Der Krieg an der Donau IV. – A Galaktika-rejtély

- Ébresztő! – Danton távolról hallotta a lágy, dallamos hangot.
Felült. Meglepetésére barátnője, Dorogi Andrea ült az ágya szélén. A lánynak gyönyörű szőke haja volt, és csodás alakja. Rendkívül vonzó volt, nagy népszerűségnek örvendett Bogdányban, mielőtt Danton megszerezte volna magának. Azóta Andi csak vele feküdt le, bár a fiú nem hagyott fel teljesen a félrelépegetésekkel.

- Bocsáss meg, hogy felébresztettelek, de gondoltam enned kéne valamit.
- Semmi baj – ásított Danton. – Menjünk.
A falu központjában lakott a lány, oda mentek. Danton gyakran étkezett a tiszti kantinban, de néha leadta az élelemadagját Andinak, aki minden este pompás vacsorát készített – már amennyire tudott. Mióta a nagy búzaföldek harctérré váltak, alaposan leszállították a kenyérfejadagokat, annak ellenére, hogy az aratást még szerencsére be tudták fejezni. Hetente csökkentették a lakosság zsír, hús és cukorellátását is.
Amikor odaértek a lány lakására, lerogyott egy kényelmes fotelbe. Miközben Andi a konyhában tevékenykedett, Danton felépítette magában a holnapi akció terveit.
- Holnap átvezényelnek a flottához – kiáltotta Andinak. – Ki kell mentenem Kinizsiéket.
- Ennyire rosszul álnak a dolgok? – kérdezte a lány, miközben megterített.
- Ennyire – Danton megragadta a karját. – Nem akarod elhagyni a falut?
- Nem – jelentette ki határozottan, majd tréfásan folytatta: - Neked csak az a dolgod, hogy megvédj.
- Nem akarom, hogy bajod essék – nézett bele Danton mélyen a lány türkizkék szemébe.
- Tudod, hogy szükség van itt rám. Amíg te a fronton vagy, nekem itt veszik hasznomat. Most pedig együnk, mert kihűl a vacsora.
Vacsora után leültek egymás mellé a kanapéra, majd Danton átkarolta. Csókolódzni kezdtek. A lány teste puha és elomló volt a karjaiban.
- Kívánlak – suttogta Andi.
Danton simogatni kezdte a mellét, és érezte, hogy a lány gerince megfeszül.
- Bármikor elveszíthetlek… - zihálta Andi. – Érezni akarlak. Mi lesz, ha utoljára…
Danton egy csókkal fojtotta belé a szót.
- Ne is gondolj erre.

A szerelemesek folytatták az előjátékot, és Danton úgy húsz perc múlva hatalmas farkával beléhatolt a lányba. Az egész napos feszültség hamar kitört belőle – egyenesen Andi lemeztelenített mellére. Utána még húzogatta kicsit félkemény péniszét a halmok között, hogy Andi lenyalhassa a gecijét a végéről. A lány hajába is ment egy kevés. A végén a kielégületlenül maradt lány kiment a mosdóba hogy kimossa belőle, aztán csendben sírdogált majd masztizott egyet. Danton ezalatt odakinn hangos hortyogással álomba merült. A barbár hadsereg ágyúzni kezdte a falut, de ő ebből már mit sem hallott.


***

Nagyjából akkor, amikor Dorogi Andi a barátja spermáját mosta ki a hajából, a tahisi vízművek bunkerében tekintetes Schifferer Ádám elégedetten vigyorogva térdelt Gergőke, a bogdányi áruló megcsonkított holtteste felett. Végre! Végre tudja, hol van az ellenség legsebezhetőbb pontja! Legalábbis… gyanítja.
Schifferer megkönnyebbülten sóhajtott, és csak akkor vette észre, hogy kezében még mindig a tárcát szorongatja, amit Gergőke zsebéből halászott ki. A Galaktika-klub tagságija még mindig kilógott belőle. Az egészet hanyagul a hullára dobta.
- Vigyétek, égessétek el – hagyta meg a verőlegényeinek, és felállt. Elindult, hogy tájékoztassa a légierőt a legújabb fejleményről.

A történet figyelmes olvasójában – ilyen aligha akad – talán felmerült a kérdés, hogy a nap reggelén a barbárok miért nem bombázták le a bogdányiak titkos lőszerraktárát és a fegyvergyárat. Ezek egyébként egy helyen voltak – a kultúrházban, és a hozzá tartozó könyvtárban. Az ellenségnek eszébe nem jutott volna magától, de mint tudjuk, belépett a képbe Gergőke, az áruló. Ő hajlandó lett volna kifecsegni a titkot – egy alapos szopásért cserébe. Sőt, ha emlékszünk, mintha erre sor is került volna.
Vagy mégsem?
De bizony. Gergőkét a szőke barbár ribanc nagyon alaposan, szakértelemmel lecidázta. Gergőke pontosan öt másodpercig bírta, mielőtt telelökte volna a csaj száját, és emiatt csalódott is lett. Ám a kis ringyó újra kezdte – nem felsőbb utasításra, önszorgalomból – és Gergőke apró, töpörödött péniszét újra keményre szopta. Az ejakulációhoz a fiúnak a második alkalommal már kerek két percre volt szüksége.
Hanem akkor a csaj már hívta Schifferert, hogy ő megtette kötelességét, most Gergőkén a sor. Az áruló a szopástól bódultan már beszélt is volna, amikor hirtelen belé hasított valami, amiről eddig elfeledkezett.

A könyvtár!
A Galaktika-sorozat!
Hirtelen kiverte a víz. A bogdányi könyvtár egy teljes Galaktika-sorozatot őrzött, az 1972-ben megjelent példánytól az 1995 áprilisi utolsóig. Gergőke már Bogdányba költözésekor olvasni kezdte (mialatt mások csajoztak, ugyebár), és még nem ért a végére. Hátra volt még az utolsó hét szám. Nem semmisülhet meg a gyűjtemény!
Gerkőke tehát nem beszélt.
Schifferrernek nem teszett a dolog. Nagyon nem.
Először is lendületesen pofánrúgta a gyereket, de úgy, hogy az lefejelte a hajókorlátot, kinek következtében kitört a jobb metszőfoga. Aztán megmarkolta a heréjét, és csavarni kezdte. Gergőke üvöltött, mint a záróizmok által szorongatott végbélféreg. Ám még mindig hallgatott.
Schifferer még egy órán keresztül próbálkozott, mindhiába. Ámulatba ejtette a szerencsétlen idióta kitartása, és azon töprengett, mitől gondolhatta meg magát. Erőt vett volna rajta a hazafiság? A lófaszt, gondolta. A bogdányaikba annyi hazafiság szorult, mint egy II. világháborús olasz katonába.

Végül Gergőke már ájultan hevert a hajópadlón, és Schifferer egyre lanyhuló indulattal rugdosta. Végül feladta. Az órájára pillantott. Már hajnali egy óra volt. Négy órája maradt a légierő bevetéséig. Mit tegyen? Kérje a hadművelet elhalasztását? Lehetetlen. Nagy Herold elevenen megnyúzná.
Felüvöltött dühében, és egy utolsót rúgott az árulóba, aki végül még sem lett áruló. És ezen az éjszakán már nem is lesz az.
Odakiáltott a szárnysegédjének:
- Vigyétek ezt a bogdányi férget a Vízmű börtönébe! Holnap pedig lássanak neki a kínzásnak. Beszélnie kell.
- Igen uram!

Schifferer elővette a mobilját, és felhívta a főhadiszállást. Röviden elmagyarázta a helyzetet, aztán a készüléket fülétől eltartva hallgatta a tábornokok káromkodását. Amikor lenyugodtak az indulatok, megegyeztek abban, hogy a támadást mindenképpen megindítják. Csapataik túlereje mindenképpen elegendő lesz, az első napon legalábbis. Aztán az a kis köcsög úgyis köpni fog, amikor a farka rövidülni kezd minden órában tíz centivel.
Végül csaknem huszonnégy órába telt, mire Schifferer megszerezte az információt. Gergőke már előbb meghalt – az egyik verőlegény véletlenül elmetszette a combi ütőerét, miközben a heréjét próbálta nyesegetni. Schifferer azonnal felköttette a béna faszt.
Gergőke elvérzett, és magával vitte a titkot. Nem mondott semmit… kivéve egyetlen szót: Galaktika.
Schifferer órákig töprenghetett, mit is jelenthet ez, mialatt lassan leszállt az alkony. Egyre idegesebb lett – szorította az idő. Bár a barbár támadás jól haladt, de a Szarvas-vonalnál megakadhatnak, ha a bogdányiak utánpótlását nem vágják el. Az pedig a karrierjének a végét jelentené.

Schifferer némán üldögélt Gergőke hullája mellett, dohányzott, és agyában lustán körözött Gergőke utolsó szava.
Galaktika.
Mi a jó francot jelent ez?
Kétségbeesésében nekilátott, hogy átkutassa Gerkőke földi maradványait. Micsoda ócska ruhákat hordott, gondolta undorodva. Aztán átnézte a zsebeit. Az egyik farzsebben egy bontatlan kotont talált, ami láthatóan évek óta ott lapult felhasználatlanul. A másikban gumicukor lapult. Schifferer egyre dühösebb lett. Aztán megtalálta a tárcát.
És abban rálelt a Galaktika klub tagsági igazolványára.
Schifferer elgondolkozott.
Gergőke nyilvánvaló egy töketlen baromarcú volt, aki rajongott a sci-fi irodalomért. A feje is olyannak tűnt, mint aki sokat olvasott, keveset dugott. Mi következik ebből?
Rágyújtott. Töprengett. És mint azt már tudjuk, rájött a megfejtésre.
Bogdány pusztulása ettől a perctől nem lehetett kérdéses.