Couch Surfing 1.rész

Írta: Steffi25
Fordította: Petur
Az eredeti megjelent: 2010. október 24.
===
A „telekocsi” a berlini adótoronynál rakott ki, meg kellett keresnem Micha lakását. Tudtam, hogy az valahol a város másik végén fekszik – és még volt egy jó órányi időm. Micha valójában az éjszakai szállásomat jelentette reggelig, másnap akartam folytatni az utamat Prágába, az arany városba. Tavaly keresztül-kasul beutaztam Franciaországot – és jó tapasztalatokat szereztem az úgynevezett kanapé-szörffel. Idén sem akartam lemondani arról, hogy egyetemista költségvetésemből tegyek egy kelet-európai túrát Budapestig és vissza.
Az S-Bahn elvitt egészen az Ostkreuz-ig, onnan már gyalog oda lehet érni. Két háztömb – és a háza előtt álltam. Mivel még maradt egy kis időm, átolvastam a kinyomtatott profilját. 26 éves, képzett fizioterapeuta, szívesen sakkozik, lóg a barátaival és szenvedélyes Depeche Mode rajongó. De igazából ez nem érdekelt: csak egy ágyat bocsát a rendelkezésemre. Alig raktam el a cetlit a táskámba, megszólított valaki:
– Hallo, Elisa!
Igen, ez ő volt. Üdvözöltük egymást, és elvezetett a lakásához. Második lépcsőház, harmadik emelet, szép régi ház.
Micha bemutatta nekem a két lakótársával bérelt lakást. Övé volt a legnagyobb szoba egy kis erkéllyel. Ő maga épített egy jókora magas ágyat, alatta található egy kis kanapé, amin – azt kinyitva - lazán alhat két ember. Különösen büszke volt a magas ágy erős fagerendáira, amin az eddigi kanapé-szörfösök örökítették meg ottjártukat - igen, ezt másnap nekem is meg kell tennem mindenképpen, mielőtt tovább indulok. Aztán máris az ágybérlők törzstémájánál jártunk: tapasztalatcsere a kanapé szörfről. Igen, ezzel órákat lehetne eltölteni, de időközben megkordult a gyomrunk. Micha nem egy mesterszakács, de még nem is volt szüksége főzési tudományára. Hiszen a szomszédban üzemelt egy pizzéria, ahol minden pizza 2,20 euróba került. És ha az embernek nincs kedve pizzához, akadt még itt döner árus, indiai, görög, pakisztáni, kínai, amit csak szem-száj kíván – egyedül McDonalds nincs. A kedvező árú pizza mellett döntöttünk és visszamentünk a bérlakásba. Az estét a közös konyhában töltöttük egy kis borral, teasütivel és a két bérlőtársnő egyikével.  Miután a lány úgy 11 körül elvonult az úgynevezett lakrészébe, én is az alvóhelyem előkészítésével kezdtem foglalkozni.

Átcseréltem a ruháimat. Csak a bugyit és a hálóinget, meg a biztonság kedvéért a melltartót hagytam még magamon. A szobában Micha kinyitotta a kanapét, és én valósággal beleugrottam az aznapi ágyacskámba. Épp miután lefeküdtem, Micha nagyon udvariasan megkérdezte, hogy a nap lezárásaként nem akarok-e még egy masszázst? Valami kifogást kerestem. És akkor beugrott: hiszen Micha fizioterapeuta, ki mondhat akkor nemet? Kényelmesen lefeküdtem, Micha felhúzta a hálóingemet, a hátsóm mögé térdelt, és gyengéd mozdulatokkal kezelésbe vette a hátamat. Igen, ez jó! Rögtön éreztem az erős, tapasztalt kezeit, amik gyorsan felkutatták a feszült helyeket. Miután három alkalommal akadt el az ujja a melltartóm pántját kerülgetve, felajánlottam neki, egyszerűen kapcsolja ki – így sokkal jobb. Jó 30 perc masszázs után úgy éreztem, hogy igazából már mindenhonnan kifutott belőlem a feszültség – de Micha még bevetett néhány kényeztető trükköt a készletéből.
Aztán megkísérelt a hátamra fordítani. Nem tudtam, hogy kicsit tiltakozzak-e, hiszen a melltartóm nyitva volt. Tulajdonképpen nem akartam felfedni magamat. De miközben ezen gondolkoztam, már a hátamon voltam, ő pedig egyáltalán nem mutatott nagyobb érdeklődést a melleim iránt. Nem, igazi profiként kezdett egy hasmasszázsba. Még nem volt ilyen élményben részem, de nagyon jól esett. Röviden egymás szemébe pillantottunk, fokozatosan váltogatott a profi masszázsfogások és néhány nem egészen helyénvaló fogás között. Nagyon óvatos mozdulattal érintette meg a mellem alsó oldalát, aztán végig simogatott a bugyim szélénél, megkerülte a melleimet.  De nagyon ügyesen csinálta, nem olyan nyilvánvalóan. Ha direkt megragadta volna a mellemet, azt mondtam volna:
– Ok, fiú. Ennyi volt.
De így olyan kellemes bizsergést idézett elő, amit szeretek. És bár csak néhány órája ismertük egymást, azért biztonságban éreztem magamat a keze alatt.
Aztán ismét a hasamra fordított, és újra a hátamat masszírozta. Eközben inkább véletlenül érzékeltem, hogy ő már felizgult. A vállam és a gerincem mellett a popsimat is egyre jobban bevonta a masszázsba. Elvesztettem az időérzékemet. Éreztem, ahogy a keze a lábaim között is megmarkolt. Általában tiltakoznék ilyenkor – de a belső hang azt mondta most, hagynom kell magamat. Szinte elolvadtam, ahogy felfedezte az erogén zónáimat. Ilyen pasit még sohasem ismertem, aki engemet ilyen intenzíven simogatott. Közben észrevettem magamon, hogy egészen felizgultam. És lassan világos lett számomra, mi lesz ennek az egésznek a vége. De most magam is ezt akartam. Lassan kezdtem belemenni a játékába.
Újra a hátamra fordultam, és kezét a bugyimhoz vezettem – hogy megérinthesse a szegélyt. Aztán gyengéd nyomást gyakoroltam a kezére, ezáltal elkerülhetetlenül lehúzta a bugyimat. Megértette. Aztán gyengéden húztam a fejét a szemérmem irányába. Egyből elkezdte nyalni – és emellett kezével a combjaimat masszírozta.   Nem csak a keze volt fürge, a nyelve is isteni, könyörtelen. Nyögéseim mind hangosabbak lettek, egyszerre fáztam és melegem volt. A medencém egyre jobban rázkódott, de ő folytatta a leckét, a nyelve újra és újra a csiklómnak ütközött. Egy csodálatos orgazmussal ajándékozott meg – és miközben lassan lecsillapodtam, a fiú annyit mondott:
–  Veled akarok lenni!
Egy ilyen befejezés után lehetetlen egy férfinek nemet mondani – ez erkölcsileg nem igazolható. Én sem akartam nemet mondani. Gyorsan elővarázsolt egy óvszert és máris tettre készen állt.
Micha a hátára feküdt – át akarta adni nekem a kezdeményezést. Ezért ráültem és a farka lassan kezdett belém nyomulni. Jó volt magamban érezni. De nem csak farka, Micha kezei sem nyugodtak. Ilyent még egy férfivel sem éltem át. Éreztem a farka lüktetését. Egyre vadabbak, hangosabbak lettünk. Aztán Micha átvette az irányítást és átváltottunk kiskanál-nagykanál helyzetbe. Elárulta, ez az ő kedvenc pozitúrája. És tényleg megtapasztalhattam, hogy most Micha igazán rákapcsolt. Kezével masszírozta a mellemet, közben hátulról vadul be-ki csúszkált. Aztán éreztem, ahogy a farka mind jobban rángatózik, miközben spermáját a kondomba lőtte. Én ugyan sajnos még egyszer nem élveztem el – de így sem volt rossz. Még összebújtunk kicsit úgy, hogy a kezét rajtam hagyta, aztán együtt aludtunk el a kanapén.

A következő reggelen felébredtem és megállapítottam, hogy nem sok időm van a Keleti-pályaudvarra kiérni, ahol a következő telekocsi vár rám. Gyorsan zuhanyoztam, összepakoltam a dolgaimat – és zárásul meg akartam örökíteni az itt tartózkodásomat. Elolvastam a többi szöveget. „ Nagyszerű kanapé. Bármikor újra.” – „ Ha Kölnbe jössz egyszer, szívesen látunk.” – „ I love Berlin” stb. Azt gondoltam, kicsit lazára veszem: „Óvakodj a fürge kezeitől – profi masszőr.” Ebben a pillanatban megláttam a padlón a tegnapi bugyimat.  Spontán az ágy oszlopa köré tekertem és odatűztem egy rajzszeggel. Röviddel indulás előtt felébresztettem a srácot. A szobaajtóból kiáltottam neki még egy „Sziá!”-t. Gyorsan felugrott és odajött hozzám. Szabadkozott, hogy az alvós ruhájában nem tud segíteni, levinni a bőröndömet. Megköszöntem neki a szép estét. Aztán indultam.
Prágába érkezésem után volt még kis időm az aznapi kanapémig. Kerestem egy internetkávézót, megnéztem, hogy Brünnben – a következő városban - minden rendben lesz-e. És felfedeztem egy üzenetet Michától, amiben megköszönte az eredeti emlékbejegyzésemet, és ismét meghívott magához. Berlin ugyan a visszaút tervében nem szerepelt. De ez a szép a kanapé-szörfben, bármikor módosítható az útiterv.