Egy vár épül sziklán.. 2.rész

          VÁR ÉPÜL A SZIKLÁN.    2.rész
 
Mindenkit meglepett a szép, jóalakú Ajnácska vakmerő odakiáltása. Igen, kiáltott ő, három kőrakással arrébbról hogy mindenki halotta. A Benedek, a Simon vármester, és a jelenlévő Csanád ispán is. A torony és a kispaloták építésének kezdetén, nyüzsögtek a sziklán a főurak és főmesterek. A diskurálás közepette hasitott a levegőbe a "jány" harsány hangja. Mindenki odanézett és szájukat tátván, egy ideig megszólalni se tudott senki. Hogy mer ez a jány ilyet mondani? Ez kútépitő munka a javából, nem engedhetik neki. Istenes fia a Csege leugrott a gerendaállásról és a lányhoz futott.  Erősen,- szinte a jány felszisszent, megfogta karját.
- Nem mehetsz, ez jártasember dóga.! -
Néhány várjobbágy munkásnak, meg az uraknak is érdekes volt ahogy Csege beavatkozott. De sokan kezdték ám érteni a féltést, egyketten kajánul elmosolyodtak. Simon a vármester az Ispánhoz fordulva mondta: - Nem mehet le a jány, az öreg Lovas karóba húzna minket, meghát nem," oszt kísz" ! 
Ekkor váratlan dolog történt. Ajnácska odaugrott a gödörhöz, és már bújt is befelé a görbe szűk nyílásba. Eltünt a víznyelőben.. .  Mindenki jujjgatott, jajjogott, rémült arccal néztek a lány után.  Csege odaugrott a gödörbe és bekiabált a keskeny lyukba. - Gyere ki izibe mer szijat hasitok a hátadból kicsikém!...
Eltelt egy jó kis idő, néma, rettent volt mindenki. Majd kisvártatva megjelent a nyílásban egy szép kis kacsó, és kipattant (mint egy szöcske) , a lány a gödörből.    Mindenki holtsápadt, szájtátott, és néma.   A lány nevetett, és letett két, maroknyi valamiket a  Benedek lába elé. 
- Mié vannak úgy oda kendek, hát én pár éve gyerekjányként játszásból már százszor is bebujtam ide.   Meg pajtásaim is. 
Hatalmas felszabadult kacaj fakadt fel mindenkiből. Nem lett semmi baj. 
- Benedek mester, -  mondta Ajnácska, 
- Na ilyen a puhább főd, meg ilyen a kő, amibe lefelé ásnyi kell. Azt tettem a maga lába elé." 
Fontos információkat kapott hát a kútépítő mester, nagyobb bizodalommal kezdhették el a munkájukat, ami nagyon sokáig fog tartani. 
A széplány cselekedete szinte tréfás anekdóta lett az egész - torony és ispánlak- épités alatt, és utána még évtizedekig.  "A jány, aki a főd alá bújt a várért".  ( Meg azért, hogy bizonyitson a legénynek.-  súgták néhányan.) 
 
Eltelt ezután két év, a kemény büszke köfalak egyre magasogtak. Először a védőfal készült el, nagyon kellett ez, mert az építési anyagokat védeni kellett. Sok volt akkoriban a tolvaj, a betyár, és rablóbandáktól is rettegett szinte az egész ország.  A király védő várkatonákat küldött Csanád Ispánnak, meg aztán ő is képzett ki saját embereket. Az is megtötént, hogy az erdő szélén felhalmozott faanyagnak reggelre se híre se hamva nem volt. A kút kiásása is haladt, már jó mélyen voltak, de még vizet, vizeret nem találtak. 
Sok kőműves dolgozott Simon építésvezető irányitása alatt. Csege legény az egyik legmegbecsültebb emberévé vált Simonnnak, és az Ispánnak. Szép, bimbódzó kapcsolat alakult addigra Csege és a 19 éves Ajnácska között. De Csege még nem érezte magát elég tehetősnek, még nem akart asszonyt a befejezetlen  kis házához. 
 
Apja, az Istenes nemzetség vezetője, kiskápolnát akart a jobbágyfalunak.  Már a falubéli egyszerü jobbágyok, és a közülük való megerősödött telkesjobbágyok is akarták az Isten házát. Ment hát ezen munka szervezése is, és kiválasztották a kistemlom, a kápolna helyét. Ez a várallyai falutól délkeletre a hegytetőn lesz majd, rálátással a nagy völgyre ahol a Nagypatak volt az úr. Akkoriban a Nagypatak nádasok közt kanyargott a mocsaras völgyben, nagy esőzéskor szinte kistenger lett a mélyebb része.  Már éltek  ott elvétve kis házakban emberek,  jobban a magasabb dombokon, hogy ne vigye el őket az ár.  Mai szemmel a Kövek és a Gubaharaszt felé. Megkezdődött hát a kiskápolna, régiesen  "Káponka" megépítése. Élt hát várallya, terjedt befelé, dolgoztak az emberek, hal, vad volt bőven.  A környék szinte legnagyobb településévé vált már akkoriban "Buják".  Igen, már igy "hítták". 
 
A vár felsőrésze szépen tört az ég felé.   Az öregtorony büszkén magaslott a eredeti körszikla fölé.  Magasitott, nemesi lakok épültek az udvarba, de kicsiny szerény hajlékok is készültek a fal mellé, a várjobbágyoknak. De mindenki ömére lesz a várban kiskápolna is. Mindenük lesz az ottan lakóknak. Vizük, imahelyük, tornyuk, erős, kő lakhelyeik. 
Még akkor szorgos építőink nem tudták, hogy ezen erődítésszerű kisváruk gyenge, egy háborús helyzetben. Még nem tudták, hogy 100-150 év múlva még egy külső, nagyon erős várfalat is kell hozzáépíteni, meg hát majd sáncok és erős kapuk is kellenek.    
III. Béla királyt, Simon és Csanád sűrün tájékoztatta az építés állásáról. Béla király gondoskodott róla, hogy az anyagok és a dolgos emberek javadalmazása meglegyen. Királyunk nagyon fegyelmezett, európában is elismert költséggazdálkodást csinált akkoriban.  
A mesterek a nagy torony mellé balra épitették fel a három lakrészt, mely emeletes lett, és erős padlás fedte. Megfelelő lakást és hivatalt biztositott az Ispánnak, még vendég lakrész is volt, ha lejönne olykor a király. 
 
Csege és Ajni nem hivalkodtak azzal, hogy szivük egymáséi. Lett is ebből bonyodalom. Ahogy Ajni sűrün megfordult a várban, szemet vetett rá az Ispán fia a kivagyi  22 éves Gergely úrfi. Azt hitte hogy Ajnácska szabad, egyre erőszakosabban hizelgett neki. Ajnácska először udvarias bóknak vette a bizalmaskodást,  ámde egyre jobban közeledett a Gergő a lányhoz. Persze ezt nem tudta Csege, ő szorgalmasan rakta a falakat. Ajnácska néha vizet hozott, vagy gyümölcsöt, a kőműveslegénynek.  Történt egyszer,  úgy a várépítés 3.évében, hogy Lovaséknál az asszony sülthúsos veknit csinált nagy családjának. Jó kiadós elemózsia, ez kellett is a lovak melletti kemény munkához. Egy alkalmas pillanatban Ajnácska kilopott a kosárból egy nagy veknit és rongyba csavarta. Ahogy tudott ment is fel a sziklára a várba hogy vigye az inyencséget a Csegének.  Már majdnem fenti volt, de még az erdős részen kiugrott elé a bokorból az Ispán fia Gergő. Előttük ott állt a majdnem kész nagy kőfal, hátuk mögött a sűrű tölgyes erdő.  A meglepett Ajnácska megijedt és sikitott egyet. 
Az úrfi nyugtatni akarta, átölelte és... belemarkolt a hátsójába,  kéjes vigyorral.    Na erre aztán nagyot sikitott, "rítt" a mi Ajnánk. Visszhangzott tőle az erdő.  Ekkor hirtelen egy férfi jelent meg a várfal tetején.   Csege nézett le rájuk, rémült, dühös, eltorzult arccal..... 
 
         Folyt. köv.  ("mihálylaci"-buják2020)