Bolondballagás

A ballagás előtti héten anyu váratlanul bejelentette, hogy egy hétre Szentpétervárra utazik a főnökével üzletelni, így nem tud itt lenni  a nagy napon. Kedden el is ment, így egyedül maradtam. A megelőző hónapokban kicsit hanyagoltam a travizást, a februári jelmezbálra sem lánynak, hanem csak feketepárducnak öltöztem, most viszont újult erővel tört ki rajtam a „lány akarok lenni” vágya.
Szerdán és csütörtökön suli után szépen megcsináltam magam. Végigmentem a lábaimon a SilkEpillel, kiszedtem a bajuszkámat, kiigazítottam a szemöldökömet, és legnagyobb újításként, kikísérleteztem, hogyan tudom a kukimat leragasztani hátrafelé a fenékvágatom irányába. Ehhez fel kellett tolnom a heréimet a hasüregembe, de az eredmény csodálatos volt. Teljesen „tiszta” voltam elöl, se bim-bammoló golyók, se lingő-lógó hernyó… és vehettem tangabugyit.
Aztán csütörtök este elhatároztam, hogy a másnapi bolondballagásra érettségiző diáklánynak öltözök: anyukám régi matrózblúza, valamint a sötétkék szoknyám és fekete körömcipőm adta az alapot, fehér melltartóval, testszínű nejlonharisnyával.
Péntek reggel kisminkeltem magam, gyűrűt, nyakláncot, bokaláncot, fülbevalót vettem. Gondosan hátraragasztottam a kukimat, és felöltöztem. Aztán egész délelőtt észre sem vett senki.

A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy kifoszlott a szoknyám zsebe, és a lakáskulcsomat inkább Sárira bíztam. Aztán nála is maradt. Délben ott álltam kulcs nélkül, és el kellett caplatnom Sáriékhoz a kulcsomért.
Mikor becsöngettem Sáriékhoz, először nem történt semmi. Majd második csöngetésemre végre neszezés hallatszott bentről, és feltárult az ajtó. Abban a pillanatban lefagytam. Egy gyönyörű, jó negyvenes pasi nyitott ajtót. Hirtelen nem is tudtam hova tenni magam.
– Csókolom, a Sárit keresem, a Szabó Sárit – nyögtem ki.
– Szia – válaszolta széles mosollyal. – Éppen most ment el valahova. Én a nagybátyja vagyok, próbálom rendbetenni a családi számítógépüket.
– Nála maradt a kulcsom, tetszik tudni.
– Semmi baj. Gyere be, itt megvárod – mosolygott rám, és szélesre tárta az ajtót.
Az előszobában kicsit feszengve bemutatkoztam, erre ő is, kezet fogtunk rá, majd illedelmesen levettem a cipőmet – éppen ideje volt megkínzott lábaimnak egy kis enyhülést biztosítani –, és amikor felegyenesedtem, láttam, hogy a pasi még mindig ott áll velem szemben, és tüntetően nézve azt kérdezi:
– Te most fiú vagy, vagy lány?
– Születésre fiú, de öltözetben lány – löktem az ilyen esetekre előre bekészített sablonválaszt.
– Igazából a hangodról jöttem rá. És lélekben?
– Lélekben? Lélekben most inkább lány – motyogtam lesütött szemmel, majd kicsit magabiztosabban hozzátettem – lélekben mindig idomulok az öltözetemhez.
– Akkor most kiismered magad a konyhában, igaz?
Minden született lány felháborodott volna ezen a szexista beszóláson, de én hálás voltam érte: mert lány-számba vesz! Azonban rögtön elütötte a beszólás élét:
– Vicceltem, ne haragudj! De megtennéd, hogy főzöl nekem egy kávét. Meg magadnak is persze.
– Én inkább teát.
– Akkor azt. Itt leszek a szobában a gépnél.
– Rendben – mosolyogtam vissza. – De előbb elmehetnék WC-re.
– Persze, erre találod a fürdőszobát – nyitotta ki az ajtót, amire eddig támaszkodott.
Addigra már majdnem bepisiltem. Addig nem mertem elmenni, mert féltem, hogy nem sikerül leragasztott kukival pisilni. Elvileg a ragasztószalagra vágott lyukon kikandikáló fitymavég ki kell, hogy vezesse a pisit, de hát a gyakorlatban sikerül-e?
Felhúztam a szoknyám, letoltam a harisnyám és a bugyim, és ráültem a WC-re. Ujjaimmal még gyorsan megtámasztottam a leragasztott péniszem felső részét, aztán már nem bírtam visszatartani, és elengedtem. A pisi rendben csurgott a WC-be. Hihetetlenül megkönnyebbültem. Jól megtörölgettem magam, majd visszaöltöztem, és szemügyre vettem magam a tükörben. Nagyjából rendben voltam. Találtam egy fésűt, újrafésültem a hajam. A szemem rendben volt, csak a rúzsom halványodott el. Azon kaptam magam, hogy kissé túl aprólékosan vizsgálgatom magam, de egy ilyen pasi kihozta belőlem a nőt.
Szaporán igyekeztem vissza a konyhába, megfőztem a kávét és a teát, szépen kitettem tálcára, majd beszóltam a szobába:
– Behozzam a kávét, vagy ki tetszik jönni meginni?
– Hozd inkább be. Tedd ide a dohányzóasztalra.
Bevittem a tálcát, és leültünk. Hatalmas, ízléstelen bőrgarnitúra vette körül a füstüveg dohányzóasztalt. Én a kanapéra ültem, ő díványra. Mikor kézbe vette a kávéját, így szólt:
– Tudom, hogy kávéval-teával nem szokás, de igyunk pertut. Tegeződjünk jó?
Azzal felálltunk, koccintottunk a csészékkel, kölcsönösen kimondtuk az első sziát, majd amikor inni akartam rá, megállított:
– És a puszi?
Azzal közel hajolt hozzám, én érezhettem felnőtt férfiillatát, és mindkét oldalról megpuszilt. Borostája végigszántotta az arcomat, én pedig éreztem, hogy mélyen elrejtve, a ragasztószalag alatt duzzadni kezd a péniszem. Alig tudtam visszaülni rá, mert a megduzzadt és érzékennyé vált makkom kikukucskált a ragasztószalagra vágott résen, és ilyenkor nem lehet ráülni erre az érzékeny testrészre. Úgy éreztem, legjobb, ha mégis felállok. A pasi csodálkozva rám nézett, magyarázkodni voltam kénytelen:
– Szűk a szoknyám – találtam ki hirtelen.
– Akkor vedd le nyugodtan – válaszolta egykedvűen. – Magunk között vagyunk.
Kénytelen voltam hát levenni a szoknyámat, amely persze valóban szűk volt egy kicsit, de a problémám persze nem oldódott meg. Így, amikor visszaültem, próbáltam lábam keresztbe rakva, kicsit a bal fenekemre ülni, kicsit bizalmaskodva a pasi felé fordulva, de egyben tehermentesítve a duzzadt péniszemre ható nyomást.
– Gyakran öltözöl így? – tette fel váratlanul a kérdést mélyen a szemembe nézve.
– Ma csak a bolondballagás miatt – válaszoltam, és éreztem hogy vörösödni kezdenek a füleim.
– És egyébként?
– Néha… – vallottam be, – például farsangkor – tettem gyorsan hozzá.
Zavaromban elkezdtem a teámmal foglalkozni. Miközben kortyolgattam, a szemem sarkából láttam, hogy a pasi alaposan végigmér. Leplezetlenül nézett. Én meg ott ültem kifestve, matrózblúzban, melltartó által hamisított cicikkel, nejlonharisnyában, ami alatt átlátszott a csipkés elejű bugyi. És egy férfi mindezt nézi.
– Emlékszem – törte meg a csendet, – annak idején a mi bolondballagásunk nagyon elfajult. A végén üvegvisszaváltóst játszottunk.
– Az milyen? – kérdeztem.
– Kipörgetünk valakit egy sörösüveggel, mondjuk ez most legyél te. Akkor annak a valakinek bekötjük a szemét. Várjál csak… – kiment az előszobába, és egy vékony sállal tért vissza.
– Bekötöm a szemed, jó? – kérdezte, és én bólogattam. Mi fog kisülni ebből!
– Tedd hátra kezed, és ülj egyenesen – szólított fel, és én engedelmeskedtem.
– Most jön a lényeg – folytatta. – Valaki hozzád lép, de te nem tudod, hogy ki, és elkezdi sorra venni a stációkat. Ha kitalálod, hogy ki az, akkor visszaváltottad az üveget, és szabadulsz. Mehet?
Bólintottam, hogy mehet, és a pasi megfogta az egyik mellemet. Megremegtem. Milyenek ezek a stációk? De belementem a játékba, és azt mondtam
– Elképzelni sem tudom ki lehet…
Erre megfogta egyszerre mind a két mellemet.
– Ez valami pasi lesz – mondtam. – De még mindig nem tudom.
Ekkor hozzám hajolt, éreztem az illatát, és megpuszilta kétszer az arcom, majd harmadikra a fülem alatt a nyakam. Nagyon melegem lett egyszeriben, de csak annyit mondtam:
– Már sejtem, de még nem vagyok benne biztos…
Erre hirtelen megéreztem a tenyerét az ágyékom közén, körülbelül ott, ahol a leragasztott péniszem kezdődik, majd ujjait a combjaim közé fúrta. Oda akartam nyúlni, de rám rivallt:
– Hátul a kéz!
– Bocsánat – motyogtam.
– Van megfejtés?
– Egy nagyon szép pasi az…
– Ez nem elég konkrét, sajnálom... – suttogta.
Egészen az arcomon éreztem a leheletét. Keze ismét megmozdult a combjaim között, ujjai keresgélve fúrták magukat mélyebbre:
– Hol a pöcsöd? – kérdezte.
– Hátra van ragasztva.
– Profi a kislány?
Éppen a válaszon gondolkoztam, amikor a száját megéreztem a számon. Szétnyitottam a számat, és engedtem, hogy nyelvével a szájüregembe hatoljon. Mikor újra lélegzethez hagyott jutni, csak ennyit mondtam:
– Egy nagyon-nagyon szép pasi. Lehet, hogy a legszebb.
– Még mindig nem teljes a megfejtés. Állj fel! – felálltam. – Kezek hátul!
Hátratett kézzel álltam, még mindig bekötött szemmel. Közvetlenül elém állt. Éreztem a teste kipárolgását, hallottam izgatott lélegzését.
– Utolsó lehetőség. Különben jön a büntetés.
Ezzel magához ölelt, és a számra tapadt. Engedtem neki. Hosszasan csókolóztunk. Kezeimmel simogattam a tarkóját, hasamon éreztem keményen álló hímvesszejét, míg az enyém, szegény, sikertelenül próbálta feltépni a ragasztást.
Mikor abbahagyta, rekedt hangon kérdezte:
– Megfejtés?
Kihúztam magam, és pimaszul vetettem oda:
– Fogalmam sincs.
– Büntetés lesz, ha ennyiből nem találod ki.
– Akkor az lesz – feleltem büszkén, majd egy vérpadon álló grófkisasszony hetyke modorában hozzátettem – Ítélkezz!
A pasi elöl összekötötte a kezemet valami kötélfélével. Majd közelebb lépett hozzám, szinte hozzám simult, átkarolt, és megfogta a fenekemet. Újra csókolózni kezdtünk. Közben én összekötözött csuklómat áttettem a fején, hogy nyakát átkarolva cirógathassam izmos férfitarkóját, ő pedig kezeivel utat találva a harisnyám és a bugyim alá, vadul markolászta a fenekemet. Már teljesen vadul és őszintén smároltunk, amikor a fülébe suttogtam:
– Ez a büntetés?
– Dehogyis – hörögte a fülemet harapdálva, – ez még csak a tárgyalás volt.
– És mire ítéltettem? Kivégzésre?
– Dugásra.
Ettől nagyon megijedtem. Jobban, mint egy kivégzéstől. Próbáltam levenni a szememet takaró kendőt, de a pasi elkapta a csuklómat:
– Az elítélt szeme marad bekötve.
– De én még soha nem dugtam senkivel – próbáltam ellenkezni, de a pasi szorosan tartotta összekötözött csuklóimat.
– Akkor ez lesz az első.
– De nem akarom! – ellenkeztem. Teljesen elborzasztott az a gondolat, hogy bármit is a fenekembe dugnak. – Inkább megcsinálom neked szájjal, jó? Az lesz a büntetésem.
– Az nem büntetés, amit önként csinálsz.
– De most akkor sem szeretném a dugást.
Ebben a pillanatban kaptam egy akkora pofon, hogy nem is tudtam, hol vagyok. Bekötött szemmel nem tudtam megtartani az egyensúlyom, a szőnyegre vágódtam, és megütöttem magam. Lekaptam a fejemről a kendőt, és egy félelmetesen eltorzult fejű pasit láttam magam felett, aki üvöltött:
– Nem érdekel, hogy mit szeretnél te kis buziribanc! Neked itt nincs szavad! Ez nem kívánságműsor!
Azzal lekevert még egy pofont. Ezt valamennyire kivédtem, de akkor a hasamra fordított és leszorított. Arcom a szőnyegbe süppedt, hirtelen bepánikoltam, hogy megfulladok. A pasi felettem feküdt, lesodorta rólam a harisnyát-bugyit, és próbált a hímtagjával a fenekembe hatolni. Először nem akart sikerülni, éreztem, egyre idegesebb lesz, majd éreztem, hogy vesszője pont a popsilyukamhoz talál, és akkor elemi erővel megnyomta. Azt hittem szétszakadok, ahogyan erőből belém rontott a popsiizmaimon át. Mint egy kivégzés, abból is a karóbahúzás.
Próbáltam a popsiizmaimmal visszanyomni, de amikor átjutott a bejáratomon, hirtelen megszűnt a lehetőségem az ellenállásra. Erőlködésem csak a pénisze tövét szorította. Mélyre belém szaladt a hímvesszeje, a bensőmhöz dörgölőzött, és a rémült fájdalmat egyszeriben eszeveszett kéj váltotta fel. Testem kifeszült, lábaim nyújtva remegtek. Erre a pasi elkezdett ki-be tolattyúzni a fenekemben, újra meg újra dörgölve a belsőmet, és herezacskója pedig ütemesen csapódott a hátraragasztott kukim ragasztószalag alól kitüremkedő makkjához. Ettől a kukim pillanatok alatt elsült, kéjes önkívületbe taszítva engem.
– Visszalő a kis ribanc? – hallottam a szuszogást magam felett, majd a rajtam fekvő nehéz test is görcsös rángatózásba kezdett.

Sokáig feküdt rajtam. Nem bántam. Úgyis kicsit meg akartam halni. De aztán feltápászkodott rólam, levegőhöz jutottam. Felöltözködtem, ő visszaült a számítógéphez, rám se nézett. Mielőtt elmentem, elköszöntem azért, visszatérve a magázódásra:
– Viszontlátásra – mondtam, de nem reagált.

A házunk előtt Sári ült a padon. Órák óta várt.
– Nem mondta a nagybátyám, hogy itt várlak a kulcsoddal, ha keresel? – kérdezte csodálkozva.