Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

December - 1. fejezet: A páciens

– Meséljen az álmairól, Mr. Järvinen – kérte dr. Carter a fiút megint, türelmesen, gépiesen.
Talán túlzás Nooára a fiú szót használni, hisz tavaly decemberben töltötte be huszonharmadik életévét, de gyermekes arcát, olyan nagyon kis pici orrát, és vékony testalkatát látva senki meg nem mondaná pontosan a korát. Csendes is volt. Percekig szótlanul ült a kanapén, felhúzott lábakkal egy paplan alatt, melyet Carter terített rá, és gondolataiba mélyedve meredt az őt és a doktort elválasztó kisasztalra, melyen mézes-citromos tea gőzölgött egy fehér bögrében, arra várva, hogy Nooa megigya. De nem akarta. Elege volt a teából, az ízéből és abból, hogy öt percenként ki kell járnia a mosdóba. Carter szerint a tea jó, Nooa szerint nem. De a páciens nem akart még ezen is vitatkozni.
– Nincs mit mesélnem – szólalt meg végül Nooa kelletlen. Hátradobta hosszú, dús, barnásszőke haját, aztán ártatlan, fátyolos tekintettel nézett a doktor üveg mögé rejtett szemeibe.
– Vannak még rémálmai?
Carter mindenben Nooa ellentéte volt. Magas és férfias, öltönyt hordott nyakkendővel, megengedte magának a bajuszt és egy kis visszafogott szakállat is, de a haja sosem haladhatta meg a két centimétert!
Nooanak egyáltalán nem egy pszichiáter jutott róla az eszébe. Egy ügyvéd vagy ilyesmi, de ez a túlnyomóan magabiztos és erőteljes kisugárzás nem adott okot azt feltételezni, hogy Carter emberek panaszait hallgatja. Pontosabban csak hallgatta. Harmincöt évesen úgy döntött, hogy a munkának vége, de egy évvel később Nooa testvérének kedvéért elvállalta a fiatal férfit, noha az árát is megkérte.
 
– Mindig vannak.
– Hallucinációk?
– Úgy gondolja, itt ülnék, ha nem lennének?
– Betartja a kéréseimet?
– Igen, de még mindig nem értem, mi értelme van az egésznek! Netalán, ha nem olvasok horrort, van időm gondolkodni, hogy miért nem kapcsolhatom be a TV-t?
– A módszereim működnek. Mindenkinél.
Nooa morrant egyet. Ezt a bátyja miatt csinálja, hogy megnyugodjon. Igen, kizárólag a bátyja miatt! Nem őrült meg, és nem is skizofrén. Ő tényleg látja, amit lát. De egy ilyen pszichomókusnak aztán magyarázhat! Ez a munkája… hogy hülyének nézzen embereket vagy adott esetben ő csináljon hülyét belőlük.
A bátyja persze nem értett volna egyet. Majdnem összevesztek, mikor Nooa nem akart elmenni az első terápiára.
„Aggódom érted!”
Sokat gondolt a bátyjára. Igazság szerint majdnem mindig rá gondolt. Szerette. És gyűlölte.
Niilo mindenbe beleszól!
Mert Niilónak mindig igaza van.
Nem, Niilónak nincs mindig igaza! Ő olyan idegesítő! Folytonosan vitatkozik.
Niilo csak jót akar.
– A gyógyszerek? Szedi őket? – kérdezte Carter.
– Már féldobozzal elfogyott, de semmit nem segít! Ezek nem hallucinációk!
– Ezt már korábban megbeszéltük. Legyen türelmesebb!
– Miért nem figyel rám?!
– Figyelek, hogyne figyelnék? De ha részéről nincsen bizalom, a figyelmem semmit nem ér.
– Őrültnek tart. A bátyám szintúgy őrültnek tart. Meg amúgy az egész családom is.
– Szívesen hallanék a családjáról.
Nooa gúnyos vigyorra húzta a száját.
– Nem válaszolt, hogy őrültnek tart-e vagy sem.
– Az egy kérdés volt? Ezek szerint bizonytalan? Megerősítést vár tőlem?
– Nem vagyok őrült, ne elemezgessen!
– Miért ne? Ezért fizetnek.
– Talált, süllyedt.
– Mondja, mit akar nézni a TV-ben?
– Nem tudom. Furcsa, hogy zavar, mert eddig sem nagyon tévéztem. Olvastam.
– Horrort, ugyebár?
– Többnyire.
– Máris többet mondott, mint az elmúlt két hétben.
Nooa kiegyenesedett. Tekintetével megkereste az órát.
Szerette ezt a szobát. Minden olyan tisztának tűnt. A kék, behúzott függönyök, a kék kanapé, amiben ő ült, a kék fotel, amiben a doktor ült. A halványabb kék szőnyeg, a még haloványabb falak. A folytonos teaillat pedig nyugtatóan hatott Nooára, bár még mindig ki nem állhatta a teát.
– Lejárt az időnk – mondta Nooa, és ledobta a pokrócot.
– Nem számít. Ha úgy érzi, most hajlandó mesélni, meséljen.
– Az álmaimról?
– Hallgatom.
 
„Hollók s varjak kárognak,
beleikben férgek mászkálnak.
Mária szemeiből vér folyik,
Gonosz szolgája a Földre levetettetik.”
 
Nooa visszaterítette magára a plédet, és eldőlt a kanapén. Jól bevackolta magát, és a plafonra meredt. Nem fog Carter szemeibe nézni, de mesél neki, ha ez kell. Két napja az Isten se vehette volna rá, hogy bármit is mondjon. Az előző három találkozó annyiból állt, hogy Nooa a teáját bámulta, a doktor pedig beszélt hozzá. Beszéddel próbálta beszédre rávenni.
Carter tudta, ha kitartóan türelmes, Mr. Järvinen beszélni fog. Sosem vallott még kudarcot. A neve ismert volt egész Angliában és Európa szerte. Találkozott már Nooához hasonló nehéz esetekkel, és mindet megtörte. Nooánál ez viszonylag gyorsan ment. Mégis, valahol furcsállotta őt. Tapasztalatai alapján kétféle beteg járt hozzá: aki meg akart gyógyulni és akit meg akartak gyógyítani. Hogy Nooa melyik volt? Épp ez volt a furcsa. Mindkettő és egyik sem.
Elhitte, hogy amit látott, az valóság, de a bátyja kérésére mégis úgy döntött, eljár egy pszichiáterhez hetente kétszer. Nem akarta, mégis betartotta a Carter-szabályokat, ahogy ő nevezte. Nem nézett televíziót, nem olvasott felkavaró, szomorú és ijesztő könyveket, nem csinált magának izgalmas elfoglaltságokat, és szedte az állítólag „fantasztikus, de Nooa még sosem hallott róla” gyógyszert.
Nooa újságokat sem nagyon olvasott, de nem azért, mert nem szabadott. Egyszerűen nem kötötte le. Hacsak nem szúdokut talált benne vagy keresztrejtvényt.
– Minden álmom egy mondókával kezdődik.
– Mondókával?
– Valamikor ugyanaz, valamikor más. Mintha vagy öt gyerek állna neki kántálni, és bevisszhangoznak mindent az álmom helyszínén.
– Miket kántálnak?
 
„Óvakodj a lénytől, ki ezerlábon jár,
óvakodj a lénytől, ki ezer karral ölel át!
Óvakodj a férgektől, és zárd be jól a házat,
a Gonosz így ajtót nem nyithat, s te magad
védve vagy!”
 
– Figyelmeztetnek vagy csak férgekről beszélnek. Emlegetnek valami „Gonoszt” is. Gyakran kérik, hogy zárjam be az ajtókat és az ablakokat.
– És megteszi?
– Nem – a páciens hazudott. - Van, hogy nem is rímekben beszélnek, csak rám kiabálnak.
– Mit kiabálnak?
– Óvakodj. Ne engedd a bőröd alá. Ne beszélj róla. Ajtót nyitsz neki.
– Ön mit gondol erről?
– Nem gondolok semmit, csak félek, ennyi.
– Többnyire hol játszódnak ezek az álmok?
Nagyon régen egyszer, volt egy sötét december. És ebben a sötét decemberben volt egy erdő. Kiszáradt, a magasba nyúló, fekete fák alkották. Élettelen fák. Esett a hó, de ég helyett, ha az ember a fölfelé kapaszkodó ágakat vette szemügyre, csak feketeséget és sötétséget látott. De azért a pelyhek zavartalan hullottak, alkottak egy kísérteties és havas tájat.
Nooa nem tudja hol van, csak elindul valamerre. Bakancsban erőszakolja a szűz havat, ahogy egyszerre halad előre és semerre. Fél, kétségbeesik, és pánikol.
 
„Óvakodj a lénytől, ki ezer lábon jár!
Óvakodj a Gonosztól, ki kinyitná házad ajtaját!
Ha suttogást hallasz, menekülj!
Máskülönben észrevétlenül a közeledbe kerül!”
 
Nooa megáll. Érzi a hideget, csípi fedetlen kézfejét, sápadt arcbőrét, de nem törődik vele. Letörli szempilláiról a havat, és a távolba mered. A csönd őrjítő, a halkan ropogó hó a talpa alatt úgyszintén, és a sötétség, hogy tőle tíz lépésre a fák már beleolvadnak a feketeségbe, úgyszintén őrjítő!
Lenéz a lábaira. Százlábúk másznak felfelé a combján. A lábszárán egy sosem látott, hatalmas, fekete ezerlábú halad a többi féreg nyomában. Amelyiket utoléri, azt megeszegeti. Csócsálás közben a kis férgek csúnya kis lábaikkal kapálóznak, és próbálnak szabadulni.
Nooa rosszul lesz. Legszívesebben lesöpörné magáról a férgeket, de ő sem érti miért, meg se moccan. Újra a feketeség felé fordul, és megrémül, mert valami a távolból visszamered rá. Nem látja mi az, ember-e vagy ördög, de azt a szempárt tökéletesen kiveszi a homályból. A szempárt. A haloványkék íriszek és kitágult pupilla mögött minden fekete. Ébenfekete. Olyan fekete, amelyről a fény sem verődik vissza.
 
„Óvakodj a lénytől, ki ezer lábon jár!”
 
Nooa megint lefelé néz és felkiált. Az ezerlábú már minden férget megevett, mi eddig a ruhájába kapaszkodott, és már jócskán a nyakán tapicskol aprócska lábaival, gyűrűkből álló, alkar hosszúságú, fekete testét minden irányba csűri-csavarja. Egy váratlan pillanatban behatol Nooa szájába, utat keres magának a torka felé, de sosem tart az álom addig, hogy a féreg mélyebbre másszon. Nem is mindig játszódik le ez a jelenet, de valahányszor igen, Nooát mintha elbájolták volna, úgy áll a fák között, és nagyra nyitott szájjal, öklendezni vágyva bámul a semmibe, várva, hogy felébredjen.
– Mindig ugyanott. Decemberben, egy sötét erdőben. Általában férgek másznak rajtam. Százlábúk, ezerlábúk. Közben hallom a gyerekek suttogásait.
– Írja le nekem részletesen az erdőt.
És Nooa részletesen leírta az erdőt. Még az ijesztő szempárt sem hagyta ki, melynek gondolatától többször átfutott rajta a hideg. Elmesélte, mit érez az álmai közben. Nem csak retteg, de olyan, mintha folyamatosan figyelné valami. Talán az a szempár. Még ha ő nem is veszi észre, ő már akkor látja Nooát, mikor a fiatal férfi belép az álomba.
– Valójában, nem csak álmomban érzem, hogy figyelnek – bukott ki Nooaból, és várakozón dr. Carterre nézett.
– Talán most is?
– Nem, itt sosem. És otthon sem. Amikor kilépek az utcára, az ugyanolyan, mintha az álmomban lennék. Érzem, hogy figyelnek, és azt hiszem, követnek is.
– Eddig a skizofrénia egyértelmű jeleiről számol be.
– Akkor miért nincs hatása a gyógyszereknek?
– Ez egy jó kérdés.
– Sőt, mintha az elmúlt két hétben csak rosszabbodtak volna a „hallucinációk”!
– Ne túlozzon. Amit adtam, egy rendkívül speciális gyógyszer, és nem szerezhető be akármelyik gyógyszertárból a sarkon. A javaslatom, hogy várjunk még, és ha továbbra sem látunk eredményt, áttérünk a Latudára.
– Miért nem azzal kezdtünk?
– Mert a Grogolin eddig mindegyik páciensemnél bevált, meglepődnék, ha ez alól maga kivétel lenne. Térjünk rá a decemberre. Mi az első három szó, ami eszébe jut erről a hónapról?
– A karácsony, a hó és a születésnapom.
– Semmi rémisztő? Vagy szomorú?
– Nézze, még csak ötletem sincs, az álmom miért pont decemberben játszódik. Talán csak fontos a sok ünnep miatt! Nem gondolom, hogy bármily jelentősége van.
– És a férgeknek?
– Sosem szerettem őket, de nincs beteges fóbiám sem.
Dr. Carter, csak úgy, mint ezideáig, szorgalmasan lejegyzetelte, amit fontosnak értékelt, de igyekezett tartani a szemkontaktust a páciensével, így gyakran fölpillantgatott a lapokból.
– Igyon teát!
Nooa a bögréért nyúlt, kelletlen ivott néhány kortyot, aztán mintha lekváros-mákos húslevesbe kellett volna belekóstolnia, elfintorodott. Hú, de utálta a teát!
Majd belegondolt, milyen kegyetlen sorsuk van a tealeveleknek. Lefőzik őket, hogy aztán citrommal és mézzel elnyomják természetes ízüket, és vannak olyan faragatlan fickók, mint Nooa, akik eldöntik, hogy gyűlölik a teát, és még hozzáadott ízek ellenére sem akarják meginni.
 
– Min töpreng ennyire? – érdeklődött Carter, mikor észrevette, milyen elmélyülten bámulja a páciens a nem régen vett fehér bögrét.
– A skizofrénia elméletének esélyeit növelné vagy csökkentené, ha azt mondanám, a tealevelek keserű sorsán?
– Talán egyik sem. Mondana pár szót a családjáról?
– A szüleim rég meghaltak. Nyolc éves voltam ekkor. A bátyám félbehagyta az egyetemet, és elment dolgozni.
– Ezek szerint magához vette önt?
– Így is mondhatjuk. A többi rokonnal nem is tartom a kapcsolatot. Mind Finnországban élnek, és nem kíváncsiak sem rám, sem a bátyámra. Karácsonykor esetleg fölhívnak.
– Ez alapján arra következtethetek, hogy ön és a fivére között erős és jó kapcsolat van.
– Nem annyira, mint hiszi.
– Miért? Összevesztek?
– Niilo mindenbe beleszól… és úgy tesz, mintha mindig neki lenne igaza! A terápia kezdete óta nem is beszéltünk.
– Úgy vélem, ez neki jobban fájhat, mint önnek – jegyezte meg Carter, és kibővítette néhány információval a papírjait.
– Én voltam az, akit megbántottak!
– Lehet, de mit is mondott? Nyolc éves korától felelt magáért. Az ön egész élete az ő felelőssége volt. Hatalmas teher. Ő volt az, aki etette, ruháztatta önt, és „ha mindenbe beleszól”, akkor felteszem, nem hagyta magát figyelmen kívül. Törődött magával, jól mondom?
– Próbált.
– Igen. Ily módon úgy érezheti, mivel sokat tett Önért, amiben igaza is van, nem érdemel effajta magatartást az ön részéről. Együtt laknak?
– Most nem.
– Mikor költözött el?
– Egy hónapja.
– Mert idegesítette, hogy a bátyja mindenbe beleszól.
– Úgy van! Szerintem ebben nekem van igazam.
– Talán, mert azt érzi, a fivére nem hagyja létezni.
– Tehát ön megérti.
– Hmm. Igen, de megértem a bátyját is. Ahogy már mondtam, ő felelt magáért tíz éven keresztül. Érthető, ha bele akar szólni mindenbe, hisz hozzászokott. Jó szándékból teszi.
Nooa nem reagált. Tudta, hogy a doktornak igaza van, de nem akarta, hogy igaza legyen! Niilo idegesítő! Niilo mindenbe beleszól! Csináld ezt! Csináld azt! Ezt ne csináld! Azt ne csináld! Az ég szerelmére, Nooa már nem gyerek!
De Carter szavai szíven ütötték. „Ez neki jobban fájhat, mint Önnek.” Lehet, tényleg így van. Niilo mindenbe beleszól, Niilo idegesítő, de nem akar rosszat.
– Miért nem beszél Niilóval? Biztosan meghallgatná.
– Biztosan. De őrültnek tart! És ezért gyűlölöm!
– Nem gyűlöli, haragszik. De a fivére segíteni akar, ahogyan én is. Niilo szereti magát. Nagyon szereti. Ő volt az, aki megkért, hogy foglalkozzam önnel. Most menjen haza, hívja őt fel, és beszélgessen vele!
– A vitánkról?
– Csak ha ő hozza föl. Addig meg tegyen úgy, mint aki nem haragszik.
– De ez nem igaz!
– Nem, de a fivére kedvéért meg fogja tenni. Mert szereti Niilot. És ha a vitára terelődik a szó, higgadtan beszámol a bátyjának a problémáiról, és megkéri, próbáljon meg változtatni. Fölkapni a vizet, és lelécelni a lehető legrosszabb megoldás. Igya meg a teát, aztán kikísérem, jövő hét kedden pedig várom. De ha baj van, nyugodtan hívjon fel. Bármikor.
Nooa nem szólt semmit, csak bólintott.
Folytatások
151
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
142
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
146
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
235
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és mindenki más is az ellenkezőjét gondolja. A kérdés már csak az, hogy fogja bebizonyítani, hogy a gyógyszerek, amiket kötelezően szednie kell, hatástalanok? És ha ez sikerül, képes lesz minden szörnyűséggel és titokkal szembenézni, melyek akár tönkre is tehetik őt egy életre?
Hasonló történetek
6240
A Halál-sziget egy erdei tavánál egy húsz éves fekete hajú amazon lány és egy huszonöt éves magyar fiú fürdött. Bár ezt inkább nevezhetném „hancúrozásnak” mint fürdésnek. A fiú átölelte a nála húsz centivel alacsonyabb amazon lányt és megcsókolta...
4584
Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: