A vágy

A Hold ránk veti első pillantását, miközben a felhők mögül bújik elő. Furcsán ragyognak a csillagok, fényesebbek, mint máskor. Vagy csak nekünk tűnik úgy? Lehet, hisz már tudjuk ez az éjszaka egyedül a miénk. Behúzom a függönyt és a kislámpát leoltva, közeledem feléd, és egy kis résen át halvány fény szökik be a varázslatos éjszaka csendjébe. Lassan, tapogatózva az arcodat keresem, és mikor célnál vagyok, halk cuppanás jelzi a találati pontot. Majd lassan két kezem lejjebb csúszik, hogy apró kezeiddel találkozhasson, szorosan ölellek át, és megkezdődik a hihetetlenül fantasztikus játék, amelyre minden porcikánkkal vártunk.

Perzselő testeddel bújsz hozzám melegen, s csacsi szavakat suttogva nevetünk csendesen. Hosszú percekig nem is merünk mozdulni. Jó így, nagyon jó. Testünk szorosan egymáshoz simul, és táncolunk. Ekkor gyújtjuk meg szívünk gyertyalángjait, és a háttérben zene szól. Már megrészegültünk az időtől, ami csak ránk vár. Kissé szédülünk. A szenvedély egészen az ágyig sodor, hogy ott hullámként csapjon össze felettünk. Levetkőzzük maradék gátlásainkat, s lessük egymás titkos vágyait. Útnak indulnak fürge ujjak, hogy hódítsanak újabb felfedezetlen területet. Legfőbb fegyverük a simogató csiklandozási vágy, mely mindent elér.

Hogy lassan visszatérjenek, hogy kissé megpihenjenek. Azután újból megindulnak egészen másfelé. Édes hangok jelzik a behódoltság végső fázisait. S kellemes tajtékban úszunk, ki tudja meddig, és már-már levegőért kapkodunk, mint a partra vetett hal, aki a homokon nem tud úszni. Sűrűn keveredünk gyengéd közelharcba, vigyázva a másikra, nem számít, ki győz, és ki marad alul, csak az a fontos, hogy együtt vagyunk. Egymásért. Már csak arra figyelünk tudatlan, ösztönöktől vezérelve, hogy az öröm útjainak végéhez közeledvén, együtt lépjük át azt.
S nagy sóhajtással egymásra borulunk, s lágy csókokkal halmozzuk el egymást, s utolsó kimerültségünkben csapzottan hullunk vissza egy teljesen más világba. Kis idő múltán oly jólesik a forró éjszaka hangulatától csendes szuszogásod, miközben ölelő karjaidban ébren álmodom. S figyelem egyenletesen mély lélegzésedet, ahogy alszol, és néha cuppanás szerű hangokat hallatva, mosolyra húzod a szád.

Simogatom a hajad, kezed akaratlanul megindul a kezem felé. Majd párnámra dőlve ráérősen rágyújtok, s szívom a dohányt, és az ablak irányába legyezem a cigifüstöt, amikor felfedezem a hajnal első jeleit. Meglibben a függöny, halványkék az ég, hallom a szokásos korai zörejeket, madárcsicsergést, de valahogy ma egészen más. Bódultan nyom el az álom.