Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ártatlan bárányok - 1. fejezet: A Darrow-kastély

A hajó lassan, de büszkén, előretekintve sodródott a vízen. Nincs tíz perce, hogy elindultak, de a gróf már unta magát. Bágyadtan figyelte a tenger hullámzását, és hallgatta a sirályok károgását. Nem sok kedve volt ehhez a külföldi „kiruccanáshoz”, ahogy a bátyja nevezte, de a családja meg volt győződve róla, hogy neki most igenis erre volt szüksége. Persze a gróf nem volt ostoba. Valószínűleg megelégelték otthon a folytonos ellenálló stílusát, és szerették volna maguktól egy kicsit távol tudni. A gróf azóta is szidja magát, hogy pár hete megemlítette, szívesen elutazna Angliába.
Mindenesetre ezúttal nem ment szembe sem a fivérével, sem az édesapjával. Neki is kezdett elege lenni mindenkiből a ház körül. Pontosabban majdnem mindenkiből. Még ő maga is meglepődött, hogy nem zavarja a fiatal, bájos, barnás szőke hajú szobalány, Elizabeth, és a nem sokkal idősebb inas, Benjámin jelenléte, akiket e pillanatban teljesen lekötött a tenger, és a Darrow-sziget, amihez a hajó egyre közeledett, de mindenki tudta, hogy csak elsiklanak mellette, mert az úticél nem egy elhagyatott sziget, egy régi, állítólag kísértetlakta kastéllyal, hanem Flamborough. Bár Várady gróf reménykedett benne, hogy csak kiszállnak, gyönyörködnek egyet az Északi-tengerben, és indulnak is vissza a szállodába. Ezt a hajóutat csak azért fizette be, mert attól tartott, unatkozni fog, de itt a vízen rá kellett jönnie, hogy neki a hotelszobában is ugyanolyan jó, mint bárhol máshol.
 
– Jó napot kívánok, gróf úr! Meg sem ismertem!
Várady vetett egy pillantást Drózdik báróra, a köpcös, naiv, de nagyon barátságos, harmincas éveiben járó férfira, akit a hosszú bajusz sosem akadályozott meg abban, hogy fülig érő mosollyal fogadja régi ismerőseit.
– Jó napot kívánok, báró úr – viszonozta a gróf az üdvözlést. – Meglep, hogy ezen a hajón találkozunk.
– Én sem számítottam itt önre! És úgy örülök! Nehezen értetem meg magam az angolokkal. A segítségemre lehetne!
– Hogyne – biccentett a gróf. – Egyedül érkezett?
– Nem, dehogy. A nejemmel és a gyerekekkel. Hát ön?
– Én a magam és szolgálóim társaságát élvezem.
– A nagyapja még gyengélkedik?
– Az orvos nem ígért sok jót – komorodott el a gróf, és elfordította a tekintetét, vissza a tengerre. Drózdik báró, ha tehette volna, soha el nem hangzottá teszi a kérdést.
– Jobbulást kívánok neki.
– Át fogom adni.
– Megkeresem a családom. Nem akartam egyedül hagyni őket, de magának mindenképp köszönni szerettem volna.
– Remélem, lesz még alkalmunk folytatni a társalgást.
– Bizonyosan. A későbbi viszontlátásra!
A gróf zavartan megemelte a cilindert a fején, beletúrt kissé göndör, sötétbarna hajába, és összeszorította puha, dús ajkait. Az arca sápadt volt, kissé sovány, az orra íves, a teste karcsú, mélybarna, nagy szemei nyugalmat sugároztak. Olyan közepesen magas férfi volt, és bár nem keltett mély szimpátiát az emberekben, érzékeltek benne valami megfoghatatlant, megnevezhetetlent, de vonzót. Volt kisugárzása, és ennek hála ügyet sem vetett senki gyengének tűnő alkatára. A mozgása mindig könnyed, és erőltetetten rugalmas volt. Ezzel próbálta ellensúlyozni merev természetét, amivel meglehetősen kilógott a Várady családból.
„Komolyan, Richárd, mintha nem is az én kisöcsém lennél!” – mondogatta neki gyakran Ármin, a bátyja, ha kettesben voltak. Ebbe semmi él vagy rosszindulat nem volt. A kettejük között lévő testvéri kapcsolat meglehetősen szoros.
Amikor az édesanyjuk meghalt, a gróf öt-, Ármin tízéves volt. Onnantól kezdve az idősebbik fiú egyre nyíltabban kezdte kimutatni a ragaszkodását öccse felé, és bár azelőtt jóformán nem is szóltak egymáshoz, elválaszthatatlanokká váltak, és semmit nem voltak hajlandók egymás nélkül csinálni.
Ez jó pár évig így ment, aztán Ármin, atyja tanácsait és utasításait követve, helyet adott életében a politikának, amitől a gróf igyekezett olyan távol kerülni, amennyire az csak lehetséges volt, melynek következtében el kellett viselje családja haragos és lesújtó pillantásait.
Persze ez jelenleg egyáltalán nem foglalkoztatta. Eldöntötte, hogy míg távol van az otthoni birtoktól, kizárja az elméjéből az ott folyó dolgokat.
Jelenleg is fontolgatta fivére javaslatát, miszerint, ha ennyire nem bírja elviselni az otthoni légkört, fogja a két, hozzá leghűségesebb szolgálót, és költözzön be a család pesti házába.
„Jó lenne ott neked! Az ablak éppen rátekint a Dunára, emlékszel?” – úgy tűnt, Árminban szép emlékeket idézett elő a ház, melyben gyermekkorukat töltötték. A gróf tudta, hogy bátyja bármikor szívesen visszaköltözött volna oda.
„Azért nem pont rátekint…” – gondolt vissza Richárd.
„Próbálok segíteni neked, ötleteket adok! És mit kapok ennek fejében?”
„Pusztán elmerengtem… De a tanácsaiért mindig hálás voltam. Most sincsen másképp.”
„Örülök. Akkor ezt úgy értelmezem, elgondolkodol a dolgon.”
„El.”
Ennyiben maradtak azóta is.
 
– Gróf úr… - Richárd fölkapta a fejét, mikor Elizabeth megszólította.
– Netán baj van?
– Azt hiszem… Vagyis, nem tudom. Ki kellene kötnünk azon a szigeten?
A gróf követte a lány tekintetét.
– Miért állunk meg a Darrow-szigeten? – tette föl a kérdést, ami egyértelműen önmagának szólt, nem a szolgálólánynak. – Idehívnád Benjámint?
– Hogyne.
Mikor újra hárman lettek, a báró is csatlakozott hozzájuk a családjával.
– Ez a sziget…
– Én sem értem.
A gróf gyorsan körbekérdezősködött, de az angol utasok se nagyon értették, mit akar a kapitány. Nem épp döcögőmentesen, de azért megálltak. A két személyzetis mindenkit letessékelt az erdős szárazföldre. Onnan egy ösvény vezetett a rengeteg közé, Richárd megállapítása szerint a Darrow-kastélyhoz.
Az eső akkor kezdett el csöpörészni, amikor a kapitány is, utolsóként, leszállt a fedélzetről. A grófnak magasba szökött a szemöldöke. Valamit nagyon furcsállt a fiatal, szakállas férfiban, aki a feszültség egyértelmű jeleként csavargatta bal gyűrűsujján az aranykarikát. Zakóját és nyakkendőjét mintha a kutya szájából rángatták volna elő, úgy nézett ki, nadrágja fekete, de az olyan gyűrött, hogy az ember azt hinné, a szemetesből kapták ki azt is.
Akármilyen rendezetlen volt a férfi, név szerint Peter Langdon, a grógnak mégsem ez keltette fel először az érdeklődését. Nem tudta volna megmagyarázni, de a férfi egyszerre tűnt ismerősnek a számára, és ismeretlennek.
– Hölgyeim és uraim! – kezdte Mr. Langdon, a gróf pedig szorgalmasan fordított minden szót magyarra a két szolgálónak, valamint a bárónak és családjának. – Elnézésüket kell kérnem, de meg kellett állnunk, mivel… – itt egy pillanatra elbizonytalanodott, de végül, igaz, nem túl egyértelműen, kinyökögte a már lassan nyilvánvalóvá vált tényt. – Volt egy kis probléma a hajóval. De nem kell aggódniuk, a segítség hamarosan érkezik. Nagyobb gondunk a vihar – ekkorra már a szél is felerősödött, egyre nagyobb esőcseppeket hozva magával, nem is olyan távolról pedig villámok szelték keresztül a szürke felhőket, melyeket erőteljes dörgések követtek. – Nem hinném, hogy mások ki fognak hajózni, ha az idő rosszabbra fordulna, de utána eljönnek értünk. Addig is menjünk be a Darrow-kastélyba. Jobb nem megázni.
 
A levegő párásodott, az esőcseperészésből pedig hamarosan óriási zuhé lett. Épp, hogy a csapat betette a lábát az elhagyatott kastélyba, mintha dézsából öntenék, úgy mosta el a víz a lábuk nyomát.
Bár a kapitány és a személyzet folyamatosan azt ismételgette, hogy minden rendben lesz, és bármelyik pillanatban itt lehet a segítség, ők sem tűntek biztosnak magukban.
Ha már így alakult a helyzet, a csoport úgy döntött, felderíti a szépnek és barátságosnak nem mondható, de annál hátborzongatóbb kastélyt. A gróf levált a többiektől, nem volt sok kedve hallgatni a sok kísértethistóriát Edward Darrow szelleméről. A kapitánynak is sok esze van! Pontosan ilyenkor kell efféléket mesélgetni.
Várady gróf biztosra vette, hogy valaki olykor-olykor ránézett erre a kastélyra, mert a borzasztó állapota ellenére be volt rendezve. Lépcsők vezettek fel az első emeletre, ami helyet biztosított az étkezőnek, az egykori könyvtárszobának és két társalgónak. Ettől függetlenül a földszinten is voltak társalgók. Néhány pókhálóval és porral lefedett festmény csüngött a falakon, de a gróf nem volt róla meggyőződve, hogy kétszáz évesek. Nem hagyták volna csak itt lógni őket.
Még egy emelettel feljebb fölfedezett egy csomó hálószobát, melyek bár el voltak hanyagolva, az ágyak és a paplanok korabelinek hatottak, de természetesen közük nem volt az eredetiekhez.
– Micsoda turistalátványosság lehetne ebből a helyből, tekintve a történetét és a kastély korát!
A gróf még egy ideig elvolt magában, de aztán úgy érezte legjobbnak, ha csatlakozik a többiekhez. Bárhogy is, ez a kastély ijesztő ahhoz, hogy órákig egyedül csatangoljanak benne.
Este hét óra küröl járt, és még mindig nem történt semmi. Az emberek fáradtak, nyűgösek és idegesek voltak. A kapitány továbbra is a kastélyról mesélt, ezzel próbálva szórakoztatni a kritikus közönséget az egyik társalgóban. Szóvá tette, amit a gróf korábban észrevett, hogy a berendezés szinte új, de elhanyagolt. Valóban turistalátványosságot akartak belőle csinálni, de aztán minden félkészen maradt, szóval most inkább tűnt egy poros szállodának, mint pompázó kastélynak.
Továbbá történtek itt balesetek, amiket senki nem tudott megérteni vagy rendes magyarázatot adni rájuk. Vegyük példának azt a három évvel ezelőtti esetet, amikor közel húsz éves kihagyás után megpróbálták újra kezelésbe venni az épületet. Egy itt dolgozó férfi, név szerint David Coleen, minden indok nélkül felkötötte magát a második emeleten. Egyetlen üzenetet hagyott, azt is a saját vérével írta föl a falra: láttam. Máig nem tudja senki, kire vagy mire akart utalni, de sokak szerint Edward Darrow szelleme kergette az öngyilkosságba.
Kicsit korábbról a kapitány közkívánatra, és egyáltalán nem szívesen megemlítette Mary Sophie Hawkinst, aki nem sokkal David után hunyt el itt a kastélyban. Ő festette a már a gróf által is megcsodált képeket. Ellenőrizni jött ide, megnézte, hogy minden festménye rendben megérkezett-e, és mivel azon az őszi napon korán sötétedett, úgy döntött, a kastélyban tölti az éjszakát, éppen Edward Darrow szobájában. Reggel holtan találták a munkások. Bevette az összes magával hozott gyógyszert, amit szívbetegség kezelésére írt föl az orvosa, és a legkiválóbb festményére ugyanazt a szót mázolta fel, mint korábban David a falra: láttam.
A kapitány szerint itt kellett volna abbahagyni a munkálatokat, de mindenki szemet hunyt a mostani két és a húsz évvel ezelőtti hat haláleset fölött, egészen a következőig.
Dominic Brown, egy másik munkás, szintén a kastélyban éjszakázott Darrow lányának a körletében. Néhány társával úgy gondolták, hogy másnap úgyis korán kellett kezdeni a munkálatokat, minek visszahajókázni a kikötőbe?
Brown még hajnalban meghalt, de az eddigi nyolc áldozattól kissé eltért az esete. A szokásos láttam helyett a bepárásodott ablaküvegen ez állt: meglátott. Mindenki csapot-papot otthagyva rohant ki az épületből, és azóta se nagyon jött ide senki. Mostanáig.
 
– Meglehet, ma éjjel kénytelenek leszünk itt tölteni az éjszakát – folytatta a kapitány. – Azt szeretném kérni, hogy ne nagyon mászkáljanak egyedül, és osztozzanak a szobákon, ha egy mód van rá. És kérem, ne aggódjanak. Bármit hoz is a helyzet, meg fogjuk oldani.
Egyetlen oka volt, hogy a gróf nem ment oda Mr. Langdonhoz, és vonta kérdőre a segítség sehol létével kapcsolatban, az pedig a vihar volt. Továbbra is tombolt, csapkodta a kastély ablakait, és úgy tetszett, a szél lassan a falakat is áttöri.
Jó ideig senki nem tudta rákényszeríteni magát, hogy elmenjen lefeküdni, kivéve a báró családját, mivel ők a grófot leszámítva senkivel nem tudták megértetni magukat. Állítólag a báróné beszélt valamennyit angolul, vele el tudtak igazodni, de a hangsúly a valamennyin van.
A gróf mindenkivel beszélt, és akaratlanul is memorizálni próbálta az emberek arcait, és azok neveit.
Agatha és George Mollan. Fiatal házasok. A nő egy jómodorú, ártatlan, ámde határozatlan teremtés volt. Visszahúzódó, és hagyta a férjének, hogy mindenre ő válaszoljon. Mr. Mollan ugyanakkor egy makacs, magabiztos férfi benyomását keltette, és már csak egy néhány perces beszélgetésből is egyértelművé vált, hogy nem fogadja el azt az esetleges tényt, ha nem neki van igaza. Gyermekük nem született, Mr. Mollan titkárként dolgozott.
Alice és Thomas Law. Testvérek. A lány nemrég töltötte be huszadik életévét, gyönyörű hajadon, de szeretett volna már megházasodni, Thomas egy jóvágású férfiú tekintetében kívánt hasonlóképpen tenni. Ez a két ember meglepően hasonlított egymásra, inkább személyiségben, mint külsőben. Ugyanis ez utóbbiban csaknem mindenben eltértek. Jólelkűnek tűntek, de a gróf biztosra vette, hogy az igazukért is kiállnak. Állítólag a Law-család adakozik is valamennyit a szegényeknek és az árváknak.
Amilia Blake. A grófot nem kis meglepetésként érte, mikor megtudta, hogy ez a helyes, ámde nem kirívóan szép ifjú hölgy a kapitány unokahúga. Jóban volt a két személyzetissel, akiknek a gróf csak a nevüket tudta kideríteni: John Grey és Robert Taylor. Két magas, erős és szigorú tekintetű férfi. Tipikus rokonszenves alakok benyomását keltették.
Daphne Lake és a férje, William Lake, továbbá a férfi húga, Anne Lake. Úgy tűnt, a két hölgy jól megértette egymást, míg Mr. Lake mintha kicsit a háttérbe szorult volna. Magának való volt, a saját világában létezett, és bár a gróf próbált vele társalgásba elegyedni, nem járt nagy sikerrel.
Végül a magányos, saját magát kissé elhanyagoló Philippe Bowerrel alkottak egy tizenkilenc fős csapatot.
 
A gróf idővel megelégelte eme furcsa emberek társaságát, és az angol cseverészést. Elizabeth-tel és Benjáminnal a nyomában elköszönt, majd bezsúfolták magukat az egyik első emeleti szobába. Mint az később kiderült, nem kerültek túl messze a bárótól és családjától. Nem mintha ez bárkit zavart volna. A gróf hajlandóságot mutatott volna a „magyaroknak közös háló” ötletre, ha a helyiségeknek is megfelelő lett volna hozzá a méretük.
– Ez olyan izgalmas! – súgta oda a szobalány az inasnak.
– Szerintem hátborzongató! Nem akarok itt ragadni.
Várady kissé elmélyedt a gondolataiban, de azért hallotta, miről beszélget a két szolgáló.
– Nem tudom - szólalt meg váratlanul, mire azok fölkapták a fejüket. – Erőltetett ez az egész.
– Erőltetett? Ezt hogy érti, gróf úr?
– Nem gondolnám, hogy ok nélkül álltunk meg. Olyan, mintha… meg lenne rendezve ez az egész.
– Megenged nekem egy őszinte véleményt? – kérdezte a lány a mosolyogva.
– Csak most, csak neked, igen, Lizi.
– Az elmúlt időszakban megoldott egy csomó bűntényt, és leleplezett egy csomó gyilkost!
– Inkább tolvajokat lepleztem le az elmúlt időszakban.
– Igen – nevetett fel a szolgáló. – És szerintem már mindenbe belelát valamit, ha nem veszi sértésnek.
– Dehogy. Talán igazad is van. Nem kívánok Sherlock Holmes-t játszani.
Beállt egy kis csend. Ezt kihasználva valaki megközelítette az ajtót. A régi, szinte használhatatlan ablakot ekkor belökte a szél, elfújta a gyertyákat, a gróf cilinderét pedig a földre lökte. Elizabeth felsikkantott, mikor a besötétült szobát egy villám megvilágította, mert akkor, épp, hogy csak egy percre egy árnyékot lehetett kivenni az ajtó mögül. Egy kisebb papírcetli csúszott át az alsó kis résen, majd siető léptek zaja keveredett az üvöltő széllel.
Benjámin gyorsan bezárta az ablakot, közben a gróf kirohant a folyosóra. Körbenézett, de nem látott semmi mást, csak Drózdik báró fejét, aki pont ebben a pillanatban dugta ki az orrát a közeli szobából.
– Minden rendben, gróf úr? Sikítást hallottam.
– Csak a vihar okozott egy kis meglepetést – mondta a gróf, de tekintetét nem tudta levenni a tőle bal oldalra eső lépcsőről. Nagyon közel volt, bárki is járt itt, nem okozott neki nehézséget a gyors menekülés.
– Értem. És mit gondol a kapitányról?
– A kapitányról? – A grófot meglepte a kérdés. Föl is kapta rá a fejét. – Miért kérdezi?
– Szerintem elmebeteg! Azt akarja, hogy itt pusztuljunk el!
– Már miért akarna ilyesmit?
– Nem az imént említettem, hogy elmebeteg?
A grófot megmosolyogtatta a kérdés. Megnyugtatta néhány kedves szóval a bárót, majd becsukta az ajtót, és fölvette a kis cetlit a földről.
– Van ráírva valami, méltóságos úr? – érdeklődött Benjámin, egyik kezét még mindig a hideg ablaküvegen tartva.
– Angolul, igen. „Nem kíván játszani? Milyen kár! Pedig a következő játéknak ön lesz a főszereplője! Emberek fognak meghalni, ha pedig meg akarja akadályozni, gyorsan kezdjen el gondolkodni, mit tehet ellene! Siessen, siessen, tik-tak, tik-tak!” – a gróf alaposabban szemügyre vette az üzenetet. – Az író hallotta a beszélgetésünket, ért magyarul vagy magyar, aki nagyon jól tud angolul, és kapkodva kellett minden szót lekörmölnie. Ugyanakkor szélesek a sor- és a szóközök. Az üzenet írója magányos, és talán úgy érzi, nem értik meg eléggé. A szöveg legelső „y”-ja hatalmas és kacifántos, nem őszinte ember. A szavak tele vannak hurokjelekkel, az emberünk nem szeret sokat kiadni magából. A „t” betűkön a vízszintes vonal nagyon magasan van, nem szereti, ha megmondják, mit csináljon. Ez alapján azt is mondhatnám, hogy a fantáziája is jó, no, meg a logikai készségei. Az illető több, mint valószínű, férfi.
Elizabeth és Benjámin kelletlenül összenéztek. Ehhez nem igazán tudtak mit hozzáfűzni, ami a grófnak szerencsére hamar föltűnt, és zavartan végigsimított haján.
– Remélem, nem kevertelek bele titeket semmibe - motyogta és visszagondolt a közelmúltban megoldott eseteire.
– Vajon a gyilkos hagyta itt az üzenetet? – állt neki a találgatásnak Elizabeth izgatottan.
– Nem is történt gyilkosság, te buta! – morogta Benjámin, és úgy döntött, mostanra megengedheti magának azt a kényelmet, hogy levegye a kezét az ablaküvegről.
– Tudd meg, hogy te vagy a buta! – tette a lány csípőre a kezeit. – Ön mit gondol, gróf úr?
– Még ha történne is gyilkosság, kétlem, hogy ezt a „tettes” hagyta itt nekem. Mintha figyelmeztetni akarna… ugyanakkor nem érzem a segítőszándékot, így meg nincs értelme az egésznek.
– Lehet, tréfának szánták!
– Lehet – bólintott a gróf. Összehajtotta a papírt, és elrakta a belsőzsebébe. – Azért tartsuk nyitva a szemünket.
Folytatások
204
Várady gróf Angliába utazik két szolgálójával, Benjáminnal és Elizabeth-tel, annak reményében, hogy végre kikapcsolódhatnak és elfelejthetik az otthoni nyomasztó légkört. Hogy nyaralásukat kellemesebbé tegyék, még egy hajókirándulásra is befizetnek, ám a Loreley sosem éri el úticélját, főszereplőnk pedig bizonytalan időre arra kényszerül, hogy az állítólag kísértetjárta Darrow-kastélyban töltse a vakációt és leleplezzen egy könyörtelen gyilkost...
Hasonló történetek
3791
Nyolc körül hirtelen kialudtak a fények a környéken. Általános áramszünet volt. Moretti döbbenten hallgatta a semmit a fülhallgatóból. Rájött, hogy rettenetesen átverték. Kivágta a kocsi ajtaját, és rohant fel a megfigyelt lakásba. A sötét, ismeretlen lépcsőházban kétszer is felbukott, mire a másodikra ért. A lakásban talált másodkulcs alapján készített kulccsal bement. Sejtelme beigazolódott...
4059
Apát nagyot nyújtózkodott a nyaraló házaspár házában. A vendégszobában aludt, és most jól érezte magát. Elhatározta, hogy nap közben fog mozogni a házban, hogy nehogy feltűnjenek a fények a szomszédoknak.
Felkelt hát, és elmosogatta az előző vacsorájának a maradványait, aztán felfedezőútra indult a házban. Először is a pincébe ment le...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: