A Tormanok kulcsa

 
 Stoneskeep szigete egy távoli, elzárt hely, ahova nem nagyon lehet eljutni. 
  Mindenfelől tenger, és szikla veszi körül. Talán ezért is van az, hogyha egy kívülálló beteszi ide a lábát, úgy érzi mintha visszaugrott volna az időben.
  Mindenhol faházak, szénásszekerek és szénaboglyák. 
  Az egyik ilyen kis faházban feküdt Allen. Egy tizenéves kissrác volt még csak, de korához képest erős volt és eszes.
  Volt neki egy huga is, Lisa. 
  A szüleik kedves, barátságos emberek.
  Allen ekkor felkelt, és álmosan kiment az udvarra. Még csak pirkadt. A fiú leült és mosolyogva nézte a napfelkeltét.
  Szétnézett a tájon. Mindenhol végtelennek tűnő mező, itt-ott egy kis tavacska, ahová kijarnak halat fogni. 
  Allen maga hegyezte a saját fadarabjait, hogy aztán majd a víz alá döfködhessen.
  Lisa ekkor ért vissza. Mosolygós kislány volt, alig hatéves.
  - Bátyó, találtam színes kavicsokat! - kiáltotta felé.
  - Színes kavicsok? - értetlenkedett Allen, majd odarohant húgához. Együtt nézték a Lisa kezében pihenő kövecskéket. Volt egy szép zöld, de élénkpiros is.
  - Ezeket hol találtad? - érdekődött Allen - Azta!! Ez tükrözi a fényt!
  - Nagyon messze... Ott!! - mutatott kis ujjával a távolba.
  - Dehát minek mentél olyan messzire? - bosszankodott a fiú, miközben nézegette a köveket.
  - San bácsi mutatta!! - büszkélkedett a kislány. Fehér blúzocskát viselt, és piros szoknyát. Arca kicsit szeplős volt, mint testvérének.
  - San? Az a vén tata?! - Allen legyintett, aztán kicsit erősebben szólt rá húgára - Ne hallgass rá!! Tiszta szenilis az öreg, aztmondják varázsol!
  Lisa egy kicsit megszeppent.
  - Bo-bocsánat..
  - Semmi baj. Hova rakjuk ezeket? 
  - San bácsi aztmondta, ezek drágakövek!!
  - Drága... Kő? - Allen érezte a kavicsok hűvös érintését a tenyerén.
  - Igen!! Mutatok egy titkos helyet amit csak mi ketten ismerünk!! - a kislány izgatottan ugrált, majd elrohant a házuk irányába.
  Allen is indult volna utána, de ekkor egy villanást látott, mire megtorpant, és ijedten megfordult.
  Valami fényes csíkot látott elhúzni a felkelő nap vörös korongja előtt.
  Rossz előérzettel, de követte Lisát, aki erről mit sem sejtett.