Bere Abel - Öregember

Ugye milyen szép időnk van ma? - kérdezte John. 
A nap utolsó sugarai gyönyörűen megvilágították az ősrégi, rozoga hajó orrát, így az öreg megigézve bámulta a nem mindennapi fényjátékot. Rá sem kellett kérdezni, látszott, hogy a vén John-t köti valami a ehhez a hajóhoz, a nap sugaraihoz, a vízhez. Ő ide tartozott.
Feltehetőleg több volt, mint öregember. Az évek alatt egyre gyarapodó ráncait lágyan simogatták a napsugarak, az arcán határozottság látszott, de még így is szelíd volt a tekintete. Sokrétű tudását a falu fiataljai előszeretettel használták, a mesélő estéket sem hagyta ki, így sok kapcsolatot ápolt, mindenki szerette.
A hajó, ami immár 30 éve kíséri minden vízi útjára apát és fiát, fénykorát már réges-régen leélte. A szúrágta fapadló minden egyes lépésnél megnyikordul a lábuk alatt, szinte könyörög a megváltásért. Legtöbb részét vastag moha fedi, beázással küszködik, bármikor beszakadhat. 
A hajó mégis még mindig szolgálja a párost, minden utukon elkíséri őket. A gondoskodás tartja életben, semmi több. 
Már vagy 20 éve szokássá vált a rozoga bárka mindennapi látogatása. Felváltva vizsgálják a hajó állapotát, foltozgatják, szerelgetik, és tiszta szívből szeretik. 
John felébredve a megrészegült állapotból az égre nézett. A nap már lement, helyét átvették a csillagok és a megnyugtatóan fénylő hold. Mikor az öreg a holdra nézett, reményt látott csillogni. Elképzelte, hogy a hold minden gonddal leszámol, a földre küldi a nyugalmat, a szeretetet. 
Mintha nem is a fedélzeten vígan fütyörésző fiának szánta volna a pár perce feltett kérdést. A csillagokkal beszélgetett.
Fagyott szíve ha csak egy pillanatra is, fellángolt, újra élni kezdett, és elhitte, hogy minden rendben lesz. Azonban, elég volt egy gondolat, és az egész megint rombadőlt, mintha megöregedett szíve csak építőkockákból lenne.
Aznap a csillagok különösen mámorítóak voltak. Mikor a fiának mesélt róluk, az életet már megélt egykori bölcsekként,  igazi túlélőkként tüntette fel őket. 
Mint reményt adó fénypontok az elveszettek tengerében, a csillagok úgy táncoltak a végtelen égen, és az öreg még mindig őket nézte.