Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

December - 2. fejezet: A lény

Ahogy a szél felerősödött, Nooa összehúzta a kabátját. Lehajtott fejjel rótta az utcákat, és próbált mihamarabb a bátyja lakásába érni a Joiner Streeten. Természetesen ez nem az a lakás volt, amiben Niilo lakott. Ide költözött be Nooa azt követően, hogy összeveszett a fivérével.
Próbált nyugalmat erőltetni magára a telefonhívás előtt. Dr. Carternek igaza volt. Nooa szereti Niilót. Sőt, ő az egyetlen ember, akit szeret. Mást nagyon nem is ismer. Nincs senki, akivel szoros kapcsolatot tartana. Neki mindig csak a bátyja volt.
Nehéz lenne letagadni, hogy ők ketten testvérek. Igaz, Niilo magasabb, és a haját is rövidre vágva hordja, de pici orruk, a szemöldökük íve, szép, formás ajkaik, és keskeny, álmodozó, barna szemeik megegyeznek. A beszédük, a hanglejtésük szintúgy hasonló, tekintve, hogy együtt nőttek fel, ez nem olyan meglepő.
Könnyedén elbeszélgetnek különféle témákról, és ugyanilyen könnyedén vesznek össze a legkisebb apróságokon is.
Nooát némileg megnyugtatta, hogy még csak délután négy óra van, és ilyen sokan járnak kint az utcán. Nagyobb biztonságban érzi magát, mint keddenként, mikor a terápia este nyolckor fejeződik be, és bármely sötét zugban megbújhat valaki, hogy aztán megtámadja, megerőszakolja, kirabolja, vagy elhurcolja, hogy a szerveivel kereskedjen.
Nooa elővette kabátja zsebéből a kulcsát, és kinyitotta a már jól ismert, minden nap látott lépcsőház ajtaját. Ott bent viszont nem volt senki. Csak a csend, épp, mint az erdőben. Nooa ellenőrizte a postaládát, de közben végig remegett a keze. Gyorsan elvette a szórólapot, és beledobta a kukába. Nem foglalkozott vele, hogy mellé esett, nem érdekelte semmi, csak jusson fel a másodikra, a lakásába, mielőtt… Igazság szerint ő maga sem tudta, mi történhet, milyen veszély fenyegeti, de úgy érezte, nincs biztonságban.
Be kell zárnia az ajtót és meghúznia magát. Utána igyekszik olyan hosszasan vonalban maradni Niilóval, amennyire az lehetséges. Félt, nagyon félt, és utálta, hogy ezt be kell vallania a bátyjának, de tudta, ő meg fogja nyugtatni. Hallani akarta, hogy Niilo azt mondja, kaikki järjestyy, „minden rendben lesz”. Gyakran mondogatta neki kicsi korában, gyakran mondogatta az elmúlt években is. És ha Niilo azt mondja, minden rendben lesz, akkor az bizonyosan úgy is lesz.
Nooa elforgatta a kulcscsomóján a legnagyobb kulcsot, általánossá vált szokásaként, mintha kopók üldöznék, beugrott a lakása előterébe, és bevágta maga után az ajtót. Kapkodva bezárta, még a láncot is beakasztotta, utána, mint mindig, megfordult, és köszönt a szobáknak.
„Megjöttem!”
 
Az előtérben levette a kabátját és a cipőjét, aztán befordult a konyhába, ahol kopott konyhabútor és egy régi étkezőasztal fogadta, fehér járólappal, egy kisebb ablakkal, barna függönnyel és halványsárga falakkal.
Valójában az egész lakás ugyanolyan keserves állapotú volt, mint a konyha, de Nooa eldöntötte, ha vége a terápiának, visszamegy a bátyjához. A pulton levő telefonért nyúlt, és bepötyögte az otthoni lakás számát. Türelmesen várta, hogy a készülék kicsengjen, közben idegesen babrált a zsinórral. Titkon remélte, hogy Niilónak más dolga akadt, talán nem is hallja, hogy csörög a telefon, de a fivére kisvártatva felvette, és beleszólt a kagylóba.
– Igen, tessék?
– Én vagyok – felelt Nooa az anyanyelvükön, de mintha nem is ő beszélt volna. Szíve szerint elfojtott volna minden hangot, minden szót, de azok csak jöttek, érzelmektől túlcsordulva.
– Nooa – fivére hallhatóan meglepődött. Az ő hangja is elérzékenyült, hivatalosból kedvesre váltott. Nooa látta maga előtt, ahogy Niilo leül az otthoni nappaliban a kanapéra, és érdeklődve előre dől. – Hazajössz?
A fiatalabb megrökönyödött. Nem épp erre a kérdésre számított. Sőt, nem is gondolta volna, hogy ez a téma így fogja fölütni a fejét.
Niilo szeretné, ha hazajönne.
– Igen – mondta Nooa egy kis szünet után. – De majd, ha jobban leszek.
– Tudod, engem nem zavar.
– Tudom. Én csak…
– Haragszol rám.
„Pokolba a korral! Miért vagy tizenhárom évvel idősebb, mint én?”
– Nem. Tényleg nem.
– Meg kellene beszélnünk.
– Igen. Ha hazamentem, leülünk és beszélünk.
– Jól van. És hogy vagy?
– Dr. Carter azt kéri, legyek türelmes. Ha nem múlnak el a hallucinációk, felír egy másik gyógyszert.
– Ezek szerint skizofrénia, ugye?
– Szerinte igen.
– Nem vagy túl meggyőző.
– Nem, mert szerintem meg igenis többről van szó! Nehogy már huszonhárom éves koromban derüljön ki, hogy dinka vagyok! Arról nem is beszélve, hogy Carter gyógyszerei fabatkát sem érnek! Vajon miért?
– Nem vagy dinka. Carter pedig két éve még Anglia egyik legjobb pszichiátereként volt ismert. Tudja, mit csinál. Bízz meg benne!
– Nem vagyok beteg! Nincs miből kigyógyítani! Az álmaim valósak, és figyelmeztetnek valamire! Amit látok az valóságos!
– Mit látsz?
– Férgeket! Bezárom az ajtót és az ablakokat, hogy ne tudjanak bejönni, de álmomban a hangok valami veszélyesebbre figyelmeztetnek! Azt mondják, óvakodjak a lénytől, ki ezer lábon jár!
Niilo tehetetlenül felsóhajtott. Segíteni akart, de nem tudott. Mondaná azt az öccsének, hogy teljesen elment az esze? Nem, természetesen ilyet sosem mondana. De elszorult a szíve, miközben Nooa kétségbeesetten győzködni próbálta a hallucinációi valóságosságáról.
Niilo azt akarta, hogy az öccse hazajöjjön, hogy vele legyen, és tudjon rá figyelni. Bűntudata volt, hogy Nooa retteg, és nincs mellette. Azon gondolkodott, mivel tudná meggyőzni, hogy igenis haza kell jönnie.
– Hiszel nekem, Niilo?
Az idősebb elhajolt a kagylótól. Haragudott magára, mert nem volt Nooával. Oda kellene mennie? Nem. Az öccse ezt biztosan nem akarná.
– Átmehetek hozzád?
– Ez a te lakásod.
Niilo elmosolyodott. Úgy tűnik, ő és Nooa ugyanolyan ügyesen kerülik ki az egymásnak feltett kérdéseket.
– Szóval?
– Inkább én hozzád.
– Csinálok ebédet.
– Niilo.
– Hmm?
– Munkát kellene keresnem.
– Nem, Nooa. Ne járj úgy, mint az étteremben.
– Rosszul érzem magam, hogy csak te dolgozol.
– Ne érezd. Ha… - Niilo elnyelte a „ha majd jobban leszel” folytatást, mert azzal csak megválaszolta volna Nooa kellemetlen kérdését. - …vége a terápiának, keresünk neked valamit.
– Niilo, félek. Érzem, hogy valami rossz fog történni.
– Nem fog. Kaikki järjestyy. Ígérem.
– Szeretlek, Niilo.
– Tudom. Várlak holnap.
 
Nooa lerakta a telefont. Nem akarta, de valahogy olyan erőltetettnek érződött ez a beszélgetés, értelmetlen lett volna folytatni.
Elhúzta a függönyt, és kipillantott az őszies, szép, de szomorúsággal teli tájra. Még csak öt óra, de már majdnem teljesen sötét van.
Úgy döntött, gyorsan lefürdik, utána pihen egy keveset, és tudatosan kizárja az álmait.
Kivett a hálószoba szekrényéből egy tiszta törülközőt. Mielőtt belépett volna a fürdőszobába, rápillantott az előtérre. Rossz érzése támadt.
„Ne nézd!”
„Csukd be az ajtót!”
Nooa megijedt. Álmodik talán?
Nem. Ez nagyon is valóság.
Figyelte az előteret, de nem látott mozgást. Nincs itt semmi.
„Bent van a házban.”
Az adrenalin túláradt a testében, és becsapta az ajtót. Bent van a házban, bent van a házban…
„Óvakodj a lénytől, ki ezer lábon jár!”
Na, jó! Talán mégis igaza van a doktornak és Niilónak!
A fürdőszobapolchoz ment, és kivette a Grogolint. Alig bírta lecsavarni a doboz tetejét, úgy remegett a keze. Kivett egy tablettát, berakta a szájába, majd elvette a fogmosópoharat, töltött bele vizet, és annak segítségével lenyelte a gyógyszert.
Innentől nincs semmi baj. Tudatos kizárás! Elkezdheti most is.
Kibújt a ruháiból, a törülközőt a mosdótál szélén hagyta. Megengedte a vizet a kádban, jó forró vizet, hogy el tudjon lazulni. De jól jönne most egy könyv! Segítene kizárni a gondolatokat! De tartott tőle, csak horrort hozott magával. Nem feltételezte, hogy ilyen sokáig itt fog tartózkodni, pedig otthon vannak enyhébb krimik is.
Nooa beszállt a kádba, elzárta a csapot, és kényelmesen kinyújtotta a lábait. Általában beletelik egy kis időbe, míg hozzászokik a víz melegéhez, de most olyan könnyedén ment! Egy pillanat alatt ellazult, és hagyta, hogy az egész teste a forróság alá merüljön. A fejét a kád falának támasztotta. Vonakodott, hogy lehunyja-e a szemét, hisz mást sem hallott Niilótól, minthogy veszélyes fürdés közben elaludni, de végül annyiban maradt, ha úgy érzi, hogy perceken belül elnyomja az álom, kiszáll, megszárítkozik, és átvonul a hálóba.
Mozgolódást hallott, mintha valami csúszna mászna, de nem közvetlen mellette. Tompán hallotta, jóval kintebbről. Nem is az előtérből, inkább a lépcsőházból.
„Mintha hullát vonszolnának!” – első nekiindulásból megrettent, milyen keserű humora van, de végül elmosolyodott. Egyértelműen csak Mrs. Smith viszi le a szemetet. Valahogy ilyen tájban szokta, bár Nooa a legtöbbször fölajánlja a segítségét. Ne szegény néninek kelljen levonszolnia a lépcsőn azt a nehéz zacskót, amiben elsősorban macskaalom és teafilterek vannak. Tessék, már megint a tea!
 
„Vigyázz! Vigyázz!”
„Jó, vigyázok. Még a végén sampon megy a szemembe…”
„Bent van a lakásban!”
Nooa megrázta a fejét. Átkozott hangok! Távozzatok!
Hiába minden, nem tudott megnyugodni. Egyre csak azon kattogott az agya, hogy valami van a lakásban.
De nincs semmi a lakásban! Csak Nooa. És az ő agyszüleményei. Ez nem valóságos! Carter is megmondta. Annyi fog történni, hogy gyógyszert váltanak és kész. Nooa megmondja neki, hogy a Grogolin nyavalyát sem ér, meséljen bármekkora csodát a többi beteg!
„Hagytad bejutni! Óvakodj! Óvakodj!”
Nooáak kezdett nagyon elege lenni. Lebukott a víz alá, azzal a gondolattal, hogy mikor följön, a hangok megszűnnek. Följött. Eltűrte a bőréhez tapadt, nedves hajtincseket, és letörölte a vizet a szempilláiról.
„Menekülj!”
Utána kinyitotta a szemeit.
Először ledermedt. Nem jutott szóhoz. A légzése elakadt, ajkai megnyíltak, pupillái kitágultak, ő maga teljesen lebénult.
Az agya nem volt képes földolgozni, hogy amit lát, az valóságos.
Egy hatalmas, fekete ezerlábú, mely olyan hosszú volt, hogy éppen csak elfért kicsit megtekeredve a fürdőszobában, olyan lábakkal, melyeknek mozgása azt a hatást keltette, mintha egymás mellé kirakott dominók dőltek volna el sorban egy pöccintés hatására, és melyekkel együtt szélesebb volt a gyűrűkből összeálló teste, mint maga a kád.
De nem csak dominószerű, csápokra emlékeztető lábai voltak. Hanem öt pár hatalmas végtagja is, melyeket aranyszínű, görbített lándzsákhoz lehetett volna hasonlítani. Elsősorban azokkal tartotta magát.
Undorító látványt nyújtott, ahogy a kád széleire támaszkodott, fejét alig egy méterre tartva Nooáétól, aki kizökkent sokkos állapotból, és felsikoltott. Kivetette magát a kádból, mikor észrevette, hogy nyitva az ajtó. Fogalma sem volt, hol sérült meg, mije horzsolódott, csak a véres járólapot látta, mikor félig mászva, félig járva próbált kijutni a fürdőből.
A lámpa villódzni kezdett. A sötét váratlanul érte, és nem vette észre a küszöböt. Elesett. Hátra fordította a fejét, hogy a villanások közepette lássa, mit csinál az a valami ott a kád fölött. De éppen csak a háta mögé pillantott, a lény már ott volt, és fölé magasodott.
Nooa négykézláb akart előrehaladni, de ahogy egyik kezét lerakta, ropogós, kellemetlen hangot hallott, és nyálkás nedvességet érzett a tenyerén. A gondolat is taszította, hogy megtegye, de úgy érezte, mégis meg kell tennie, így fölemelte a kezét, hogy lássa, mit nyomott össze. Egy nagyobb százlábú darabjait látta a padlón, és még sok másik élőt, melyek izegtek-mozogtak mindenfelé. Ahogy Nooa tekintete két villanással később a falra siklott, ahol még ledermesztőbb látvány fogadta. Ezekből a kis férgekből ott jóval több volt, mint a padlón, és mit sem törődve azzal, hogy nem férnek el, gond nélkül keresztülsétáltak egymáson.
– Segítsen valaki! – ordította torka szakadtából, és kétségbeesetten sírva fakadt, miközben térddel és tenyérrel próbált átmászni a rovarokon.
Aztán nedvesnek ható kis lábacskák fogták meg, és emelték fel a földről. A lény teljesen az alhasához nyomta, mialatt Nooa küzdött, kapálózott, és szabadulni próbált.
– Segítség! Segítség! Valaki! Könyörgöm!
Eztán már fel sem fogta, mi történik. Annyit tudott, hogy fájt. Nagyon fájt. Elképzelhetetlen volt számára az egész helyzet, és próbált gondolkodni, mit tegyen, rájönni, miért történik mindez, de ahogy a gyötrő kín a testébe hatolt, egyszeriben minden kitörlődött az agyából. Talán el is hányta magát. Biztosan elhányta magát. Az ereje elszállt, és csak a karok tartották őt. Rengeteg kar. Ezer kar! Erősen szorították, és nem engedték. Végül Nooa már nem kapálózott. Csak volt, mint valami báb madzagokon.
Nyöszörgött egy ideig, de lassan az is alábbhagyott. Félt, hogy talán vérzik. Félt, hogy talán meghal. Aztán érezni sem maradt ereje. Vér, halál, el sem jutott az agyáig. Ez fájdalom. És mindent elnyomott, ami segíthetett volna szabadulni.
 
Nooa elájult. A fürdőszoba küszöbén ébredt, a saját hányásában, véresen. A kapálózás közepette a karja is megsérült, nem csak a lába. De ezek nem voltak olyan nagyon komoly sérülések.
Megpróbált fölkelni, de a legapróbb mozdulat is fájdalmasnak bizonyult. Főleg ott hátul, ott lent... Az ajkai megremegtek, és forró könnycseppek gördültek le az arcán, ahogy kezét levezette a fenekéhez. Aztán az ujjaival ellenőrizte magát. Ekkor másik kezét a szája elé kapta, nehogy felordítson.
– Fáj, nagyon fáj! – sírni kezdett megint. Erőtlenül az ajtófélfába kapaszkodott, és lábra kényszerítette magát. – Niilo... Niilo...
Esetlenül, mezítelenül, védtelenül a konyhába dülöngélt, és felhívta a bátyját. De csak a hangposta válaszolt. Többször is újrapróbálkozott, de Niilo csak nem vette fel a telefont.
Nooa félt. A bátyját akarta. „Kaikki järjestyy."
– Segíts, Niilo! – Nooa elterült a hideg kövön, és megoldáson gondolkodott. A rendőrség nem hinne neki. Még ő sem hitt magának! Niilo nem veszi föl. Nincs, akihez fordulhatna. Egyedül van, rosszul van, és retteg. Sosem érezte még magát ennyire gyengének, és kétségbeesettnek.
– Dr. Carter...! – Nooa megerőltette magát, és fölült. Megint a telefonért nyúlt, és bepötyögte Carter számát. Bár a név- és telefonszám memóriája borzalmas volt, most gondolkodás nélkül, automatikusan kezdte nyomogatni a gombokat, és a készülék kicsengett. Dr. Carter fölvette.
– Itt dr. Joseph Carter beszél. Mit tehetek önért?
– Segítenie kell! Segítsen! Kérem! Nagyon kérem...! Nagyon...! Nagyon! – Nooa újfent csak sírt. Pedig nem így akarta kezdeni. Közölni akarta a tényeket, utána a fájdalmairól beszélni, majd tanácsot kérni. Mindezt a lehető legkevesebb kétségbeeséssel a hangjában, ehelyett teljesen kiborult.
– Mr. Järvinen? Mi történt?
– Itt volt... És fáj! Istenem, nagyon fáj!
– Nem hallom rendesen... Mr. Järvinen, nyugodjon meg, és mondja el, mi a baj! Lassabban!
– Itt volt... Az ezerlábú lény itt volt! És egy csomó féreg! Férgek... Annyi, annyi féreg! Véres a fürdőszoba... Föl kell takarítanom, de... úgy fáj! Istenem! Segítsen... segítsen!
– Véres? Mr. Järvinen, ne csináljon semmit. Otthon van? A Joiner Streeten?
– Igen.
– Rendben van. Odamegyek, addig is nyugodjon meg!
– Siessen! Kérem!
– Sietek, Mr. Järvinen, csak nyugodjon meg!
Dr. Carter lerakta a telefont.
Folytatások
151
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
142
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
147
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Előző részek
357
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Hasonló történetek
4584
Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...
5233
Ekkor megpillantott valami mélyen kavargó sötétséget érkezni a folyosó másik végéből. Elkezdett futni, lábai önkéntelenül mozogtak, előre a lámpakapcsoló irányába. Nem tudta, miért csak, hogy el kell érje a kapcsolót, hogy újra fény legyen...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: