Életem első lingam masszázsa

Remegő gyomorral indultam neki, annyira, hogy még készülődés közben is heves szívdobogás fogott el, ha arra gondoltam, mit tervezek. Jócskán volt időm, mert korán ébredtem, így készülődésképpen még internetes kutatást is folytattam a lingam masszázs menetéről, mozdulatairól, de ez sem csillapította az izgatottságot és nem oszlatta el a kétségeimet, vajon tényleg akarom-e átélni ezt az élményt. Már éppen indulni készültem, amikor jött egy e-mail, hogy késik 15 percet, bocsánat. A Google Maps szerint túl korán indultam és jócskán idő előtt meg is érkeztem. A gyomrom még mindig fel-le liftezett. Elszívtam egy cigit a kapu előtt, majd ¾ 10-kor bemerészkedtem a lépcsőházba, és benéztem a lakás üvegajtaján. Libbent is egy félmeztelennek tűnő nő, de azt hittem, a szomszéd az, mert azonnal visszahúzódott. A másik üvegajtón lakat volt. Vacogtam tovább egy darabig, aztán visszamentem a kocsihoz a pulóveremért és egy rágóért. Körbejártam a házat. Leeresztett redőnyök minden ablakon. A szemben álló épület éles ellentéte volt annak a már-már romos háznak, amely előtt álldogáltam, kémlelve, merről jöhet a hölgy, akire várok. Letelt a 15 perc, de nem jött, ám kisvártatva megzörrent a zsebemben a jó előre lenémított telefon. E-mail jött: Ne várjalak? 
Ezek szerint otthon van. Amint beléptem a lépcsőházba, kidugta a fejét az ajtón. Félmeztelen volt, én meg hirtelenjében azt sem tudtam, hová nézzek. Leginkább a szemébe: nagyjából 165 centi magas, alma nagyságú mellekkel, fekete szemekkel és még feketébb szemöldökkel. Nagyjából negyven körül lehetett, én jóval idősebb, de kedvesnek szólított:
– Kerülj beljebb, kedves.
A picike előszobában talán egy lépésnyire állt tőlem, és megvárta, amíg leveszem a cipőmet. Azt javasolta, a dzsekimet akasszam az ajtókilincsre.
A szoba felé mutatott, ahol kisebb-nagyobb gyertyák égtek a magas masszázsasztal fejénél. A sarokban puha kanapé hívogatott, ám rögtön feltűnt, hogy az ígért meleg helyett inkább hűvös van. Azt mondta, nem itt szokott masszírozni (pedig a szolgáltatásait bemutató honlapon is ez a cím szerepel), most a kedvemért tesz kivételt. Lehuppantam a kanapéra és most már leplezetlen érdeklődéssel mértem végig. Szerencsés génjei lehetnek, mert a mellei majdnem olyan keményen álltak, mint egy húszévesnek. Ő közben átfutotta a telefonján a bemutatkozó levelemet, amiben leírtam, hogy a barátnőm tudtával jöttem el hozzá, de a levél többi részét már nem olvasta el, pedig abban leírtam, hogy most ugyan remek szexben van részem, előtte azonban éveken keresztül koplaltam. 
Közben biztatott, hogy vetkőzzek neki, ő is követni fog:
– Szolidaritásból én is meztelen leszek – mondta, és a masszázságy mögött le is csúsztatta magáról a mackónadrágot. Fekete háromszög villant fel a lába között.
Levettem én is a boxeralsót, és némi szorongással és zavarral küszködve hasra feküdtem a legalább 90 centi magas masszázsasztalon, de ekkor már nem liftezett a gyomrom, csak kénytelen voltam megbarátkozni a gondolattal, hogy anyaszült meztelen vagyok egy szintén pucér nő előtt. Némi helyezkedés után végre megtámasztottam a homlokomat az erre szolgáló kereten, a nyakam viszont kényelmetlenül hátrafeszült.
Karjaimat lelógattam az ágy mellett, de szólt, hogy úgy el fognak zsibbadni, jobb lesz, ha magam mellé fektetem őket. Behunytam a szemem, úgysem láttam volna semmit.
Hozzákezdett. Szörcsögő hang, egy tubus szája, kence a tenyerében, majd pillekönnyű érintések. A hátam, a lábam, a talpam, a fenekem, majd a vállam, a nyakam, és újrakezdve: talp, láb, hát, fenék – azt hittem, már sosem lesz vége –, bár néha a combom belső felén is átsuhantak az ujjai. Tudtam, hogy nem masszázsolajat használ, hanem valami krémet, talán síkosítót. A hűvös levegőtől eleve libabőrös voltam, a rám kent kencétől és a könnyed érintésektől csak még jobban fáztam.
Ő azonban zavartalanul folytatta a lábikráim és combjaim masszírozását. Persze ő nem fázott, folyamatosan járt a keze rajtam. A lábaim után a hátamnak szentelte a figyelmét. Időnként a karomhoz vagy az ujjaimhoz ért a hasa, ahogy átnyúlt a másik oldalamra, sőt egyszer-egyszer mintha a fekete háromszög szőrszálai is megérintették volna az ujjbegyeimet, és egyszer a masszázságyra is feltérdelt, a lábaim közé, hogy hátulról jobban elérje a vállamat. Szinte teljesen elvesztettem az időérzékemet.
– Vársz valakit utánam? – kérdeztem.
– Nem – felelte.
– Akkor megkapom az elveszett 15 percet? – tudakoltam, mire azt mondta: ez evidencia.
Talán sértő volt a kérdésem, mert sietett elvágni a beszélgetést:
– Ha sokat beszélünk, az zavarja a masszázsprogramot – mondta.
Megfogadtam, hogy akkor inkább hallgatok.
Hol könnyed érintésekkel, hol erős nyomással, néha módszeresen, máskor váratlan váltásokkal gyúrta a lábamat, a hátamat, a vállamat, majd – erre már nagyon vártam – az elgémberedett nyakamat. 
– Arányos tested van – dicsért –, és sehol nem vagy görcsös.
Bár a kedvessége jóleső volt, olyan régóta foglalkozott a hátammal, hogy már-már azt hittem, nem is kapok mást. De, mintha kitalálta volna a gondolataimat, szólt, hogy forduljak a hátamra. Ismét a lábaimtól indult, majd a mellkasom következett, futó érintésekkel kényeztetett hol fentről, hol lentről.
Ekkor kérdeztem meg, milyen kencét használ. Megmutatta: babaápoló tej volt.
– Sajnálom, csak ez van. Nem itt szoktam masszírozni, és elfelejtettem venni – mondta. 
Én meg azon sajnálkoztam, hogy indulás előtt nem vettem magamhoz a barátnőmmel előszeretettel alkalmazott masszázsolajat.
Futó érintések keresztezték egymást a lábaimtól a mellkasomig, megérintette a mellbimbómat, majd átsuhantak az ujjhegyei a péniszemen. 
Akkor hát közeledik a pillanat – gondoltam magamban –, miközben mindenem libabőrös volt, a farkamat kivéve.
– Fázol? – kérdezte, majd válaszra sem várva kiszaladt, hogy állítson a termosztáton.
Később sem lett melegebb a levegő, csak bennem kezdett szétáradni. Mikor visszajött, már nem kerülgette a péniszemet, nem kalandozott el más testtájak felé, hanem csak azt vette kezelésbe. Fel-felnéztem, mit csinál, ő pedig olykor lemosolygott rám. Két kézzel játszott, hol a heréimet fogva, hol a farkam tövét elszorítva, a makkomat facsarva, mint egy citromot, majd a két tenyere közé fektette a lingamot, és gyengéden húzgálta, tekergette, olyan ügyesen, hogy szólnom kellett: ez túl jó.
Erre persze leállt.
– Jaj, hát nem kell annyira sietni – mondta.
A hűvösben persze hamar elmúlt az erekcióm, ő pedig néhány másodperc után megkérdezte, visszahozható-e az előző állapot, mire azt feleltem, igen.
Tévedtem.
A lankadásomat kihasználva kikéredzkedett a vécére, hallottam a csurgatást.
Amikor visszajött, más, sokkal illékonyabb érintésekkel kezdett kényeztetni. Olyan érzés volt, mintha ezernyi pók szaladgálna rajtam. Hol itt, hol ott suhantak át az ujjai. Épp csak érintettek. Egyszerre volt meglepő és vágykeltő, ígéretes és lelombozó. Felemeltem a fejem, hogy lássam, pontosan mit csinál, mire megkérdezte, ne hagyja-e abba, mert úgy érzi, nekem nem jó, amit csinál. Kértem, hogy folytassa, jó lesz. Láttam, hogy komoly arccal minden figyelmét kókadozó fütyimre összpontosítja, busa szemöldökei szinte összeérnek.
– Ha úgy jobb neked, te is megérinthetsz – mondta, én pedig nem kérettem magam.
A bal oldalamon állt, így a bal kezem indult óvatosan felfedező útra a csípőjén és a kerek popsiján.
Hosszú percek teltek el így: könnyed mozdulatok váltogatták egymást a makkomon gyakorolt citromcsavarással és a gát érintésével, a heréim finom húzogatásával, miközben az én kezem sem tétlenkedett. 
Egyszeriben azonban megszakadt a háttérben kezdettől fogva szóló meditációs zene, és megcsörrent a telefon. Megkérdezte, zavar-e a csörgés, és bár a halántékomon dobolt, inkább azt mondtam, hogy nem, nehogy abbahagyja a kényeztetésemet. Végül mégis lehajolt a telefonjáért, kinyomta a hívást, de megnézte, ki volt az. Mire visszatért hozzám, teljesen lelankadtam.
Kezdődhetett minden elölről.
– Mit szeretnél a hátralévő öt-tíz percben? – kérdezte, és ismét megérintette a péniszemet.
– Éppen ezt – mondtam, miközben az ujjai ismét úgy szaladgáltak fel és alá a farkamon, mintha ezernyi pók futkorászna rajta. Kértem, hogy folytassa, ha az időbe még belefér.
Bal kezem közben a mellére csúsztattam, és éreztem, ahogy a bimbója egyre keményebb lesz. Nem hagyott kétséget afelől, hogy ő is élvezi, amit csinál, és amit én csinálok.
Amikor fogást váltott rajtam, a mellei karnyújtáson kívül kerültek, viszont a popsija közelebb. A kezem rögtön odasiklott, a tenyerembe vettem a kerek hátsót, ujjaim pedig becsusszantak a vágatába, és innen már csak kicsit kellett nyújtózkodniuk, hogy a punci alját is elérjék.
Hiába nem keményedett meg teljesen a cerkám, már sejtettem, hogy nem marad el a csúcspont. „Nem cél a magmegtartás” – jutott eszembe a honlapján olvasott félmondat.
– Jó így neked? – kérdezte, én meg már csak hümmögni és bólogatni tudtam, mire ő a pillekönnyű érintések helyett keményebb markolásra váltott (nyilván lejárt a nekem szánt idő), és vad, ritmikus mozdulatokkal kezdte leápolni a félkemény farkamat. Nem sok kellett hozzá, hogy a célirányos mozdulatoktól elinduljon a gyönyör a gerincemen felfelé. Remegni kezdett a testem, elemelkedtem az ágytól, és jött a visszatarthatatlan orgazmus. Hangosan ordítva élveztem a kezére.
A másik kezével még megsimogatta az ondótól csepegő farkamat, majd megpuszilta az arcomat, és kisietett a fürdőszobába kezet mosni. Mikor visszajött, én még a masszázságyon hevertem, kissé vacogva, furcsa érzések közepette. Meg is kaptam azt, amiért jöttem, meg nem is.
Még nem zavart a meztelenség, de felfogtam, hogy ennyi volt, hamarosan kilépek az utcára, ide pedig nem teszem be a lábamat többé. Amikor leléptem a masszázspadról, megszédültem, hiszen majdnem két órán át feküdtem ott, teljesen átadva a testemet valakinek, akit sosem láttam azelőtt.
Én is kimentem a fürdőszobába, és élveztem pár percig a meleg vizes zuhanyt, majd szárazra töröltem magam, és meztelenül mentem vissza a szobába, ahol ő is pucéran könyökölt fel a masszázságyra, a mellei is azon terültek szét. Még egyszer szemügyre vettem a fekete szőrrel borított háromszöget, és szép lassan öltözni kezdtem.
Mire végeztem, ő is visszabújt abba a puha, bő naciba, de felülre nem vett semmit. Az előszobában felhúztam a cipőmet, és leakasztottam a kilincsről a dzsekimet, amikor megszólalt: 
– És az anyagiak?
Rettentően zavarba jöttem, elnézését kértem, hogy majdnem fizetés nélkül távoztam. Reszkető kézzel húzgáltam elő a dzsekim zsebéből és válogattam szét a különböző címletű bankjegyeket, miközben az a gondolat is átsuhant az agyamon, hogy nem érdemli meg a teljes árat azért, amit kaptam. Kezébe adtam a pénzt, és nyúltam a kilincs után.
– Jaj, ne a pincébe menj – szólt rám –, a másik ajtó a kijárat, de kulcsra van zárva. Balra forgasd! Tekergettem a kulcscsomót, de nem nyílt ki. Végül átnyúlt a karomon, és kinyitotta előttem. Egy utolsó szia után még láttam, ahogy továbbra is félmeztelenül behúzza utánam az üvegajtót. Ugyanolyan volt, mint két órával korábban, amikor először bemerészkedtem a lépcsőházba, csak akkor még nem tudtam, fél óra múlva pontosan mi következik, és azt sem, hogy ő az.