Der Krieg an der Donau III. – Invázió

2006 augusztus 24, 04:50

Megvirradt a hajnal a Newpad-Rémai birodalom felett.
Bogdány aludt. Az erdők aludtak. A lakosok közül kevesen vették komolyan a barbár fenyegetést, az előző napok figyelmeztetései ellenére. A legtöbben ugyanúgy az eszméletlenségbe itták vagy szexelték magukat, mint máskor. Akik előző este nem ütötték ki magukat, azok a Dunaparton horgásztak, vagy elmentek fát vágni az erdőbe. A kihalt főutcán néha végighajtott egy katonákkal teli kocsi a Csódi-vár irányába. A gyalogoshadosztályok csak most kezdtek felsorakozni a határon.
Pontban öt órakor azonban mély, fenyegető zúgás töltött be mindent. Az emberek felriadtak, kitódultak az utcára, és az égre pillantottak, ahonnan a zaj érkezett. Elállt a lélegzetük.
A barbár légierő lecsapott a falura, és húsz percen belül Bogdány pokollá változott. Támadás érte a Polgármesteri Hivatalt, a hajóállomást, a Forgó Éttermet, a Lángossütőt, és számos lakóházat. Stratégiai szempontból ezeknek a célpontoknak nem sok jelentőségük volt – a barbárok agyatlan módon hajtották végre a hadműveletet. Mindazonáltal öt polgári lakos meghalt, és további kilenc megsebesült – de még ezt is el lehetett viselni. A kérdés az volt, amit a faluban senki nem tudott, vajon milyen veszteségek érték a fronton állomásozó csapatokat. Valószínűnek tűnt, hogy az ellenség csapása őket sújtotta leginkább.
A barbár helikopterek és vadászbombázók hat órakor újabb hullámban támadtak, ám ekkor már egy, az Árpád utca sarkán, a kocsma udvarában felállított légelhárító löveg munkába állt, és egy helikoptert le is lőtt. Az újabb támadás kevés eredménnyel járt, csupán a református templomot semmisítette meg.
A fegyvergyárat, és a lőszerraktárt nem érte támadás.
Ám a dolgok hamarosan rosszabbra fordultak.


****

Vezéri főhadiszállás, Dunabogdány


- Tudtam, hogy elfelejtem! – sóhajtott Danton, az egyik legkiválóbb bogdányi tábornok, miközben visszakanyarodott a szobájába. Az ágyra dobta a katonasipkáját, s előhalászta a szekrényből a frontjelentést. Megigazította a kitüntetéseit, fejére csapta a tányérsapkát, s kiandalgott a szobából.
A nap rosszul kezdődött. A barbár légierő kora hajnalban a falut bombázta, minekutána a helyzet roppant zűrzavarossá vált, alig lehetett áttekinteni a helyzetet. A futár jelentette, hogy a barbár csapatok áttörést hajtottak végre a front északi szakaszán, s a déli arcvonalon is átkeltek a Kalicsán. Lelőtték az egyik helikopterüket, s kilőttek két tankot. Perpillanat Dantonnak semmi kedve nem volt a főhadiszállásra menni, de hát ez elkerülhetetlen volt.
Kinyitotta a vezérkari szoba ajtaját, és belépett. Tisztelgés után odalépett a terepasztalhoz.
- Tartok tőle, új helyszínrajzra lesz szükség, rajta Dunabogdány térképével – dörmögte, miközben előhalászta a jelentéseket.
- Annyira rossz a helyzet? – kérdezte Kinizsi, a jelenleg épp tartalékban lévő „A” hadsereg parancsnoka.
- A barbárok áttörtek – mutatott Danton a 11-es úttól északra fekvő frontszakaszra. – A Duna menti szakaszon még aránylag szilárdak az állásaink, de valamivel délebbre, a római őrtorony környékén elérték a Nagy-búzamezők határát. Ha kitörnek a síkságra, csak erős páncéloscsapatok bevetésével fékezhetjük meg őket.

Ebben a pillanatban belépett Vendel, a vezérkari főnök. Kölcsönös szalutálás után Danton bejelentette:
- Tábornagy úr, épp most informáltam a vezérkart a front általános helyzetéről. Kívánja, hogy önnek is beszámoljak?
- Nem, csak hagyja a jelentéseket az asztalon. De mi a helyzet délen?
- Ludovics „Kalicsa” hadserege súlyos vereséget szenvedett, s kénytelen volt visszahúzódni a patak bal partjára, minek folytán a 3. barbár hadsereg egy 30 méter széles hídfőállást foglalt el. Ludovics azt az üzenetet küldte, hogy csapatainak létszáma ötven főre, tankjainak száma nyolcra csökkent. Sürgősen szüksége van egy páncélos hadtestre.
- Remélem tisztában van vele, hogy jelenleg nincsenek említésre méltó páncélostartalékaink, és amik vannak, arra a közeljövőben az északi fronton lesz szükség.
- Tudja, tábornagy úr. De amennyiben a déli front összeomlik, a barbár seregek szabad utat nyernek a síkságra. Ezenkívül elfoglalhatják a Csódi- bányát, talán a várat is, aminek súlyos stratégiai következményei lennének. Valamint nem tudnánk befejezni a bányaút erődítési munkálatait.
- Ezt én is tudom – Vendel gondterheltnek látszott. Kinizsihez fordult: - Kinizsi vezérőrnagy, kinevezem a Dunamelléki hadsereg főparancsnokának!
- Igenis uram!
- Önt pedig, Danton tábornok, a frissen felállított 3. páncéloshadosztály vezetésével bízom meg. Próbálja megakadályozni, hogy a barbár főerők szeptember eleje, a Szarvas-vonal befejezése előtt elérjék a Bánya-hídat!
- Minden tőlem telhetőt megteszek, uram!
- Ön pedig – fordult Vendel Kinizsihez – tartóztassa fel a 8. barbár hadsereg Dunamenti előrenyomulását, s a végsőkig védje a rakodót!
- Igen uram!
- A vezérkari ülést berekesztem.
Ismét szalutálás, majd a teremből való kivonulás következett.
Miután kiléptünk a folyosóra, Vendel intett Dantonnak.
- Jöjjön be, Danton.
Beléptek a terembe, és Danton levette a sapkáját.
- Mint tudja, elesett a római erőd – kezdte Vendel.

Danton bólintott, bár nem tudta, a vezérkari főnök mire akar kilyukadni. Hirtelen az jutott eszembe, pár héttel ezelőtt még együtt kúrtunk meg egy csajt szendvicsbe a lakásán tartott orgiapartin. Most meg itt magáz. Faramuci egy helyzetet állított elénk az élet, az bizonyos.
- Tehát az erődöt védő „B” hadseregnek a hónap elején 120 embere, három helikoptere, tíz ágyúja és 15 harckocsija volt – mostanra 35 katona, két ágyú és öt tank maradt. A hadsereg parancsnoka ma hajnalban egy légitámadás során elhunyt. A hadsereget feloszlattam.
- Értem, uram – mondta Danton zavartan.
- Nézze, ön megkapta a 3. páncéloshadosztályt, a legjobban felszerelt alakulatunkat. 52 harckocsi, 32 légvédelmi üteg, 20 löveg, 25 páncéltörő ágyú, 8 helikopter és 150 kiváló harcos tartozik az állományába.
Danton megdöbbent. Nem számolt vele, hogy ekkora erő lesz a vezetése alatt.
- De a maga előtt álló feladat is roppant nehéz. Az ellenség kétszeres fölényben van. Nem várom magától, hogy legyőzze az ellenséget, de tartóztassa fel úgy két hétig. Rendben?
- Fel fogom tartóztatni, uram!
Kezet rázott a tábornokkal, majd szalutált. Danton kilépett a teremből, és visszavonult a szobájába. Mivel érdemelte ki a bizalmat? Lényegtelen. Ám a rá bízott hadműveleti terep két kilométer hosszú, s közel egy kilométer széles. Teljesen sík, búza és kukoricatáblák borítják. Semmi sem véd meg itt az ellenség tüzétől, s csak tankokkal lehet küzdeni. A frontvonalba kellett mennie, s ez nem tűnt valami kellemes gondolatnak. Nyár lévén, iszonyatos volt ott a forróság, legalább ötven fok a napon. Az egész területen mindössze egyetlen fás liget volt, az is másfél kilométerrel az arcvonal mögött. Az órájára pillantott. Kilenc óra volt. Ideje felkeresnie a csapatait.

***

Danton Kilépett a főhadiszállás Kossuth Lajos utcai épületéből, s beszállt a parancsnoki kocsijába. A segédtisztje elfuvarozta a Szarvas-vonalhoz, amely egy hosszú erődítményrendszer volt. Itt állomásozott a hadsereg, katonás rendben felvonulva. Minden tank le volt takarva a bogdányi zászlóval, hogy a légierő könnyedén felismerhesse. A helikopterek általában a focipályát használták leszállásra, itt volt a légierő főhadiszállása is.
A főúton épp most gördült végig nagy robajjal egy Technor harckocsi – valószínűleg vett már részt ütközetben, mivel a hátsó része eléggé horpadt volt. A Technor típusból mindeddig kb. harminc darab épült, a bogdányi páncéloserők technikaileg legkiforrottabb egységei voltak.
Danton a katonáihoz fordult, s rövid beszéd után beszállt a parancsnoki páncélosába.
A tankban iszonyatos hőség volt, de ezt hamar megszokta. Kiült a torony tetejére, s távcsövel kémlelte a végtelen pusztaságot. Ekkor észrevette, hogy három helikopter közelít feléjük.
- Barbár helikopterek kelet felől! – kiáltotta. A harckocsiparancsnok leadta az üzenetet a légvédelmi ütegnek.

A helikopterek lőtávolságba kerültek. Az egyik épp felettük oldotta ki a bombáit.
Danton épp a toronyban tartózkodott, s most villámgyorsan ugrott ki a tankból. Mintegy tíz méterre jutott, mikor látta, hogy a harckocsi legénysége is fejvesztve menekül. Ekkor óriási robbanást hallott, és megfordult. A Technor lángolt, s körülötte a széttépett tankparancsnok teteme feküdt. Ketten megsebesültek, s a tábornokon kívül egy ember sértetlen maradt.
- A francba – nyögött fel.
A helikopterek megfordultak. Danton ekkor látta, hogy az egyik géppuskás eltalálta az egyik vezetőjét. A gép bukdácsolni kezdett, majd mintegy kétszáz méterre a ligetben zuhant le nagy robbanással.
- Gyerünk! – kiáltotta a tábornok. – Tovább kell mennünk.
A ligetben volt egy benzintöltő állomás, valamint egy kút, Danton azért intett a feldübörgő páncélosoknak, hogy arra vegyék az irányt. A tüzet eloltották, s mikor odaért, azt kiáltozták felé:
- Vissza, mindjárt robban!
A tankok villámgyorsan tolatni kezdtek, minél messzebbre a ligettől. Danton gyorsan bebújt az egyik tank kabinjába, és hallotta az óriási robbanást. Húsz másodperc múlva kijött, és látta, hogy a benzinkút felrobbant.

Tíz óra volt, mire a páncélososzlop végre elindulhatott a frontra. Mikor Danton megérkezett, látta, hogy katasztrofális a helyzet. Egy tőle nem messze lévő tank találatot kapott, és lángolni kezdett. Legénysége lángba borultan, üvöltve mászott ki a tornyából.
Látta, öt barbár tank közelít feléjük, és folyamatosan lövi a bogdányiak állásait. Odarohant az egyik páncéltörő ágyúhoz, és saját maga célozta be az egyiket. Nem talált. Egy géppuskasorozat után Danton halottnak tetette magát, mire a tank maga mögött hagyta. Ekkor fogott egy Molotov-koktélt, és behajította a harckocsi nyitott tetején. A páncélos belsejében mindenki meghalt, és a tank harcképtelenné vált.
Beugrott az egyik kiskocsiba, és az arcvonal másik szakaszára hajtott. Két kilőtt Marco harckocsi hevert a búzaföldön, és a barbár páncéloserők kíméletlenül törtek előre. Öt barbár helikopter érkezett, s bombazáport zúdított állásaikra, minek folytán elpusztult három tank, öt ágyú és meghalt tíz ember.
Délben – elkeseredett harcok után – Danton jelentette a főhadiszállásnak, hogy elveszett 24 harckocsi, 14 ágyú, meghalt 24 ember és harmincan megsebesültek. A bogdányiak elpusztítottak másfélszer ennyi ellenséget, de képtelenek voltak tartani az állásaikat. Danton úgy becsülte, hadseregével szemben 15 helikopter, 80 tank, 300 ember és 150 ágyú áll. Így – jelentette – lehetséges, hogy nem csak hogy két hétig, de estig sem lehet feltartóztatni a barbárokat.

Miután végzett a rádión tett jelentéssel, újból áttekintette a helyzetet, amely nem volt túl rózsás. Váratlanul 10 barbár helikopter csapott le páncélosokra, amelyek közül 5 elpusztult. Nem maradt más választás, mint a mielőbbi visszavonulás. A barbár offenzíva a front teljes hosszában kibontakozott. Mind Ludovics nyugati, mind Liebhardt keleti frontja összeomlott. Este a támadásunk ugyanolyan erővel folytatódott, mint nappal. Danton végül arra kényszerült, hogy intenzív légi támogatás – 15 helikopter és 7 kiöregedett repülőgép fedezésében – mintegy 800 méterrel visszavonja az arcvonalat. Tudta, elég rosszul kezdődik vezetői pályafutása, de fel kellett keresnie a főhadiszállást.


***

Danton éjjel fél egykor érkezett Vendel bázisára, és megtette a jelentését:
- Az arcvonalam összeroppant. Páncéloscsapataim túlnyomórészt megsemmisültek, csapataim tagjai közül 29-en meghaltak. 70-en megsebesültek. Tüzérségem kezd kifogyni a lőszerből, katonáim egy percet sem pihentek tegnap reggel óta, s nem is remélhetjük, hogy pihenőhöz jutnak. Légi felderítésünk szerint a velünk szembenálló erő ötszöröse a miénknek. Ennek fényében remélem megérti, hogy távolról sem tudom tartani az előreirányzott két hetet.
- Ne szépítsük a helyzetet! Reggelre a barbárok elérhetik a Szarvas-vonalat. Hol áll most a front?
- Heves harcok folynak a liget birtoklásáért, uram.
- Figyeljen Danton. Kinizsi seregcsoportját bekerítették. Az ön frontján koncentrálódó barbár offenzíva előretörése elvágta visszavonulását. 25 tank, 30 ágyú, kilencven ember plusz Kinizsi rekedt a katlanban.

Vendel kis szünetet tartott.
- Nézze, a középső fronton ön már nem sokat tehet. Úgy hallottam, van tengerésztiszti kiképzése.
- Tengernagy voltam békeidőben.
- Szeretném önt kinevezni a birodalmi flotta admirálisának. A flottilla állományába 3 monitor, 5 őrnaszád és 10 páncélozott motorcsónak tartozik. Ez esetben a légi támogatást sem fogja nélkülözni – sikerült ugyanis beszereznünk húsz régi repülőgépet, s ezek mellé kap nyolc helikoptert is. Feladata: zúzza szét az ellenséges blokádot, melyet hét ellenséges monitor és három őrnaszád lát el.
- Uram… ezek az egységek csaknem kétszeres tűzerőt képviselnek a mi flottánkkal szemben.
- Nem egészen. Sikerült ugyanis megszerezni hajóik tervét. Harci repülőgépeinkkel rá kell repülni az ellenséges hajókra, és egy érzékeny ponton őket ért találat megsemmisítő lehet. De erről a tengerészek majd bővebben beszámolnak önnek. Kap két teherhajót a flottához, darukkal felszerelve. Igyekezzen evakuálni a legénységet, és a nehézfegyverzet lehető legnagyobb részét, kinizsivel együtt.
- Igen uram! És ki kapja meg a hadseregem vezetői tisztjét?
- Erdész vezérezredes lesz a parancsnok, s a 7. páncéloshadosztály ezentúl a Szarvas-vonal védelmére rendezkedik be.
Danton Leverten távozott a főhadiszállásról. Lemondott arról, hogy meglátogassa az arcvonalat. Inkább visszamegy a lakosztályába, gondolta. Ahogy belépett, mindjárt ledőlt az ágyra, majd mély álomba merült.