Anna és az kávé

Anna hazafelé tartott a munkából, de fáradt és szomorú volt ezért szeretett volna inni egy kávét. De azon a környéken ahol volt nem nagyon volt kávézó. Aztán egyszer csak meglátott egy cégért, amire az volt írva, hogy Vore kávézó. Érdekesnek találta ezért bement az üzletbe Ebben a késői órában már csak egy személy volt bent. Egy fiatal mosolygós naga lány volt, ő volt a pincér.
 
- Jó estét kívánok.
- Jó estét. – A lány mosolyától egyből jobb kedve, lett Annának.
 
A fiatal pincér egy naga volt, olyan tizennyolc lehetett, csinos fiatal arc, barna haj, amit lófarokba kötött. Olyan kék szemei voltak, mint a tenger. Kecses nyaka és formás keblei voltak. És a lány törzséből meg egy öt méteres kígyótest nőtt ki. Mivel nem hordott ruhát, így még a nőiessége is látszott. De látta, hogy a lány őt is felméri. Nem volt nehéz dolga neki, mert meleg volt kint, kellemes nyári éjszaka volt. A nő egy testhez simuló blúzt és egy mini szoknyát vett fel, ami alatt nem viselt bugyit. Annának vörös haja volt, amely válláig ért és zöld szemei. Enyhén kislányos arca volt, nem rég töltötte be a tizenkilencet. De nagyméretű mellei voltak, ami után folyton megfordultak a férfiak és nők, és sportos feneke és combjai voltak.
 
- Kérlek, kövess az asztalodhoz.
 
Elindultak egyik asztalhoz, Anna közben figyelte a lányt és annak a mozgását, hogy milyen ügyes lehet az ágyban. Oda értek az asztalhoz, kényelmesen helyet foglalt.
 
- Tessék az itallap. És kérem, szólítson csak Ritának. 
- Köszönöm. Én meg Anna vagyok. – És elkezdte nézegetni a választékot, közben azon töprenget, hogy milyent igyon.
- Mindegyik kávénk nagyon finom. 
- Értem. Melyiket ajánlod?
- Hát, én a hosszú nyelést javaslom. 
- Jól hangzik. Akkor kérnék egyet.
- Máris hozom.
 
Anna nem tudta, hogy ez kávé igazából azt jelenti, hogy aki rendeli, az azt szeretné, hogy egy naga megegye. Nagyon népszerű voltak a hölgyek körében.
 
- Tessék itt a kávéd.
- Rita esetleg nem szeretnél csatlakozni hozzám és beszélgethetnénk.
- Természetesen. – Csillant fel a lány szeme, mert félre értette a nőt.
- Mesélj magadról Rita.
- Én a családommal élek a szüleimmel és a két húgommal. Most fejeztem be az vendéglátó sulit. Osztály első lettem.
- Gratulálok hozzá. Megérdemled.
- Köszönöm. – De azért elpirult a lány a dicsérettől.
- Rita meddig dolgozol ma? – Kérdezte Anna, és közben gyengéden megsimogatta a lány alkarját.
- Negyed óra és zárok.
- Esetleg, nem volna kedved sétálni egyet.
- De örömmel.
 
Rita gyorsan elment, hogy rendbe hozza az üzletet, hogy be tudjon zárni. Anna is végzet az italával és aztán egy-két dologban, amiben tudott segíteni a másik lánynak azt megcsinálta. Lekapcsolták a lámpákat. Rita elfordította a kulcsot. És elindultak lefelé az utcán, Anna háza felé, de ezt Rita nem tudta még. Miközben sétáltak közben meséltek egymásnak gyerekkori élményeikről. 
 
- Volt nekem egy nekem naga barátnőm két ével ezelőtt. Nagyon szerettük egymást, boldogok voltunk együtt. De egyszer egy fülledt nyári éjszaka miután szeretkeztünk azt mondta, hogy nagyon finom az illatom. És szeretne megenni, és ez által a kapcsolatunk egy új szintre lépne.
 - Ezután mi történt?
  - Mondtam neki, hogy szeretem. De erre még nem állok készen ezután szakítottunk. Még most is hiányzik. 
- Sajnálom. – És át ölelte Annát.
 
Nő szintén visszaölelt egy ideig így álltak aztán egymástól eltávolodva, valamelyest de még egymás karjaiban a másik szemébe néztek. Anna közelebb hajolt Ritához ajkaik szinte összeért, és végül Rita törte meg a pillanatot és egy gyengéd puszit adott a másik lány szájára. Annát nem kellet sokáig bátorítani azonnal visszacsókolt. Közben egymás testét simogatták. Egészen addig folytatták, amíg ki nem fulladtak. Ha tehették volna öröké csinálták volna.
 
- Ez nagyon jó volt. – Mondta Anna.
- Nekem is jól esett. Igazi szenvedélyes szerető vagy.
- Ugyan már. 
- De igen.
 
Ezután kéz a kézben mennek, amíg el nem értek Anna lakásáig. A nő benyitott előre engedte Ritát aztán követte.
 
- Ez az én kis birodalmam.
- Tetszik, kellemes kis lakás. És teljesen egyedül élsz itt?
- Nem. Van egy lakótársam, Nóra. Ő most éjszakás csak reggel ér haza.
- Értem.
- Nagyon kedves lány.
 
Anna körbe mutatta a lakást, de ezután a leültek a nappaliban. Meggyújtott néhány illat gyertyát. Ezután felbontottak egy üveg szárazbort. Egyre jobb lett a hangulat, közben nevetgéltek és beszélgettek. Újra elkezdtek csókolózni, aztán befejezték.
 
- Folytassuk ezt inkább a hálószobában. 
- Egyetértek. 
 
Vitték magukkal a bort meg a gyertyákat. Így romantikus hangulatot kölcsönözve a szobának. Ott álltak az ágyelőt, Anna volt a kényelmes puha fekhely és Rita között. Elkezdték egymást puszilgatni. 
 
- Többet akarok. -  Sóhajtott fel a vágytól Anna.
 
Rita fogta és gyengéden meglökte a lányt és az gyengéden az ágyra huppant. Ettől az nevetette.
 
- Hupsz. Hihi. Egy kicsit sok volt a bor.
 
Aztán a naga föl mászott az ágyra és rá mászott a másikra úgy hogy az ne tudja összezárni a lábait.
 
- Szinte tökéletes, csak lehetne kicsit kevesebb a ruha.
 
Anna szó nélkül elkezdte lefejteni magáról a blúzt felfedve a csodálatos halmokat. A másik nő segítet neki, mikor csak lány fején volt a blúz. A naga lefogta őt és elkezdte puszilgatni annak a nyakát. Anna közben örült annak, hogy úgy döntött bement a kávézóba. Rita egyre lejjebb haladt, és halotta a másik lány egyre szaporább lélegzését és szívverését. Eljutott a csodás hamvas kis mellekhez, először a nyelvével körkörösen nyalogatta azt aztán a bimbókat vette kezelésbe. Annának sikerült levenni a blúzt. És széles mosollyal nyugtázta, hogy milyen jó kezekben van. Rita, észrevette, hogy a nő íze egyre finomabb a kéjtől és az örömtől. Ezért bekapta a lány bimbóját és elkezdte szopni, mint egy kis baba. Hol erősebben, hol gyengédebben, de egy idő után úgy érezte, hogy ez nem elég és többet akar. A naga kinyitotta a száját és elkezdte lenyelni mind a két mellet és elkezdte szívni őket. Anna először nagyon meglepődött, de átadta magát az örömnek. Érezte, hogy egyre jobban nedvesedig lent. 
 
- Te jó ég ez fantasztikus. Olyan erősen szívód a melleimet, mint ha vákuumban lennének.
 
Rita csak folytatta tovább. Lefelé csúszót a keze végig simítva Annak izmos kis hasán lefelé a szoknyáig. Benyúlt a szoknya alá boldogan vette észre, hogy a nőn nincsen bugyi. Csiklót kezdte simogatni, érezte, hogy a lány nem sokára elélvez. Mindenütt a lánynedvei voltak, két újával behatolt a kéjbarlangba. Körkörösen mozgatta benne magát. Nem is kellett több, Anna izmai megfeszültek rászorultak Rita ujjára. A nő sikolyra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang sem a szájából. A teste irányit hatatlanul remegett a szemei fent akadtak. Kellet hozzá két perc mire meg tudott szólalni.
 
- Mi-mi történt? – Kérdezte, pedig jól tudta, hogy mi történt. Élete legnagyobb orgazmusát érezte.
- Boldoggá tettelek.
- Köszönöm. Most én, teszlek boldoggá.
 
Rita még sosem volt úgy nővel, aki viszonyozta volna a kedvességét. Mert csak ételként gondolt rájuk. Jól esett neki a törődés. Úgy volt vele, hogy Anna csak egy jó vacsora lesz, amikor a nő betért a kávézóba. És ajánlotta azt a kávét, de közben rájött, hogy mit jelent ez a gesztus. A szülei voltak a tulajdonosok, álltalábban így szereztek emberzsákmányt. Miután Anna fel tudott kelni, látta a szoknyáját, hogy teljesen nedves. Ezért levette magáról, mondván erre úgy sincs szükségem, többé mert tudta, hogy mit szeretne. Játékosan lebirkózta a nagát, végig puszilta a melleit, lefelé tartva. Amikor elért a puncihoz elkezdte csókolgatni az ajkakat, aztán behatolt a nyelvével. Nem kellet sok, hogy Rita elélvezzen. Ez után egymás mellett feküdtek átkarolva a másikat, Közben csókolóztak és beszélgetek.
 
- Szeretlek. – Mondta Rita.
- Én is szeretlek.
- Még soha senki nem volt ilyen kedves velem. Én-én még…
- Pszt. Kedvesem tudom, mit akarsz mondani.
- Tényleg?
- Igen. Csak azért szoktál nőkel összebújni, hogy így meg tudd enni őket.
- Igaz. Sajnálom. De elkel mondanom valamit.
- Engem is meg akartál enni.
- Igen. Nem zavar ez téged.
- Egyáltalán nem. Sőt be is indulók tőle.
- Azt hittem, hogy megutálsz.
- Dehogy utálnálak meg ez természetes dolog. Mint mondtam két éve nem voltam rá kész. Most viszont igen.
- Miért mi történt.
- Ma kirúgtak a munkahelyemről és a barátnőm is elhagyott.
- Az nem jó. De talán tudnál új munkát találni. És én lehetnék a barátnőd.
- Komolyan gondolod?
- Igen. Miért is ne. Akinek meg nem tetszik, a tehet egy szívességet.
- Érdemes lenne kipróbálni. De mind a ketten tudnánk, hogy végződne a dolog.
- Igen, te a hasamban én meg szomorú lennék, mert megettelek téged. Naga vérem miatt van ez az egész.
- Így van, csak egy megoldás van. Ha most megeszel engem.
- És ha csak barátok lennénk.
- Az sem működne, egyikünk vagy mind a ketten többet szeretnénk a másiktól.
- Akkor nincs más meg oldás.
- Sajnálom, de nincs.
- Hogy szeretnéd a dolgot. Én a lábaidnál szeretném, hogy közben tudjunk beszélgetni.
- Nekem is jó úgy. Csak írok egy üzenetet Nórának, hogy ne aggódjon, hogy mi van velem.
 
Kedves Nóra.
 
Mai nap, találkoztam egy csodálatos nővel. Úgy hívják, hogy Rita. Egy Vore kávézóban ott abban az utcában van, ahol a kedvenc cukrászdánk van. Beszélgetünk, aztán felhívtam hozzánk és életem legjobb szeretkezésében volt részem. De mind a ketten belátunk, hogy ez hosszútávon nem működne ezért megbeszéltük, hogy lenyel engem. És ettől boldog vagyok. 
 
Sok sikert kívánok neked a további életedhez. 
 
Szerető lakótársad Anna. 
 
 
Felültek mind a ketten aztán Anna neki dőlt a párnáknak és lábait kinyújtotta. Adtak egy utolsó búcsúcsókot egymásnak. Így jobban látta, hogy mi történik vele. Rita meg lecsúszót.
 
- Tényleg ezt szeretnéd? Még nem késő meggondolni magad. De ha elkezdjük, akkor nincs visszaút.
- Biztos vagyok benne. Ha visszakoznék, tudom, hogy bánnám egészéletemben.
- Hát rendben. Köszönöm ezt a csodálatos estét.
 
Ekkor kinyitotta a száját óvatosan bevette a lány lábát a szájába és a kezei és a torokizmai segítségével elkezdte behúzni. Annát meglepte, hogy milyen szűk Rita torka, teljesen hozzá simult. Érezte, hogy megint kezd felizgulni.
 
- Huh. - Kiáltott fel Anna.
- Bocs. Fájdalmat okoztam?
- Nem. Sőt nagyon is kellemes érzés.
- De jó.
- Mond, meddig maradok életben benned.
- Változó, ilyen 5-6 óra és aztán még három napig eltart, amíg meg emésztelek téged.
- Olyan keveset. – Közben már térdig benne volt a másik nőben. Úgy volt vele, amíg szabadok a mellei addig játszik velük.
- De semmi gond. Nem fog fájni, a gyomrom olyan folyadékot tartalmaz, amik az ételnek kellemes érzést, biztosit. A gyomorfal meg folyamatosan mozog az áldozat körül így stimulálva azt szexuálisan. 
- Tetszik. a dolog. És mi tör- törté- tört…. Aaahhh. Mmmm. – Nem tudta befejezni a mondatott az orgazmustól.
- Ezután, az lesz, hogy folyamatosan csökken az oxigén színt. És lassan elálmosodsz, végül úgy elgyengülsz, hogy nem bíród nyitva tartani a szemed. És eltávozol a világból, míg a testedet lassan megemésztem. 
- Nagyon jó. – Közben már Rita a combjait is lenyelte. Már nem tart sokáig gondolta. 
Elfektette a lányt és meg fogta annak a kezeit. Így behúzva őket a szájába, és lenyelte őket csuklóig. Felnézett a nő arcára a boldogan mosolygót vissza rá.
- Szeretlek.
- Én is téged édesem.
 
Így ment egészen addig, amíg ellnem értek a lány kebleihez. 
 
- Már itt tartunk?
- Igen, Most eszem ezeket tápláló húsit.
- Csak nyugodtan.
 
És elkezdte lenyelni őket. Anna megint elélvezett mind a testén végig csorgó nyáj és szoros száj miatt. Meg fogok halni, de ettől jobb halálom már nem is lehet.
 
- Ez is meg volt, mindjárt végzünk.
- Jó is, mert akkor meg tapasztalom, hogy milyen érzés. Meg nem is, mert öröké tudnám csinálni ezt.
- Én is. Valami utolsó szavak. – Mert már csak a lány feje volt szabadon.
- Te voltál az életem legjobb szertője.
- Köszönöm. Ég veled.
 
Egy utolsó nagy nyelés és már Anna örökre eltűnt a világ elől. Rita érezte, hogy barátnője lecsúszót a nyelőcsövében. Olyan jól lakott, hogy elálmosodott. Ezért gondolta alszik egyet, megszagolta a nő ágyát ahol nem rég boldog nő feküdt. Most már csak egy boldog ragadózó és egy boldog zsákmány annak hasában.
- Szép álmokat kedvesem. – És elaludt.
 
Másnap reggel ébredt fel, dolgoznia kellett mennie. Fogta magát rendbe szedte magát és elment. Mikor Nóra haza ért meglepődve vette észre, hogy nincs kulcsra zárva az ajtó.
 
- Anna itt vagy? Anna?
 
Nem jött válasz ezért, elindult a másik lány szobájába. Bekopogott, de semmi nem történt. Ezért benyitott, észrevette a boros üveget és két poharat meg a leégett illatgyertyákat.
 
- Nocsak, valakinek, kellemes éjszakája volt. – Mondta magának.
 
Ki akart menni a szobából, amikor észrevett egy papírt Anna írásával és látta, hogy neki címezték.
 
- Hát ez meg mi?
 
Oda ment felvette és elolvasta. Érzelmek csak úgy kavarodtak benne. Még a kezében volt az üzenet, amikor rácseppent egy könnycsepp. Az öröm és a szomorúság könnyei voltak. Boldog volt, hogy a lakótársa talált magának valakit és jól érezte magát vele. Viszont szomorú volt, mert nincs többé és soha nem merte elmondani mit érez iránta. 
 
Két nappal később elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy megnézze ezt a kávézott.
 
Vége.