Az én favágóm 1. - Adós fizess!

- Soha!
- Már megint feleselsz! Aki nem dolgozik, az ne is egyék! - Matt fogta a tányéromat, és a falhoz csapta. A lágy tojás, mint egy meggyilkolt szerető folyt alá, le a kövezetre. Azt, hogy mit éreztem, ne tudjátok meg, a könnyeim ki akartak buggyanni, de a szürke tekintetnek nem akartam megadni azt a lehetőséget, hogy megrogyni lásson. Összeszorítottam az öklömet.
- Hová mész? – mennydörögte.
- Mi közöd hozzá, vén medve? Hagyj békén!
A nagybátyám a világ legutálatosabb embere! Ezt már az első percekben megállapítottam, amikor beköltözött a házunkba, és a neki nem tetsző dolgokat kezdte sorolni. Amúgy favágó volt majdnem húsz évig. Igazi faragatlan, hegyi bunkó. Egy balesetben a lábára dőlt a fa, azóta húzza a bal lábát egy kicsit, de semmi különös. Ugyanolyan félelmetes, mint előtte, magas akár egy fenyő, széles vállú, cserzett arcú. Kemény férfi…
Az anyám, kicsit hasonlított rá, nem az a törékeny nőtípus volt, akiért a férfiak odavannak, gyereke sem lehetett, örökbe fogadott kiskoromban, de nagyon jó asszony volt, nem is tudok rá máshogy gondolni, csak, mint anyámra. Szeretett engem nagyon, mintha vér szerinti sajátja lennék. Az erős testalkata ellenére nem volt jó a szíve, az utolsó roham elvitte, így maradtam magamra Kanada erdős vidékén, egy kis porfészekben tizenhét évesen, és ekkor döntött úgy Matt,egyetlen rokonom révén, hogy hozzám költözik a városi lakásából, ahol mindössze két hónapot lakott.
- Nem bírom én a várost! - mondogatta. - Egész életemben az erdő jelentette az otthonomat, a fák, a vad táj, a zord időjárás és a hegyek!
Nem tudom milyen volt, amikor dolgozott, de a balesete miatt nem mehetett vissza a fakitermelésre, pedig mindenben száz százalékot nyújtott, de azért a lábhúzás miatt nem kapta meg az orvosi engedélyt. Azt hiszem összeomlott lelkileg.
- Negyvenkét éves vagyok, nem értek semmi máshoz csak a favágáshoz – dörmögte, ha kicsit ivott. - Mit kezdjek most magammal?
Szóval rajtam töltötte ki a dühét, minden napomat megkeserítette. Borzalmas volt, néha arra gondoltam, világgá megyek.
Mattal rengeteg vitánk kialakult, nem tűrte, ha ellent mondok neki, de épp lázadó korszakomat éltem, és noha tartottam tőle, mégis ellenkeztem.
A hely Trendetton, inkább faluhoz hasonlít, kiskorom óta ott életem, ismertem minden kis szegletét. A fenyőgerendákból ácsolt vaskos ajtajú házakat, az égbe nyúló hegyeket, a fenyő illatát, ami minden portát belengett, a harapnivaló levegőt, mégis, másra vágytam. Egy butaságba keveredtem, nálamnál két idősebb fiúnak lett tartozásom miatta. Ötszáz dollárt kellett volna fizetnem, vagy agyonverésnek néztem elébe. Hiába halasztgattam, a fiúk egyre jobban szorongattak. Amikor utolsó alkalommal belém kötöttek, elszakadt a kabátom, felrepedt a szám.
- De nincs pénzem, ledolgozom a tartozásom!
- Kussolj, vakarék! Kérj a nagybátyádtól, több pénze van, mint esze! A terepjáró, amivel jár, annyiba kerül, mint másnak a háza. Kérj tőle!



Amikor vérző orral és dagadt arccal, szakadt ruhában értem haza a sors éppen  úgy hozta, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére összefutottam Mattal…
A férfi éppen a kandalló elé pakolta az ölnyi fát, amit frissen vágott. Felnézett pár másodpercre, tetőtől-talpig végig mért és ott folytatta a munkáját ahol abbahagyta. Ramatyul néztem ki, az eső is elkapott hazafelére, dideregve vonultam a fürdőbe. Tudtam, hogy kérdőre fog vonni, de örültem, hogy hagyott egy szusszanásnyi időt.
Letörölgettem magam, elkezdtem engedni a forró vizet a fürdéshez, közben arra a két évvel azelőtti fogadásra gondoltam, amit elvesztettem, és az akkori tíz dollárból addigra ötszáz dollárra emelték a kamatot a fiúk, azt akarták rajtam leverni…
A véres pólómat és minden egyebet a szennyes-tárolóra tettem, épp belemerültem a habos vízbe, amikor kivágódott az ajtó.
- Matt, most fürdők légy szíves…
- Ne szájalj! Mi történt? Mibe keveredtél, mivel hoztál szégyent megboldogult húgomra? – csak úgy mennydörgött a hangja, ha nem olyan finom meleg a víz, ami a nyakamig belepett, bizonyára megfagyok!
Csend borult ránk, a szívem a fülemben zakatolt, Matt morgott kis idő múlva egy káromkodásfélét, majd közelebb lépett. Nem mertem ránézni, a remegésem a víz felszínét is hullámzóvá tette.
- Nem nézel ki valami rózsásan!
Mintha én nem tudtam volna!
- Akkor?
Éreztem az illatát, a fenyőgyanta, a cigaretta, az arcvíz, egy kemény férfi illatát.
Megérintett.
Megdermedtem. Az ujja az arcomhoz ért. Azóta, amióta kezet fogott velem a jövetelekor, először ért össze a bőrünk. Nagyon furcsa érzés rohant meg, furán hatott a tagbaszakadt embertől a puha érintés.
- Nem akarlak bántani, de hogyha nem mondod el az igazat, kihozol a sodromból!
- Csak egy semmiség. Egy …fogadás. Ötszáz dollárral tartozok!
Nagyot csattant a pofon, az arcom égett. Matt megfogta a vállam és kirántott a vízből. Nem vagyok nagysúlyú, amolyan vékonyabb testalkatú, de izmos. Ott álltam szerencsétlenül, a habok foszlányokban olvadtak rólam, Matt pedig csak üvöltött és rázott.
- Az anyád úristenit! Ekkora kölcsönt vettél fel, drogozol talán? Te vitted a sírba szegény Evelint, te ingyenélő, kis senkiházi!
Nagyon rosszul esett. És a vád… a szívemig ért.
- Nem drogozok, csak egy hülye fogadás volt, eressz el, eressz!
Nem tudom honnan merítettem annyi erőt, de úgy esett, hogy Matt a lökésemtől belefenekelt a fürdőkádba. Nem volt időm kárörvendeni, mert rohantam, ahogy a lábam bírta. A szobámat céloztam meg, de az ajtó előtt egy fergeteges hátast dobtam, a talpam alatt csúszott a kő. Mozdulni sem tudtam, minden porcikám sajgott. Matt akkora ért be, én pedig beakasztottam a lábam az ő éppen lépni készülőjébe, így szabályosan rám esett.
Nem becsületem fel a dolog súlyosságát, alig kaptam levegőt, azt hittem összeprésel, kinyomja belőlem a lelket is. Vergődtem volna alatta, de csak valami, kis szánalmas ficánkolásra tellett.
- Nos, válaszolj fiam! - mondta nyugodt hangon. Mire tartozol azoknak a fickóknak?
Vacogva a kezemet tördeltem, bevallottam mindent. Amire a végére értem a mondandómnak Matt szürke szeme már nem hányt szikrát, felhúzott, kinyitotta előttem a szobám ajtaját. Ott álltam középen, a kezemet a férfiasságomra szorítva, piros arccal, megszégyenülten.
- Kifizetem az adósságod!
- Mi?
- Agyonverném a pernahajdereket, de nem akarok törvénybe ütközőt tenni, öltözz fel, és azonnal vidd el nekik a pénzt! Mondd meg nekik, hogy tőlem van. Azt is, ha megtudom, hogy valaha is, egy ujjal is hozzád érnek, agyonverem őket!
Azt hittem nem jól hallok.
- És még valami - mondta, amikor remegő testtel elkezdtem ruháért kutatni a szekrényben. - Meg kell adnod a kölcsönt! Le kell dolgoznod nekem!
- Persze - válaszoltam - úgy lesz!
- De ahogy én akarom - mélyült el a hangja, belenézve a mélykék szemembe.
Megrezzent a szempillám egy pillanatra, de túl gyorsan történt minden, nagyon örültem, hogy végre az adósság megadásával egy örökös rettegésnek,  félelemnek, és tehernek szakad vége.
A fiúkat a szokott helyükön, Randi bárjában találtam, alig hitték el, hogy én vagyok, aki nagy bátran elébük áll, és az asztalra teszi a pénzt. A szájuk is tátva maradt, csak bámultak, hol rám, hol egymásra.
- Hát ezt meg hol szerezted te gyerek, csak nem tettél valami törvénybeütközőt?
- Nem, Mattól kaptam!
Az üzenetet is átadtam nekik, már nem mosolyogtak annyira, amikor meghallották a szavait. Amikor kiléptem a fülledt, cigaretta füstös helyiségből, még az eső áztatta környéket is mintha szebbnek láttam volna, a zsarolás egészen tönkretette a mindennapjaimat. Életemben először gondoltam hálával a nagybátyámra. Kószáltam a közeli parkban, ahol az emberek a gyerekeikkel játszottak és nem bírtam megnyugodni.
Amikor hazatértem, tanultam, csak vacsorára mentem le, a tiszta-fenyő, amerikai-konyhás helységbe. A finom illatok megszokottak voltak, Matt nem túl változatosan, de jól főzött, amolyan férfi ételeket. Hús és valami köret, majdnem mindennap azt készített.
- Bor? – kérdeztem, amikor kiöntött nekem is a kehelyszerű poharamba az üdítőm mellé.
- Igen.
- És mit ünneplünk - kérdeztem tétován.
- Majd meglátod! Fogd fel úgy, mint a munkád kezdetét!
Koccintottunk, a bor finom volt, az ereimet is átjárta tőle a meleg. Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, a harmadik pohár után Matt felállt és intett.
- Elég lesz, még megárt! Gyere velem! - Követtem. Azt hittem a garázsba megyünk, ahol a hobbijának élve régi, matuzsálemi autókat fogunk bütykölni és biztosan abban segédkezem majd, de nem, a szobája irányába haladtunk!
- Hová megyünk? - tök buta kérdés volt, mert akkora már, kinyitotta előttem az ajtót, mint valami lány előtt.
Matt szobájában igen katonás rend uralkodott. Sehol egy felesleges tárgy, egy ránc a fehér, vászonlepedőn, vagy személyes dolog. Steril, kemény és nagyon férfias. Ez jutott eszembe, amíg ott ácsorogtam, bámulva a medveszőrt az ágya előtt.
- Ez, ismerős? -  Matt egy magazint vett elő a komódja fiókjából, amikor rá pillantottam, azt hittem szívrohamot kapok!
- Turkálsz a holmim közt, Te képes voltál… képes?
Paff.
Egy újabb pofon. Matt a földhöz vágta a magazint, engem falhoz préselt.
- Fiú vagy lány szerep? Hülye kérdés, nyunyóka, igaz?
Reszkettem, az anyám előtt is elhallgatott titkom kitudódott, amit hét lakat alatt őriztem, a homo magazin és Matt aljassága feltárta.  Sírtam, és üvöltöttem.
- Szóval a farkat szereted? Remélem a nagyot!
Matt akkor lenyomott a földre az egyik kezével, a másikkal fogta a vállamat, kioldotta a nadrágját és… elém tette a férfiasságát. A legnagyobb volt, amiről csak álmodoztam, vastag, erős, eres, és épp olyan, amitől az ember a leginkább bevadul. Éreztem az illatát, három centire tartotta az orromtól a gazdája.
- Most pedig kezdheted a munkát! - Elengedte a vállam, nem szorított, a farka erejével akart ott tartani. És sikerült neki, mert olyan megbűvölve és megdöbbenve néztem mozdulatlanul, mintha egy kobra lennék, a pénisz pedig a furulya.
Az ujjai beletúrtak a sötét hajamba, simogatva nem gorombán.
- Gyerünk fiam, mutasd micsoda kis ringyó vagy! Dolgozz és dolgozz, sokáig kell fizetned az ötszáz dollárt!
Akkor esett le, hogy mi is lesz a munkám, nem tudtam gondolkozni se, mintha  kívülről láttam volna magamat, ahogy remegő újakkal, sután érintem a hímvesszőt és nagyot nyelve csak bámulom a nagyságát, az erős, barnás szőrt, ami körbeveszi, és a nehéznek tűnő herét.
- Rendesen bánj vele - morgott Matt - nem habcsók ez, erősen szorítsd, és szopás közbe szívogasd is, azt szeretem!
Mit tehettem volna, és mit is akartam tenni? Még most sem tudom. Elkezdtem  mozgatni a bőrt, az első dákó volt, amit életemben fogtam, csak önkielégítés közben álmodtam hasonlóról, az öröm azonban valahogy elkerült. Igaz, a farok látványa mind jobban csábított, nemsokára feloldódtam, a nyelvem oda-odaért makkhoz. Szétáramlott bennem a kéj. Mindig is olyasmire vágytam, de pont Mattra életemben nem gondoltam! Na, jó, egyszer-kétszer, amikor nekivetkőzött és meztelen felsőtesttel vágta a fát. Hát az nem volt akármilyen látvány! Beindította a fantáziám, de a viselkedése mindig elvágta, hogy belehabarodjak vagy komolyabban érdekeljen. Erre tessék, ott térdepeltem nyalogatva a férfiasságát!
- Kapd be rendesen - nyomta a számhoz magát. Szétnyílt az ajkam, kitöltötte a szám a vaskosság. Az ágyékom addigra csavarodott a vágytól, a merevedésem majd kilukasztotta a nadrágom. Égtem a láztól, belefulladtam a farokba, és élveztem a perverz beszédet is.
- Szopj kis ringyó, szájba baszlak, mint még soha senki! Nyeldekeld a farkat, nyunyó bébi!
Tisztában voltam vele, hogy szerepjátékhoz hasonlóan perverzkedik a hangokkal, de nem bántam, felizgatott rendesen!
- Érzed mennyire lüktettek? Tudod mennyi spermám szokott lenni? Szereted-e, ha a szádba élveznek?
Ilyen és hasonló kérdésekkel sokkolta az amúgy is önkívületi állapotomat, szájba dugott rendesen, azt hittem ott lelem fulladásban a halálom. Amikor már könnyezett a szemem, kicsit kihúzta magát, verte magnak és az arcomhoz csapkodta a rúdját.
- Tessék Te bestia, érzed mennyi erő lakozik bennem?
Éreztem, ajjaj, minden bajom volt, majd meghaltam, hogy magamhoz nyúljak, de nem tettem, azt szégyelltem volna.
Utasított én pedig engedelmeskedtem, ahogy Ő mondta, dolgoztam. Az arcomra került minden, csorgott alá a nyakamra a sperma, mintha egy rongy lennék, megalázóan dörzsölte az arcomhoz a nagy péniszét, az utolsó cseppet is visszafojtott nyögések közepette rám élvezve.
De én élveztem.
Ő pedig tudta.
A végén ott remegett a kielégülés hullámaitól ringva, szuszogott és végigsimította az ondós arcom. Összegyűjtött egy adagot a mutató ujjára és körbe rajzolta vele a szám.
- Nyald le! - utasított rekedten, én pedig megtettem, majd szétdurrantam addigra, már szédültem, annyira be voltam indulva. De Ő egyszerűen letörölgette magát a végén, csak bámulta a duzzadt ágyékomat, ami a nadrágon keresztül is szépen domborodott, majd kizavart, én pedig letaglózottan vánszorogtam ki.
Alig vártam, hogy az ágyamra dőljek és kiverhessem magamnak, óriásit élveztem, akkorát, mint már régen nem. A nevét suttogtam erőtlenül, amikor szabadjára engedtem az élvezetem, a bőre illatát éreztem közben, a szigorú pillantására emlékeztem, a farka ízére, a formájára gondoltam, rá...

Nem akarta viszonozni a dolgokat, még sokáig nem. Hónapok alatt alakult a kapcsolatunk érzelmesebbé. Előbb azt vettem észre, egyre többször simogat, ellágyult pillantásokat vet felém, amikor azt hiszi, nem látom. Fiatalosabban kezd öltözködni, és egyre féltékenyebb. Amikor először megcsókolt azt hittem kifordul a világa sarkaiból, amikor pedig lefeküdtem vele sírtam a boldogságtól.
Matt az én mackóm. Egy szexis, dögös, imádni való, pasas!

2012