Ábrahám megkísértése - 25. A kisfiú és a halál

- Aba, fogd meg a kezem… - kérlelte a kisfiú. – Ma ne menj el dolgozni. Nagyon félek.
- Nem megyek, itt maradok veled, amíg csak akarod. Mitől félsz, Ichak?
- Nem tudom… Ma minden olyan furcsa. Mintha álmodnék, minden olyan könnyű. És mindenki olyan furcsán néz rám. Félek, ahogy a doktor bácsi rám néz.
- Ne félj… Itt vagyok és nem megyek el – ígérte Avraam.
- Soha?
- Soha. Mindig veled leszek.
- Aba… Mi lesz azzal, aki nem él? – kérdezte a kisfiú.
- Nem tudom, fiam – vallotta be Avraam.
- Az Istenhez kerül – szólalt meg Sarah.
- És ott jó? – kérdezett vissza a kisfiú.
- Igen, ott nagyon jó – válaszolta az anyja.
- Aba, te is hiszed ezt?
- Igen, fiam. Istennél nagyon jó – válaszolta az apja.
- Olyan, mint Izrael?
- Tessék? – csodálkozott Avraam.
- A rabbi bácsi azt mondta, hogy Izrael a legszebb föld a világon, az ígéret földje. Istennél is ilyen jó lesz?
- Nem, sokkal jobb – válaszolta az apja, miközben a könnyeivel küszködött.
- Én nem akarok innen elmenni… Nekem ez is szép. Aba, majd elviszel újra a tengerhez? És játszunk szörnyeset?
- Igen… és annyi fagyit kapsz, hogy meg sem bírod enni.
- És az anyu sem fog rám szólni, hogy ne egyek annyi fagyit?
- Nem… - már csak ennyit bírt mondani Sarah.
- Nagyon fáradt vagyok… Azt hiszem, elalszom… Aba, ugye nem fogsz itt hagyni? Ugye végig fogod a kezemet? És ugye nem engeded, hogy elmenjek?
- Hová mennél, Ichak?
- Ahol nincs élet… Ugye a tengerpart… - csukódott be a kisfiú szeme.
- Igen, a tengerpart…
- És a macim… - mondta félálomban Ichak.
- Igen, a macidat is visszük – válaszolta az apja, de a kisfiú már messze járt. Még alig észrevehetően lélegzett, de Avraam érezte, hogy ebből az álomból már nem fog felébredni.
Sarah nem bírta tovább… Zokogva kirohant.
Avraam képtelen volt elengedni azt az ernyedt kis kezet. Órákon keresztül ült ott fia mellett, mozdulatlanul és gondolatok nélkül. Aztán lassan lebicsaklott a feje és ő is elaludt. Az orvosok és nővérek nem zavarták.