Az álom még tovább folytatódik

Az előző rész azzal ért véget, hogy a fiatalok összeházasodtak, és lett egy gyerekük. Így már öten élünk egy házban. Rita édesapja újra nősült, és ott is született egy baba. Rita kisöccse. Azóta eltelt három év. Időnként eljön Rita édesapja és új felesége a fiukkal, aki nagyon szeret játszani az unokánkkal, aki vele egyidős. Amíg a felnőttek beszélgetnek, jól érzik magukat egymás társaságában, addig a két gyerek önfeledten játszik közöttük. Egy ilyen családi összejövetelen beszéltük meg, hogy nyáron együtt elmegyünk nyaralni. Elkezdték a szervezést. A Balatonnál találtak egy házat, ami teljesen akadálymentes volt. Három szoba, fürdőszoba, WC külön, konyha. Ehhez még hozzá jött, hogy közel volt a Balaton, aminek szintén úgy volt kialakítva a part része, hogy mozgássérültek is könnyen bejutottak a vízbe. Az utaztatást Rita apja intézte, mivel neki volt egy szállítmányozó cége, ahol volt olyan kisbusz, amire elektromos kocsistól fel lehetett rakni az utast. Két ilyen kisbusz szállította a két mozgássérültet, és aki még nem fért be az egyetlen személyautóba. Mire mindent megszerveztek, alig volt pár hét a nyaralásig. Ez idő alatt is folyamatos kapcsolatba voltak. Eljött az utazás napja. A két kisbusz, és Rita édesapja a családjával a személyautóban, megérkeztek a házunkhoz reggel tíz órakor.
-    Sziasztok! Kész vagytok a nagy kalandra?
-    Szia! Teljesen.
-    Szuper! Akkor pakoljuk fel a cuccokat, meg a családot!
Kb. egy óra pakolászás után, mikor mindenki és minden a helyére került, elindult a konvoj. Elöl a személyautóban Rita apja, a felesége, és a kis Géza. Meg a csomagok, amik befértek. A többi, a másik két kocsiban lett elhelyezve. A másik két családdal együtt. Az egyik kisbuszban a fiatalok az unokánkkal, a másikban pedig Lina és én utaztunk a többi csomaggal együtt. Két óra kocsikázás után, megérkeztünk a célállomásra. Egy idős házaspár fogadott minket.
-    Jó napot!
-    Csókolom! Jó napot kívánok! Mi lennénk az a nagycsalád, aki két mozgássérülttel, és két kicsi gyerekkel lefoglaltuk a házukat.
-    Örülünk, hogy megtelik élettel a ház. Mi egy másik házban lakunk, így nem fogjuk Önöket zavarni. Mindent előkészítettünk, beüzemeltünk, nincs más dolog, mint elfoglalniuk a házat. Jó pihenést kívánunk!
-    Köszönjük szépen.
A két kisbusz vezetője előbb a két mozgássérültet szedte le a kocsikról, majd segített a csomagok leszedésében is. Miután minden és mindenki lekerült a kocsikról, a két kisbusz visszaindult Pestre. Mi meg ott maradtunk élvezni a nyaralást. A menyem és én, vigyáztunk a két kis lurkóra, amíg a többiek elrendezték a dolgokat. Közben Lina és Jutka, Géza felesége megetette a két kis srácot, legalább ők ne éhezzenek, amíg a többiek elkészülnek. Aztán egy késői ebéddel mi is ételhez jutottunk. A gyerekek közben délutáni alvásukat töltötték. Miután felébredtek, elindultunk felfedezni a környéket. Megnéztük a Balaton partot, megkerestük a vásárlási lehetőséget, ahol némi élelem beszerzési lehetőség volt. Felpakoltunk, és visszamentünk a szálláshelyünkre. Lassan be esteledett. Lackó-ék, és Rita apjáék, lefektették a két gyereket. Később, mi felnőttek is elkezdtünk készülődni a lefekvéshez. Előbb engem vitt a fiam a fürdőbe, hogy az anyja meg tudjon fürdetni, majd Lina ment zuhanyozni. Hogy utána miként osztották be a sorrendet, nem tudom. De valószínű, hogy a fiatalok maradtak utoljára. Ugyan úgy, mint otthon.
Másnap a feleségem és én ébredtünk a legkorábban. Nem csaptunk zajt, hogy a többiek hadd aludjanak. Csendes magányunkban foglalkoztunk egy kicsit egymással. Még mindig fel tudott izgatni. Kis idő múlva, hallottuk az egyik gyereket dumálni. Aztán nem sokkal később, a másik is elkezdte. Így már mindenki felébredt a két gyerek viháncolására. Lassan felkeltünk, és mindenki rendbe szedte magát. Aki nem tudott egyedül boldogulni, mint Rita vagy én, annak segített a párja, vagy nekem még az öreg Géza, Rita apja is segített az emelgetésben. Reggeli után, az én kis feleségem és Jutka vállalták, hogy elkészítik az ebédet. Mi fiúk, és az egy szem lány, Rita pedig lementünk a partra napozni és fürdeni.                                                                 Vittük magunkkal a két kis lurkót is, hogy ne legyenek láb alatt a konyhában. Géza és Lackó vitte be őket a vízbe lubickolni. Nagyon élvezték. Ki se akartak jönni. De hát mi is le akartuk magunkat hűteni, ezért a fiam és Géza Ritát és engem is bevitt a vízbe. Olyan helyre, ahol ülve sem süllyedtünk el teljesen. Így magunkra hagyhattak minket, hogy a két kicsire felügyeljenek a parton. Így felváltva mentünk a vízbe egész délelőtt. Aztán amikor Lackó és Géza akart egyet úszni, a két gyereket lefoglaltuk Ritával ketten. Jól éreztük magunkat. Nem érdekelt az idő, hogy hány óra lehet, csak az éhség ébresztett rá, hogy ebédelni kéne menni. Na, meg a telefon, ami akkor csörgött, amikor az otthon maradt két nő közül az egyik felhívott, hogy mehetünk ebédelni. Összeszedtük magunkat meg a srácokat, és elindultunk a ház felé. Útközben találkoztunk a házigazda házaspár nő tagjával.
-    Jó napot!
-    Csókolom!
-    Jól érzik magukat? Nincs szükségük valamire?
-    Köszönjük. Igen, jól érezzük magunkat. Mindenünk megvan. Megyünk, mert telefonáltak, hogy kész az ebéd. Mi meg éhesek vagyunk, mert a víz kiszívott mindent belőlünk.
-    Jól van. Menjenek csak. Jó étvágyat, és további jó pihenést! Ha valamire szükségük lenne, megtalálják a telefonszámot a falra függesztett leírásban.
-    Köszönjük. Csókolom!
-    Minden jót! Viszlát!
Folytattuk utunkat a ház felé. Pár perc séta után meg is érkeztünk. Finom illatok terjengtek a levegőben.
-    Megjöttek az éhesek! Mi finomat csináltatok nekünk?
-    Előbb a gyerekek kapnak. Ti majd csak utána.
-    Oké. Addig pótoljuk a folyadék veszteséget. Ki kér sört?
Mindenki feltette a kezét. Rita is beszállt a kiszolgálásba. Oda gurult a hűtőhöz, és egyenként adogatta ki a sörösüvegeket. Elő került a sörnyitó is. Kézről kézre járt. Közben Rita és Jutka megetették a gyerekeket. Aztán lefektették őket délutáni csendes pihenőre. Ezután ebédeltünk mi. Ebéd közben kitaláltuk, mi legyen a másnapi kaja. A lányok összeírták a hozzávalókat, Géza és Lackó pedig a személyautóval elmentek bevásárolni. A nők és én, otthon maradtunk vigyázni a gyerekek álmát. Én is lefeküdtem egy kicsit, hogy pihentessem a hátam, ami a sok üléstől elfáradt. Miután a feleségek elmosogattak, Lina is utánam jött egy kicsit pihenni. És persze megszeretgetni. Később visszaértek a fiúk a vásárlásból, és a gyerekek is felébredtek. Ezután mind a nyolcan fel kerekedtünk, és lementünk a partra napozni, és fürdeni. Kora estig lent voltunk. Így ment mindennap, amíg le nem telt a nyaralásra szánt idő. Jó két hét volt. Mindenki jól érezte magát. Megbeszéltük, hogy legközelebb is csinálunk ilyen nyaralást.