Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Egy furcsa kezdet

Ez sem saját történet!
 
Sziasztok! Bencének hívnak, és 37 éves vagyok. A családomról annyit érdemes tudni, hogy édesapám református lelkész, míg édesanyám pedig kereskedelmit végzett és abban is dolgozik. Van egy nővérem, egy bátyám, három öcsém és két húgom. A nővérem (1974) és a bátyám (1977), az öcséim (1984, 1986, 1994), a húgaim (ikrek; 1990) és a jómagam is templomba jártunk. Hozzá tartozik, hogy éppen csak megkezdte katonai szolgálatát (vagyis alig múl 18 éves), amikor a nővérem megszületett. A családunk nagyon összetartó volt mindig is. A nagyszüleim, a nagynénéim és nagybátyáim is sokat segítettek anyuéknak és ez viszont is igaz volt. Persze, mint minden családba, előfordultak nálunk is összezördülések. Mire én iskolába mentem, a nővérem már a kamaszkorának a végét élte. A bátyám pedig akkor volt a kellős közepén. Mire én oda jutottam, hogy kamasz lehessek, addigra már az öcséim és a húgaim is veszélyesen közeledtek ehhez korhoz.
 
Na de legyen ennyi elég a családi hátteremről. Legalábbis elöljáróban mindenképpen.
 
Másodéves voltam az informatikai szakközépiskolába, amikor elkezdtem valami nagyon furcsát érezni a legjobb barátom, Jani iránt. Egyszerűen nem tudtam, vagy nem akartam eleinte tudomást venni arról, ami ezzel kapcsolatban bennem zajlik. Aztán eljött a harmadév vége felé magyar próba (kis)érettségit megelőző nap. Mint, ahogy a megelőző hetekben minden hétvégén, így ezen a napon is átjött Niki és Jani tanulni. Úgy este 6-7 óra fele Niki hazament. Jani megkérdezte, hogy nálunk aludhat-e vagy sem. A szüleim belementek. Ekkora azért már elég tisztán láttam az érzéseimet a fiú iránt. Reménytelenül belé szerettem. Vacsora után még egy kicsit tanultunk, majd egyszer csak az egyik jelzését félreértve megpróbáltam megcsókolni. Ez úgy éjfél körül lehetett. A fiú ellökött, majd elrohant. Az érzéseim iránta tiszták voltak. A szemében nem is tudom, hogy mit láttam abban a pillanatban. Megvetést? Csalódottságot? Félelmet? Ezt inkább passzolnám. Másnap reggel, ahogy az kell, mindenki a megbeszéltek szerint legkésőbb félórával az elővizsga megkezdése előtt ott volt. Próbáltam neki kezet nyújtani, de nem fogadta a kézfogásomat. Ez újabb döfés volt a szívembe. Niki tisztában volt vele, hogy mit érzek Jani iránt, mert egyfelől rájött, másfelől pedig addig-addig tapogatózott nálam, hogy néhány héttel korábban meg is erősítettem neki. Talán ő is látta azokat a jeleket Janin, amit én félreértettem. A próba érettségi két hete alatt egyáltalán nem szóltunk egymáshoz. Én is magamba zárkóztam, és a családdal is kissé ellenséges lettem. Főleg apámmal, anyámmal és a legnagyobbik öcsémmel, aki sokszor hangoztatja, hogy mennyire megveti a melegeket. Bár apuék mindig rászóltak, mondván, hogy a melegek is ugyanolyan emberek, mint a többiek és nekik is joguk van a boldog élethez / meg ehhez hasonlók. De még sem tudtam előrukkolni avval, hogy meleg vagyok. Apámnak a templomhoz tartozó irodában volt egy nagyon kedves titkárnője (az egyik unokabátyám sógornője), akinek elmondtam a történetemet, hisz úgy voltam vele, hogy ő még sem tartozik úgy mondva a családunkhoz, legalábbis közvetlen nem. Azzal is tisztában voltam azért, hogyha valaki valamit elmond neki, azt nem fogja tovább adni senkinek. Amikor elmondtam Krisztinek a dolgot, nem mondhatom, hogy nem lepődött meg, de mégis elfogadónak tűnt. E közben, mint kiderült, hogy apám próbált segítséget kérni az addigra már családot alapító bátyámtól és nővéremtől is, hogy faggatózzanak nálam, mert neki nem mondok semmit. De, mivel ez sikertelen volt, így megpróbált beszélni Janival, aki szintén elküldte. Niki pedig annyit mondott neki, hogy „ne adja fel”. Apám nem is arról híres, hogy feladjon valamit. Főleg, hogyha a családról van szó. Eközben már én is egyre nehezebben bírtam magamban tartani, így anyunak elmondtam. Először kisebbfajta sokkot kapott, majd a támogatásáról biztosított. A férjének viszont nem szólt semmit. Már megkaptuk az elővizsga eredményeit is (nekem jó és jeles eredményeim lettek), amikor az egyik nap már megunva, hogy hol a nővérem, hol a bátyám (Laci), hol pedig az apánk faggat a dologról, vacsora előtti imát követően közöltem, hogy meleg vagyok. A szokásos vacsora közbeni beszélgetést a mély hallgatás jellemezte. Ezt a csendet a vacsora vége fele Zsiga (a legidősebb öcsém) beszólása törte meg. Elég elítélő mondatot mondott. De a szüleim miatti tiszteletből nem hagytam ott az asztalt. Mondjuk az is igaz, hogy anyánk rá is szólt, majd apánk is megjegyezte, hogy eddig is összetartó család voltunk és ez ezután se változzon. A vacsorát követően én mielőtt elakartam vonulni a szobámba, de apu utánam jött. Mindent megbeszéltünk. Nagyon meglepett, hogy lelkészként milyen jól fogadta, hogy meleg vagyok. Innen kicsit felgyorsultak az események. Először Niki jött el hozzám, pedig hát vele sem voltam a megelőző hetekbe valami kedves, de ekkor tisztáztunk mindent vele. A leányzó után két nappal megjelent az ajtónkba Jani is. Amikor megláttam a fiút, egyszerre örültem és féltem. Örültem, hogy eljött hozzám, de mégis féltem attól, hogy mit is akar mondani, hogy megint elutasít-e vagy sem.
A beszélgetésünk:
- Szia Bence!
- Szervusz! Gyere beljebb!
- Nem beszélgethetnénk valahol négyszemközt?
- Gyere fel a szobámba!
- Oda inkább ne!
- Megértettem! Akkor gyere, kiülünk a kertbe.
- Van itthon valaki a családodból?
- Nincs!
- Akkor rendben!
Ezzel elindultunk hátra a kertbe!
- Foglalj helyet!
- Hozok valamit inni! Vizet, kólát, sört?
- Most csak egy pohár vizet kérek!
- Tessék! Melyikünk kezdje?
- Kezdem én! Bence, én egy ideje valahogy éreztem, hogy többet jelentek neked, mint azt mindketten szeretnénk. De ezt nem akartam elfogadni. Már csak apád és magam miatt sem.
- Miért mi van apámmal? És mi van veled?
- Apád mégis csak egy lelkész, aki egy egyházat képvisel, amely nem igazán támogatja a melegeket.
- Ebben igazad van! De apám elfogadja a dolgot. És veled mi van?
- Nagyon összezavartál akkor este, amikor megpróbáltál megcsókolni.
- Miért?
- Azért, mert én azt hittem, hogy amikor hármasban vagyunk, vagy nagyobb társaságban, ahol Niki és te is ott vagytok, hogy a boldogságom és a hiányérzetem semmivé válása Niki miatt van. Azon az estén, amikor megtörtént a közeledésed, nem is tőled ijedtem meg, hanem magamtól. Csak ezt nem mertem kimutatni.
- De hát miért ijedtél meg magadtól és miért nem akartad ezt kimutatni?
- Tudod, hogy azt szokták általában mondani, hogy a fiú ne mutassa ki, hogyha valamitől tart. Ezzel a felfogással, és azzal a kavargó érzésekkel, amit a bepróbálkozásod okozott nem tudtam mit kezdeni. (eközben megfogta a kezem)
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Én csak annyit, hogy....hogy....hogy.... (kezdet el dadogni)
- Bökd már ki, hogy nem vagyok közömbös a számodra! A szemed mindent elárul.
Ebben a pillanatban közelebb hajoltunk egymáshoz, és ahogy ajkaink összeértek, már nem volt megállás és csókolózni kezdtünk.
- Szia fiam! Megjöttem! köszönt anyu hangosan. A csókunkat ez törte meg.
- Szia anyu! köszöntem vissza, amivel egyidejűleg elindultunk befele.
- Még senkinek ne mondjunk semmit! (súgta oda nekem Jani)
- Rendben! (válaszoltam szintén súgva neki)
- Hát te? (nézett anyám kérdően a srácra)
- Csak beszélni akartam négyszemközt Bencével.
- Az nagyon jó dolog!
- Végre mindent tisztáztunk Janival. (mondtam mélységesen komoly arccal, miközben olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem)
- Most már viszont mennem kell! Kati néni, ha önöknek nem baj, akkor holnap is átjönnék?!
- Szívesen látott vendég vagy nálunk! (reagált anyu)
Aztán kikísértem a fiút az ajtóig. Tudni véltem, hogy anyám figyelhet bennünket, így csak kezet fogtam vele.
- Most úgy háromnegyed kettő lehet. Lenne kedved találkozni velem úgy fél négy fele?
- Persze és hol?
- A parkba, aztán utána majd meglátjuk! (mondta nevetve, majd elment)
- Fiam! Akarsz róla beszélni?
- De hát miről anyu?
- Ami itt történt!
- Nem történt semmi, csak beszélgettünk.
- Jól van! Én nem erőltetem, de tudom, hogy ez nem a teljes igazság!
- De igen! (válaszoltam, miközben tisztában voltam vele, hogy anyám sokkal jobban ismer annál, mint amit én képzelek, vagyis úgy sem tudom 100%-ig átverni. De hát Jani azt kérte tőlem, hogy ne mondjak senkinek, semmit.)
Miután odaraktuk a kaját, fogtam magam és elmentem otthonról. Odaérve a parkba ő már ott volt.
- Gyere velem! (szólt a fiú)
- Hova?
- Majd meglátod!
- Rendben!
- Gyalog megyünk?
- Nem! Itt van a park végébe a robogóm! (elektromos robogóról volt szó)
- Rendben!
Ekkor elindultunk! Egy gyönyörű helyre vitt el, ami nem volt más, mint egy faház, egy fának az ágán. Hát eléggé furcsán nézhettem rá, de gyorsan kapcsolt.
- Tudod miért hoztalak el ide?
- Nem! Miért?
- Úgy gondoltam, hogy kicsit úgy kellene kettesbe lennünk és mindent tisztáznunk, amit eddig még nem tudtunk, hogy senki se zavarjon meg bennünket!
- Értelek! Mik lennének ezek?
- Tudod bennem is minden össze volt zavarodva. Én sosem mertem volna megtenni az első lépést, mert túlzottan féltem volna az elutasításodtól. Azon az estén valahol reménykedtem benne, hogy megteszed végre az első lépést. Legalábbis eleinte. Aztán meg azok az érzések erősödtek meg bennem, hogy inkább mégsem akarnám, hogy megtedd őket. Akkor és ott úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve, hogy magamnak ténylegesen bevalljam, hogy bejössz nekem.
- Ezért hagytál akkor faképnél és ezért néztél levegőnek az osztályba? Miért nem álltál ki mellettem? Te indítottad el a pletykát arról, hogy meleg vagyok?
- A pletykát nem én indítottam el. Még Nikinek sem szóltam arról, hogy megpróbáltál megcsókolni. A híresztelés vélhetően az öcsédtől indult. Azért meg ne haragudj, hogy ennyire levegőnek néztelek.
- Azt hogy érted, hogy az öcsémtől származhat a pletyka?
- Én a sulin belül először az ő egyik osztálytársától hallottam, mint pletykát. Én pedig nem mertem semmit tenni ellene, mert féltem.
- De mitől?
- Ha kiállok melletted, akkor azért titulálnak melegnek, ha meg nem, akkor meg árulónak tartanak engem. Azt ugyanis ugyebár mindenki jól tudja, hogy mi elég régen jó kapcsolatot ápolunk.
- Arra nem gondoltál, hogy ez nekem, mennyire rosszul esik? Arra sem gondoltál, hogy esetleg a hallgatásoddal és a tőlem való hírtelen eltávolodásoddal is kiválthatod ugyanezt a többiekből?
- Azért kicsit mardosott a lelkiismeretem, hogy téged megbántalak a viselkedésemmel. Abba viszont tényleg nem gondoltam bele, hogy a feléd mutatott viselkedésem is esetleg azt a képet sugallhatja a többieknek, hogy....
Na, eddigre már olyan közel kerültek ajkaink egymáshoz, hogy a nyelveink elkezdtek utat keresni maguknak a másik szájába. Ez lett az első olyan igazi csókunk volt az, amikor mindketten átengedtük magunkat az érzelmeinknek. Tizenhat, vagyis néhány hét híján tizenhét évesen beteljesülni látszik életem első szerelme, emiatt mérhetetlen örömöt és boldogságot okozott nekem, s érezhetően neki is. Nyár volt és nagyon meleg. A fiúnak igencsak útjába kezdett lenni a rajtam levő lenge ruházat is, így elkezdett vetkőztetni. Nem ellenkeztem, de nem is tétlenkedtem mindeközben. Ezáltal végül is hamar szembesülhettem azzal az aprósággal, hogy egy gyönyörű fiú áll előttem anyaszült meztelenül. A srác nem is tétlenkedett sokáig, hanem letérdelt elém, és ajtóstól a házba rontva, a farkamat pedig tövig bekapta, ellenkezést nem tűrve kezdett hevesen szopni. Én pedig nem bírtam némán maradni és egyre hangosabban nyögtem, majd megajándékoztam őt munkája gyümölcsével. Ezt követően újfent megölelt és megcsókolt. Nagyon furcsa, de mégis kicsit jó érzés is a csókján keresztül a spermám ízét is a számba érezni. A csók közben a kezem a farkát volt, ami igencsak merev állapotot éreztetett. Nem is kellett sokat várnom, hogy Jani farka az én számba kerüljön. Azért hozzá kell, hogy tegyem, hogy én óvatosabban közelítettem meg a szopás technikáját, mint, ahogy néhány perccel korábban ő tette. Én először csak a heréit kényeztettem 1-2 percig, majd pedig végre rátértem a lényegre. De ezt is úgy, hogy először csak a hegyét kaptam be és nyalogattam, majd egyre mélyebben bekapva, hevesebbre kapcsoltam és szoptam. Nem kellett neki sem annyira sok, hogy az élvezet a tetőfokára hágjon nála is. Hozzátartozik, hogy Jani farka 18 éves létére már 18/6-os volt. Neki valamivel könnyebb dolga volt szopásnál, hisz az enyém ekkoriban még csak 14/3,5 volt.
 
A következő hetekben titkos randevúkat tartottunk minden szombat és vasárnap. Erről nem tudott ekkor még senki sem. Aztán úgy 1 héttel a tanév kezdete előtt felhatalmazott, hogy otthon elmondjam az igazat, hisz eddigre már érezte olyan erősnek magát, hogy otthon az édesapja előtt is felfedje az igazságot. De ez, mint kiderült, nem úgy sikerült, ahogy ő azt gondolta volna.
 
Péntek este volt. A középsőöcsém (Tomi) anyunak besegítve éppen a vacsorát csinálta, én pedig terítettem, amikor csengettek. Ekkor jött lefele a lépcsőn Zsiga és ő nyitott ajtót.
- Bence! Itt van a barátnőd, ja a barátod! szólt befele a konyhába.
- Megyek! válaszoltam
- Szia!
- Szia!
- Mi a helyzet?
- Beszélhetnénk valahol négyszemközt?
- Persze! Gyere fel a szobámba! ezzel elindultunk a szobám felé
- A két buzi, hogy egymásra talált! jegyezte meg Zsiga, Tominak
- Állj már le! Ő a testvéred! Elég ezt másoktól lenyelnie, ne szólj már még te is be neki! szólt rá Tomi
 
- Mondd, mi a baj?
- Előbb beszéltem apával!
- És mit szólt?
- Elküldött otthonról!
- Van hova menned?
- Na, itt van a bökkenő! Sajnos nincs! A nagynéném az ország másik végén él. Ide jöhetnék hozzátok?
- Tőlem persze jöhetnél, de ez a szüleimen múlik. Várj! Beszélek velük, hisz itthon vannak ők is. mondtam Janinak, majd átmentem anyuékhoz
- Beleegyeztek! De csak az én szobámba van hely számodra! válaszoltam
- Rendben és köszönöm! Nekem már az is elég, hogy lesz fedél a fejem felett. mondta elpityeredve a párom
- Ne sírj! Mi itt vagyunk és itt is leszünk egymásnak. A szüleim is mindenbe támogatnak.
Aztán a vacsoránál apu bejelentette a dolgot. Egyedül Zsiga volt az, aki igen furcsán nézett apura és ránk is.
- Nem elég nekünk az, hogy Bence meleg? Még most befogadjuk a buzi társát is?
- Állítsd le magad öcskös! szólt rá a közben megérkezett bátyám, vagyis Laci.
- Igen! Ide fogadjuk Janit!
- De miért van erre szükség? Menjen haza!
- Na, pont itt van a probléma! Az apja elküldte otthonról. Nincs hova menjen és nem nincs is kitől menedéket kérjen. válaszolt apám
- Akkor sem itt kellene, hisz te mégiscsak lelkész vagy. vágta rá Zsiga
- Ne akard, hogy megint elmagyarázzam, hogy egy lelkésznek nem csak a templomon belül van dolga hívőkkel kapcsolatosan.
 
Ekkor indult meg egy folyamat, amit a későbbiekben mesélek el.
 
Néhány szó a következő rész bevezetéseként (kicsit más lesz majd a címe)
 
Az egészségi állapotom a kettős stressz hatására rakoncátlankodott. De ennek mindaddig nem kerítettem nagyobb feneket (nem is igazán panaszkodtam), amíg a sorozáson meg nem kellett jelenjek. Hogy mi is az a sorozás? Jogos kérdés lehet azoktól a fiatalabb olvasóktól, akik 2004-ben vagy azután váltak nagykorúvá és nincsen idősebb testvérük vagy unokatestvérük. A sorozás ahhoz kellett, hogy valaki behívható-e (sor)katonának. Ekkoriban már csak 9 hónapos kötelező katonaság volt. A vizsgálatok során derült fény számomra arra a dologra, hogy van egy szívbetegségem, emiatt lényegében csak tartalékosnak vettek fel, így nem kellett bevonulnom, ám a kiképzésen (kb. 3 hónap volt) ott kellett, hogy legyek. Jani egyidős velem (mindössze 3 hét van közöttünk, de ennek ellenére a kiképzésen egyszerre vettünk részt, de ő bent volt 9 hónapig) A sorozáson felfedtek nálam egy szívbetegséget, amiről nem tudtam, de egyébként néhány dologra magyarázatot adott nekem. Aztán anyuék elmondták, hogy erről ők a születésemtől tudnak, de szerencsére tünetmentes voltam, így gyógyszereket sem kellett szedjek. Ám kicsit megijedtek, amikor látták rajtam az elmúlt hetekbe, hogy valami nem teljesen 100%-os az egészségemmel, csak nem tudták, hogy hogyan fogjanak bele. Én megértettem, hogy ez egy olyan téma, amit nem könnyű elmondani egy gyereknek, hisz nem tudhatták, hogy miként reagálok rá. Apu annyit fűzött hozzá, hogy neki eszébe sem jutott, hogy esetleg a sorozás során ilyen vizsgálatot is végeznek, bár, hogyha visszaemlékszik, akkor nála is mintha végeztek volna, de ez már nagyon régen volt. (privát megjegyzés: majdnem 30 évvel korábban)
Hozzászólások
További hozzászólások »
toriza ·
Sajnos a meleg férfiak történetei nem érintik meg a lelkemet. Mi tagadás, kissé fel is fordul a gyomrom már a gondolatra is. Ettől függetlenül elfogadom hogy vannak akiknek tetszenek az ilyesmik és ők bizonyára nagyra értékelik az írásodat és a munkát amit beleöltél, bár az értékelésedet nézve nem sok ilyen járt még erre. Talán lehangol hogy ennyire rosszul állsz a szavazásban, de ne csüggedj! Van megoldás! Talán nem hallottál még róla, de a tetszik/nem tetszik arány könnyen módosítható. Ha törlöd a böngésződben az előzményeket, akkor annyiszor szavazhatsz magadra vagy annyiszor pontozhatod le a neked nem tetszőket ahányszor csak akarod.
Achylles ·
Cukorfalat! Ha kissé felfordul a gyomrod a meleg férfiak történeteitől, akkor mi a BÚBÁNATOS RETKES FASZÉRT olvasod őket agyatlan ?!?!?!
toriza ·
Megtaláltad a perverziómat. Mazochista vagyok. Az ilyen történetek olvasása többnyire kielégülést nyújt, de ha nem akkor elkezdek Muzsika TV-t nézni. Nem vagyok rá büszke, de ilyen vagyok és kész. Erről a történetről viszont még mindig csak én írtam valamit és 83FaNa04 várja a kommenteket. Neked van valami hozzáfűznivalód a sztorihoz vagy csak trollkodni jöttél ide a káromkodásoddal és a személyeskedéseddel?
83FaNa04 ·
Nem élek a lehetőséggel, amit a saját történeteimre való szavazást illeti. Azért kicsit az is sokat mutat, hogy mennyi megtekintés van. Jó! Bevallom, hogy a kommentek miatt 2-3 megtekintés történetenként az enyém. De a többi másoké. A mazochimusod érdekes, de még sem annyira, hogy a trollkodásod teljes mértékben elnyerje a tetszésemet.

beny30 ·
Szia!Ez a torteneted is nagyon tetszett.Kamilla10-el ne foglalkozz!!Így tovább
83FaNa04 ·
Nagyon köszönöm! Lesz majd reményeim szerint elvileg ennek is folytatása.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók!
A tortenetek csapata új oldalt nyitott a meleg emberek számára: WWW.BOYSXX.SITE
Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció.
Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Ingyenes regisztráció csak most.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: