Csak Ő 5

Mámorosan ébredtem. Mintha átittam volna az éjszakát. Fejem iszonyatosan fájt, nem bírtam felkelni az ágyból, nagyon szédültem. Mikor nagy nehezen feltápászkodtam, akkor vettem észre, hogy Emmának hült helye sincs. Elképesztő, gondoltam megkapta amit akart, lefektetett, majd itthagyott én pedig barom létemre beleléptem a csapdájába. A telefon csörgés szakította meg gondolataimat. Kikeresgéltem a táskámból, majd a kijelzőre pillantottam. Chris, remek, hogy fogok vele beszélni ezek után. Mély levegőt vettem, majd felvettem.
-Szia kicsim. Minden rendben? - kérdezte.
-Szia. Persze, minden oké.
-Na, és milyen New York? Jól kijöttök Emmával?
Mint emlegetett szamár, abban a pillanatban lépett be az ajtón egy tálcával a kezében.
-Ooo, persze, nagyon helyes lány. - dadogtam.
-Ennek örülök, de figyelj csak, biztos minden rendben? Furcsának tűnsz és nem hívtál az este, kezdtem aggódni.
-Persze persze, minden oké. Hát annyira fáradt voltam az út miatt, hogy egyből lefeküdtem.
Emma ekkor már az asztalnál ült, ördögi mosoly volt az arcán. Nyilván élvezte ezt a helyzetet és ahogy hülyét csinálok magamból.
-Rendben szivem. Akkor később beszélünk. Mond meg Emmának, hogy ne hajtson túl a munkával, mert meggyűlik velem a baja. - mondta nevetve.
-Persze persze.
-Szeretlek. Puszi.
Anélkül, hogy visszamondtam volna, lecsaptam a telefont.
-Megnyugodhat, nem terveztem, hogy túlhajtalak, legalábbis nem munkával.
-Nagyon vicces.
Még csak most vettem észre, hogy milyen jól néz ki reggel. Haja fel volt fogva, ujj nélküli pólót viselt, így szabadon láthattam összes tetoválását. Imádtam őket, talán ez a stílus őrjített meg annyira benne.
-Azt hittem leléptél. Megkaptad amit akartál nemde?
-Talán igen, de nem csak egyszer akarom, hanem újra és újra és újra. Amúgy reggeliért voltam. Hoztam egy kis kávét is. Éhes vagy?
-Baromira.
Szótlanul ettünk. Még most sem tudtam, hogy mit kellene mondanom neki az együtt töltött éjszaka után. Csodás volt bevallom, de nem ismétlődhet meg.
-Eljönnél velem vacsorázni? - szakított félbe a godolkozásból.
-Hogy mi? - kérdeztem döbbenten.
-Vacsorázni vele. Hívhatjuk randinak is.
-Nem randi. Egy ital és ennyi.
-Akkor én most elugrom a városba és 7-re visszajövök a nem randinkra.
-Rendben - mondtam szemeimet forgatva.
Eljött az este 7 és valamiért úgy éreztem magam mint egy tini. A szívem vadul kalapált és nagyon izgatott voltam. Pontban 7-kor belépett az ajtón. Csodásan nézett ki, a lélegzetem is elállt. Zakót viselt feher inggel, ami fel volt könyökig tűrve. Haja göndör fürtökben hullott a vállára.
-ööö, nagyon jól nézel ki - dadogtam.
-Köszönöm. Mehetünk?
-Igen.
Egy menő helyi klubba hozott. Leültünk egy asztalhoz, majd iszogatni kezdtünk. Elég hamar fogytak a piák egymás után.
-Most le akarsz itatni, hogy megint az ágyadban kössek ki? - kérdeztem. Ekkor már jól be voltam csiccsentve.
-És ha azt akarom, ellenkeznél?
-Semmi kifogásom.
A fenébe is Emily, úgy viselkedsz mint egy cafka, szedd már össze magad.
Épp egy halk szám kezdett el játszani, rögtön felismertem, ugyanis ez volt a kedvencem. A say you love me.
-Imádom ezt a számot.
-Akkor táncolj velem.