Ábrahám megkísértése - 08. A ’20-as évek

- Hogy miért léptem be az SS-be? Azt hittem, erre a kérdésre már válaszoltam. Hogy támogatást kapjak a tudományos munkámhoz. De az igazi kérdés nem ez… Hanem, hogy hittem-e Hitlerben és a nemzetiszocialista eszmékben – kezdett filozofálni Walhall.
- Miért, hitt bennük?
- A kérdésre nem tudok egyszerűen válaszolni. Izraelről mondják, hogy a lakosság fele hisz Istenben, de a 90%-uk biztos abban, hogy a zsidók Isten választott népe. Valahogy így voltunk mi is Hitlerrel. Nem hittük el, hogy ő a sors által kiszemelt történelmi vezért, de elhittük, hogy ő képes megmenteni Németországot.
Maga nem tudja, milyen volt Németország a húszas években. Elvesztettük a nagy háborút, elvesztettük területeink jó részét… Munkanélküliség, infláció, jóvátétel.
Avraam megrázta a fejét:
- Ez nem magyarázat. Más országban is ugyanezekkel kellett szembenézni, de ott nem választottak meg egy Hitlert.
- Lehet. Más országokban talán tompította a feszültséget, hogy végül is, győztek – vonta meg a vállát az öregúr. – De nekünk a vereségen kívül mással is szembe kellett néznünk: azzal, hogy közben látszólag virágzott minden. Tombolt a hedonizmus. Berlinben olyan nagyvilági élet zajlott, amit a Kaiser alatt el sem tudtunk volna képzelni. Homoszexuálisok, leszbikusok, promiszkuitás, minden, amiről addig azt hallottuk, hogy bűn és megvetendő. Az egyik oldalon a nyomor és reménytelenség, másik oldalon a „demokrácia” – ahogy kiejtette ezt a szót, enyhe megvetés érződött benne – és, ami a legrosszabb, hogy lelkesednünk is kellett ezért.
- Lelkesedni?
- Igen, hiszen az egész világon dicsérték, hogy ez az új liberális Németország milyen nagyszerű, a világ minden tájékáról vándoroltak hozzánk a kalandokra vágyó fiatalok – emlékezett vissza Walhall.
- Önnek, ha jól tudom, nem voltak kenyérgondjai – pillantott Avraam az aktáiba.
- Valóban, úgymond jó állásom volt az egyetemen, de az infláció minden megtakarításunkat elvitte. És a tudományos munkámról le kellett mondanom. Németországban azokban az években haldoklott a kutatás. Én ott voltam a nagy- és félvilági élet és a nyomorgó proletárok között, és higgye el, egyik sem volt vonzó alternatíva.
- Ezért lett náci? – kérdezett rá a kihallgató.
- Nem, jómagam ’33 előtt egyszer sem szavaztam az NSDAP*-re. De meg tudtam érteni azokat, akik rájuk szavaztak. A liberálisok berlini világa undorral töltött el, a kereszténydemokraták impotensek voltak, a vörösökből pedig kaptunk kóstolót, köszönjük, abból nem kértünk.
- Nem jutott eszébe, hogy kivándoroljon?
- Nem. Nekem Németország volt a hazám, ott akartam dolgozni, ott akartam élni. Azt akartam, hogy a munkám és a tudományos eredményeim elsősorban a hazámat gazdagítsák. Magának eszébe jutna kivándorolni Izraelből az USA-ba?
- Ez nem tartozik ide – rázta meg a fejét a kihallgató. – Izrael más. A többségünk nem véletlenül született ide, hanem tudatosan választotta ezt a földet.
- Talán igaza van, de azért remélem, megérti, hogy mi is ugyanúgy szerettük a mi Vaterlandunkat**, mint önök az Erecüket.
- Nem tudok párhuzamot vonni a kettő közé. Akármennyire is szeretem a hazámat, sohasem tudnék egy rasszista, tömeggyilkos politikát támogatni.
- És a palesztin menekültek? Akiket az államalapításkor, 1948-ban elüldöztek?
- Ők önként hagyták el ezt a földet, mert nem akartak úgymond egy zsidó államban élni. Akik maradtak, sokkal gazdagabban és szabadabban élhetnek, mint bármelyik másik arab országban.
- És Deir Jaszin***?
- Elismerem, történtek helytelen dolgok is. De ezt nem a hivatalos Izrael, hanem az Irgun****, a szabadcsapatok akciója volt. Néhány fanatikus tettéért nem lehet egy nemzetet felelősségre vonni.
- És az SS tetteiért a német népet? – vágott vissza Walhall.
- Nem érzi a különbséget egy terrorista akció és az állami politika szintjére emelt népirtás között? Hogy nem lehet egy lapon említeni háromszáz halottat és hatmilliót?
Az öregember alig titkolt diadallal konstatálta, hogy Avraam kezdi elveszíteni a türelmét:
- Ezzel azt akarja mondani, hogy csak fokozati különbség van a III. Birodalom és Izrael között?
Avraam legszívesebben rávágta volna, hogy ennek a pernek nem Izrael megítélése a tárgya, de érezte, hogy ez csak menekülés lenne. Egy pillanatig gondolkodnia kellett…
- Azt hiszem, igaza van.
- Miben?
- Hogy meg kell értenem magát. Hogy megértsem, hogy miben különbözik a maguk rendszere minden mástól. És, hogy soha ne váljak olyanná, mint maga.


* Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei , Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, közkeletű nevén a náci párt
** szülőföldünket
*** palesztin falu, amelynek teljes lakosságát, 254 embert, a zsidó szélsőségesek legyilkoltak
**** Irgun: szélsőséges zsidó fegyveres csoport, ami angol- és arabellenes terrorcselekményeket hajtott végre. Később a törvényes zsidó kormánnyal is fegyveres összetűzésbe került.