Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az utolsó vonat Ungvárról - 11. 1944 március,Kárpátalja:Aligátor

’44 március 19-én még visszhangoztak a lelkekben az ünnepi szózatok, Horthy kint volt a Sasfészekben az egykori német-osztrák határon, hogy Hitlerrel tárgyaljon, amikor a rádió valahol Németországban egy női nevet suttogott: „Margarethe”. Akik hallották és értették is ezt a szót, kikapcsolták a rádiót, a páncélszekrényből borítékokat vettek elő, feltépték és elolvasták, mire utasítja őket vezérük. Német vezényszavak csattogtak az éjszakában és a Birodalom szürke és fekete* csapatai pontos tervek alapján megindultak a védtelen Magyar Királyság felé.
A lakosság nem tudta, mit tegyen, amikor a Királytigrisek, a legyőzhetetlen acélmonstrumok végigcsattogtak az utcákon. Érezték, hogy bennük valami nagy, sötét és gonosz közeledik, de csábító volt a gondolat, hogy csak azért jönnek, hogy megvédjék Magyarországot a vörösökkel szemben. Végtére is, a német kultúrnép, a katonák udvariasak és nem erőszakoskodnak, nem is lesz annyira szörnyű ez a megszállás, ha egyáltalán annak lehet nevezni.
Ha a lakosság tanácstalan volt ezekben a napokban, akkor a honvédség tehetetlen. A Legfőbb Hadúr, Horthy nem adhatott utasításokat, hiszen elvágták a külvilágtól, a miniszterelnöknek, Kállay Miklósnak bujkálnia kellett, a vezérkar egyértelmű utasítások hiányában nem mert lépni. Nagy kérdés, ha ezekben a napokban Horthy a várbéli őrhelyén tartózkodik, másképpen alakult volna-e a magyar történelem. Igaz, a fiatal tiszteket elvakították a korábbi német győzelmek, a germán katona testesítette meg a felsőbbrendű embert, de az újabb generáció szemében, akik Trianon után váltak felnőtté, mindez másodlagos volt. Ők már nem egy nemzetek feletti birodalomban hittek, mint apáik nemzedéke, akik az Osztrák-Magyar Monarchiában nőttek fel, hanem a nemzeti öncélúságban, abban, hogy „a haza mindenek előtt”. Ők, ha parancsot kapnak, ellenálltak volna, de ez a parancs nem érkezett meg. A rangidős tisztek a vezérkarban képtelenek lettek volna ilyen parancsot kiadni. Ők még emlékeztek arra, hogy az előző Nagy Háborúban hogyan szerezték vissza a németek Erdélyt nekünk**, hittek még a XIX. századi becsületkódexben, a fegyverbarátságban és a hűségben, képtelenek lettek volna fegyvereiket tegnapi szövetségeseik ellen fordítani. És jól tudták: lehet, hogy III. Birodalom haldoklik, de ahhoz még elég ereje van, hogy erre a kis országra halálos csapást mérjen…

Istvánnál hajnalban csörgött a telefon, Gyula kereste:
- Az aligátor a lakásban van. Gyere be azonnal.
- Azonnal ott leszek!
Nem hiába ismerték egymást régóta, azonnal megértette az üzenetet. Nemrég a filmhíradóban mutattak egy krokodilt, amit a tulajdonosa a fürdőszobájában tartott. István tudta, hogy a barátja arra utal, hogy ellenséges erő megjelent a határokon belül. Az oroszok még messze vannak, csak a németek lehetnek. 
- Mi a parancs? – kérdezte, amint belépett a szobába.
- Parancs még nincs. Tegnap éjjel a németek megkezdték az ország megszállását, de nem kaptunk utasítást az ellenállásra, így csak a riadókészültséget rendeltük el. Fel kell készülnünk arra, ha megérkezik a parancs, akkor ellenálljunk.
- És minden egyes perc késlekedés rontja az esélyeinket.
- Mi mást tehetnénk, mint hogy várunk? Parancs nélkül indítsuk el a csapatokat Budapestre? Még pár napba beletelik, amíg elérnek hozzánk. És ki tudja… - hallgatott el.
- Mit? – kérdezett vissza István.
- Hogy most szövetségesként jönnek segíteni az oroszok ellen, vagy ellenségként szállnak meg.
- Szövetségesként törtek volna be?
- A teutonok sohasem az udvariasságukról voltak híresek – állapította meg cinikusan Gyula.
- A becsület mégis azt kívánná, hogy ellenálljunk.
- És ebben a testvérharcban vérezzen el az ország és az oroszok röhögjenek a markukba?
- Testvérek? Szent István óta másból sem áll a történelmünk, mint hogy hogyan próbáljuk megakadályozni, hogy a németek beolvasszanak a birodalmukba – vetette ellen István.
- Mégis, ők képviselik az európai civilizációt a keleti barbárokkal szemben – vetette ellen Gyula meggyőződés nélkül a német propaganda lózungjait.
- Ez már csak üres szólam. A nácik barbárságban egyenértékűek a szovjettel.
- Te is voltál a fronton, láttad, hogy éltek ott a muzsikok! Mint a rabszolgák, vagy az állatok.
- És a németek jobb gazdáik lettek? Te is láttad, miket csináltak a civilekkel…
- Megengedem, hogy a nácik ugyanolyan rosszak, mint a bolsevikok, de egyszer eltűnnek, hogy Hitler is elmegy, azonban Németország örök! Akármi is történik, ők fognak diktálni Európában. Magyarország csak akkor maradhat fent, ha igazodunk ehhez – mondta Gyula tettetett határozottsággal.
- Szóval csak aközött választhatunk, hogy kiknek legyünk a szolgái?
- Igen. A kis nemzetállamok kora lejárt.
- És az eskü, hogy a „Hazáért mindhalálig!”?
- Azt jelenti, hogy az adott körülmények között a legtöbbet tegyük meg a hazáért, nem pedig, hogy öngyilkos akciókba vágjunk. Ha a Kormányzó Úr azt parancsolja, akkor ellenállunk, de ha nem, akkor tisztelgéssel fogadjuk őket… - zárta le a beszélgetést Gyula.

…és a parancs nem érkezett meg, csak a baljós hírek. 22-én a volt berlini magyar nagykövetet, Sztójay Dömét nevezték ki miniszterelnöknek és ugyanezen a napon a német hadsereg elérte Kárpátalját. A korabeli vicc keserűen igazzá vált: katonai megoldással négy nap alatt meg lehet szállni az országot, de békésen két hétbe telik, mert meg kell hallgatni azt a sok üdvözlő beszédet.
Az ország mindennek ellenére az első napokban úgy élte életét, mintha mi sem történt volna. Igaz, a Gestapo*** megkezdte működését és letartóztatott néhány gyanús entellektüelt, de rájuk a többség mindig is ferde szemmel tekintett. A társaságban egymást győzködték az emberek, hogy ezek bizonyára megérdemelték, igazuk van a németeknek, ha móresre tanítják őket. István aggódva gondolt Jenőre, semmi biztosat nem tudott a sorsáról, Kárpátaljára lassan jutottak el a hírek.
Április 4-én kijöttek az első rendelkezések a gettósításról.
És István újra elgondolkozott: pár hónapja még azt tervezte, ha kitörnek a harcok, akkor Ilonát Pestre menekíti. De most mit tegyen? Mindenhol a pokol bugyrai forrongnak.
Egyik este, amikor a kétségeit elmondta a feleségének, az csak annyit válaszolt:
- Veled akarok maradni. Már csak te vagy biztos pont ebben az őrült világban, minden más bizonytalan. Nem akarom még egyszer átélni azt a poklot, amikor ezer kilométerre harcoltál tőlünk. Bármi lesz is, azt akarom, hogy együtt maradjon a család.
Ennél többet és igazabbat István sem tudott volna mondani.


* utalás a Wermacht szürke és az SS fekete egyenruhájára
** Románia 1916-ban megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát és előrenyomult Erdélyben. A kezdeti román sikerek után német részvétellel a Központi Hatalmak ellentámadásba mentek át és elfoglalták Romániát.
*** Geheime Staatspolizei: a náci titkos államrendőrség.
Folytatások
2529
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar és német halt meg a kárpátaljai deportálásokban. Igaz, itt nem került sor olyan vérengzésekre, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken, de az embertelen körülményekbe (élelmezés nélkül halálmenetek, ahol lelőtték, aki nem bírt továbbmenni, a téli hidegben szabadban töltött éjszakák, embertelen munka*) a deportáltaknak több mint a fele belehalt. Csak Szolyván (ahol összegyűjtötték a foglyokat, mielőtt továbbhajtották volna őket, 10-15 ezer teste nyugszik...
2398
Ezek lennénk mi, gondolta István. Egy csapat riadt szerencsétlen, akik tülekednek, hogy fel tudjanak szállni a vonatra. Minden civilizációs máz lekopott rólunk, hol van már a „kultúrfölény”, amiről annyit hallottunk régebben? Csak egyetlen ösztön, a túlélésé irányít minket. Engem is, gondolta őszintén. Ha már csak három hely lenne a vonaton, én is megölnék mindenkit, aki az utamba áll.
Pattanásig feszültek az idegek, amikor végre hozzákezdhettek a felszálláshoz. Egy kalauz nyugtatgatta...
2413
- Egyszer a szemedben kérdés volt… Emlékszel? Amikor a frontra indultam, a szemed azt kérdezte, hogy szeretlek-e és azt válaszoltam, hogy igen. És ma is ezt válaszolom: szeretlek. És ennek a szeretetnek a nevében kérlek, hogy keltsd fel a gyerekeket és csomagolj.
A nő a férfi szemébe nézett és csak ennyit mondott: - Hiszek neked.
- Köszönöm. Én addig elmegyek, de legkésőbb egy óra múlva itt vagyok.
- Hová mész?
- Akit lehet, riadóztatok. A barátainkat, az alárendeltjeimet.
2444
Mert Darwinnak és Hitler uraknak nincs igaza: az ember több, többnek kell lennie, mint egy ösztönvezérelt, túlélésre és szaporodásra játszó állat. Mindig ott van a jó és rossz közötti választás és mindig választani is kell. Talán nem is az a fontos, hogy mindig a jót válasszuk, hiszen gyengék vagyunk, tudatlan parasztok a történelem sakktábláján, hanem maga a választás, hogy ne hagyjuk magunkat sodorni az aktuális árral. Igen, küzdeni fog és megőrzi a családját és azt, ami emberré, morális...
2417
- Hát… - vakarta meg a fejét Iván. – Nagyon úgy tűnik, hogy itt se magyar, se cseh világ nem lesz, hanem csak orosz, bocsánat, ukrán.
- Mit tud?
- Tulajdonképpen én egyszerű ruszin paraszt vagyok, nem értek a politikához, hogy a nagyurak vagy elvtársak hogyan egyeztek meg egymással, de azt látom, hogy hiába vannak itt a cseh hivatalnokok, se a nép, se a katonák nem veszik őket semmibe se. Ha reggel bejön a faluba egy cseh és mond valamit, az orosz estére csak azért is az ellenkezőjét...
Előző részek
2265
A negyvennégyes év a viszontlátással kezdődött: István ezrede végre visszatért Kárpátaljára, hogy felkészüljenek a végső összecsapásra. Belakták a védelmi vonalakat, hegyi kiképzést kaptak. A csontvázkatonák, akikből már kifagyott a lélek, most, az otthon levegőjén újra életre keltek. Most már nem a koncot, a megszállt területet kellett védeniük, hanem a szülőföldjüket. A kimenőn néha-néha hazalátogathattak, s egy-egy nap otthon többet ért, mint ezer lelkesítő szózat.
2248
...mindent tudunk, még ha semmivel sem merünk szembenézni. Tudjuk, hogy ez a háború elveszett, de ha Hitler győzne is, akkor sem lenne sokkal jobb a sorsunk. Minket halálra ítéltek. És azzal, hogy fenntartjuk a régi életformánk látszatát, a gazdagság díszleteit, erre mondunk nemet. Hogy ha nem is tudunk változtatni a pusztulásunkon, de elfogadni sem fogjuk soha. Hogy mi sem a szép új európai rendet, sem a keleti despotizmust nem akarjuk, hanem a magunk módján élni. És élveteg mosollyal...
2258
Az embereiről nincsenek adataim, a hadijelentések nem nagyon forszírozták, hogy mekkorák is a veszteségeink. Annyit tudok csak, hogy az ezred maradékai az újjászervezési körletben vannak, hogy hol, az persze hadititok. Valahol Oroszországban. Sokan meghaltak, de szerencsére vannak még túlélők is.
2368
...egymás mellett hullanak el a bajtársak, ragadnak be a fegyverek, fogy ki a lőszer, esnek el az állások, a fagyott élelmezésből néha-néha lehet csak bekapni egy-egy falatot, aludni nem lehet, csak néha egy-egy percre behunyni a szemet és álomtalan feketeségbe zuhanni, amiből vagy van ébredés, vagy nincs. Vagy egy repesz, egy golyó vagy a fagy.
És a fáradt embernek nincsenek kétségei, nincsenek gondolatai, csak az, hogy ölni kell, nem is azért, hogy életben maradjon, hanem azért,...
2220
Hiába olvasta el akárhányszor felesége leveleit, nem tudott válaszolni rájuk. Miről írt volna? A kétségbeejtő hadi helyzetről, amit a tábori cenzorok úgyis kihúztak volna? Arról, hogy ha feláll az esti kártyapartiról és végignéz az asztaltársaságon, nem tudja, másnap kiket talál ott? Hogy ő maga elhatározta, hogy nem tér vissza, mert egy katonatisztnek nem szabad elhagynia őrhelyét, hogy neki nem szabad életben maradnia, ha azok meghalnak, akikért ő a felelős? Hogy már se Istenben, se...
Hasonló történetek
5007
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
4382
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni.
Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: