Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A páva szeretője - 8. fejezet: A páva szeretője

– Ki vele, Asztrát, mi nyomaszt ennyire? – kérdezte Bonifác, közben teát töltött a páva poharába. – Azt mondtad, tanácsot szeretnél kérni tőlem, mégis nekem kell kihúznom belőled mindent.
– Tanács, pontosan erről van szó – mondta Asztrát, ahogy tekintetét végigfuttatta az egyszerű, régies berendezésen. Szeretett a barátjánál időzni, nyugalmasak voltak nála az energiák, annak ellenére is, hogy egykor egy olyan segéd lakott ott, aki jelenleg is a büntetését töltötte az Ezüst Gyémánt Varázslóiskolában. Mindenki félt tőle, mindenki gyűlölte, a mestereket és a Fővarázslót leszámítva. Ők mind nagyra becsülték, azt remélték, maguk közé emelhetik, mert méltónak találták rá. Mekkora csalódást is okozott, mikor rajtakapták kísérletezgetés közben. Micsoda kétségbeesés ült ki aznap Bonifác arcára, és minő fájdalomba torzult a Fekete Torony mesteréé. Utóbbi még aznap meglátogatta Gregoriant a Fővarázsló otthonában, azt mondta, kérje meg rá, hogy a védelmébe vegye, és felmentik a büntetés alól. Ehelyett a fiú merészen belemosolygott a szemébe, és még bátrabban azt felelte, inkább élete végéig a Bíbor Börtönben rothad, mintsem kielégítse a Fekete Torony mesterének kicsinyes igényeit. Bonifác értesült a történtekről, és összeszidta segédjét hibásnak vélt döntéséért. Azt hitte, végre egyszer, akkor először az életben, Gregorian mutat egy kis alázatot, de nem tette. Hátat fordított mesterének, és távozásra szólította fel.
 
– Szeretném Fabient a teljes értékű segédemmé tenni, és tőle kapni a tanácsokat.
Bonifác tekintete meglepettségről és némi irigységről árulkodott. A legjobbat kívánta barátjának, mégsem tudott nem belegondolni, hogy számára nem adatott meg egy olyan segéd, akinek tanácsait szívesen fogadta volna egy szenvedélyes nász után. Gregorian manipulatív volt és hatalomvágyó, melyek mesterhez illő tulajdonságok, ám segédként hiba lett volna ekkora hatalmat adni a kezébe.
– Mi tart vissza? – kérdezte, és belekortyolt a teájába.
– A múlt.
– És mi mondatja veled, hogy lépj tovább?
– Már nem vagyok képes uralkodni magamon, ha mellette vagyok. Próbáltam tartani tőle a távolságot, de ahogy én hátráltam, úgy jött ő utánam, és minden csak még elviselhetetlenebb lett.
– Őszinte leszek veled, Asztrát; úgy vélem, épp itt az ideje, hogy túltedd magad a történteken. A tanítványod esetében hibáztál te is, hibázott a Fekete Torony mestere, és hibázott maga a tanítvány is. Fabienből viszont nem nézem ki, hogy ilyen módon bukjon el, azon túl meg nem olyan gyáva, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg. Csak nem nekem kell bemutatnom, milyen is a segéded?
– Ugyan, dehogy! – legyintett a páva. – Ám itt nem pusztán a tanítványomról van szó.
– A mesteredről?
Asztrát szomorkásan bólintott.
 
– Ha a tanítványodat nem is, Arany Achátot most már illendő volna elengedned. – Ahogy ezt Bonifác kimondta, a páva egész testében megfeszült, dühében még a teáját is eltolta magától.
– Ne mondd ki a nevét!
– Nem vagy hűtlen hozzá, ha Fabiennel tartod meg a nászt. Egy halotthoz nem tudsz hűtlen lenni.
– Hogy mondhatsz ilyet?
– Próbállak észhez téríteni. Ha úgy érzed, még nem vagy képes többre, kérj csak tanácsokat Fabientől, a násszal pedig várasd még, hátha őt is elcsábítja tőled a Fekete Torony mestere. Tedd ténylegesen a segédeddé vagy hagyd fent a jelenlegi helyzetet, de ne taszítsd kétségek közé. Gondolj bele, hogy értelmezné mindezt? A mestere elvárja, hogy elhalmozza tanácsokkal, de az ágyába nem bújik szívesen? Nagyon megcsappanna az önbizalma, láttunk már erre példát.
– És ha Fabien nem vágyik a nászra?
Bonifác arcára különös mosoly ült ki, amit Asztrát nem tudott nyomban megfejteni. Kérdőn, választ várva méregette a macskavarázslót, aki végül a fejét rázva ezt mondta:
– Világéletedben megvetetted a segédeket, emlékszem, még fennhangon meg is kérdezted tőlem; ugyan miért érdekelne bárkit is a véleményük? Most pedig foglalkoztat, vajon Fabien vágyik-e a nászra vagy sem?
Asztrát mordult egyet. Mit ért el ezzel a beszélgetéssel? Gyengének tüntette fel magát a nyolcadik mester, Bonifác előtt. Egy olyan mágusnak, akinek valóban szüksége volt a segédje támogatására, azt a látszatot keltve, hogy máris nem ő irányított, hanem a Fehér Kastélyból összeszedett „árva gyermek”, akinek hivatalosan semmi joga nem lenne beleszólni a hatalmi ügyekbe, pusztán ágyban, párnák között (tisztelettudón) elmondhatja a véleményét.
 
– Már hogyne foglalkoztatna? – kérdezett vissza a páva komolyan. – Semmi mulattatót nem találok a nászban, ha csak mihamarabb túl akar esni rajta.
– Van benne igazság – bólintott Bonifác. – Végül is a nász lényege az egyesülés, a feltétlen bizalom és elköteleződés mester és segéd között.
– Gregoriannel sikeres volt?
Maga a páva is meglepődött magán, amiért képes volt feltenni egy ilyen közvetlen kérdést, de barátja nem vette sértésnek, nagyon is őszintén válaszolt.
– Úgy ahogy. A segédem minden szempontból vad volt és szenvedélyes, de sosem tett olyat, amiben nem lelte volna örömét vagy érdekét, és attól tartok, a násznak nem szeretetből és tiszteletből engedett, pusztán érdekből.
– Szeretetből? – Most Asztrát mesteren volt a sor, hogy rávilágítson Bonifác gyöngeségeire. – Az aranyhold tükörképe* című regénysorozatba illő gondolat azt hinni, hogy egy segéd élvezetből és szeretetből vágyja a nászt. Na persze vannak kivételek.
– Fabien lenne ez a kivétel?
– Azt hittem, Gregorianről beszélgetünk.
– Róla beszélgetnénk?
– Nem mintha számítana. A telihold ma amúgy is utamba állna, van időm végiggondolni, hogy mit akarok.
– Felejtsd el az időt! Ismerlek. Minél többet agyalsz a dolgon, annál valószínűbb, hogy lebeszéled magad.
– Nem vagyok ebben biztos, Bonifác.
– Tudod mit? – A macskavarázsló felugrott ültéből, megragadta a pávát, és kivonszolta a faházból. Mármint szó szerint a faházból, ugyanis Bonifác mester egy hatalmas tölgy belsejében éldegélt. Ráérő idejében Gregorian listát írt arról, miért éri meg jobban egy fában lakni, mint egy házban, és fordítva. A fa mellett mindössze egyetlen érv állt: keresve is nehéz lenne találni még egy olyan elvetemültet, aki itt akarna élni.
– Most mit csinálsz? – nézett barátjára zavartan Asztrát mester.
– Helyetted is kézbe veszem a dolgokat. Esélyt sem adok, hogy meggondold magad.
– Micsoda illetlen viselkedés ez!
– Később még megköszönöd!
 
 
– Tegyük ezt tisztába! – kérte Zoé, ahogy a könyvre meredt, amit Fabien olyan elmélyülten lapozgatott, hogy egy kis időre meg is feledkezett a varázslatokról és azok gyakorlásáról, mintha soha le sem vette volna azt a sok vaskos olvasmányt a polcról. Végül is nem siettette semmi. Asztrát mester elidőzik Bonifác mesternél, mit árthat egy kis szünet? – A tavalyi születésnapodra a mestered egy eszméletlen vastag, drága kötetet ajándékozott neked, melynek a címe, Minden, amit a pávákról tudni kell?
– Sosem jutottam a végére. Elolvastam, mit esznek, egyéb információra amúgy sem volt különösebben szükségem. Elsősorban nem a közönséges pávákról ír, hanem azokról a madarakról, amelyek már keveredtek az emberekkel. Ezt hallgasd! „Bár a pávák külleme megnyerő, mi több, pompás tollazatuk és egyedi modoruk állatot és embert egyaránt megbabonáz, természetüket a zsarnokoskodás, a birtoklási vágy és a csökönyösség jellemzi. Erős, szívós madár, az őszi, hűvös szeleket és a téli, zord időjárást jól viseli. Szeret sütkérezni az őt csodáló tekintetekben, noha hűvösen, egykedvűen reagál a bókokra, mégis vágyja őket. Elégedettséggel töltik el a szép szavak külsejére vonatkozólag, gyakran ő maga is órákat képes a tükör előtt illegetni magát, és csodás farktollazatában gyönyörködni.” Emlékszem, valahányszor télen sétálni mentünk, a mesterem rám terítette a kabátját. Azt mondta, nem fázik, de nem hittem neki. Ha hamarabb nekifekszem ennek a könyvnek, tudtam volna, hogy komolyan beszél.
– Lenkának igaza volt – motyogta Zoé, elsősorban magának és nem a segédnek. – Tényleg kicsit bele vagy szerelmesedve a mesteredbe.
– Ó, és azt tudtad, hogy könnyen alkalmazkodik a viszontagságos körülményekhez?
– Nem, nem tudtam.
– „Ám a kényelmet szereti, így a kevésbé kedvező helyzeteket igyekszik a maga javára fordítani.”
– Véletlen nem maga Asztrát mester a könyv szerzője?
 
Fabien vetett egy szarkasztikus pillantást a boldogságra, utána némán olvasgatott tovább. Zoét eközben kétség gyötörte, és a bánat szavain töprengett. Lehetséges lenne, hogy valóban nincs annyi esélye a szerelemnél, mint Lenkának? A szerelem tényleg jobban igényelné a bánat társaságát, mint a boldogságét? Már csak a gondolat is nyomasztotta Zoét. Még ha csak róla lenne szó! De nem, most egy egész birodalom sorsa múlik azon, hogy képes-e maga mellé állítani a szerelmet. Lenkának meglehet, kielégítő, ha szomorú, de az emberek nem ezt vágyják.
 
Cikázó, felkavaró gondolatok és izgalom szakította ki gondolatmenetéből. Felkapta a fejét, felállt, és kidugta a fejét a konyhából.
– Jaj nekem! – kiáltotta, majd gyorsan rávetette magát Asztrát mester mágikus könyveire, és igyekezett mindegyiket pontosan oda visszatenni, ahonnét Fabien elvette. – Pontosabban jaj neked!
– Mi a baj?
– Itt van Asztrát!
– Hol?!
– A kertben. Most már a lábtörlőn.
Fabien becsapta a Minden, amit a pávákról tudni kell olvasmányt, és gyorsan visszavitte a szobájába. Zoé közben minden egyebet a helyére pakolt, aztán visszaszállt a lámpájába, a segéd pedig egy teljesen abnormális pozícióba vágta magát az asztalnál, és megpróbált úgy tenni, mint aki egy ideje már ott ücsörgött, és nagyban gondolkodott az élet nehézségein.
 
Ha Zoé nem figyelmezteti, Fabiennek az sem tűnt volna fel, hogy a mestere megérkezett, olyan halkan lépett be a házba, és tette be maga után az ajtón. Egy cseppet meg is ijedt, mikor a páva bekukucskált a konyhába, és a szívére szorította a kezét.
– Ó, egek! – mondta nevetve. – A frászt hoztad rám! Azt hittem, csak este jössz meg.
– Úgy volt.
A mester szokatlanul lassan vánszorgott be a helyiségbe, testtartása megmerevedett, mikor leült Fabiennel szemben, mintha nem érezte volna otthonosan magát. A segéd óvatosan a lámpácskára tekintett a pulton, a páva háta mögé, ám az, nagy meglepetésére, ezúttal nem reagált Asztrát hangulatára. Olyan volt, mint egy átlagos kis petróleumlámpa, ami csak akkor világít, ha a körülötte levők is úgy akarják.
– Mondd, mester, minden rendben van? Valahogy különösen viselkedsz – hozta szóba végül a segéd, mikor a páva már jó ideje csak meredt rá, oldalra fordítva a fejét. Úgy érezte, nem ez a legjobb pillanat, hogy a kapcsolatukon belüli határokat feszegesse.
Ekkor a selymesen puha, fehér tollak megérintették a kézfejét. Fabien nyomban összerezzent, fogalma sem volt, mit kezdjen a páva semmiből jött érzelmességével. Az első gondolata az volt, hogy Bonifác mester nyilvánvalóan leitatta Asztrát mestert, nem ez lett volna az első alkalom.
 
A segéd szóra nyitotta a száját, de mielőtt bármit kérdezhetett volna, a mestere kiegyenesedett, félretolta a székét, és megrázta magát. Tollazata, akár egy ezüstösen csillogó legyező, szétnyílt. Fabiennek még a lélegzete is elakadt, hatalmasat dobbant a szíve a gondolattól, hogy a mester neki nyitotta nagyra mesés farktollazatát. Káprázatos volt. Egyszer körbefordult, hogy a segédje minden irányból szemügyre vehesse. Ismét megrázta magát, olyan hatást keltve, mintha nem is tollak sisteregnének, hanem havazna, majd mikor az eláll, hatalmas hópihék ragadnak vékony, hólepte, fehér gallyakra. Fabien nem értette a helyzetet, bizonytalan volt, mégis felsóhajtott, és ahogy a páva megkerülte az asztalt, hogy elé álljon, kinyújtotta a kezét, és megérintette a tollakat. Könnycsepp gördült végig az arcán. Sosem gondolta volna, hogy a mestere egyszer majd megajándékozza ezzel a meseszép látvánnyal, még ott helyben sem hitte el, hogy Asztrát neki táncolt.
 
– Ne sírj! – kérte a mestere. Egy pillanatig attól tartott, hogy Fabien talán félelmében könnyezett, nem merte visszautasítani, és inkább engedelmeskedne, semminthogy konfrontálódjon, még ha ellenére is volt. A segéd is csak ekkor vette észre, hogy tiszta nedves az arca, bár őt kevésbé érdekelte, mint a mesterét.
– Hogyne sírnék? – kérdezte, majd lehajolt, és Asztrát szárnyaiba fúrta könnyes arcát. – Ha egyszer ilyen gyönyörű vagy?
– Nézz rám!
– Nem tudok.
– De én szeretném!
– Miért csinálod ezt, mester? Az elmúlt hónapokban hagytad, hogy egyedül érezzem magam, mintha már nem is lennék fontos!
– Most vagy a legfontosabb, nem érted?
– Nem, nem értem.
– Jobb akartam lenni a többi mesternél. Megértő és bizalmas kapcsolatot szerettem volna veled, nem pedig tönkretenni téged a násszal. Sosem hittem, hogy valaha is vágyni fogok egy segédemre, de nem vagyok képes tovább tagadni.
 
A páva megölelte Fabient, fölugrott az ölébe, és hosszú nyakával hátulról átkarolta az ő nyakát, így a segédnek kissé előrébb kellett dőlnie. Fabien izgalomba jött, és ugyanennyire izgult is. Nem tudott sokat a nászról, csak annyit, hogy most az fog következni. Erőtlenül markolt bele a páva tollaiba, visszafogottan vette a levegőt, és akaratlanul is felnyögött, amikor mestere belemélyesztette körmeit a combjába. Nem volt benne biztos, hogy az imént a páva őszinte volt vele-e vagy sem, de nem is nagyon volt képes ezen agyalni. Reszketett, de nem mert semmit se tenni. Élvezte Asztrát melegségét és közelségét, és vágyta, hogy elkezdjen valamit csinálni, ám nem volt benne biztos, megkérheti-e rá. „Ha nászra kerülne sor, tedd azt, ami a mestered kedvére való, ne legyél önző, és szorítsd háttérbe a saját élvezeted.” Azon ritka alkalmakkor, mikor a nász szóba került, ezt mondogatták a Fehér Kastélyban.
– Kedvesem – búgta a fülébe a páva, és szenvedélyesen újfent megrázta tollazatát. – Legyél a segédem! Legyél a szeretőm!
 
 
*Az aranyhold tükörképe: a segédek körében népszerű olvasmány, mivel ez az egyetlen könyv a birodalomban, amelynek története egy segéd, Ezüst Patak köré épül. A túlzó romantika és a valószerűtlenül erotikus mozzanatok jellemzik, hamis képet fest le egy mester és egy segéd kapcsolatáról, és magáról a nászról is, éppen ezért a mesterek gyakorta óva intik segédeiket eme regénytől, holott az író, Apró Gyémánt életében egyáltalán nem számított a történet valószerűtlennek. Bonifác segéde, Gregorian, egyik könyvében említést is tesz róla, hogy a mesterek ellenszenve a mű iránt sokkal inkább afelé irányul, hogy megtagadják segédeiktől az egykori valóságot, és véletlenül se gondolják azt, hogy a romantika és a szeretet kijár nekik. Egyes mesterek azonban mégsem tartják olyan károsnak, teszem azt, Fabien is a birtokában tudhatja az összes kötetet, ráadásul éppen Asztrát mester ajánlotta neki olvasásra, hogy átlássa, mi jellemezte a régi mester-segéd kapcsolatokat.
Folytatások
108
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
151
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
Előző részek
136
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
167
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
121
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
139
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
140
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai alá, ám a fiú boldogtalan volt, mert nem kapta meg a pávától, amire igazán vágyakozott... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer tőr, ami beleszeretett a boldogság kicsi lámpájába, ám a lámpácska megvetette a tőrt, mert az bánatos volt és csak a saját érdekeit nézte... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki meghalt... Ez a mese is úgy kezdődik, mint a többi: egyszer volt,...
Hasonló történetek
2626
- Ha bármikor, bármiben segíteni tudok, akkor számíthatsz rám!
- Tudom, ezért vagyunk itt. Mi nem utazótársak vagyunk, hanem szövetségesek és barátok!
Ezek a szavak olyan jól estek Qwâmbiinak, mintha azt mondták volna, hogy Dareth rémuralma megszűnt. Úgy érezte, hogy apja szelleme tért vissza a mágus testében. Mostmár boldogan, tiszta szívvel gyalogolt a mágus mellett. Megtöltődött önbizalommal. Úgy érezte, olyan lendületet kapott, amellyel bejárja egész Tirunent...
3141
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: