Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

December - 3. fejezet: Fekete cseresznye

– Mr. Järvinen – miközben beszélt, Dr. Carter megérintette a törülközőbe csavart, konyhaszéken reszkető Nooa vállát. -, amit látott, az a legkevésbé sem volt valóságos. Ezt kell megértenie, és elfogadnia.
– Hogyne lett volna valóságos?! – csattant fel Nooa, és ellökte a doktor kezét. – Hisz meg is mutattam a sérüléseimet!
– Ha tudná, mi mindent láttam már a praxisom során, Mr. Järvinen!
– Ugye nem oda akar kilyukadni, hogy tudtomon kívül bántottam magamat?!
Carter nem válaszolt.
– Nem hisz nekem?! Hát legyen! Vigyen el egy orvoshoz, az majd elmondja magának, hogy igenis olyasfajta erőszak áldozata lettem, amit képtelen volnék magamnak okozni! Fizikailag képtelen!
– Rendben, elviszem egy orvoshoz. Mit fog neki mondani? „Bizonyítsa be a hitetlen pszichiáteremnek, hogy megerőszakolt egy gigantikus méretű ezerlábú”?
Nooa bele sem gondolt, miként hangzik ez hangosan kimondva. Nem tudja bebizonyítani, hogy minden, ami történt, igaz.
A tenyerébe temette arcát, ügyet sem vetve rá, hogy a törülköző lecsúszott a testéről. Nincs, aki segítsen. Nem tudja bebizonyítani, hogy nem őrült meg. Pedig nem őrült meg! Igenis veszélyben van, és erre figyelmeztették a hangok! Ezzel igenis foglalkozni kell, de egyedül képtelen megoldást találni!
Egyedül van!
„Nem vagy egyedül."
Nooa fölkapta a fejét, és körbenézett a helyiségben. Ez nem egy gyermek hangja volt. Egy férfié.
 
Mikor észrevette, hogy Carter elmélyülten figyeli, és tanulmányozza a reakcióit, lesütötte a szemét. Ostobaság volt áthívni a doktort. Addig kellett volna hívogatnia Niilót, míg föl nem veszi a telefont. Ő sem hitt volna neki, az bizonyos, de legalább nem olyan tekintettel méregette volna, mint Carter!
Bár, végső soron, megkérdőjelezhető, milyen tekintettel méregette őt Carter. Egyszerűen nem lehetett kikövetkeztetni, mi jár a fejében.
„Biztos a szemüveg az oka...” – gondolta Nooa.
– Mr. Järvinen, hívok egy takarítónőt. Utána ön megmosakszik, és lefekszik aludni.
– Nem akarok aludni! Rosszat fogok álmodni! És egyébként sem bírnék pihenni azzal a tudattal, hogy egyedül vagyok ebben a szörnyű lakásban, ezekkel a szörnyű gondolatokkal!
– Nem lesz egyedül. Itt maradok, míg el nem érjük a bátyját.
– Miért?
– Mit miért?
– Miért maradna itt?
Nooa most látta először Cartert elmosolyodni. Nem egy vidám mosoly volt, nem is élettel teli, egyszerűen csak őszinte. Nem kísérték felragyogó szemek, csak hideg csillanás az üvegen, és bénító nyugalom, mely erőszakosabban hatolt Nooa testébe, mint az ezerlábú az imént.
– Azt hittem, jólesik önnek a társaság.
– Igen, de...
– Nem az enyém.
– Nem... Úgy értem, de az öné, csak egyáltalán nem lenne muszáj itt maradnia.
– Nem muszáj. De szeretnék. Használhatom a telefont?
 
Nooa hamar elaludt. Dr. Carter tíz percenként benézett a hálószobába, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Ahhoz képest, hogy Mr. Järvinen az imént úgy akart lefeküdni aludni, mint más fogorvoshoz menni, épp csak letette a fejét, és már el is nyomta az álom. Erre Carter csak a fejét tudta rázni.
„Makacs fiú.” – gondolta, aztán huszadszorra is megpróbálta fölhívni Niilót, sikertelenül. Carter arra gondolt, hogy a férfi biztosan dolgozik. Vagy randevúzik. Mondjuk ez utóbbit kis eséllyel nézte volna ki belőle. Nem érezte túl egészségesnek, hogy a huszonhárom éves öccs együtt lakik a harminchat éves bátyjával, úgy, hogy itt van ez a másik lakás is. Nooa dolgozott, nem is voltak olyan tervei, hogy elköltözik?
„Végső soron eljött otthonról, mert nem bírt megmaradni a bátyja mellett” – Carter nekidőlt a konyhapultnak, és próbálta megérteni, mi történhetett. – „Már hallucinált, mikor úgy döntött, térre van szüksége. Mi történhetett köztük, ami mindenáron távozásra késztette, ha egyszer retteg, és nem akar egyedül lenni?”
A doktor úgy döntött, ha Niilo végre méltóztat felvenni a telefont, megkérdezi tőle. Utána tapintatosan rátér a leválási folyamatra, ami minden szülő-gyerek kapcsolatban meg kell, hogy történjen, de itt ez valamiért elmaradt. Nooa nem fog tudni leválni, ha a bátyja nem engedi, és Niilo sem tudja elengedni Nooát, mindaddig, míg az öccse meg nem próbál leválni. Nooának nem merte mondani, így is elég szétesettnek látta. De ha jobban lesz, neki vagy Niilónak lépnie kell. Nem függhetnek ennyire egymástól.
Mikor Niilo először a segítségét kérte, Carternek már abból föltűnt, ahogy az öccséről beszélt, hogy meglehet, túlságosan is ragaszkodnak egymáshoz. Jobban, mint kellene. Mindaddig, míg Niilo meg nem említette Nooa korát, a doktor egy fiatalka tizenévest képzelt maga elé. Még furcsállotta is, hogy Niilo Järvinen pont hozzá fordult segítségért.
Dr. Carter visszament, hogy megint ellenőrizze Nooát. Minden rendben volt. A fiú csak pozíciót váltott. Szemhéja meg-megrebbent, de olyan békésen aludt, mint egy angyal a fellegvárban. Mintha nem is a poklokat járná meg újra és újra.
 
Carter kíváncsi volt, Nooa miről álmodik. Talán ezúttal nem egy sötét decemberről. Miért ne álmodhatna egy kellemes, napos júniusról? Igen, álmodjon Nooa júniusról! A strandról, a virágokról és a kedvenc gyümölcséről.
Mi lehetett Nooa kedvenc gyümölcse? Carter a cseresznyére gondolt. Az úgy illett hozzá! Kívül puha, kemény maggal a közepén, piros és nagyon édes. Ha már a pirosnál tartunk, a doktor szerint hiába a cseresznye passzol leginkább Nooához, biztosan nem a piros a kedvenc színe. Talán a fekete. Elegáns és titokzatos szín. Nooa egy fekete cseresznye.
Carter halkan, nehogy felébressze Nooát, felnevetett. Úgy van. Egy fekete cseresznye. Mily szép ez a szó! Cseresznye. Elég hangosan kimondani, és összefut az ember szájában a nyál. És mily szép szín a fekete! Valahogy Nooához minden illett, ami szép és elegáns, de titokzatos.
Carter kicsit közelebb ment az ágyhoz. Segíteni akart ennek a fiúnak. Nem akarta, hogy féljen. A fekete cseresznye különleges, és boldognak kell lennie, még ha kifelé nem is azt sugározza.
Ugyanakkor nem tudta, mi tévő legyen. A hallucinációk rosszabbodnak, Nooa pedig már bántja is magát. Muszáj lesz hazamennie vagy Niilónak itt maradnia. A páciens nem maradhat felügyelet nélkül, a végén még komolyabb kárt tesz magában.
– Cseresznye – mondta Carter hangosan, és elgondolkodott. Aztán megcsörrent a telefon a konyhában.
 
– Alszik.
– Nem ébresztem fel.
Niilo és Carter beültek a konyhába. Niilo szerette volna megkínálni a doktort valamivel, de Nooa hűtőjében csak két üveg másfél literes kólát talált.
– Sajnálom – mondta Niilo, majd szórakozottan hozzátette: – Az öcsém hajlamos éhen halni, ha nem vagyok mellette.
– Tartottam tőle, Mr. Järvinen – Carter részéről a dolog cseppet sem tűnt mókásnak. Az idősebbik fivér arcáról le is hervadt az az erőltetett mosoly. A doktor figyelte Niilo reakcióit, aki szemmel láthatóan megértette a célzást. Elfordította a tekintetét, és zavartan végighúzta ujját ceruza stílusú bajuszán. Carter le merte fogadni, Niilo gyakran csinálja ezt. Minden embernek megvan a maga szokása, amivel kimutatja vagy levezeti a feszültségét.
Bárhogy is, úgy tűnt, Niilo tisztában volt vele, hogy a kapcsolata Nooával kicsúszik az egészséges kategóriából, de az nem tűnt egyértelműnek, hogy zavarja is-e.
– Tudja, hogy ez így nincs rendben, igaz?
– Nekem már csak ő van, dr. Carter. Nooa bizonyosan nem emlékszik, de mielőtt a szüleink meghaltak, a család gyakorta összejárt. A nagyszüleink havonta zsebpénzt küldtek nekem, Nooanak édességet, plüssállatot... Egyszer egy nagyon morbid majmot, amit az öcsém még most is az ágy alatt tart, hogy látnia se kelljen.
– De nem dobta ki.
– Nem. Mindig örül, ha kap valamit. Úgy vettem észre, olykor az ajándékok számára a szavaknál is többet jelentenek. A lényeg, hogy a család tartotta a kapcsolatot, mindaddig, míg a szüleink meg nem haltak.
– Nem veszi tolakodásnak, ha megkérdezem, hogyan történt?
– Már nem – mosolyodott el Niilo szomorkásan. – Nooa erre sem emlékszik, de nem egyszerre haltak meg. Anyát lelőtték, két nappal később apa öngyilkos lett. Elraktam a búcsúlevelét. Éppen a nyár végén akartam Nooát mindenbe beavatni, de aztán hallucinálni kezdett, és inkább a fiókomba tettem a levelet, hogy véletlen se találja meg. Nem akarom, hogy romoljon az állapota.
Carternek még nem volt lehetősége elmondani, hogy Nooa állapota igenis rosszabbodott, de előtte szeretett volna még pár apróságot kihúzni az idősebb fivérből.
– Lelőtték az édesanyját?
– A nyílt utcán. Egy őrült féltékenységi rohamában le akarta lőni a feleségét, mert az megcsalta, de a golyó véletlen az anyámat érte. A férfit a járókelők lefogták, és hívták a rendőrséget, majd a mentőket, de mire kiértek, anya már meghalt. Apa teljesen belerokkant.
– Az apja hibásan cselekedett, Mr. Järvinen.
– Ez így van. Sokáig haragudtam rá. Nooának azt mondtam, baleset érte mindkettejüket. Munkát kellett találnom, hogy tudjak legalább neki enni adni, és otthont biztosítani. Azelőtt orvosnak készültem, de félbe kellett hagynom az egyetemet. A középiskolában híradásipari technikus szakon tanultam, így tévészerelőként próbáltam elhelyezkedni, kevesebb sikerrel. A szüleinktől nem örököltem sokat, de a haláluk után, két évvel később a nagymama, nem sokkal ezután a nagyapa is meghalt, tőlük egy nagyon szép összeg maradt ránk.
– Azt hittem, önnek és Nooának nagynénje és nagybátyja is van.
– Van, de apának nem voltak testvérei. Anya szüleivel nem is nagyon találkoztam. Nem kedvelték apát.
– És az örökölt pénzből tartotta el magukat?
– Igen. Befejeztem az egyetemet, és most orvosként dolgozom egy kórházban.
– Mióta élnek Angliában?
– Azt követően költöztünk ide, hogy leérettségiztem.
– Értem. Térjünk vissza Nooára egy kicsit.
– Mi történt? Azt mondta, fölhívta önt, és segítséget kért. Újabb hallucinációk?
– Bántotta saját magát, Mr. Järvinen.
Niilo ajkai megremegtek.
– Ezt hogy érti?
– Elmondásai szerint egy óriási ezerlábú megjelent fölötte a fürdőszobában, miután bevette a gyógyszereket. Megpróbált kimenekülni, de elesett, az ezerlábú elkapta, és... megerőszakolta. Utána Nooa elájult. A karja és a lába megsérült, és bár további fájdalmakra is panaszkodott, komoly baja nem történt.
– Szentséges ég! Ezek szerint... súlyos az állapota.
– Ne hagyja egyedül, csak ennyit kérek.
– Nem tudom, hogyan oldhatnám meg. Nem tudok szabadságot kivenni, és még ha tudnék is, akkor sem maradhatnék addig, míg meggyógyul. A munkámat nem szívesen hagynám ott, de... ha azt mondja, nincs más megoldás, érte megteszem.
– Ne tegye, Mr. Järvinen. Ha felajánlhatom a segítségemet, én szívesen Nooával maradok, míg ön dolgozik.
Niilo egész testében rándult egyet. Meglepett, bárgyú mosolyra húzta a száját, és elgondolkodva a hajába túrt.
– Nem is tudom. Nem szeretnék önnek gondot okozni.
– Nem okoz. Ahogy mondtam, szívesen megteszem.
– Miért?
– Hibákért, Mr. Järvinen. Hibákért, melyeket nem akarok megint elkövetni.
– Nos, lekötelez, dr. Carter. Köszönöm. Mennyit...?
– Hibákért, Mr. Järvinen, nem pénzért.
– Ó! Ebben az esetben átjönne holnap?
Carter jelentőségteljesen körbenézett.
– Jobban értékelném, ha Nooa inkább nálam időzne. A legegyszerűbb, ha átcuccol hozzám, van egy vendégszobám.
– Értem – mondta Niilo, miközben a doktor tekintetét követte. – Nem áll szándékomban megtartani ezt a lakást. Ha Nooa kiköltözött, fölújítom, és eladom. Eddig nem volt szívem megtenni. Itt laktam, mikor elkezdtem az egyetemet. De, dr. Carter, hozzánk is átjöhet.
– Valahogy úgy érzem, Nooa nem akar hazamenni. Említette, hogy összevesztek.
– Összevesztünk, de nem igazán értem, mitől van úgy kiakadva. Időnként veszekszünk. Semmi kirívó nem történt legutóbb. Nem is tudtam hová tenni, mikor összepakolt egy bőröndöt, és mintha nem is ültem volna a konyhában kigúvadt szemekkel, kiviharzott a lakásból.
– Lobbanékony a fiatalember. Mindazonáltal, ha „semmi kirívó” nem történt, más oka kell legyen a költözésnek.
– Micsoda?
– Mr. Järvinen, nincs valami, ami zavarja Nooát a lakásában? Esetleg nem ott laktak a szüleivel?
– Nem. Azt a házat már eladtam. Abból a pénzből vettem a mostani otthonunkat.
– Akkor? Nehezen tudom elhinni, hogy tényleg csak ön volt az indok.
Niilo elgondolkodott. Mi lehet az oka, hogy Nooa nem akar otthon lenni? Az öccse látott dolgokat, és Niilo nem hitt neki, csak nyugtatni próbálta, Nooa pedig teljesen kikelt magából, és kiabálni kezdett a bátyjával.
Mondott valamit, amit Niilo nem hitt el. Ezután ment el. De talán nem is az volt a baj, hogy Niilo nem hitt neki. Hanem az, amit Nooa mondott.
– Nooa azt mondta, van egy férfi a szekrényében. Végül nem is volt hajlandó a szobájában aludni, úgyhogy átjött hozzám, nagyon kellemetlennek érezte a dolgot.
– Egy férfi? Nem részletezte?
– Mivel látta, hogy nem hiszek neki, nem.
Carter bólintott. Visszafogottan viszonozta Niilo illendő, de a legkevésbé sem őszinte mosolyát. A doktornak egyelőre nem volt több kérdése, így látván, hogy Niilo szeretne egyedül maradni, és megvárni, míg az öccse felébred, fölállt, és kijelentette, hogy indulnia kell. Niilo még egyszer megköszönte a segítséget, és kikísérte Cartert a lépcsőházba.
 
Már Niilo is elaludt ültében, mire Nooa felébredt. Meglepődött, hogy a fivérét látja maga mellett, és nem Cartert, de ugyanakkor meg is nyugodott. Niilo itt van. Niilo vigyáz rá.
Niilo mindenbe beleszól.
Nooa elmosolyodott, és körbenézett a szobában. Most minden rendben van. Niilo itt van, és Nooa nem hall hangokat.
Ránézett az ébresztőórára. Reggel négy óra volt, kint sötét, de a szobában égett az éjjeliszekrényen a lámpa. Niilo nyilván olvasott, de a könyv, ami ekkor már földön pihent, kiesett a kezéből. A feje oldalra dőlt, egyik karja a karfán, a másik lógott a levegőben. Nagyon békés kép volt ez Nooának, egyedül a bátyja nyakát sajnálta, amit biztos meg fog érezni, ha majd fölébred.
Nooa hangtalanul kimászott az ágyból, kivett a szekrényből egy plédet, amit a bátyjára terített, aztán, a recsegő padlóval küzdve, kilopakodott a hálóból. Megtorpant a fürdőszoba előtt, és a küszöbön állva farkasszemet nézett a káddal. Fülelt, figyelt, de semmi jele nem volt, hogy más is lenne rajta és a bátyján kívül a lakásban.
Óvatosan odament a csaphoz, és kivette a fürdőszobaszekrényből a gyógyszerét, hogy bevegye a reggeli adagot. Utána a legnagyobb sebességével húzott ki a fürdőből, át a konyhába, ahol aztán becsukta maga mögött az ajtót. Villanyt kapcsolt, és gyorsan fölmérte a helyiséget. Minden csendes volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott.
Megfőzte a szokásos reggeli kávéját, és letelepedett az asztalhoz. Niilo tejszínhabbal szereti, jó sok tejjel és édesítőszerrel, de ő feketén és magában. Egy időben még próbáltak reggelente együtt kávézni, de míg Niilo ezt afféle félórás programnak tekintette, Nooa csak fogta a csészét, kortyolt belőle kettőt, és volt-nincs kávé.
Niilónak fontosak a közös programok. Szeret Nooával ide-oda járni, elrángatja magával bevásárolni vagy csak ki az utcára kicsit sétálni. Nooa inkább otthon maradna, de a bátyja kedvéért hajlandó kimozdulni a házból. Számára mindegy, hogy csinálnak is-e valamit vagy nem. Bőven elég az is, ha csak ülnek egymás mellett, és mindketten elfoglalják magukat.
 
„Ha már egyszer hagytad bejutni,
nem tudsz tőle megszabadulni!”
 
Nooa gyomra görcsbe rándult. Idegesen megrázta a fejét, és tépegetni kezdte a pizsamáját. Csupasz talpát leengedte a szék lábai között húzódó köztes rúdról a hideg kőre. Ez kellőképpen lezsibbasztotta az agyát, és ki tudott verni minden mást a fejéből.
– Vegyél fel zoknit!
Niilo hangját hallva összerezzent. Hátrafordult, és figyelte, ahogy a bátyja álmosan bebotorkál a konyhába, és leül mellé egy székre.
Nooa érzései azzal kapcsolatban, hogy Niilo itt van, egy pillanat alatt megváltoztak, mikor a bátyja kedvesen rámosolygott. Kedvesen... Úgy, mintha csak ezt akarná mondani: „Teljesen megértem, hogy nincs ki mind a négy kereked.”
Nooa fészkelődni kezdett.
– Beszéltél Carterrel? – kérdezte.
– Igen. Holnap átmész hozzá – mondta Niilo óvatosan, közben az öccse minden rezzenését tanulmányozta, és felkészült a legrosszabbra. De nem érdekelte, Nooa akarja-e vagy sem. Nyilvánvaló volt, hogy nem, de Niilo nem akarta megvárni, míg a testvére hason szúrja magát.
Jó lett volna, ha van még családtag, akire rábízhatta volna az öccsét, és aki szívesen segített volna, de kedvesség és megértés helyett lekezelő hangnem és aljas pletykák érkeztek volna válaszul, ebben biztos volt.
– Minek? – Niilo pontosan erre számított. Nooa tekintete elsötétedett, a hangja színtelenné vált, és türelmetlenül kopogtatni kezdett körmeivel az asztallapon.
– Hogy legyen melletted valaki. Reggel be kell mennem dolgozni. Este jövök érted kocsival, szóval pakolj majd össze.
– Nem.
– De igen.
– Nem! – Nooa dühében az asztalra csapott. Niilo nem foglalkozott vele.
– Nem nyitok vitát.
– Nem akarok Carterrel lenni! És veled sem! Azt hiszitek, megőrültem!
– Zavarodott vagy, Nooa. Zavarodott és kétségbeesett. Mindketten jót akarunk, és egyedül kevés volnék. Dr. Carter fölajánlotta a segítségét.
– Mintha eddig sokat segített volna!
– Ne csináld ezt velem, Nooa! Egyetlen kérdés van: jobban akarsz lenni, vagy nem?
– Nem akarok jobban lenni, mert nem tudok jobban lenni! Hogy bizonyíthatnám be neked, hogy mindaz, amit látok, valóságos?
Niilo nem válaszolta meg a kérdést. Abban bízott, hogy talán, majd, ha mindennek vége, az öccse máshogy fog tekinteni mindenre... Mindenre, amit Niilo tett eddig érte. Nem gonoszságnak és bizalmatlanságnak fogja majd fel, hanem szeretetnek és segítségnek.
– Vegyél fel zoknit! – ismételte meg.
– Nem kell zokni.
– Akkor legalább takarózz be.
– Nem kell a takaró.
Niilo fölállt. Nooa háta mögé lépett, és megölelte. Az öccse sosem volt egy ölelkezős típus, de Niilo mellett hozzászokott, hogy ha valami érzelmesebb, kényelmetlenebb vagy vidám, ünneplésre méltó esemény történik, ölelkezni kell.
Az ölelés jó. Az ölelés az ölelés, de nem mindegy kitől kapjuk és kinek adjuk. Nooa egyedül Niilónak engedte meg, hogy megölelje. Az étteremben, ahol dolgozott, volt egy srác, aki mindig ölelkezni akart. Nooa, a másik pincér, Eric, és az a pincérlány, Diane, nem győzte tartani tőle a távolságot, de az Istenért nem akarta megérteni, hogy az effajta viselkedés nem munkahelyre való.
Niilo sem szívesen ölelt meg mást Nooán kívül, de őt bárhol és bármikor. Az igazat megvallva, nem volt tisztában a ténnyel, hogy az öccsének nem a testi érintés a szeretetnyelve. Nem is foglalkozott ilyesmivel, hogy szeretetnyelv, neki a szeretet szeretet volt, nem számít, ki hogyan mutatja ki.
Nooa sosem említette neki, mennyire megijed, mikor a bátyja ráveti magát hátulról a konyhában vagy az utcán megsimogatja a karját. Először mindig felhúzza magát, de ahogy belenéz Niilo ragyogó, érzelmes tekintetébe, már nincs is kedve vitába szállni.
– Nooa.
– Mi az?
– A kedvemért menj el Carterhez. Engedd, hogy segítsünk.
Igaz, nem azonnal, de a fiatalabb bólintott. Ettől Niilo egy kicsit megnyugodott.
Reggel Niilo elment, de este már vissza is jött Nooáért, ahogy azt megbeszélték. A kocsival megálltak Carter házától nem túl messze egy parkolóban, ahol Niilo még egyszer megpróbálta megértetni az öccsével, hogy a legjobbat akarja neki, és nem rossz szándékból küldi Carterhez.
Nooa kiszállt, elindult, és bár ő nem nézett vissza, Niilo addig figyelte, míg az alakja el nem veszett az emberek, a hangzavar, az autók és a levelek kavalkádjában.
Folytatások
151
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
142
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Előző részek
235
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
357
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Hasonló történetek
5233
Ekkor megpillantott valami mélyen kavargó sötétséget érkezni a folyosó másik végéből. Elkezdett futni, lábai önkéntelenül mozogtak, előre a lámpakapcsoló irányába. Nem tudta, miért csak, hogy el kell érje a kapcsolót, hogy újra fény legyen...
8650
Ekkor egy vastag asztalt állítottak föl. A két lányt levették a póznáról levetkőztették és olajjal kenték be. Az asztalra kötözték őket egymás mellé. Fejük egymás mellett volt. Az ősz törzsfőnök az asztal mellé lépett. Végigsimította a két fiatal izmos testet...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: