Elhagyatott

1. Fejezet 
 
Hanna szemszöge
 
-Megcsinálom, bármi történjék is, meg tudom csinálni - suttogtam magam elé az ajtóban. 
Belépek az üzlethelyiségben és eltátom a szám. A helység hatalamas, közepén egy nagy asztallal, amin minden féle mappák vannak,  a falakon különböző motívumok láthatók. Két oldalon végig a falak mentén fekete paravánok vannak.  Amivel le lehet választani ezt a hatalmas teret kis részekre. Mindenhol székek, engem személy szerint a fogorvosi székre emlékeztetnek. Még a fogorvos gondolatára is kiráz a hideg. 
Eltátom kicsit a szám, ez a hely egyszerre gyönyörű és félelmetes. 
Egyszer csak hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja. 
- Hanna, Hanna - a hang felé fordítom a fejem és észre veszem az én legjobb barátnőmet, aki a levegőben hadonászik nekem.  Végig nézek rajta, megállapítom, nem is lehetnénk különbözőek. Ő csoda szép, harsány és vidám. Rövid barna haja van, zöldes barna szemmel. Alakja minden férfi álma, nem is magas, nem is alacsony. Öltözködés máson nevetségesen hatna, de rajta nem. Elindulok felé mosolyt erőltetve az arcomra. 
- Szia Em - mosolygok rá. Ő kiszalad a hatalmas pult mögül és átölel és ad egy hatalmas puszit az arcomra. 
-Szia Hanna, már vártalak, mindjárt ide is hívom Jacket. - ezzel meg is fordult és elindult a szoba hátsó része felé, ahol egy ajtó volt. Eddig nem is vettem észre, mert az is, mint a falak vérvörösre volt fest. Em bedugja fejét, mond valamit, majd visszaindul felém. 
- Felkészültél Hanna? - kérdezi mosolyogva. 
- Em úgy ismersz, mint aki erre felkészült, de nem hátrálok.
Felkapom a fejem, mert egy mély hang szólal meg Em mögött. 
- Csak akkor vállald be, ha biztos vagy benne. Ha nem vagy biztos, akkor hagyd a francba. - alig tudok megszólalni. Érzem, hogy a pulzusom emelkedik. Nem tudom eldönteni, a pasi látványától vagy a gúnyos hangjától. Tényleg nem láttam még ilyen pasit. Izmos felső test, csodaszép zöld szem, mindkét karját végig tetoválás fedi. Olyan kisugárzása van, hogy biztos vagyok benne, ha a sötét utcán találkoznék vele, inkább átmennék a mások oldalra. 
De nem hagyom magam eltántorítani a célomtól. 
- Biztos vagyok benne. Ne aggódj, nem bánok meg semmit. - mondom kicsit gúnyosan. Nem is tudtam, hogy tudok ilyen hangnemben beszélni másokkal. Azt szokták mondani rólam, hogy nagyon kezelhető, nyájas ember vagyok. 
- Ennek örülök. Jack vagyok, én fogom csinálni neked a tetoválásodat.
- Remek, ez a dögös pasi lesz, aki megjelöl életem végéig.  
-Igen, én leszek. - mondta nekem, miközben hangosan kacagott. Mély hangja visszhangzott az egész szalonban.
Remek, nem elég, hogy gyávának tart, de még be is égek előtte. Ez az Hanna, csak így tovább - gondoltam.