Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

December - 5. fejezet: Amikor megállt a taxi

Nooa próbálta kedvesen és mosolyogva fölvenni a rendelést. Jó ideje dolgozik már a Be my guest! étteremben, de ma először érezte magát könnyednek a munkában. Tiszta fejjel tudott koncentrálni és tele volt energiával. Kialudta magát, bár kételkedett benne, hogy a későbbiekben is ráviszi majd a lélek, hogy már tízkor lefeküdjön.
Ebédszünetben félrevonult a terasz végében, ahol elképesztő, de nem étkezett senki, így békésen majszolgathatta a szendvicsét. Gondolatban megdicsérte magát, hogy végül a Be my guest! mellett döntött és nem a helyi kisbolt mellett, ahol kipárnázott, fonott székek, helyes körasztalok és fehér rózsák helyett, bűbájos, hosszúkás vázákban, gyümölcslevek, cukorkák, rágógumik és palackozott ásványvizek fogadnák. Ó, és valamivel kevesebb fizetés.
 
Befejezve az ebédet visszament az étterem fedett részébe. A pult mögé lépve Erickel találta szemben magát, aki bár úgy tűnt, elhalad mellette, az utolsó pillanatban a csuklója után kapott, és visszarántotta.
– Bocsánat – szabadkozott aztán gyorsan, és el is engedte Nooát. – Van egy perced?
– Hogyne – felelte a másik kicsit megrökönyödve. Nem szokott hozzá, hogy Niilón kívül más is megérinti, és egy kicsit közvetlennek érezte a dolgot.
 
Itt, Angliában sem volt jellemző az ilyesmi, de otthon, Helsinkiben meg pláne nem. A külföldiek számára a finnek hidegek, és eleinte Nooára is tettek megjegyzéseket az angolok; lehetne udvariasabb, beszélhetne többet, ismerősöknek illene köszönni, mosolyoghatna időnként, és előfordult, hogy még az akcentusát is megszólták. Nooának sosem sikerült igazán beilleszkedni, örült, hogy legalább az étteremben talált olyan embereket, akikkel tudott beszélgetni. Az ölelkezős srác nem tartozott ebbe a kategóriába. Félreértés ne essék, szimpatikusnak találta, de képtelen lett volna elücsörögni egy olyan emberrel, aki késztetést érez arra, hogy két percenként megérintse. – De nem kéne kivinned azt a gyümölcslevet?
Nooa tekintete Eric távolabbi kezére siklott, ami egy üvegkancsó fülét markolta, amiből a drága, friss gyümölcsből facsart narancslé majdnem kilötykölődött, mikor Eric az imént megállította Nooát.
– Gyors leszek, csak kérdezni szeretnék valamit.
– Mondjad!
 
Nooa észrevette, ahogy Eric kelletlen a konyhaajtó felé pillantott. Kíváncsian követte a zavart tekintetet, és nem olyan messze tőlük észrevette Diane-t, aki a legbájosabb mosolyát küldte mindkettejük felé. Helyes lány volt, csak kicsit válogatós. Gyakran panaszkodott Nooának arról, hogy hiába keres, nem talál magának stabil kapcsolatot. Mindenkivel volt valami probléma; túl fiatal, túl alacsony, nincs elég pénze, sőt, főszereplőnk már olyat is hallott Diane-től, hogy a kiszemelt férfinak túl sok pénze van. Nooa számára központi kérdés volt az anyagi biztonság, így elképzelni nem tudta, mi lehet ezzel a probléma. Diane azt felelte, hogy minden nő a gazdag pasikra hajt, így azok kedvükre válogathatnak és nem hűségesek.
– Nincs jobb dolgod, Diane? – vetette oda Eric a lánynak. Diane bemutatott neki, majd eltűnt a konyhaajtó mögött.
– Szóval, mit akartál kérdezni? – fordult Nooa megint Erichez.
– Ó, igen. Nyílt egy új... Nézd, én tudom, hogy étteremben dolgozunk, és időnként még a rántott hús és a hasábburgonya is a munkára emlékeztet... – Nooa megeresztett egy félmosolyt. Tudta, hogy Eric, még ha nem is tudatosan, de elvárja a reakciókat, amikre sem otthon, sem Niilóval szemben nincs szükség, de már kezdett hozzászokni. – Szóval, nyílt a közelben egy új étterem, és ez nagyon hülyén fog hangzani, de kíváncsi vagyok, eljönnél-e velem? Vagyis, elhívnálak vacsorázni, de ha az étterem fura, sörözni is elmehetünk.
 
Eric beharapta alsó ajkát, ami Nooának meglepő volt, de valahol tetszett is neki. Ez a fiú hozzá képest nagyon kimutatja az érzelmeit, egyértelmű mozdulatok és rezzenések árulják el, ha ideges, és ő ezeket még csak észre sem veszi. Nooa szívesen meg is jegyezte volna neki, de tartott tőle, talán Eric nem viccnek venné, és csak sértődés lenne a vége.
– Nem szoktam sörözni, de... – a csengők ártatlan csilingelése jelezte, hogy új vendégek érkeztek, egy házaspár a két gyermekükkel, egy kisfiúval és egy kislánnyal. Leültek a bejárathoz eső legközelebbi asztalhoz. A fiú türelmetlen volt, kicsit neveletlen, és azt hajtogatta, hogy éhes, éhes, éhes és enni akar. Az anyja kibontott neki egy fogpiszkálót, azzal próbálva elterelni a gyerek figyelmét, de az csak elfeküdt az asztalon, és tovább ismételgette, hogy ő éhes.
A fiúval ellentétben, a kislány legalább csöndes volt. Nyugodtan elücsörgött az apja mellett, ő is vett magának egy fogpiszkálót, és azt nézegette, hogy tudná kiszabadítani a csomagolásból úgy, hogy a papír és a fogpiszkáló se nagyon sérüljön.
– Egy pillanat – mondta Nooa, és hogy jelezze Ericnek, hogy tényleg komolyan veszi a meghívást, kedvesen és lazán, amennyire csak tőle telt, megpaskolta a karját. – Fölveszem a rendelést, kiviszem nekik a kaját, aztán megbeszéljük.
– Jól van – mosolyodott el Eric most már sokkal nyugodtabban, mert Nooa reakciója neki egyértelműen igent jelentett. Odébb állt, hogy a másiknak legyen helye kimenni, és végezni a munkáját, ő maga pedig Diane után sietett.
 
– Na? – kérdezte a lány. – Határozott igen?
– Úgy tűnik.
– Szerintem kevésbé hozod magad kellemetlen helyzetbe, ha a sörözéssel indítasz. Arra bármelyik srác elhívhatja a haverját.
– Így is jó volt. Amúgy azt mondta, nem szeret sörözni.
– Cölibátust nem fogad?
– Diane, csak örülj velem, kérlek, és ne tégy megjegyzéseket!
– Én örülök! És elégedett vagyok magammal! Nekem köszönheted, hogy oda mertél menni hozzá. Nem tudom, mitől izgultál úgy! Jóképű srác vagy, a rövid haj kifejezetten előnyös neked és nem is az a mély sötétbarna, hogy az emberek megközelíteni se merjenek, mert sugárzik rólad a negatívum. A szemeid is helyesek, bár az én ízlésemnek túl nagyok. Jó tanács, hagyd megnőni a szakállad, Nooa hosszú hajából és mindig borotvált arcából kiindulva, szerintem neki a férfiasabb pasik jönnek be.
– Köszi... Majd meggondolom. Meg amúgy egyáltalán nem izgultam. Most viszont ki kell vinnem ezt a gyümölcslevet.
– Várj már! Elárulod, mi fogott meg benne? Marhán meglepődtem, mikor rájöttem, hogy tetszik.
– Hagyjál már, Diane, nem tudom!
– És komolyra tervezed?
Most Ericen volt a sor, hogy bemutasson Diane-nek, amire a lány visszamutatott, majd eltűnt a mosdóban, hogy az ebédszünete után megint munkába állhasson, és már reggel óta nem tudott könnyíteni magán. Most pedig túlságosan el volt foglalva Nooával és Erickel, enni sem evett, így tartott tőle, a WC-n ülve kell betolnia a szendvicset, amit magával hozott. De ez máskor is előfordult.
 
– Üdvözlöm önöket a Be my guest! étteremben, mit hozhatok? – érdeklődött Nooa a család-
hoz lépve, de afféle hivatalos hangnemben beszélt, minden mosolygás nélkül, hogy az apuka furcsán méregetni kezdte, a kislány pedig összehúzta magát.
– Husi, husi, husi! – kántálta a fiú. Az idegesítő gyerekhangtól Nooának nyílt a bicska a zsebében, de ha az nem is, a villa az asztal sarkában is tökéletes némítóeszköznek tűnt. Igyekezett póker arcot vágni, közben elővette a tollát és a kis jegyzetfüzetét.
– Lesz egy rántott sertésborda hasábburgonyával... – kezdte az anyuka, és csitítóan pillantott a gyerekére. – És azt hiszem, nekem is azt, legyen szíves. A lányomnak rántott camembert falatkákat, a férjemnek pedig...
– Rántott sajtot rizzsel – felelte a férfi hűvösen.
– Még valamit? – kérdezte Nooa, miután felemelte a tollát.
– Igen – szűkítette össze az apuka a szemeit, és türelmetlenül meredt a pincérre. – Nehogy elrontsanak valamit!
Nooa idegei megfeszültek. Az a villa egyre csak csábította onnan a sarokból.
Lassan beszívta a levegőt, majd kifújta, hogy megnyugodjon és megerőltetett egy méltóságteljes mosolyt, és mintha a világ legfontosabb munkája lenne az övé, így szólt:
– Ígérem, mindent elkövetek, hogy problémamentesen élvezhessék az ebédjüket.
„Mennyivel szebb lenne a Föld emberek nélkül” – gondolta, miközben hátra ment a konyhába. Új vendégek nem érkeztek, így nem volt más dolga, mint megvárni, hogy az étel elkészüljön. Először a tésztát és a sajtot vitte ki.
 
– A bácsinak hosszú haja van – mutatott Nooara a kislány, mikor a pincér letette elé az ételt.
Az anyuka kuncogott és kedvesen Nooára nézett, aki igyekezett viszonozni a pillantást.
– Igen, hosszú haja van.
– Olyan, mint a Barbie-ban Erikának!
Nooa zavarában elpirult. Fogalma sem volt, ki az az Erika, de úgy döntött, délután elmegy a könyvtárba, és rákeres az interneten.
– Azért nem teljesen! – nevetett a hölgy, míg a férje csak a szemeit forgatta. – Bocsásson meg, Barbie korszaka van.
– Én a Transformerst szerettem – felelte Nooa visszafogottan, csak hogy fentartsa a társalgás látszatát. – Hozom a rántott húst.
Eric nekidőlt a falnak, és figyelte, ahogy Nooa visszamegy a konyhába, hogy kihozza a rendelést. Hallotta, miről volt szó az asztalnál, az anyukával még találkozott is a tekintete, és nevetett, amikor a kislány Nooa haját Erikáéhoz hasonlította. Ericnek volt egy kishúga, aki szintét a Barbie korszakát élte, de az Én kicsi pónim főcímdala is felhangzott néha a TV-ből.
Eric azon kezdett gondolkodni, vajon, hogy hangozhat finnül? Nem látott rá sok esélyt, hogy Nooa ismerte ezt a mesét, arra meg aztán még kevesebbet, hogy az intrójára is emlékezzen, de valahányszor arra került a sor, hogy Nooával beszélgessen, zavarba jött, és nehezen talált témát. Úgy gondolta, ez is meg fogja tenni, legfeljebb Nooa nevet egy jót.
 
Eric szerette volna Nooát nevetni látni. Sőt, most, hogy Eric jobban belegondolt, még nem is látta Nooát mindenről megfeledkezve kacarászni. Az imént is úgy állt ott az a család előtt az idióta gyerekkel, mint aki karót nyelt.
Eric azon kezdett gondolkodni, mivel lehetne Nooát megnevettetni. Talán, ha ketten lesznek, föloldódik valamelyest? Szép elképzelés, de a fiúnak voltak ezzel kapcsolatban kétségei. Egyáltalán Nooával szokott bárki viccelődni? Vagy ő szokott vicceket mondani?
Aztán eszébe jutott, hogy Nooa az előbb említést tett a Transformersről. Azt ő is szerette. Mármint az 1984-eset, a rajzfilmet. Ha egyre gondolnak, akkor Eric meg volt győződve, hogy Nooának Riadó volt a kedvence. Elképzelte, ahogy a hétéves kisfiú monitorokat rajzol magának papír alapon, celluxszal a falra ragasztja őket, és eljátssza, hogy jelentéseket tesz Megatron és az ellenséges transformerek közeledtéről Optimusnak.
Eric nem járt messze a valóságtól. Nooa valóban szerette a szerepjátékokat és tényleg Riadó volt a kedvence. De jóval idősebb korában látta a The Transformerst, és már itt, Angliában. Sokszor belegondolt, milyen jó volna megnézni a saját anyanyelvén is, de abban sem volt biztos, hogy egyáltalán leszinkronizálták-e finnre ezt a számára nagyon kedves kis sorozatot.
 
Nooa fogta a két, étellel megrakott tányért, és visszaegyensúlyozott velük az asztalhoz. A sült krumpli és a két szelet hús ízlésesen volt elrendezve egymás mellett, utóbbi alá salátát raktak, mellé pedig citromkarikát, de Nooa gyanította, hogy azt az értelmes gyereket nem a szépen összerendezett tányér fogja érdekelni, hanem a husi.
– Jó étvágyat! – mondta, és két könnyed mozdulattal lerakta az ételt.
– Köszönjük! – mosolygott a fiú anyukája.
– Éppen ideje volt – morgott a férfi, mintha Nooa nem is a feleségét és a gyerekét várakoztatta volna meg. – Megkérdezhetem, miért áll itt?
Nooa föl sem fogta a kérdést. Lesokkoltan állt és figyelte az ételt, amit a kisfiú, ügyetlenül, villával próbált felvágni, majd a szájába tenni. Pánikolva odakapott, és kiütötte a gyerek kezéből az evőeszközt.
– Ne edd meg! – kiabálta. A fiú megijedt, sírva fakadt. Az apja az idegtől remegve fölállt.
– Mi a franc baja van?!
– Önnek mi baja van?!
A húsból apró kukacok és férgek másztak elő. A kisfiú majdnem megette. Mi az, tán vakok ezek, hogy nem látják?!
Az étterem összes vendége elhallgatott, és feléjük fordult. Diane éppen ekkor jött ki a mosdóból, és választ várva kereste Eric tekintetét, aki elhúzódott a faltól, és odament az asztalhoz.
– Nooa, mi a baj?
– A pokolba is, nézd már meg! Ez az étel ehetetlen!
Ekkor az apuka tányérjából is kimászott valami. Nooa először azt hitte, hernyó, de ez annál sokkal nagyobb volt, és ahogy alaposabban szemügyre vette, meg kellett állapítania, hogy ez a valami inkább hasonlít egy százlábúra, csak hogy bármi is legyen, fekete volt és még egy százlábúnál is undorítóbb.
Nooa az asszony tányérjáért nyúlt, lesöpört róla mindent, majd erőből rácsapott vele a féregre. Erre Eric megragadta a karját, és szembe fordította magával.
– Nooa! Hagyd ezt abba!
– Ez az ember bolond! A pszichiátriára kell vinni! – dühöngött tovább a férfi.
– Fogja be, maga agyonművelődött! – rivallt rá Eric, közben megpróbálta Nooát félrehúzni.
 
„Lát téged és figyel,
az emberekben férget rejt el.
Azt, hogy elkapjon, ne hagyjad,
elméd fölött ne veszítsd el a hatalmad!”
 
Nooa ekkor hallotta először a gyerekek kántálását. Életében sosem rémült meg még ennyire. Idegesen kapkodta a fejét a helyiségben össze-vissza, és a hangok forrását kereste. Kirántotta a kezét Eric szorításából, és jobbra fordult. A sarokban egy szempár egyenesen a tekintetébe hatolt. Nem látott testet, nem tudta megmondani, hogy a szemek gazdája férfi-e vagy nő, csak azt, hogy azok a szemek gonoszok! A Gonosz szemei. A haloványkék íriszek és a nagy fekete pupilla... És az íriszek körül minden fekete.
Nooa kétségbeesetten elvette a fiú tányérját, és azzal a lendülettel, ahogy fordult, a szempár felé hajította. Ám addigra nem csak a szemek, de a férgek is eltűntek, Eric pedig közelebb került Nooához, így a tányér a másik pincért találta el.
Szerencsére nem sérült meg senki, egyedül a tányér tört darabokra a padlón. Nooa a szája elé kapta a kezeit. Könnyek csorogtak az arcáról és tehetetlenül zokogott. Mindenki őt nézte, az egyetlen hangforrás annak az idiótának a bömbölése volt, de azzal úgysem foglalkozott senki nem. 
Nooa mondani akart valamit, bocsánatot szeretett volna kérni Erictől, és megmagyarázni a helyzetet, de aztán a kántálás folytatódott.
 
„Kiadtad neki a gyengeséged,
tudja már, mivel rémíthet meg.
Védd magad, mert téged akar,
az Úr védelmével előle be nem takar!”
 
Nooa kétségbeesetten kirohant az étteremből, vörös, kidülledt szemekkel, reszketve és könnyezve. Eric az ajtóból utána kiabált, de Nooa vagy tényleg nem hallotta, vagy nem akarta meghallani. Csak rohant és rohant, kiszaladt az úttestre, a sofőrök dudáltak és mérgesen kikiabáltak neki az ablakon keresztül. Nem figyelt rájuk. Nem tudott figyelni rájuk. Csengett a füle, olyannyira, hogy azt hitte, megsüketül. A feje fájdalmasan lüktetett, miközben hangos suttogásokat hallott, mintha száz ember beszélt volna egyszerre visszafojtott hangerőn. Nooa egy szót sem tudott kivenni, ami csak még jobban idegesítette.
 
„Mi történik velem?!” – kérdezte magától bepánikolva.
A füleire tapasztotta kezeit, és gyors lépésekkel így folytatta a hazavezető utat.
– Niilo! Niilo! – úgy dörömbölt az ajtón, mint egy megszállott. Testvére pont zuhanyozott, de mikor tompán meghallotta öccse hangját, elzárta a csapot, a derekára tekert egy törülközőt, és gyorsan beengedte Nooát.
– Mi történt? Nem dolgozol? Úristen! Te sírtál! Nooa, mi a baj? Mondj már valamit!
– Nem tudom! – Nooa összeomlott a kanapé szélén, fölhúzta a térdeit, és előrehajtotta a fejét. Niilo mellé ült, együttérzőn megsimogatta a hátát. Próbálta nem kimutatni a türelmetlenségét, mert tudta, ha az öccse ilyen ramaty állapotban van, meg kell várni, míg összeszedi magát, és végiggondolja, mit is akar mondani.
– Nooa... – szólította meg az idősebb kedvesen. – Nincs semmi baj. Beszélj velem, szeretnék segíteni. Bármi is történt, hidd el, nem a világvége.
Nooa szemei a sok sírástól bedagadtak. Ha Niilo így látta az öccsét, akaratlanul is egy zombi jutott róla eszébe. A fiatalabb elővett egy zsebkendőt, hogy kifújja az orrát, és megtörölje nedves arcát.
– Ne csináld ezt, öcskös! Nem áll jól. Gyerünk, essünk túl rajta, a rossz már megtörtént, nem igaz?
Nooa vonakodva mérte végig a bátyját, majd halkan, kezdésképpen csak ennyit mondott:
– Őrültnek fogsz tartani.
 
Nooa összerezzent. Nem akart több gondolatot szentelni a múlt eme rettenetes töredékeinek, és nem volt hajlandó gyalog visszamenni Carterhez a történtek után. Összehúzta a kabátját és leintett egy taxit. Most először áldotta a doktort, amiért az nem hagyta, hogy a pénztárcája nélkül távozzon.
„Ha nem viszi magával, biztosan most lesz visszafelé a legnagyobb szüksége taxira.”
 
Nooa beszállt a sofőr mellé, megmondta a címet, és becsatolta az övét. Út közben volt ideje gondolkodni. Nem csak Niilóról, hanem arról, mit kezdjen az egész helyzettel. Legyen teljesen őszinte Carterrel? Mindenben? Valakivel muszáj volt megosztania a terheit, és úgy érezte, ezúttal nem a bátyjára kéne támaszkodnia. Tudta, hogy a harag és végső soron minden más érzelem is rossz tanácsadó, de a doktor higgadt viselkedése bizalmat keltett Nooában. Nem fogja tudni ezt egyedül végigcsinálni. Szüksége van Carterre.
– Csak nem buli volt valahol? – kérdezte a sofőr, aki amúgy egy meglehetősen idős férfi volt, félhosszú, mosdatlan hajjal, nagy pocakkal és cigarettaszag lengte körül az utasok nagy örömére.
– Nem, én csak hazaugrottam valamiért. Tudja, a következő napokban nem leszek otthon.
– Talán egy rokonnál nyaral?
– Rokonnak épp nem rokon. Egy barátom.
– Ó! Csak nem hölgy barát?
A férfi huncutul kacsintott.
– Nem, dehogy – Nooa nevetést színlelt.
– De barátnője csak van!
– Nincs, de jelenleg nem is hiányzik.
– Nem kell mondani! Tudom én, milyenek a nők!
– Valóban?
– Persze! Be nem áll a szájuk! A feleségem is annyit képes locsogni a semmiről. Tegnap is átjött a szomszédasszony, és mielőtt behívta volna, fél órát fecsegtek az ajtóban az orchideákról, vagy bánat tudja már, miről!
 
Nooa ebbe nem akart jobban belemenni. Nem tudott sokat a lányokról, csak azt, hogy furcsák. Sokat nevetnek és dobálják a hajukat. Vannak visszahúzódóbbak, de azokhoz meg nehéz közeledni. Ezt Niilo mondta neki. Nooa nem tudott nyilatkozni. Egyetlen egyszer próbált meg közeledni egy lányhoz. Dús, gesztenyebarna haja volt és szolidan sminkelte magát. Nooa szépnek látta, de nem mozgatott meg benne semmit. Azonban barátnőt szeretett volna és kedvelte Ninát, aki sokat olvasott, kedves volt, csendes és a többi srác szerint jobb feneke volt, mint bárkinek a suliban.
 
Nooát nem érdekelte a lány feneke, sem a mellei. Volt rajta pár kiló felesleg, ami miatt Nina gyakran panaszkodott, és arról beszélt, fogyóznia kéne, de Nooa megmondta neki az őszinte véleményét, miszerint ő szépnek látja és a fogyókúra fölösleges szenvedés volna, illetve azt is hozzá tette, hogy nem minden srác szeret fogpiszkálókat ölelgetni.
Nooa és Nina két hónapig jártak. Fogták egymás kezét, ez a fiúnak rendben volt, de ennél nem akart továbblépni. Ninának azt mondogatta, hogy nem szeretné, ha a lány úgy érezné, csak ki akarja használni, és az első alkalom után lelépni. A probléma ott kezdődött, hogy a barátnő, egy hónapot követően, nagyon elvesztette a türelmét, és az egyik randevún a belvárosban megcsókolta Nooát. A fiú reflexszerűen elfordította a fejét, de mikor meglátta a lány csalódott arcát és sírásra görbülő ajkait, gyorsan visszacsókolta, majd ahogy a filmekben látta, a derekára vezette a tenyerét, másik kezével pedig a dús hajzuhatagba hatolt. Innentől csókolóztak is.
 
A szakítás napján (Nooa elképzelni sem tudta, honnan vette Nina a bátorságot), a lány egy szenvedélyesebb smárolás közepette Nooa lábai közé nyúlt. A fiú összerezzent. Elhúzódott, és remegő kezei közé szorította a lány puha ujjait. Undort érzett, és ez megrémítette. Nem akart undort érezni attól, hogy egy lány megérinti, de nem volt képes leküzdeni a hányingert.
– Mi a baj? – kérdezte Nina értetlenül.
– Én... Nina, én nagyon sajnálom, de...
– De? De mi?
– Meleg vagyok.
Nooa nem tudta eldönteni, mi volt kellemetlenebb; magának és Ninának is bevallani az igazságot, vagy a pofon a dühös és felzaklatott lánytól.
– Felfordul tőled a gyomrom! – vágta hozzá Nina, és ezzel faképnél hagyta a (volt) barátját.
 
– Megérkeztünk! – kiáltotta el magát a sofőr, amire Nooa azonnal fölkapta a fejét.
– Mennyi lesz?
– Három, kereken.
Nooánal kereken három font volt. Átnyújtotta a sofőrnek, ám az nem vette el. Nooa kérdőn pillantott rá. Az öreg, úgy tűnt, mondani akar valamit, de hiába erőlködött, öklendezett, nem jött ki hang a torkán. Aztán rászkódni, majd fuldokolni kezdett. A nyálát köpködte a kormányra, majd hirtelen nagy mennyiségű vér tört elő a szájából.
Nooa megpróbálta kikapcsolni a biztonsági övét, de az beakadt, és hiába próbálkozott, nem tudott kibújni alatta.
 
– Ócska, átkozott tragacs! – szidta az autót, miközben a szenvedő férfit figyelte.
Nooa igyekezett az ajtónak simulni, nehogy az öreg összevérezze őt is. Segítségért kezdett kiabálni, de a parkoló szinte teljesen üres volt, embernek nyoma se, és nem volt, aki mentőt hívhatott volna.
Aztán a sofőr megmerevedett. Szája hatalmasra nyílt, szemgolyói kidülledtek és... meghalt. De ezzel nem volt vége. Az öreg torkából ugyanaz a nagyobbfajta ezerlábú mászott ki, ami az álmában Nooán is mászott, és ami fölfalta a kisebb százlábúkat.
 
Nooát elfogta a hányinger, ahogy az a féreg közeledni kezdett felé. Rángatta az övet, de az csak nem engedte, az ezerlábú pedig végül elérte. Épp úgy, mint az álmában megindult az ajkai felé. Mászott, mászott és mászott, ám amikor feljutott a fiatal férfi arcára, megállt. Fölemelkedett kissé, majd, mint aki megijedt, visszafordult, és eltűnt az autó sötét zugaiban.
Nooa alig kapott levegőt. Vér- és cigarettaszag vette körül, és ha mindez nem lenne elég, ott ült mellette egy hulla.
 
„Menekülj!”
 
Nooa tudta, hogy ez mit jelent.
Még vadabbul kezdte rángatni a biztonsági övet, közben tovább kiabált segítségért, hátha meghallja valaki.
„Nincs itt senki. Mondtam már, csak te és én.”
Nooa fölkapta a tekintetét. Az az ízekből, gyűrűkből álló test körbevette a kocsit, a feje pedig a Nooa melletti ablaknak simult. Szegény fiú! Nem tudta eldönteni, vajon hol jobb; benn a kocsiban a halott sofőrrel, vagy kint az ezerlábú lénnyel?
„Nagyon csúnyán viselkedtél. Büntetést érdemelsz.”
– A pokolba már! – rántott még egy nagyot dühösen Nooa azon a fránya övön.
„Ha letekered az ablakot, kiszabadítalak.”
– Egy frászt tekerem le! Bántani fogsz!
„Meglehet. De legutóbb is hamar hozzászoktál.”
Nooa hiába törte a fejét, nem tudta, hogy menekülhetne meg ebből a helyzetből. Várjon reggelig? Vagy jöjjön, aminek jönnie kell?
 
– Kérlek... – kezdte, utat engedve egy könnycseppnek, és az ablaknak nyomta a tenyerét, abban reménykedve, hogy talán ez a lény is képes érezni, és a lelkére tud hatni. Nevetséges ötletnek tűnt már akkor is, mikor eszébe jutott, de semmit nem veszíthetett vele. – Kérlek, ne bánts! Mert neked is van szíved, ugye?
„Mily szánalmas próbálkozás! Ámbár legyen. Úgyis jobban szeretem, ha kétségbeesett vagy és ellenkezel.”
Az ezerlábú fölemelte két lábát, és betörte az ablakot. Nooa épp időben fordította el a fejét, és tartotta fel a kezeit, hogy védje az arcát. Üvegszilánkok borították a lábát és a felsőtestét, amelyeket azonnal lesöpört magáról, miután a lény elszakította a biztonsági övet és kiengedte a kocsiból.
 
Mikor Nooa már a betonon állt, az ezerlábú eltűnt. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem mert tovább vacakolni a ruhájával, félt, hogy a szilánkok beleállnak a bőrébe, inkább rohanni kezdett Carter háza felé. Megnyomta a csöngőt és türelmetlenül várta, hogy a doktor felvegye a kaputelefont.
– Ön az, Mr. Järvinen?
– Jöjjön le! Van a parkolóban egy hulla!
– Egy hulla?
– Az ezerlábú lény megint itt volt! Miatta halt meg a sofőr!
– Mr. Järvinen. Nyugodjon meg, vegyen egy nagy levegőt...
– Cseszek a levegőjére! Fogja be és jöjjön le!
Carter lerakta a kaputelefont, és fáradtan felsóhajtott. Nem találkozott még ilyen heves és makacs fiúval, eddig minden páciense együttműködő volt és meg akart gyógyulni.
 
Felvette a kabátját és gondolván, hogy Mr. Järvinen elvárja tőle, hogy komolyan vegye őt és segítőszándékot tanusítson (ami a doktorban meg is volt, csak nem képzelt hullákkal, és őskorban sem látott méretű ezerlábúkkal kapcsolatban), így leszaladt a lépcsőn, majd kilépett Nooahoz a ház elé, aki azonnal a karja után kapott, és elvonszolta a parkolóig. Ott azonban Nooa ereiben meghűlt a vér és ezúttal nem a hidegtől.
A taxinak híre hamva sem volt. A lámpák fényében tökéletesen észre kellett volna venniük az autót, de az egyszerűen köddé vált. Huss! Eltűnt.
 
– Én ezt nem értem... – motyogta Nooa. – A taxinak itt kellene lennie a halott sofőrrel!
Carter egyáltalán nem volt meglepve. Abban reménykedett, talán ez majd felnyitja a páciens szemeit, aki végül hajlandó lesz pozitívan állni a gyógyszerekhez.
– Mr. Järvinen, nincs itt semmi. Csak képzelte. A sofőr kitette önt, majd ment a dolgára.
– Ez nem igaz! Egy ezerlábú mászott ki a szájából! Majd megjelent a lény is! Beakadt az övem, ő szedett ki az autóból!
– A lény segített önnek?
– Először bántani akart, de aztán nem tette... Dr. Carter, hinnie kell nekem! A lény először otthon támadt rám, a tűzlépcsőn másztam le, hogy el tudjak menekülni!
– Menjünk föl, Mr. Järvinen. Hideg van itt kint.
Carter finoman Nooa hátára helyezte tenyerét, aki mereven bámulta a parkolót, és először, úgy tűnt, mozdulni sem akar.
– Jöjjön! Nincs semmi baj.
 
Fönn a lakásban Nooa lerogyott a kanapéra. Végre volt valamilye, amivel bizonyíthatta volna, hogy nem őrült meg teljesen, mert hát ő hogy lett volna képes kitörni a taxi üvegét és ilyen brutalitással megölni valakit, anélkül, hogy hozzáért volna?
Carter készített Nooának teát, amit a páciens gépiesen vett ki a kezéből, de ahogy arra a doktor is számított, Nooa nem kortyolt bele azonnal.
A pszichiáter kelletlen felsóhajtott, és letelepedett Mr. Järvinen mellé. Szerette volna bevetetni vele a grogolint, de tartott tőle, nem ez volna a legmegfelelőbb pillanat.
– Nézze... – kezdte egy kis hallgatás után. – Tudom, mit érez most.
– Nem tudja.
– De igen. Mr. Järvinen, köztünk a bizalomhiány a legnagyobb probléma, méghozzá az ön részéről. Azt hiszi, nem értem meg, bolondnak tekintem és a bátyja pénze miatt akarok segíteni. Tudja mit? Ön cseszik a levegőre, én meg cseszek a bátyja pénzére! Ingyen ajánlottam fel, hogy vigyázok magára, azért, mert segíteni szeretnék. De nem tudok, ha nem engedi nekem.
 
Nooa belenézett Carter szemeibe. Nyomát sem látta álszentségnek és hazugságnak, a doktor őszintén beszélt. Nem bírta tovább. Kitörtek belőle az elmúlt hetekben elfojtott érzelmek, a félelem, a kétségbeesés és a rengeteg hallucináció okozta pánik.
Carter mellkasára hajtotta a fejét, az ingébe kapaszkodott, és sírni kezdett. A doktor zsebkendőt vett elő, az állát fölemelve kényszerítette Nooát, hogy ránézzen, majd megtörölgette az arcát.
– Szedje össze magát!
Nooa elvette a zsebkendőt Cartertől, de nem használta, csak a kezében gyűrögette.
A doktor a páciens minden mozdulatát és arcrezzenését figyelte. Látta rajta, milyen elveszett, és tudta, hogy valószínűleg magányosnak is érzi magát. Nehéz, ha azt hiszed, senki nem ért meg és minden, amit látsz, rettegésre késztet, és az őrületbe hajszol.
– Mr. Järvinen – Nooa fölnézett a doktorra, aki megértő mosolyt küldött felé, hogy kimutassa együttérzését. – Nyugodjon meg! Biztonságban van.
Előző részek
141
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
146
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
235
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
356
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Hasonló történetek
14631
Előrenyúlt megragadta a lány karjait. A fiatal lány úgy megijedt, hogy majdnem felsikoltott, de ekkor a férfi a másik kezét arcán végigsimítva előre csúsztatta és apró arcát megmarkolva befogta a lány száját. Egy határozott mozdulattal berántotta a bokorba. A lány szoknyája kicsit lecsúszott és érezte, hogy...
4584
Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: