Aratóünnep

A kellemetlen reggel után a délelőtt sokkal rosszabb lett. Lorelei erős fiatal lány volt és a reggelt még jól viselte, ám mostanra pokolian szomjas és elgyötört lett. Egyre nehezebbnek találta hogy egyenesen álljon.
Nem sokkal dél után fuldokolni kezdett és a helyzete egyre csak romlott a délután folyamán. A lány kezdte felfedezni azt, amire a századok folyamán már sok Aratás Hölgye rájött: a részleges fulladás kínzóan fájdalmas, főleg ha egész nap tart. A délután egy pontján a fájdalom tetőzni látszott és ebben a rövid pillanatban Lorelei  majdnem megbánta a machinációit, amikkel kiválasztatta magát. De nem….ez a legnehezebb rész… -mondta magának. Egyedül levegő után küzdeni, hogy megtisztuljon. Ezen túl kell esni. Az esti szertartás majd kárpótolja mindenért. A nevét az Aratás Dalába szövik. Az emberek dicsérettel és tisztelettel fogják emlegetni a következő években.
A lány természetesen meztelen volt. A nyakát szorosan a méltóságteljesen hatalmas tölgyfa legmagasabb ágához erősítették. A falu kötélverője évente csak egyszer kötötte meg a Hölgy Ellenségét, de értette a mesterségét. A csomó szoros és stabil volt. Lorelei napkeltétől napnyugtáig lógott és a torka közben legfeljebb félig volt nyitva.
A falu bőrművese évente csak egyszer készítette el a Hölgy Barátját, de ő is értette a mesterségét. Egy vastag bőrszíjat erősített a Lorelei dereka előtti ághoz és átvezette a lány combjai között a hátrakötött csuklókig. A szíj egyrészt megakadályozta a menekülést (persze csak egy szégyenteljesen gyáva ember menekült volna a Hölgy kötelessége elől), másrészt a Hölgy Barátja életben tartotta a lányt a hosszú, küzdelmes nap folyamán. Ha Lorelei megemelte a csuklóit egy roppant fájdalmas és természetellenes pózba, akkor az ágyékának feszülő bőrszíj egy kicsit megemelte a testét és levegőhöz juttatta.
A lány egy másik indokot is felfedezett ezen mozdulat végrehajtására. Szűz volt ugyan, de nagyon is tisztában volt azzal hogyan okozhat magának gyönyört keze érintésével. Most arra is rájött, hogy a Hölgy Barátja hasonló kéjt válthat ki belőle. Kicsit megemelte magát majd visszaengedte….megemelte… visszaengedte… A puncijának dörzsölődő bőrszíj kiváltotta kéjes hullámok találkoztak a nyakából és mellkasából áramló fájdalommal. Amikor elélvezett, a fájdalom, a tehetetlenség és a vágyakozás miatt élete legnagyobb gyönyörében volt része.
Délután már nem sikerült kényeztetnie magát. Ahhoz is alig maradt ereje hogy a levegővételhez megemelje testét. Tisztában volt vele hogy a Hölgyek mindig túlélték valahogy ezt a megpróbáltatást. Csupasz mellein verejték csillant meg a napsütésben. Testének ezt a részét rendszerint ruha fedte, ezért nagyon világos volt ott a bőre. Tudta hogy estére le fog égni...és ettől a fesztivál csak még fájdalmasabb lesz…
Amikor érte jöttek először az Ellenségét majd a Barátját távolították el. A lány megkönnyebbülve lihegett. Levették a fáról és a falusiak gyülekezetébe vitték. Lorelei készen állt. Egy napi szenvedés minden tisztátlanságtól megszabadította és most már feláldozhatták. A két legjobb barátnőjét választotta korábban segítőinek. Az egyikük most a nyakára csúsztatta a hurkot, a másik közben a bokáihoz erősítette a köteleket. Ezután kettesben hátrahúzták Lorelei csuklóit a háta mögé és egy földdel töltött bőrzsákot kötöztek hozzá.
A lány szíve hevesen vert miközben a papnő az éves áldást kántálta. A hasában vallásos izgalmat érzett...kicsit lejjebb pedig másféle izgalmat…
A segítő szorosra húzták a hurkot és lábujjhegyre húzták a lányt, aki gurgulázó hangok kíséretében fulladozni kezdett. Nem volt összemérhető a nap folyamán átélt szenvedéssel, de mégis fájt.
A papnő befejezte az imádságot és intett a segítő lányoknak, akik lelkesen széthúzták Lorelei bokáit a hozzájuk kötött kötéllel. A lány lábai utoljára hagyták el a földet és combjai szélesre nyíltak. Lassú és fájdalmas akasztás volt. A segítői hűségesen tartották és mivel a bokáira erősített kötelek átvettek valamennyit a súlyából, sohasem szorult el teljesen a nyaka. A zacskóban a föld -ami a Hölgy kapcsolatát jelképezte a falunak életet adó termőfölddel- lefelé húzta ugyan egy kicsit, de nem nagyon. Lorelei tudta hogy hosszú időbe telik majd amíg eljön a vég. Ami jó volt, mert még várt rá kötelesség.
A falu férfiai felsorakoztak előtte. Az első közülük elismeréssel nézett a szűk, csupasz nőiességre. A hagyományok szerint ő volt a falu legfiatalabb férfija és még sohasem hált nővel. A durva behatolása érezhetően növelte Lorelei kínjait. A lány gurgulázott miközben szűzhártyája átszakadt. Úgy érezte hogy szétszakad ahogy magába fogadta a fiút. ‘Istenem...ez mindig ennyire fáj?’-kérdezte gondolatban.
A fiú nem tartott ki sokáig. A második férfi közel sem járt akkora fájdalommal mint az első… és mire a harmadik is végzett, a lány szinte élvezni kezdte a dolgot. Jó volt így használva lenni. A fájdalom és a tehetetlenség izgalommal töltötte el. Rózsaszín mellbimbói előre meredtek és kezdte érezni az ismerős melegséget az ágyékában…. A hatodik férfinál élvezett el.
Lorelei forrónak és sugárzónak érezte magát. Lenézett erős fiatal testére, lapos hasára és a tucatnyi férfi spermájával áztatott rózsaszín nyílásra. Tudta hogy sohasem volt még ennél bájosabb. A Hölgyek mindig gyönyörűek voltak...nyelvük kint, szemük félig lecsukva, arcukon verejték és nyál keveréke… 
A férfiak sora lassan elfogyott, aminek örült, mert már alig látott valamit a fájdalom vörös ködén át. Tudta hogy közel a vég. Csak abban reménykedett hogy képes lesz teljesíteni kötelezettségét. A hagyomány szerint a Hölgynek a falu minden férfiját ki kell szolgálnia...ha képes rá. De gyakran nem sikerült. Azokat a Hölgyeket, akik sikerrel jártak, különös megbecsülés övezte. A könnyein át látta hogy már csak egyetlen férfi maradt hátra… az apja. A lány észrevette hogy az apja merevedése minden korábbi férfiénál erősebb. Nyilván régóta szerette volna ezt a pillanatot… Lorelei úgy döntött hogy mindent megtesz a kedvéért amit tud. Az elmúlt órában szerzett bizonyos gyakorlatot. Rájött hogyan használja a combjai izmait és a hüvelye izmait ahhoz, hogy különleges kéjt okozzon egy férfinak. Most is ezt tette és az apja elégedett nyögéssel ismerte el fáradalmait. A férfi felnyúlt és keblét megfogva azt mondta:
-Úgy nézel ki mint anyád amikor a te korodban járt… és olyan szoros az érzeted is mint akkor az övé...
Lorelei arca elsötétedett és teste vad vonaglásba kezdett. Az utolsó dolog amit érzett az apja kilövellése volt. Becsukta a szemét ás elégedetten gondolt arra hogy teljesítette a kötelességét az istenek, a faluja, a családja és önmaga felé.