Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Sajnálom, hogy eltűnt az írónő...
2024-12-25 00:29
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
A Tormanok kulcsa
Stoneskeep szigete egy távoli, elzárt hely, ahova nem nagyon lehet eljutni.
Mindenfelől tenger, és szikla veszi körül. Talán ezért is van az, hogyha egy kívülálló beteszi ide a lábát, úgy érzi mintha visszaugrott volna az időben.
Mindenhol faházak, szénásszekerek és szénaboglyák.
Az egyik ilyen kis faházban feküdt Allen. Egy tizenéves kissrác volt még csak, de korához képest erős volt és eszes.
Volt neki egy huga is, Lisa.
A szüleik kedves, barátságos emberek.
Allen ekkor felkelt, és álmosan kiment az udvarra. Még csak pirkadt. A fiú leült és mosolyogva nézte a napfelkeltét.
Szétnézett a tájon. Mindenhol végtelennek tűnő mező, itt-ott egy kis tavacska, ahová kijarnak halat fogni.
Allen maga hegyezte a saját fadarabjait, hogy aztán majd a víz alá döfködhessen.
Lisa ekkor ért vissza. Mosolygós kislány volt, alig hatéves.
- Bátyó, találtam színes kavicsokat! - kiáltotta felé.
- Színes kavicsok? - értetlenkedett Allen, majd odarohant húgához. Együtt nézték a Lisa kezében pihenő kövecskéket. Volt egy szép zöld, de élénkpiros is.
- Ezeket hol találtad? - érdekődött Allen - Azta!! Ez tükrözi a fényt!
- Nagyon messze... Ott!! - mutatott kis ujjával a távolba.
- Dehát minek mentél olyan messzire? - bosszankodott a fiú, miközben nézegette a köveket.
- San bácsi mutatta!! - büszkélkedett a kislány. Fehér blúzocskát viselt, és piros szoknyát. Arca kicsit szeplős volt, mint testvérének.
- San? Az a vén tata?! - Allen legyintett, aztán kicsit erősebben szólt rá húgára - Ne hallgass rá!! Tiszta szenilis az öreg, aztmondják varázsol!
Lisa egy kicsit megszeppent.
- Bo-bocsánat..
- Semmi baj. Hova rakjuk ezeket?
- San bácsi aztmondta, ezek drágakövek!!
- Drága... Kő? - Allen érezte a kavicsok hűvös érintését a tenyerén.
- Igen!! Mutatok egy titkos helyet amit csak mi ketten ismerünk!! - a kislány izgatottan ugrált, majd elrohant a házuk irányába.
Allen is indult volna utána, de ekkor egy villanást látott, mire megtorpant, és ijedten megfordult.
Valami fényes csíkot látott elhúzni a felkelő nap vörös korongja előtt.
Rossz előérzettel, de követte Lisát, aki erről mit sem sejtett.
Hasonló történetek
Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
- Ha bármikor, bármiben segíteni tudok, akkor számíthatsz rám!
- Tudom, ezért vagyunk itt. Mi nem utazótársak vagyunk, hanem szövetségesek és barátok!
Ezek a szavak olyan jól estek Qwâmbiinak, mintha azt mondták volna, hogy Dareth rémuralma megszűnt. Úgy érezte, hogy apja szelleme tért vissza a mágus testében. Mostmár boldogan, tiszta szívvel gyalogolt a mágus mellett. Megtöltődött önbizalommal. Úgy érezte, olyan lendületet kapott, amellyel bejárja egész Tirunent...
- Tudom, ezért vagyunk itt. Mi nem utazótársak vagyunk, hanem szövetségesek és barátok!
Ezek a szavak olyan jól estek Qwâmbiinak, mintha azt mondták volna, hogy Dareth rémuralma megszűnt. Úgy érezte, hogy apja szelleme tért vissza a mágus testében. Mostmár boldogan, tiszta szívvel gyalogolt a mágus mellett. Megtöltődött önbizalommal. Úgy érezte, olyan lendületet kapott, amellyel bejárja egész Tirunent...
Hozzászólások