Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy egyetemista srác egy pletykának akar utána járni, viszont arra nem számít mi minden fog...
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
Lola fiatal egyetemista irigylésre méltó élettel. Ám találkozik valakivel aki teljesen felborítja/felboríthatja...
kortárs, epika, kispróza, próza, elbeszélés, novella
kortárs, kisepika, epika, próza, elbeszélés, novella
Friss hozzászólások
beny30: Szia!Ez a torteneted is nagyon...
2019-04-21 14:46
jólélek: Csöpp-csöpp. :) Nem rég volt k...
2019-04-20 15:54
peti7711: Segítsetek nekem légyszíves. M...
2019-04-17 08:25
peti7711: Sziasztok. Meg tudná nekem val...
2019-04-16 10:37
peti7711: Sziasztok. Én még új vagyok it...
2019-04-15 14:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Aztán 3. és 4. fejezet

3.
 
Amikor Margó és Szimike hazaértek a munkából, az asszony szörnyülködve kapott a homlokához.
– Hozzá se nyúltatok?
Az asztalon érintetlenül sorakoztak az ebédre szánt dolgok, csupán a sörösüvegek ürültek ki.
– Kiment a fejemből – szabadkozott Béla.
A hangokra Bélus is előkerült:
– Volt sör?
– Te még gyerek vagy! – szólt rá Margó. – De attól még te megebédelhettél volna, ha az apádnak nem volt annyi esze!
Szimike kibontotta az egyik csomagolást, és magába tömött 2 szelet szalámit, közben megkapaszkodott az asztal szélében.
Béla felfigyelt a tántorgásra:
– Ennyire kimerültél?
– Ennyire – felelte ingerülten Margó a lánya helyett –, ez volt az első napja. Majd megszokja!
– Bocsi, de már nagyon éhes vagyok – szabadkozott Szimike –, egész nap nem ettem, csak ittam.
–Szegényke! – Béla szokatlan mértékű megértést tanúsítva megsimogatta a lány derekát.
Aztán a keze lecsúszott Szimike fenekéig, és annál fogva próbálta az ölébe vonni. Máskor is tett már hasonló kísérleteket, ám a lány egyetlen másodpercnél hosszabban idáig nem akart veszteg maradni. Ez volt a kivétel – a fárasztó nap után –, amikor engedelmesen Béla combjaira helyezkedett, és onnan nyúlt vissza az asztalon felfedezett pogácsákhoz.
– Melyiktek volt az ügyesebb? – érdeklődött a férfi, és egyik tenyerét feltűnés nélkül a lány térdére helyezte, majd centiről centire haladva fentebb csúsztatta.
– Nem tudom, mert anyát nem láttam. – Szimike nyújtózkodott, majd egyik karja Béla nyakába hullott.
– Hát nem ugyanott voltatok?
– Két szomszédos lakás... – magyarázta a lány. – Reggel elköszöntünk egymástól, és csak akkor találkoztunk, amikor lejárt a munkaidő és átmentem, anya már éppen felöltözött.
– Felöltözött... – jegyezte meg a férfi, és elhatározta, hogy este majd határozottan számon kéri, hogy mit jelent ez a meztelenül takarítás. A gyerekek előtt mégsem kérdezheti meg.
Margó észrevette, hogy meg kell magyaráznia Szimike elszólását, ezért átvette a szót:
– Nem tudok magassarkúban és miniben takarítani. Át szoktam öltözni... Ne kérdezd meg, hogy akkor miért nem takarítós ruhában megyek, mert meg fogok haragudni, ha azt hiszed, hogy abban a cuccban végigvonulnék az utcán!
– Értelek! – vágta rá Béla.
Valóban úgy gondolta, hogy mindent ért, s hogy megvilágosodott: Margó nemcsak takarítani jár minden héten öt alkalommal. És a lány az első napon?
– És te miben voltál? – szorította meg az ölében fészkelődő Szimike combtövét.
Margó lélegzetvisszafojtva várta a lánya válaszát, hiszen neki még nem is volt ideje ilyen részletkérdéseket tisztázni.
– Nem tudtam, hogy vinni kell váltóruhát, de majd legközelebb... most kaptam valami köpenyfélét.
– Azt vetted ennek a tetejére? – bólogatott Béla.
– A helyére... Mennyi pogit szabad enni?
Margó megkönnyebbülten fújta ki magából a levegőt, és nekiállt mutatós szendvicseket készíteni. Újabban nem főzőcskéztek, elmaradtak a közös teázások, és ritkán mentek ki a konyhába, Béla és Bélus beköltözése óta inkább körbeülték U alakban a nagyszobai asztalt, ahonnan mindenki rálátott a tévére, és szinte mindig szendvicset ettek.
Vacsora közben nem beszélgettek. Béla a tévés vetélkedőt nézte, közben meg-megsimogatta Szimike combját:
– Nagyon elfáradtál?
Bélus csak bámult ki a fejéből, és irigyen figyelt fel apja titkos manővereire. Margó és Szimike a saját gondolataikba merültek. A lány egyszer sem válaszolt, és talán nem is vette észre a bizalmaskodást. Mélyeket és hosszúkat pislogott.
– Holnap is együtt mentek takarítani? – fordult Béla az élettársához.
Margó úgy tett, mintha ezen el kellene gondolkodnia, s nem döntötte volna el már réges-régen.
– Jobb lesz, ha Szimikét is viszem, bár délelőtt és délután is csak egy-egy rumlis lakás vár, de ketten jobban fogunk haladni.
Bármikor el tudta fejből sorolni a kéthetes munkatervet, pedig nem volt annyira egyszerű, ahogy azt Béla felfogta. 2 hetenkénti ciklusokban olyan helyeken is kellett takarítania, ahol a tulajdonosok csak fél napot igényeltek, de olyan lakásban is, ahol heti 1 teljes napra való munka várta, így összességében nem 5, hanem 15 különböző lakásban kellett kiismernie magát, és alkalmazkodni az ottani szokásokhoz. Ráadásul bejelentkezett néhány plusz igény, amiket mostantól Szimikének fel tud vállalni, és a régiekből is átcsoportosíthat a lányának. Minden megváltozik! Szimike is keresni fog, és annyi pénzük lesz, hogy még félre is rakhatnak egy keveset.
Vacsora után bóbiskoltak a morzsák fölött egy keveset, majd Bélus csendben elvonult a szobájába, vissza-visszapislogva a lányra, akit szívesen vitt volna magával. Kár, hogy nem alhatnak közös szobában!
A legelső itt töltött éjszakája – amely az apja számára is az elsők közötti teljes éjszakának számított, hiszen addig főleg napközbeni félórás dugásokra koncentrálódott a bimbózó kapcsolat – örökre emlékezetes marad. Szimikénél  kapott helyet, hogy Béla és Margó zavartalanul ünnepelhessék az összeköltözést. Széthúzták és a szemközti falakra tolták a két heverőt, majd a lány egy halom ruhával bezárkózott a saját szobájából és a folyosóról egyaránt megközelíthető fürdőbe, bezárta mindkét ajtót, és amikor előkerült, nyakig gondosan begombolt pizsamát viselt. Bélus egész éjjel álmatlanul forgolódott, egyrészt a lány közelsége, másrészt a nagyszobából átszűrődő folytonos ágynyikorgás miatt. Másnap Szimike is panaszkodott, hogy nehezen bírt elaludni a megszokottnál fele akkora helyen, és a meleg pizsamában – amikor eddig bugyiban szokott –, azt nem vallotta be, hogy hiányzott a felhőtlen, széttettlábú masztizás, és csak óvatosan, mert ügyködni a takaró alatt. Ezzel véget is ért a közösködés, átadta a szobáját az "új rokonnak", Bélusnak, és meghúzva magát a nagyszoba sarkában, minden este jókat masztizott, amint a franciaággyá alakított heverő felől felhangzott a békés hortyogás. Az anyja és Béla viszonylag korán nyugovóra tértek, és egyre kevesebb nyikorgással intézték el közös dolgukat, Szimikét nem zavarták, sőt tudtukon kívül kellően megalapozták a hangulatát. Bélus meg véglegesen rossz alvó lett, minden rezzenésre felriadt, és nem mulasztotta el a falon túli események egyetlen mozzanatát sem. Általában szándékosan nyitva hagyta a fürdőszoba felőli ajtaját – amit a két nő legtöbbször nem tartott fontosnak becsukni, hiszen a szerintük mélyenalvó srác közelében, sötétben pisilni igazán nem gáz –, így a félhomályban nesztelenül felkelve megleshette a bugyis Szimike sziluettjét, és a kád szélére ereszkedő, felhúzott köntösben gondosan puncit mosó Margót.
 
4.
 
Bélus felkapta a fejét, és a monitoron széllökésszerűen neki-nekilóduló pornó felett megcsodálta Szimikét, aki amarról jött be a fürdőszobába, s félig már levetkőzve kapcsolt, hogy emez az ajtó nyitva felejtődött.
– Csukd be a szád! – kacagott a lány, és egyik karját a mellei elé tartotta. – Mit nézel a gépemen?
– Á... semmit, csak úgy... semmit.
– Azt hittem, valami oktatófilmet "Így kell dugni, majd ha nagy leszek" címmel.
– Én elég nagy vagyok. És te?
– Mi van? Változott a csajozós szöveg? Eddig mindig azt kérdezted, hogy akarom-e látni...! Haha!
– Akarod? Eddig sosem válaszoltál.
– Nem vagy elég kitartó. Hátha éppen most lenne kedvem megnézegetni...? – Szimike elvette könyökben behajlított karját a cicijei elől. – Véletlenül van nálam nagyító. Haha! – Nem derült ki, hogy fedetlen melleinek nagyító-hatására célzott-e, csak ácsorgott néhány másodpercig, majd becsukta és bezárta magára a fürdőszoba ajtaját.
A fiú elkésett. Odaugrott és halkan kopogott:
– Engedj be!
– Hova engedjelek be? – nevetett a lány. – Nem vagy egyértelmű, és igazán nem tudom kitalálni, hogy hova... Haha! – Zajosan folyatta a vizet, elvágva a további diskurzus lehetőségét.
Hamarosan a kulcslyukon át látszana a fejbúbjára felcopfolt haja, de semmi több. Vagy ki lehetne menni a nagyszobán keresztül a folyosóra, és ott próbálkozni a fürdőszoba másik ajtajával, de Margó észrevenné a settenkedést... Nagyon félti a lányát. Csak azt nem lehet tudni, hogy mitől. Néha rászól, hogy öltözzön fel, máskor meg hagyja majdnem meztelenül flangálni.
A fiú csalódottan ült vissza a monitorhoz, és a vígan lovagló csaj feje helyére Szimikéjét képzelte oda. Vigyorgott, mert a filmbéli lány jóval nagyobb cickókkal rendelkezett.
Szimikének, az igazinak, fárasztó, ám mégis jó napja lehetett, ha ennyire könnyedén mutogatta aranyos cicijeit – gondolta Bélus –, hiszen napról-napra változóan, rapszodikusan takargatja vagy direkt ingerkedik velük... és az asztalnál is... hogy viselkedett már, simán hagyta magát fogdosni. Történhetett valami a mai lakás takarítása közben? – Ugyanúgy, mint az apjának, Bélus fejében is megfeneklett a gyanú, hogy több volt ez egyszerű porszívózásnál, felmosásnál és törölgetésnél. Öklét a homlokához szorítva annyira nekifeszült a női viselkedés megfejtésének, hogy észre sem vette a film végét jelentő hosszú spriccelést és kurta stáblistát.
Szimike dudorászva törölközött, ugyanaz a dallam ismétlődött, amíg meg nem unta. Meglesni ilyenkor sem volt érdemes, mert a kulcslyuk látóterén kívül dörzsölte magát vöröses-rózsaszínre. Akár a bimbóból frissen kipattanó virág! A fiú úgy érezte, hogy elég volna csak hozzábújni, máris össze-vissza spriccelné. És elég volt csak elképzelni, máris meredezett a farka – bár mióta leült a számítógép mellé, folyamatos inger alatt állt – keményen nyomta az asztal lapját.
A következő pillanatban megszakadt a dudorászás, zár kattant, és Szimike újra az ajtóban mosolygott.
– Én vagyok – jelentette ki, mintha más is jöhetett volna a fürdőszoba felől. – Csukd be a szád!
A kisebbik törölközőjét tekerte magára – amazt biztosan eláztatta –, a köldökéig ért, és a hóna alatt, a melleivel egyvonalban alig bírta összefogni. Bugyiban és törölközőben megjelenni a fiú szobájában? Nem csoda, ha Bélus semmi másra nem tudott gondolni, mint amiről pár perce beszélgettek, és amit az imént a pornófilmben látott.
Szimike egyszerűen az ölébe ül és meglovagolja? A filmek szereplőire sem jellemző, hogy túl sokat kellene magyarázkodni, mindenki teszi a dolgát.
– Odaengedsz egy kicsit a géphez... a gépemhez? – kérdezte a lány, és mosolyogva közeledett.
A fiú számára úgy tűnt, mintha lassított – vagy kimerevített – filmet látna, amelyben a 3 másodpercet 3 percre nyújtják, hogy a nézők kellően izgalomba jöhessenek. Szimike közeledett... ám mégsem ért még oda... addig valahogy el kellene rejteni a mindenről árulkodó, ottfelejtett szőlőkaróként álldogáló falloszt. És le kellene állítani a folyamatban lévő letöltést, mert kínos volna, ha rosszkor indulna el a következő pornófilm!
Szimike mosolygott, és az egeret megfogva, bugyis fenekével beoldalazott az asztal és a feszengő Bélus közé, úgy, hogy a fiúnak háttal állt, és lábuk összeért.
A fiú gépiesen, székestől hátratolta magát, és megbabonázva bámult a lány combtövénél felfedezett folytonossági hiányra, arra a résre, ahová (például) 2 ujja beférne... majd fürgén felállt, és a háttámla takarásába állította intim szerszámát.
Szimike rögtön leült, előrehúzva a széket:
– Köszi, csak meg akarok nézni valamit!
Öt ujja a billentyűzeten kattogott, a másik kezével rendületlenül a törölközőt fogta össze. Értelmetlen szavakat írt a keresőbe, és amikor elégedetlen volt az eredménnyel, módosított a kifejezéseken, amíg végre felsóhajtott, és az egyik találatra kattintva, azt olvasni kezdte.
Bélus tehetetlen volt. Ebben a helyzetben bárki odahajolna és megmarkolná a cicijét, neki mégsem ment. Óriási erőfeszítéssel, mintha berozsdásodtak volna a csapágyai, csak addig jutott, hogy közelebb óvatoskodott, magába szívta a habfürdős, üde lányillatot, és dadogva megkérdezte:
– Ez...a...milyen nyelven van... amit találtál?
Közben arra gondolt, hogy bárki más már megkérte volna Szimikét, hogy álljon fel, dőljön az asztalra, vagy egyszerűen felemelné és megdöntené... Bárki más! Ő pedig a levegőben tornáztatta mindkét kezét, mire a lány vállaira merte tenni.
– Németül... Ott, ott, ott jó! – nyögött fel Szimike, és kéjesen körzött a vállával.
A fiú egy kényes pillangót se masszírozhatott volna óvatosabban.. Inkább csak simogatta a nyak és a váll közötti felületet, és hosszú időt vett igénybe, mire elmerészkedett elöl és hátul a törölköző vonaláig. Farka a szék háttámlájához nyomódott.
Szerencsére a lány sokáig és sokat olvasott, majd újra keresett valamit  és megint a betűkbe merült.
– Csinálhatod erősebben is, nem törik csontom! ...Ez már jobb!
Ekkor a monitoron felugrott egy ablak – a letöltés sikeresen befejeződött – és automatikusan elindult egy film.  Egyelőre rövid képsorok mutatták be a szereplőket.
– Ez arról szól, hogy minden csajnak fasz van a szájában? – kérdezte Szimike. – Ja, mégsem, ez a pinájába kapta...! – Ujjával az egér mellett dobolt, de nem zárta be a filmet. – Ez meg a seggébe... aztán meg bekapja? Pfújj!
Elkezdődött a film. A forgatókönyvíró nem akarta túlterhelni a nézőket, szövevényes cselekmény helyett egy hiányosan berendezett műhelyben találkoztak a szereplők, és szavak nélkül is értették egymást.
– Ezért nem tudnak a mai pasik beszélni – állapította meg Szimike.
Bélus megszólítottnak érezte magát, és félénken megérdeklődte:
– Tetszik?
– Mi tetsszen benne? .. De te ne hagyd abba, ügyes kezed van!
Véletlenül történt, vagy a lány szándékosan engedte el a törölközőt? A fiú hajlamos volt azt hinni, hogy direkt így akarta, hiszen fentről eddig is be lehetett látni a bimbókig, és visszahúzta volna, ha másképp tervezte.
A törölköző Szimike mellé hullott és ott is maradt.
Bélus remegő kézzel fogta meg a tenyérbeomló ciciket. Se látott, se hallott, pedig a monitoron már javában folyt az action.
Szimike nem titkolta a véleményét:
– Fogadni mernék, hogy legalább három kamerával vették fel, aztán egybevágták, hogy úgy látszódjon, mintha háromszor annyi ideig szopott volna...! Ilyen az életben nincs! Aztán azt is le merném fogadni... – Elgondolkodott, hátradőlt, és kezeit a szék mögött összekulcsolta.
A fiú már lendült, hogy egyszerre két marok közé dugja a farkát...
Türelmetlen kopogtatás hallatszott a fürdőszoba másik ajtaján.
– Szimike! Nem vagy még kész? – Margó szólítgatta a lányát. – Elaludtál, vagy rosszul vagy?
– Megyek már! – mordult vissza a lány. CtrC és CtrV billentyűkkel kimásolta a megtalált oldal linkjét, felkapta a csökevényes törölközőt, és visszasietett a fürdőszobába, hogy aztán a másik ajtón át előkerülhessen.
 
(Folyt.köv.)
 
Előző részek
Hozzászólások
kamilla10 ·
Az ilyen kiváló történetek bearanyozzák az ember napját. Folytasd! A régiek már tudják, de az új olvasóid figyelmét felhívnám arra, hogy a böngészőben a cookie-k (sütik) törlésével annyiszor lehet szavazni ahányszor kedvünk van. Ebből kifolyólag persze sohasem lehet tudni hogy egy történet tényleg jó vagy csak az írója pontozta fel esetleg valóban rossz vagy csak egy dilinyós húzta le.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: