy, én pedig nem bírok tovább magammal, felállok, föléd hajolok, és merev péniszemmel könnyedény behatolok a sikamlós úton. Valószerűtlenül forrónak érzi a nedvesen hideg farkam a kéjbarlangodat, szinte azonnal orgazmus közeli állapotba sodorva magam. Figyelnem kell, hogy ne élvezzek el azonnal, de ahogy megmelegszem odabent, a helyére kerül az időfaktor, így ritmusosan végveszély nélkül mozoghatok benned. Csókolod a lucskos arcom, élvezed a saját ízedet, az enyémmel keveredve, gyorsan megindulunk a várhatóan nem túl hosszú mámorösvényen. Még annyira újak vagyunk egymásnak, hogy nem is kell sokáig várni, ilyenkor még minden érintés szikrázóan üde, és izgató. Pár perces szeretkezés elég ahhoz, hogy újból robbanásszerűen elélvezz, lábaidat az égbe emeled, ami arra sarkall, hogy még mélyebbre toljam beléd a merev farkam. Leengedsz megint, oldalra fordulsz, jelezve, hogy hátulról akarod, kitolatok belőled, de mielőtt hasra fordulnál, elmarod a péniszem, rászippantasz, nyögdécselve mámorosan szopod, nagyon finoman csinálod, nagyokat sóhajtok, szinte kapkodom a levegőt. A látvány is álomszép, ahogy jobb kézzel és ajkaiddal kényeztetsz, közben simogathatlak bárhol, mindenhol simogatlak. Befordítalak és a hátadat csókolva hátulról beléd hatolok ismét. Keményebben pumpálok, amit -Jajj, de jó ez! - felkiáltással nyugtázol, gyorsul a tempó, ahogy emelkedik bennem az orgazmus utáni vágy, de úgy érzem, hogy még bírom szuflával. – Úristen, én mindjárt megint elmegyek! - hangzik el. Reagálnék egy frappáns biztató mondattal, de megelőzöl és sűrű, varázslatos jajgatásokkal, a kórus hangerejét zálogba adó erővel beteljesül a jóslat. Elragadó az élvezésed, előre lendít engem is, nem is tudnám tovább türtőztetni magam. -Rád akarok élvezni! –mondom száraz torokkal, felém fordulsz, és újra bekapod a pattanásig feszült farkam, és gondosan nyalogatod, szopod, közben mesebeli hangon megint dorombolsz nekem. Ezt már ember nem bírná ki, elementáris erővel tör rám az orgazmus, remegve, számlálhatatlan dózisban pumpálom az ajkaid közé a spermám. Megengedően az utolsó cseppig befogod, és el is tünteted, egy korty nyomán, de nem vész kárba egy sejt sem, mert még körbe is nyalod ernyedő férfiasságom, mint jó házasszony a fakanalat. Lehuppanok a székre, hogy egy csókkal megint összekeverjük az ízeinket. Lágyan simogatóan csókolózunk, közben apró puszikat adva egymásnak. Az élménytől aléltan bújunk össze, de csak néhány pillanatra. Most is, mint mindig kapkodva vetünk véget az utójátéknak, a rohanás és a lebukástól való félelem visszaterel bennünket a nadrágunkba, azért öltözés közben el-elkaplak egy csókra, egy kis szorításra. Melegítek egy kávét, kimész rágyújtani, már azon gondolkozunk, hogy mikor és hol lesz a következő szeretkezés.